Ezzel a névvel nem lesz egyszerű

Ifj. Vidnyánszky Attila még csak 21 éves, de már végzett színész, sőt, generációja kiugró tehetségeként emlegetik. Főszerepet játszik Goda Krisztina új filmjében, a Veszettekben és édesapja rendezésében is a Nemzeti Színházban. Nem akarja megváltoztatni a nevét, bár a Nemzetihez sem szeretne szerződni. Az igazgatóváltás idején a szerepén keresztül próbálta elmondani a véleményét, most pedig filmes karrierjét azzal indította, hogy kopaszra nyírta a fejét. Interjú. 

Az interjú röviden:

• Édesapja, Vidnyánszky Attila 2013-ban vitáktól övezve váltotta Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház igazgatói posztján.
• Ő szándékosa távol tartotta magát a botrányoktól.
• Négyéves volt, amikor édesapja először rendezte.
• Kárpátalján nőtt fel, zűrös vidék.
• Eszménye a vándorszínházi lét, a nagymamája miatt.
• A Színművészetit imádta.

Nem érzed túl hosszúnak a neved? A bankkártyára is alig fér rá.

Nem. Hivatalos okiratokon nem használom az ifjabbat, de az ifjabbra szükség van, az az igazság, hozzátartozik a nevemhez.

Büszke a nevére - ifj. Vidnyánszky Attila Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mikor érezted először a Vidnyánszky név súlyát?

Mindig éreztem. Gyerekkorom óta színházzal akartam foglalkozni, és tudtam, hogy ezzel a névvel nem lesz egyszerű, de nem akartam ezzel foglalkozni. Nem is hiszem, hogy lehet ezzel okosan foglalkozni. Most mit csináljak: változtassak nevet? Nem akarok nevet változtatni, büszke vagyok a nevemre.

Mi volt a családod reakciója, amikor felvettek a Színművészetire?

Büszkék voltak. Az első fordulóig kételkedtem, hogy kell-e ez nekem, de aztán, hogy az elsőn továbbjutottam, már biztos voltam benne, annyira megfogott az egész hangulata. Meg hát, mégiscsak Budapestre feljönni faluról.

Felforgatta a színházról való elképzeléseidet, tudásodat az egyetem?

Mindenképpen megváltoztatta. Az a négy-öt év, amit itt, a budapesti színházak között töltöttünk, nagyon erősen hatott rám. Ennek ellenére még mindig a gyökereim meghatározók. Nem is feltétlenül a beregszászi színház, de annak az életvitele, a vándorszínház-hangulat, a vidéki tájelőadások - ez az, amit keresek.

Imádta a színművészetit - ifj. Vidnyánszky Attila Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hallgatóként zavaró volt számodra az intézmény "féktelen liberalizmusa", illetve "szellemi nyitottsága"? (Ezeket a kifejezéseket használva Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott nyilatkozott elítélően a Színművészetiről - a szerk.)

Azt hiszem sajnos egész életemben viták, harcok fognak körülöttem dúlni. Mindig így volt. Viszont az életben soha többet nem leszek színészhallgató, ez a csodás légkör egyszer lesz, soha többet. Amikor a legnagyobb cirkuszok voltak, értetlen, feldúlt voltam, mestereim azt tanácsolták dolgozzak. Akkor született a Zsótér Sándor által rendezett vizsgaelőadásunk, a Hamlet. A legnagyobb élményem volt megpróbálni Shakespeare szövegén keresztül elmondani a véleményemet az adott botrányok kapcsán. Még mindig játsszuk ezt az előadást, azt hiszem azok a viták elcsendesedtek már. Természetesen minden tanárnak, osztálynak megvan a maga értékrendje. Én távol maradtam ezektől a dolgoktól, nekem remek mestereim, nagyon jó osztályom volt.

Sok színész élete legjobb időszakaként tekint az egyetemi évekre, de van, aki nem nagyon találta a helyét az osztályában. Te miképp fogsz ezekre az évekre visszaemlékezni?

Én nem is akarok visszaemlékezni, annyira fájdalmas, hogy abbamarad. Rajongtam ezért a négy évért, legfőképpen a légkörért, a barátaimért, a kollégiumért, a munkáért. Lényegében az első három év volt különösen nagy élmény, az volt a legértékesebb, hogy csak magunkkal, a munkával kellett foglalkoznunk. Fel se fogtam, hogy Budapesten vagyok, mintha egy egészen külön kis bolygón éltünk volna.

