Nem ez a pulcsi szerepel a filmben?
De, ezt viseli Száraz Dénes szinte végig. A forgatás előtt kiszámoltuk, hogy 26 váltás kell belőle a forgatásra, mert összevizezzük, összevérezzük, kilyukasztjuk, szétlőjük, kell a kaszkadőrnek és a dublőrnek is. Ezért felvásároltuk a teljes készletet. A forgatás után elkértem egyet, meg a színészek is, az operatőr is. Jövőre, mikor kijön a film, ez lesz a legnagyobb divat.
Kezdjük a végénél. Nemrég fejezted be a Hurok forgatását. Tíz évig készültél rá, ez az első nagyjátékfilmed. Mit mondtál a stábnak az utolsó felvétel végén?
Az utolsó nap elképesztően stresszes volt. Csúszásban voltunk, ráadásul az utolsó jelenet pont egy verekedés volt, Dénest kellett ütnie Anger Zsoltnak. Legalább kilencszer mondtam, hogy nem jó. Mindenki meglepődött, mert nem szoktam ennyit kekeckedni. Mondtam: "De hát látszik, hogy nem találja el a fejét!" Anger egyre idegesebb lett, Dyga Zsombor, az első asszisztens kiakadt, hogy az utolsó snittben fogjuk szétütni Dénes fejét. Ismételgettem, hogy nem jó, aztán egyszer csak jó lett, és készen voltunk.
Igaz, hogy rögtön visszamentél Barátok köztöt rendezni?
Tettem egy ígéretet Kalamár Tamásnak, hogy ha megcsinálom a mozifilmem, az után is fogok még Barátok közt-öt rendezni. Szerda este fejeztük be a filmet, csütörtök reggel csörgött a telefon, hogy elvállalok-e két napot a következő héten. Elvállaltam. Csütörtök reggel vittem a gyerekemet az iskolába, aztán rendeztem pár Barátok közt-epizódot. Ezek a dolgok visszarántanak a realitásba.
Röviden összefoglalod a Hurok tartalmát?
Egy Ádám nevű srác és a barátnője, Anna gyógyszereket csempésznek. Az a tervük, hogy lelépnek a cuccal, eladják, és meglépnek külföldre. A lány azonban közli, hogy terhes, így nem akar menekülni, itthon akar maradni, ezért Ádám úgy dönt, hogy ő egyedül lép le. Itt hozza az első rossz döntését, és nemsokára a lány meghal, őt pedig elkapják. Aztán egy ponton túl úgy kezd el csavarodni a történet, hogy a fiú rájön, hogy újra kezdi átélni a korábbi eseményeket.
Mi Möbius-szalag elven működő thrillernek hívjuk a filmet, mert nem az van, mint A lé meg a Lolá-ban, hogy lemegy 25 perc, a főhős azt mondja, hogy bárcsak máshogy csináltam volna, és akkor visszaugrunk az elejére. Itt nincs meg ez a visszaugrás. Fokozatosan jön rá a főhős, és vele együtt a néző is, hogy ugyanazok a dolgok történnek, mint korábban. Nagyon fontos volt nekem, hogy a néző és a főszereplő ugyanazzal a tudással rendelkezzen a filmben, hogy együtt fedezzék fel a rejtélyeket.
Spielberg az egyik kedvenc rendeződ. A Hurokban érezni fogjuk a hatását?
Azért ez nem így megy. Tényleg imádom a filmjeit, és vannak olyan technikai megoldásai, amiket nagyon szeretek. Például ő is szívesen használ hosszabb snitteket, de például manapság az egyben tartott snittek kapcsán a legtöbben Alfonso Cuaront emlegetik.
Akkor ő fog az eszünkbe jutni?
Nem hiszem, bár örülnék neki. Nagy András operatőrrel Az ember gyermeké-t is megnéztük párszor a Hurok-ra készülve. Abban az a durva, hogy nagyon nyers, néha olyan, mintha egy dokumentumfilmet néznénk. A hosszú snittek miatt természetesnek hatnak még a különleges események is, és nekünk is ez volt a célunk.
