Magyarországon ülni kell és kussolni

Szimler Bálint 23 évesen robbant be a köztudatba Itt vagyok című kisfilmjével, első nagyjátékfilmjével azonban nem siet. Egy darabig fúrkóskodott, aztán kompromisszumokat kötött, most már két komoly filmterve is van. Az egyik egy harmincéves férfi megpróbáltatásairól szól: szerinte a poroszos iskolai szigor felnőttkori kapcsolatainkra is negatívan hat. A szerelmi életével minden rendben, ha Svédországban élne, horrort forgatna, és a héten érkezett a mozikba zenés dokumentumfilmje, a klipekből összefont Balaton Method. 

• Hobbi volt a filmkészítés, most már szakmai felelősség.
• Újszerűsége miatt ütött az Itt vagyok, akárcsak most a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan.
• Nem volt jó menőnek lenni egyáltalán.
• Gimiben gitározott, a zenei kreativitás máig hiányzik.
• Nemcsak a lángosos szerepel a Balaton Methodban, ami egy szubjektív könnyűzenei tabló.
• Kalapoztak a filmre, amúgy főleg reklámokat készít, és alapított egy produkciós céget.
• Nem a lustaság miatt nincs még nagyjátékfilmje.
• A működésképtelen párkapcsolatoknak a társadalmi jelentősége érdekli.

Valóban volt egy hájp

2010-ben nyert a Filmszemlén az Itt vagyok című kisfilmed, kijutott Cannes-ba, és itthon rövid idő alatt szinte kultfilmmé vált. Öt év távlatából átértékelődött a fejedben ez az eseménysor?

Huszonhárom éves voltam akkor, iszonyat fiatal. Azt volt a legnehezebb feldolgozni, hogy amit addig szerelemből meg hobbiból csináltam, hirtelen komoly felelősséggé és munkává vált.

Huszonháromévesen már ott volt Cannes-ban - Szimler Bálint Fotó: Valami Hektor

Az Itt vagyok sikere után leblokkoltál kicsit?

Nem, de olyan előfordult, hogy egy ötleten agyalva azt vettem észre, hogy hajszolom bele magamat abba, hogy "ez nem elég jó". Az a játszi könnyedség, amivel az Itt vagyok készült, csak mert érdekelt, mert akartam róla beszélni, az elmúlt.

A filmmel változott a viszonyod, például kritikusabb szemmel gondolsz rá vissza?

Egyáltalán nem foglalkozom már magával a filmmel. Az a múlt, le van zárva.

Voltak hangok, jellemzően netes kommentek formájában, amik érdemtelen hájpnak titulálták az Itt vagyokot. Soha nem aggasztott, hogy esetleg csak egy alád eső hullámot sikerült meglovagolnod vele?

Valóban volt egy hájp, amit egyébként főleg az Origónak köszönhetek; valahogy önmagát is túllépve elhíresült a film. Szerintem az Itt vagyok az újszerűsége, szabadsága miatt jött be az embereknek, nem feltétlenül a sztorija vagy a témája miatt. Nem tudom ezt pontosan megfogalmazni, de talán benne volt az, ami például most a VAN-ban is, hogy élő dolgokat látunk, olyan helyzeteket, amik velünk történnek, olyan emberekkel, amilyenek mi vagyunk. Ez üdítő volt akkor - mint ahogy szerintem most a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan is tök üdítő.

Nem a Viktorral képzelem el

Szeretted volna nagyjátékfilmmé bővíteni az Itt vagyokot, aztán később azt mondtad, megváltozott Vida Viktor és a körülmények is, nem lehet már megcsinálni. Teljesen elengedted ezt a sztorit?

Az, hogy a Viktorral készülne a nagyjátékfilm, még nagyon az elején merült fel. Emlékszem, az első főiskolás vizsgavetítésen megfogalmazódott a tanárokban is, már csak az akkori nehéz finanszírozási helyzetre való tekintettel is, hogy tovább lehetne vinni a történetet. Aztán bejött a képbe a Muhi András, mint producer, és azt hiszem, még világforgalmazót is találtunk volna.