Nézett előadást az Alföldi-féle Nemzetiben is - ifj. Vidnyánszky Attila Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Katonába sokat jársz előadást nézni. Szívesen el is képzelnéd magad a társulatában?

Ez egy fontos kérdés. Ennyi idősen nem tudom még magamat társulatban elképzelni. Van, akinek nagyon jót tesz, ha beleáll egy rendszerbe, de az eddigi tapasztalataim alapján nekem huszonegy évesen most még másra van szükségem.

Az Alföldi-féle Nemzetiben láttál előadást?

Láttam.

Melyik volt a kedvenced?

Az első, amit láttunk, a Serban-féle Három nővér volt, még a főpróbán, azt élveztük.

Sokszor érzi, hogy bizonyítania kell - ifj. Vidnyánszky Attila Fotó: Szabó Gábor - Origo

Milyen érzés volt az igazgatóváltás idején a Nemzetiben megfordulni? Volt rossz szájízed?

Abszolút volt. A figyelem nagyon nagy erőt tud adni az embernek, tudja, hogy tétje van annak, amit csinál, az is fontos, hogy az ember ne görcsöljön be ettől. Tudja, hogy amit tesz, magáért teszi, bármi következménye is legyen annak. Sokszor megijedek attól, hogy nem fogok tudni felszabadultan dolgozni, sokszor azt érzem, bizonyítanom kell, kiállni magamért a véleményemért.

Dehát ennyi idősen azt hiszem, még az a dolgom, hogy megpróbáljak valami hiteleset lepakolni az asztalra. Majd azok után, ha szükség van rá, lehet kiállni, talán akkor már lesz is valami súlya a szavamnak. Ötödévesen a feladatom az, hogy őszintén dolgozzak, és a munkámmal hívjam fel magamra a figyelmet.

Mennyire viseltek meg az édesapáddal kapcsolatos vélemények?

Rosszul estek, bár nem hiszem, hogy meg kellene őt védjem. Úgy ismerem édesapámat, mint aki meg tudja magát védeni. De ha nekem szidják a "kezdő mondat első negyedét éles kardommal vágom szét".

A Nemzetiben először Viktor Rizsakovval dolgozott - ifj. Vidnyánszky Attila Fotó: Szabó Gábor - Origo

Provokációnak éreznéd, ha felkérnének egy Alföldi-darab szerepére?

Ezt a kérdést érzem provokációnak. Azt szeretném hinni, hogy a színész mindig saját magát képviseli. El szeretném érni, hogy én legyek figyelemre méltó, nem a helyzet, amiben vagyok.

Az hogy jött, hogy játssz a Nemzeti Színházban?

Mikor negyedévesek voltunk, az osztály a Vígben és a Nemzetiben gyakorlatozott. A Vígben mai napig játsszuk a Vízkereszt-et, ami nagyon kedves számomra, mert egy vizsgaelőadás alapján készült. A Nemzetiben kaptam egy lehetőséget, hogy az általam nagyon nagyra tartott Viktor Rizsakovval dolgozzak. Óriási élmény volt a vele való munka és az, hogy megadatott nekem, hogy Törőcsik Marival álljak egy színpadon. Most édesapámmal dolgozok a Körhintá-ban, Biró Máté szerepét játszom. Nehéz lett volna erre nemet mondani. Négyéves voltam, mikor először játszottam édesapám darabjában, úgyhogy nem új a helyzet, nyilván nem egyszerű, hogy mindez a Nemzetiben van, emiatt is nem szerződnék oda. Nagyon nagy kihívás és megtisztelő a helyzet. Igyekszem tisztességesen helytállni.

Ifj. Vidnyászky Attila és Vecsei Miklós a Vízkereszt, vagy amit akartok című előadásban Forrás: Vígszínház

A Veszettek című filmbe hogy kerültél be?

Elhívtak egy castingra, eltelt két év, és felhívtak, hogy vagyok-e még. Jött egy újabb találkozás, már Klem Viktorral közösen, akkor mondták, hogy lesz ez a film. Eltelt majd' még egy év, mikor szóltak, hogy elkezdjük a forgatást.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy „egy suttyó testvérpár” egyik tagját alakítod. Tizenévesen mennyire voltál balhés vagy lázadó?

A nagymamám szárnyai alatt nőttem fel, semmilyen szinten nem voltam lázadó. De Kárpátalja egy egészen más világ, azt hiszem nem ilyen kedves vidék. Sokat meséltem a kamaszévekről, a focimeccses verekedésről, határról, zűrökről. Az én gyerekkoromat belengte egyfajta Pál utcai fiúk-hangulat, sajnos sokaknak nincs ilyen szerencséje. A mai napig számomra az a legfontosabb, amit ott megéltem. Szóval, hogy mondjam, közel áll hozzám ez a „suttyó” világ.