Rögtön a legelején megbeszéltük, hogy a film bonyolult időkezelése miatt fontos, hogy a lehető legvalósabb időérzete legyen a nézőnek, és ezt segítik a hosszabb snittek. A másik elhatározásunk az volt, hogy nem vágunk ott, ahol mindenki más vágna. Ezt még az Előbb-utóbb (Madarász nácis-időutazós kisfilmje - a szerk.) forgatása közben találtam ki.
Akkor van olyan, hogy egy snitten belül van időugrás?
Igen, ilyen is van. Miközben fordul a kamera, az idő megkavarodik. A szétvert szobában hirtelen rend lesz. Ezt vágás nélkül csináltuk, vagyis a kamera elfordul, a főhős döbbent arcát mutatja, és eközben tizennégy ember tíz másodperc alatt rendbe rakja a szobát. Ezt nagyon sokszor el kellett próbálnunk.
Az időutazós filmek általában bonyolultak. Itt is le kell majd ülni, és megrajzolni az idővonalakat, hogy megértsük?
A Hurok egy olyan film lesz, amit nem fog mindenki megérteni egy nézés után, de remélhetőleg mindenki élvezni fogja. Szerintem az Eredet-et akkor is élvezte az ember, ha nem papírral és ceruzával ült le elé. Vannak részletei, amelyek elsőre nem tiszták, de ez tök mindegy, mivel jól húzott a film. Az nagyon fontos volt, hogy ne kamuzzunk; aprólékosan, gondosan felépítettük benne a rétegeket. Persze minden időutazós filmben ott van a paradoxon, de ha elfogadod a film belső logikáját, akkor azt követve nincsen hiba a filmben. Aki mégis talál benne, azt meghívom egy italra. De mondjuk csak az első száz jelentkezőt.
A másik fontos célom az volt, hogy ha lehet, a Hurok próbáljon újat mondani a többi időutazós filmhez képest is. Ne lehessen annyival elintézni, hogy ez az Idétlen időkig és a Vissza a jövőbe keveréke.
Tíz év alatt mennyit változott a Hurok forgatókönyve?
Az első verzió egy kisfilm volt, ami egy videokazetta megtalálása és megnézése körül bonyolódott.
Ez nagyon más, mint a Hurok története.
Igen, de ez az epizód mégis majdnem ugyanígy benne van a filmben. Végül nem elnyújtottam, hanem folytattam ezt a történetet. Beadtam egy forgatókönyvbörzére, ahol bekerült a legjobb tíz közé. Angol scriptdoktorok mondták, hogy tök jó az eleje, de aztán ufós akciófilmet csinálok belőle, és az béna. Megértettem, hogy akkor nem kellenek bele az ufók, hanem a körkörös szerkezetet kell folytatni.
Úgy tudom, elég nehezen találtál producert a filmhez, pedig anélkül nem lehet beadni tervet a Filmalaphoz.
Én azt hittem, hogy majd mindenki a nyakamba borul, ha megmutatom neki a könyvemet. Aztán kiderült, hogy a producereknél ez nem így megy. Nagyon sokan megkapták, elég sokan el is olvasták, és viszonylag sokan vissza is szóltak. Van, aki nem szerette, van, aki nem értette, és van, aki le is akart beszélni, hogy megcsináljam. Aztán egyszer csak az egyikük visszaszólt, hogy őt ez érdekli, próbáljuk meg, pályázzunk, mert ő ebben lát fantáziát. Ez volt Hutlassa Tamás és a Café Film. A legjobb az volt, mikor az elején arról kérdeztem, hogy miért nem csinált a Kontroll óta eltelt tíz évben újabb filmet, akkor azt mondta, hogy a következő jó projektet várta. Gondolhatod, ez milyen sokat jelentett nekem.
A Filmalapnál miben segítettek, és mivel mentek az agyadra?
