A gyerekeimet sosem engedném egy ilyen fickó közelébe

J. K. Simmons az, aki legtöbbször csak pár percre tűnik fel a filmekben, de akkor zseniális. Ő volt Juno apja, a Pókember üvöltöző főszerkesztője, az Égető bizonyíték című Coen film CIA-bürokratája, és mindig hibátlan alakítást nyújtott. A lehetőséget, hogy végre kitörjön az apró mellékszerepekből, csak most, 59 évesen kapta meg a Whiplash című filmben - a szadista zenetanár megformálásáért Oscar-díjra is jelölték. Simmons elmesélte nekünk, hogy szívatják egymást máig a film fiatal főszereplőjével, az ambiciózus dobost alakító Miles Tellerrel, és honnan szedte elő magából a szerephez szükséges kegyetlenséget. Az interjú a tavaly májusban, a cannes-i filmfesztiválon készült. 

Az interjú röviden:

• Könnyű volt eljátszani a szerepet, apaként és baseballedzőként szerzett tapasztalaiból tudott meríteni.
• Ha a saját gyerekeinek olyan tanára lenne, mint amilyet ő játszik, nem engedné a közelükbe.
• Tudott vezényelni, de a dzsesszes stílust tanulnia kellett.
• Az Oscar-versennyel nem foglalkozik.
• Szerepelni fog az új Terminator-filmben.

A Whiplash című filmben egy nagyon drasztikus, hatalmaskodó figurát alakít. Volt valaki az életében, aki hasonlóan viselkedett, és tudott belőle meríteni?

Nem. Utólag eszembe jut néhány ember, akiknek voltak hasonló vonásaik, de a forgatás idején nem volt ilyesmire szükség. Amikor először olvastam a forgatókönyvet, a karakter már akkor egyszerűen lelépett a lapról. Meglepően könnyű volt belebújni a bőrébe.

Nem kell aggódnom a vezénylős jelenetek miatt - J. K. Simmons a Whiplash című filmben Forrás: Mozinet

Vannak olyan színészoktatók, sőt még rendezők is, akik a Fletcheréhez hasonló durva módszerrel törik be a színészeket. Mi a véleményed erről?

Számomra ez nem elfogadható, én biztosan nem ilyen tanárt szeretnék magamnak, és nem is szeretnék ilyenné válni. Lelki terrorral kipasszírozni a teljesítményt a diákokból - ez legfeljebb a tengerészetnél vagy a hadseregben lehet célravezető.

Tiltakozna, ha ilyesmivel találkozna?

Biztosan találkoztam hasonlóval, például fociedzőkkel még a középiskolában. De az még más időszak volt, akkor a gyerekek azt csinálták, amit mondtak nekik. De mondjuk a saját gyerekeimet, akik 15 és 12 évesek, és egyébként zenészek, sosem engedném egy ilyen fickó közelébe.

Min játszanak a gyerekei?

Mindketten játszanak többféle hangszeren is. A lányom leginkább az éneklésért van oda, a fiam pedig ütőhangszeres. De mindketten nagyon muzikálisak, játszanak gitáron, zongorán, dobon.

Két, egymással vetélkedő macsó kamaszfiú - J. K. Simmons és MIles Teller a Whiplash című filmben Forrás: Mozinet

Ön foglalkozott valaha zenével?

Igen. Zenét tanultam a főiskolán, az édesapám is zenész és zenetanár. Ez csodás egybeesés, mert Damien Chazelle (a Whiplash rendezője) ugyan nem rám írta a szerepet, de amikor a szereposztáson gondolkodott, rögtön az eszébe jutottam. Elküldte nekem a forgatókönyvet, nagyon tetszett. Ezután együtt ebédeltünk, és biztosított néhány dologról. Mondta például, hogy nem kell aggódnom a vezénylős jelenetek miatt, lesz valaki, aki betanítja, segíteni fognak minden ilyesmiben. Abban például, hogy kialakítsunk Fletcher számára egy olyan karmesteri stílust, amiben keveredik a szigorúságából adódó katonazenekari hozzáállás és ez a cool jazz stílus. Én nem a dzsessz világából érkeztem, az én zenei hátterem inkább a klasszikus és a rock, tehát ezt gyakorolni kellett.

Van valami közös önben és az ön által eljátszott figurában?

A legfontosabb hasonlóság, hogy mindketten kopasz, fehér fickók vagyunk. A főiskolán kellett vezényelnem; azóta az élmény, ami a filmbeli szerepemhez legközelebb áll, az az, hogy időnként a gyerekeim baseballedzőjeként funkcionálok. Meg persze az, hogy apa vagyok, de én határozottan kedvesebb és gyengédebb fickó vagyok, mint Terence Fletcher. Abszolút megértem ugyanakkor a koncepciót, amit Fletcher a dzsesszklubban saját életfilozófiájaként előad. Azt mondja, hogy ő azért hajtja a tanítványait, hogy azok képesek legyenek felülmúlni saját magukat. A nagy részével egyetértek annak, ami Fletcher monológjában szerepel, csak azt nem tudom elfogadni, ahogy mindezt végrehajtja. Épp ezért van furcsa kettősség az utolsó jelenetben. A fiú valamilyen szinten diadalmaskodik, de mi lesz közben a lelkével?