A Veszettek szinopszisa

A film két nehéz anyagi helyzetben élő fiú története, akik egy karizmatikus vezető hatására csatlakoznak egy rendvédelmi szervezethez, hogy így tegyenek a városukban egyre elharapózóbb bűnözés ellen. Hamarosan azonban szembesülniük kell azzal, hogy néha nem is olyan könnyű eldönteni, ki a bűnös, és ki az áldozat, és a legjobb szándék is az ellenkezőjére fordulhat, ha erővel próbálnak érvényt szerezni az igazságnak. Az akciójelenetekkel tűzdel drámai történet napjaink legaktuálisabb társadalmi kérdéseit feszegeti.

Szükség volt a megjelenéseteket kicsit keményebbé formálni (gyúrás, étrend, kopaszra nyírás, műtetkó, stb.). Melyik változás jött be a legjobban?

Nálam az étrend, mint olyan, eleve nem létezik, ilyen alkatú vagyok. Műtetkóm sem volt. Voltak edzéseink, verekedéspróbáink, de nem ez a filmben a lényeg. Az én szerepem amúgy sem a bunyósabb, hanem a szelídebb, a futósabb. A forgatáson hatalmas élmény volt - valószínűleg, mert előtte sokat beszéltünk róla, és készültünk rá, hogy kopaszok leszünk. Amikor leborotváltuk egymás fejét, azt éreztem, hogy most valami megváltozott.

Stresszes volt a hajleborotválást felvenni?

A forgatásról talán ez a legnagyobb élményem. Egy szentpétervári Hamlet-előadásról érkeztem az első forgatási napra. Hajnali ötkor már négyen vártak, hogy gyakoroljam rajtuk a hajlevágást. Életem első nagyjátékfilmjének első jelenete, hogy levágom a hajamat kopaszra, nyilván elsőre felvenni kicsit necces lett volna. Úgyhogy álltak sorban a srácok a nagy hajukkal, én meg nyírtam őket. A végére ráállt a kezem.

Készültek rá, hogy kopaszok lesznek - ifj. Vidnyászky Attila a Veszettek című filmben Forrás: The Orbital Strangers Project

Mikor szakadt rád a főszerep súlya?

Az volt a szerencsém, hogy nagyon intenzív egyetemi munkákból érkeztem a filmbe. Ha nincs az a sok munka előtte, biztosan rendesen rá tudtam volna stresszelni. Lassan felfogtam, mekkora tétje van mindennek egy ilyen hatalmas munkában. Sokat számított az, hogy fiatalok sokan, ilyen nagy lehetőséget kaptak. Jó volt a hangulat.

Goda Krisztina milyen rendező?

Nagyon határozottan tudja, mit akar, ami egy lelkes, tenni akaró színművészetis diáknak elsőre különös. Pontról-pontra ki van találva minden, hogy hánykor keljek, hova álljak, hogy úgy csillanjon stb. Körülbelül egy hétig tartott, mire megszoktam, hogy gyakorlatilag egy matematikai képletben vagyok. Aztán onnantól óriási kihívás lett színészként ebben a matematikai feladatban helytállni. Hogy ne egy feladat végrehajtója legyek, hanem a jelenetbe színészként valamit bele tudjak tenni. Nagyon nagy élmény, tapasztalat volt az egész három hónap. Egyébként emberileg is, szakmailag is anyáskodott felettünk Goda Kriszta és a stáb. Szuperül csinálták, elhitették velünk, hogy ez egy kis nyári tábor. Nem paráztattak minket, szimplán vezetve voltunk.

A film hatására változott a véleményed az önkényes erőszakszervezetekbe beálló fiatalokról?

A filmben nem ez az érdekes, hanem az elveszett fiú karaktere. Izgalmas a helyzet is, de szerintem a történet inkább az emberről szól, a döntésről, és arról, hogy egy adott háttérrel hogy tud az ember helyesen cselekedni.

Törőcsik Franciska és ifj. Vidnyászky Attila a Veszettek című filmben Forrás: Megafilm

Pörög még a filmen az agyad?