Eleve a legnagyobb lökést azzal adta nekem a Filmalap, hogy azt mondták, látnak benne fantáziát. Egy magyar gyártású, időkavarós thrillerben, amit egy elsőfilmes rendező készít. Engem ez nagyon lelkesített.
El tudtad választani a hasznos tanácsot a haszontalantól?
Először nem igazán, és volt olyan hozzászólás, ami tényleg irritáló volt. Mintha a Jurassic Park-nál abba kötnének bele, hogy miért vannak benne dinoszauruszok. Egyszer valaki megkérdezte, hogy miért van a főszereplőből kettő? Néha csak annyit tudtam válaszolni, hogy mert ez egy ilyen film. De idővel megtanultam, hogy amikor első hallásra hülyeséget kérdeznek, akkor is érdemes fókuszálni arra a pontra, ami körül keringenek, mert ott valami talán tényleg nincs rendben, csak a kérdés nem az igazi. Amikor az ember szerelemprojektjét cincálják, az mindig gázos, de mindkét oldalról nagy volt az igyekezet, hogy jól menjen a fejlesztés.
Abban nagyon korrektek voltak, hogy nem utasításokat adtak, hanem kérdezgettek. Ezt a filmet nagyon nehéz volt újraépíteni, mivel ez egy rendszer, és ha egy dolgot megváltoztatsz, akkor borul az egész. Úgyhogy minden újabb verziót az első oldaltól kellett újraírnom.
Van olyan verzió, amit inkább leforgattál volna?
Nincsen. Az biztos, hogy amikor kijöttem a Filmalaptól, akkor egy ötször jobb könyvvel távoztam. Ez nem kizárólag az ő érdemük, de akkor is náluk, az ő támogatásukkal történt. Nekik köszönhetem például, hogy mellém adták Hegedűs Bálintot konzulensnek, aki folyamatosan jó irányba lökdöste a projektet. Ezzel párhuzamosan a producerem biztatására leültem beszélgetni Gigor Attilával, akinek a hatására teljesen új alapokról kezdtem átírni a könyvet.
Ő mit adott hozzá a filmhez?
A beszélgetés első tizenöt percében elképesztő módon felidegesített. Azt mondta, hogy ezzel a filmmel az a baj, hogy semmi közöm nincs hozzá. Hogy nem rólam szól. Aztán rákérdezett, hogy milyen traumáim voltak az életemben. "Ez hülye" - gondoltam. Aztán sokat beszéltem a gyerekeimről, erre rámutatott, hogy az apaság fontos lehet nekem. "Na, ezért kár volt idejönnöm" - mondtam magamban, de aztán így került bele a filmbe a terhesség, és ezzel teljesen átalakult Ádám és Anna viszonya. Megjelent az abortusz problémája is. Mindig is érdekelt, hogy egy ilyen erős döntés mit művel az emberekkel. Gigor értette meg velem, hogy nem a szerkezet a lényeg, hanem hogy kell egy igazi történet, amit aztán el lehet mondani időutazós filmként, de el lehetne mondani horrorként vagy szappanoperaként is. Aztán a végén még Lovas Balázs forgatókönyvíró is besegített, és így alakult ki a végleges verzió, aminek azonban már a forgatás közben, egyik éjszaka teljesen átírtam a végét. Az egy jó pillanat volt, amikor másnap reggel egyenként meséltem a stábtagoknak az új befejezést, és teszteltem rajtuk, hogy működik-e.
Andy Vajna adott neked tanácsot?
Nem tudom, hogy ő mennyit foglalkozott a forgatókönyvemmel, velem erről soha nem beszélt. Azt hallottam, hogy tetszik neki. Sokak szemében ellentmondásos figura, de én, ha végigolvasom a filmográfiáját, akkor leteszem a hajamat. Egyszer azt nyilatkozta, hogy ő várja, hogy a magyar filmesek odamenjenek hozzá beszélgetni. Ezen felbuzdultam, és odamentem hozzá egy alkalommal, hogy helló, van nálatok egy forgatókönyvem, szeretnék veled beszélgetni. Ő erre: "Kedden kilenckor megfelel?" És beíratta az időpontot a titkárával.