A rendező nem rá írta a szerepet, de rögtön eszébe jutott - J. K. Simmons, Damien Chazelle és Miles Teller a Whiplash forgatásán Forrás: Mozinet

Nagyon jó a párosuk a fiatal főszereplővel, Miles Tellerrel. Hogy érték ezt el?

Az elejétől kezdve ugratjuk egymást, úgy viselkedünk, mint két, egymással vetélkedő macsó kamaszfiú. És ez meglepően jól sült el, annyira, hogy a mai napig folytatjuk. Múlt éjjel például kaptam egy olyan SMS-t Milestól, hogy milyen kis köcsög vagyok. Hamarosan újra látjuk egymást, mert jövő héttől én is Louisianában fogok forgatni, akárcsak ő. Tervezzük is, hogy iszunk egy sört.

Készült egy rövidfilm a Whiplash-hez. Az mennyiben volt más?

A rövidfilmben Andrew-t, a fiatal dobost nem Miles Teller játszotta, hanem Johnny Simmons.

A fia?

Nem, csak névrokonom. Szóval ő és Miles Teller, a film főszereplője nagyon különbözően játszottak, a karakter maga is más megközelítést kapott, és én is más impulzusokat kaptam. De alapvetően Terence Fletcher ott is ugyanaz a könyörtelen vadállat, mint a filmben. A rövidfilm Andrew első napját mutatta be a zenekarnál. Egy évvel ezelőtt egyébként az is megjárta a Sundance fesztivált, nagyon jól fogadták, díjat is nyert.

Az emberek máris a film Oscar-esélyeiről beszélnek. Mit gondol erről? (Az interjú készülte után sok hónappal a Whiplash-t öt Oscar-díjra jelölték, köztük Simmonst is a legjobb mellékszereplő kategóriában - a szerk.)

Még mindig tanulom, hogyan is kommunikáljam ezt. Én sosem gondolkodom ilyesmin. Már gyerekként sem értettem, amikor az apám kórusversenyeken volt zsűritag, hogy hogyan lehet versenyeztetni a művészetet. Hiszen olyan szubjektív. De ez a filmipar része, szóval lesz, ami lesz, nekem nem számít. Én szerettem Damiennel dolgozni, és csak az a fontos, hogy a film minél több emberhez eljusson.

Közben az NBC leállította a Growing Up Fisher című tévésorozat gyártását, amiben szerepelt. Rosszul viselte?

Úgy tűnik, ebben az esetben a kapcsolat a közönséggel nem a legjobban alakult. Az NBC-vel meg pláne nem. De őszintén szólva egy sorozatban szerepelni nagyon nagy munka. Volt egy sorozatom, ami nyolc évig futott, és az elmúlt két évben is szerepeltem kettőben. Azért vállalok sok tévés munkát, mert akkor Los Angelesben forgathatok, és minden nap láthatom a feleségemet és a gyerekeimet. Van egy mondás a szórakoztatóiparban, miszerint vagy munkád van, vagy életed. Én olyan önző vagyok, hogy megpróbálom megvalósítani, hogy mindkettő legyen. De most eléggé el vagyok látva munkával, július végéig az új Terminator-filmen dolgozom.

J.K. Simmons és Jenna Elfman a Growing Up Fisher című tévésorozatban Forrás: Colleen Hayes/NBC/2013 NBCUniversal Media, LLC/Nbc

Úgy hallottam, szerepelni fog Jason Reitman következő filmjében is.

Hát én vagyok Jason Reitman múzsája. Egyszerűen nem tud nélkülem filmet csinálni. Még ha a kamera előtt nem is tűnök fel, a hangomat akkor is felhasználja. De amúgy igen, februárban megint forgattam vele, most tartanak az utómunkálatoknál. Ő mindig olyan filmeket csinál, amelyek nem hasonlítanak a korábbi munkáira, és ez is egy ilyen lesz. Nem tudom, mi lesz a végleges címe (Men, Women & Children lett - a szerk.), de figyelemre méltó lesz ez is (A kritikusunk szerint nem lett az - a szerk.). És remélhetőleg most Damien is felkerült azoknak a rendezőknek a listájára, akikkel ismét együtt fogok majd dolgozni.

Így lehet betépni drog nélkül

Két fergetes óra a jazz örvényében, amely alatt egy brutálisan kegyetlen zenetanár és egy megszállott dobos srác párbajába feledkezve saját álmainkat is mérlegre tesszük, míg végül vissza nem szédülünk a jazzbe.

Papp Eszter kritikája a Whiplashről

- - - - - - - - - - - - - - - -

Az interjú egy kerekasztalos beszélgetés keretében készült, a szöveget Vajda Judit fordította magyarra.