Szerencsés vagyok, mert azóta is munkából munkába zuhanok, és nincs időm rajta agyalni. Ha belegondolok, hogy ki lesz plakátolva, megy majd a moziban, nagy felhajtás lesz, akkor azért nagyon megijedek. Ez mégis csak egy nagy film, nem vagyok az ilyesmihez hozzászokva. Az én világom az egyetemi lét.

Meg szoktad nézni az új magyar filmeket?

Igyekszem követni. Az Utóélet-et, az Isteni műszak-ot, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-t például láttam. Borzasztóan izgalmas, hogy egyszer csak azt érzi az ember, mintha minimálisan részese lenne ezeknek a filmeknek, azáltal, hogy ismerős arcokat fedez fel benne, vagy látja, hogy egy korábban tervezett film végre elkészült.

A szakma nagyon tehetségesnek tart, díjakat kaptál, Antal Nimród is megdicsért. Nyomasztó ez neked?

A visszajelzés nagyon fontos egy pályakezdő színész életében. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hálás vagyok ezekért. Mindig azt mesélik, hogy régen az Ódryn az aulából is nézték az előadást, és Kaszás Attiláért sorban állt a fiatalság. Valahogy ez most nincs. És azt hiszem, a színész is másképp érzi magát, nincs az a küldetéstudata. Nyilván ez probléma, sok sebből vérzik. Mikor látom a nézettségi adatokat, nagyon elszomorodom. Nyilván arra van igény. Valahogy ezt az "igényt" kellene megváltoztatnunk. Akkor lennék a legboldogabb, ha megint az aulából néznék az ifjoncokat az Ódryn. Úgyhogy tessék jönni nézni a fiatalságot.

Ifj. Vidnyászky Attila (középen) a Hamlet című előadásban Fotó: Nagy Marcell

Mi a végső célod a színészi pályán?

Mérhetetlenül vonz a vándorcirkusz-életmód, hogy egy buszba bepakolunk, és járjuk a falvakat. Ezek a legszebb élményeim, nagy tapasztalatot ad, rengetek energiát, s azt érzi az ember, hogy mindig bemutatója van, és valami komoly dolgot csinál. Ez nagyon fontos nekem, eljuttatni a színházat, a játékot oda, ahová máskülönben nem jutna el. A nagymamám a példaképem ebben, aki otthon, a faluban foglalkozott világvégi gyerekekkel, hogy minél több közük legyen a színházhoz, versekhez, könyvekhez. Nagyon nagy dolog persze a nagyszínpad, Budapest, a nagyvilág. Például hihetetlen érzés, felelősség a Vígszínház nagyszínpadán állni. Azt hiszem, akkor jó ezt az egészet csinálni, ha az ember nincs kibékülve a világgal, és tenni akar, mondani valamit. Sokféleképpen lehet az emberekhez beszélni, igyekszem megtalálni a helyemet, ahonnan a legjobban tudok szólni.

Elkezdtél rendezni is, idén az Ódryn látható a Karnyóné és az Athéni Timón, mindkettőt te rendezted. A rendezés jobban vonz?

Igen. A Karnyóné musical Kovács Adrián diplomamunkája, azt nem én rendeztem, közösen csináltuk. Egy nagy halálugrás volt, pár nap alatt összerázni egy akkora társaságot. Huszonhét fős zenekar, harmincfős kórus és az osztályom. Nagyon sok energiát adott nekem az a nagy fiatal csapat. Most nagy élmény az Athéni Timon-on dolgozni, Vecsei Miklós barátom remek új fordítása és színésztársaim nagy segítségemre vannak, ahogy osztályfőnökeim is: Marton László és Hegedűs D Géza. Azt érzem, társaimmal valami közöset képviselünk, és ez jó. Nagyon bízom bennük. Így velük nagyon élvezem a rendezést. Még nagyon sokat kell tanulnom, nagyon érdekel a nagyvilág, a filmezés is. Anno nagyon sorsszerű volt az, hogy pont idekeveredtem a Színművészetire, nem tudom hogyan tovább, az már biztos, hogy nem egyedül.

Azt is többször említetted, hogy Beregszászra is szívesen visszamennél. Most elég szépen alakul itt a karriered, mi kéne hozzá, hogy valóban lelépj?

Igen, biztos tervem hazamenni, elmenekülni, és dolgozni valamin, kicsit megnyugodni. De ha visszamennék, az nem azt jelentené, hogy Budapesten felhagynék mindennel. Most már ide is kötődöm. Nem hazudtolhatom meg magamat. Sajnos fél éve a mostani helyzet miatt nem tudtam hazamenni. De biztos, hogy menni fogok, az embernek szüksége van rá.