Engem sokáig hülyének néztek, hogy a magyar filmes kultúrában Spielberget szeretem, meg az amerikai filmeket, de amikor mondtam Vajnának, hogy imádom a Desperadó-t, ő nem kezdett el pofákat vágni. Teljesen komolyan vett mint filmkészítőt. Amikor mondtam, hogy szeretnék majd egyszer Oscar-díjat nyerni, azt felelte, hogy azért még sokat kell dolgozni, és nem azt, hogy ha-ha-ha. Amikor mentem ki, azzal engedett el, hogy "dream big!" (merj nagyot álmodni!). Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a kész filmhez.
Száraz Dénes a Jóban Rosszban Tamás atyájaként vált ismertté. Nem volt kockázatos lépés egy szappanopera-sztárt megtenni főszereplőnek?
Az volt bennem, hogy ha ez jól sül el, akkor ez olyan lesz, mint mikor George Clooneyt átemelték a tévéből a moziba. Ha meg nem sikerül, akkor mindenki azon röhög majd fél évig, hogy: "Nem volt pénzetek egy rendes színészre?" Régóta ő járt a fejemben, de egyáltalán nem ismertem, a korábbi szerepei alapján nem tudtam megítélni, ezért neki is volt egy sok körből álló castingja. Behívtunk másokat is, öt színészt néztünk meg.
Kik voltak a többiek?
Azt nem árulhatom el, de ők népszerű és ismert filmszínészek voltak, mindegyikükben volt fantázia. Ha Dénes nem jött volna be, mással is megcsináltuk volna a filmet. De aztán Dénes bejött. Nagyon is.
A forgatáson volt bármilyen probléma Száraz Dénessel?
Dehogyis, borzasztóan jó srác, és nagyszerűen játszott. Viszont a színészet mellett versenyszerűen triatlonozik. A forgatáson derült ki, hogy ez komoly probléma. Mert amikor Dénes fut, az nem annyira tűnik menekülésnek, hanem felszabadult, harmonikus mozgásnak, pedig ebben a filmben jó sokat kell kétségbeesetten menekülnie. Állandóan azt kellett mondani, hogy fuss bénábban. Először azt találtuk ki, hogy kavicsot teszünk a cipőjébe, de ez hülye ötlet volt. Végül egy nap meghúzta a combját, lelassult, fájdalmai voltak, és innentől kezdve jó volt.
Anna szerepére miért Martinovics Dorinát választottad?
Mert mindig is őt akartam ebbe a filmbe. Vele kapcsolatban többen féltek attól, hogy vajon beleillik-e ebbe a karcos filmbe az ő már-már naiv szépsége. Mégiscsak egy exdrogost alakít. Úgyhogy huszonnégy színésznőt néztünk meg a castingon, és sok jó volt köztük, de tényleg Dorina volt számomra a legjobb. Ráadásul Dénessel is nagyon jól működtek együtt. Akkora érzelmek dúlnak köztük, hogy szinte leesnek a vászonról.
Ráadásul Dorina két évig kaszkadőrnek is tanult, így szuper volt az akciójelenetekben is. Annyira, hogy szeretnék is majd forgatni vele egy igazi akciófilmet. Ő lehetne a magyar Lara Croft. Aztán persze beütött a ménkű. Szegénynek a huszonhatodik napon egy szerencsétlen esésnél megsérült a háta, és közben még hátra volt egy nagy akciójelenete. Így ott kicsit többet használtuk a dublőrét, de aznap is nagyon odatette magát, pedig otthon kellett volna feküdnie.
Mennyire volt nehéz elsőfilmesként együtt dolgozni egy olyan rutinos, tapasztalt színésszel, mint Anger Zsolt?
Szerintem ő a magyar Robert De Niro, fantasztikus színész, aki állandóan hozza a saját ötleteit. Ráadásul rendező is, elég erőteljes habitussal. Ez másokat talán idegesít, de én együtt forgattam vele a Hacktionben meg a Tetemre hívás című kisfilmemben, szóval már összeszoktunk. Mindketten azt akarjuk, hogy a film a lehető legjobb legyen, nem csinálunk egoharcot az ötletelésből. Ami jó, azt beletesszük, ami nem, az kimarad. A végén mindig én döntök, és ezt Anger elfogadja. Ha úgy érzi, hogy jó kezekben van, akkor kezes báránnyá válik. És ő tényleg egy zseni, elképesztő, hogy mit művelt a filmben.
A legyőzhetetlenek című raftingos kalandfilmednek az egyik legerősebb eleme a helyszín volt. Mennyire fontosak a helyszínek a Hurokban?
A film jó része belsőben, nagyrészt egy lakásban játszódik, úgyhogy Hujber Balázs, a látványtervezőnk ezt műteremben építette meg. Nagyon nem mindegy, hogy mi van a szereplők mögött, mert az mind hozzáad a film látványához. Sokat kerestük a helyszíneinket, és fantasztikus helyeket találtunk. Forgattunk például a Malomudvarban, amit úgy alakítottunk át, hogy azt mondták egyesek, hogy simán lehetnének a Szárnyas fejvadász-ban vagy a 12 majom-ban. Olyan mozifilmet akartunk csinálni, ami úgy is néz ki, mint egy mozifilm.
Van egy jelenet, ahol egy autómosóban verekszik Száraz Dénes és Anger Zsolt. Azt akkora szívás volt leforgatni, hogy nem tudom elmondani. Van azonban egy mondás, hogy amit szar forgatni, az meghálálja magát a vásznon. Idegroncs lettem a végére, de ahogy az ömlő vízben Anger és Dénes gyilkolja egymást a forgó kefék között, az csodálatosan néz ki.
Igaz, hogy te csak akkor leszel maximálisan elégedett a film fogadtatásával, ha nemzetközi siker lesz?
Igen. Ez nem jelenti azt, hogy így is lesz, de én nagyon-nagyon szeretném. Engem elképesztően frusztrál az a gondolat, hogy elkészítem a filmemet, és aztán megnézik húszezren. Ott van Zomborácz Virág nagyszerű filmje, az Utóélet, ami valami húszezer nézőnél tart. Ez nem járja. Legszívesebben belökdösném az embereket a moziba. Olvastam egy Roland Emmerich-interjút még A függetlenség napja idejéből. Kérdezték, hogy mit vár a filmtől, és ő azt felelte, hogy kilométeres legyen a sor a mozi előtt. Nem azt mondta, hogy ötcsillagos kritikát, hanem hosszú sort a pénztárnál. Maximálisan osztom ezt a gondolkodást. Én nagyon jó filmet akarok csinálni, de remélem, hogy emellett közönségbarát is lesz, és esetleg Magyarországon kívül is talál majd nézőket. Az időutazós film pont egy olyan műfaj, ahol kevésbé számít, hogy hol készült és milyen nyelvet beszélnek benne. Aki szereti az ilyen típusú filmeket, az akkor is megnézi, ha Dél-Koreából, Spanyolországból vagy Magyarországról jött a film.
Láttál valami jó filmet mostanában?
Ez nehéz, mivel a forgatás miatt mostanában nem jártam moziba. A forgatási szünetben elmentem megnézni a Harag-ot, és nagyon tetszett. Remélem, hogy az elkövetkező egy hétben meg tudok nézni vagy tíz filmet. Most megyek a Csillagok között-re.
Update: Isti azóta kétszer látta már a Csillagok között-et, és teljesen odavan, hogy telt házas vetítéseken nézők százezrei néznek meg egy ennyire összetett, bonyolult, filozofikus és nagyszabású filmet. Azt mondta, egyszer ő is csinál majd egy ilyet.