Csak idővel tényleg annyi minden változott, hogy azt éreztem, azon túl, hogy vannak ilyen jó ígéretek, nem nagyon van értelme megcsinálni, nem lenne olyan őszinte, mint a kisjátékfilm. Viszont azok a témák, amiket boncolgat, továbbra is érdekelnek. Van egy filmtervem, ami témájában nagyon hasonló, de nem a Viktorral képzelem el. Szóval az Itt vagyok-ot elengedtem, de a kérdésfelvetéseit még nem.

Jöttek abban az időszakban olyan lehetőségek, amiket ma már sajnálsz, hogy nem használtál ki?

Lehet, hogy tök másképp alakul az életem, ha leforgatom a nagy Itt vagyok-ot. De hát így alakult, nem nagyon szoktam ilyesmin agonizálni.

Fúrkóskodtam egy ideig

Az Itt vagyok után hirtelen menő lettél. Fájdalmas volt, amikor a figyelem lecsengett?

Nem, egyáltalán nem élveztem ezt a szerepkört. Mindent megtettem, hogy szembemenjek vele. Nem szerettem, hogy a rólam hallottak alapján van véleménye az embereknek, mindegy volt, hogy az pozitív vagy negatív. Kompenzáltam, fúrkóskodtam egy ideig. Egyébként az élet más területein is jellemző, hogy automatikusan ki akarok szakadni a korlátok közül, amelyek közé egy szituáció vagy egy élethelyzet beleszorít. Azon gondolkodtam már, vajon bánom-e, hogy ezt ennyire fiatalon éltem át, de arra jutottam, hogy nem.

Félreértették a Nekem Budapestet

A Felelést a fontos munkáid között tartod számon?

A főiskolai osztályommal egy szkeccsfilmet forgattuk negyedik-ötödik évben, ez volt a Nekem Budapest, abba készült a Felelés. Én alapvetően nem támogattam a szkeccsfilm ötletét, sose láttam még igazán jót belőle. De nem volt pénzünk, nem tudtunk forgatni, nem tudtunk lediplomázni - tulajdonképpen az utolsó két évben nem nagyon tudtunk mit csinálni a főiskolán. Tök jó volt, hogy mindezek ellenére akartunk valamit csinálni közösen. A baj azzal lett, hogy nem mindenki tette bele azt az energiát, amit kellett volna, hogy a végére ne csak egy megoldott feladat legyen.

A sajtó is félreértette az egész projektet. A kritikák nem voltak következetesek: le volt írva, hogy miért takony szar a film, majd ugyanott egyenként felsorolva kiderült, hogy négy kisfilm nem is olyan rossz a nyolcból. Ezzel együtt azt gondolom, hogy azzal, hogy forgalmazásba került a film, minden felelősség ránk, rendezőkre hárul - onnantól nincs kifogás. Az én saját részemet illetően: fontosnak tartom azt a filmet.

A klipekkel semmit sem kerestünk

Amikor Rév Marcellel elkezdtétek a Kodály Methodot, már nagyon ki voltál éhezve valami új projektre?

Igen, körülbelül akkor jött, amikor az Itt vagyok lement, az MMKA már bedőlt. Videóklipeket szerettem volna csinálni, az mindig is nagyon érdekelt.

Azt hitte, rocksztár lesz - Szimler Bálint Fotó: Valami Hektor

Akkor gyerekként sokat bámultad az MTV-t kliprendezés után vágyakozva?

Egész nap az MTV előtt ültem. Fontos volt a zene.

Zenéltél is?

Gitározni próbáltam, meg volt egy zenekarom. A gimnázium elején még azt hittem, hogy rocksztár leszek, óriási Kurt Cobain-rajongó voltam, úgyhogy nyilván Nirvana-feldolgozásokat játszottunk, aztán szép lassan fejlődött a dolog, és már Arctic Monkeyst, Rage Against The Machine-t is nyomtunk sokat, azokban én üvöltöztem. Voltak később saját számaink is, de egy klasszikus gimis zenekar maradt. Sajnos nem volt igazán tehetségem a zenéhez, de mindig nagyon fontos volt, izgatott ez a zenei kreativitás.

Ezért vettétek fel a számokat rendhagyó feldolgozásban? Hogy ötletelhessetek (pl. kíséretként gyerek- vagy tűzoltózenekar), még ha a kivitelezés az együttes feladata is volt?

Két oldala van a dolognak. Egyrészt olyan hatásokat akartunk belerakni, amitől erős meg érdekes lesz. Például az, hogy egyszer csak előjön egy zenei kórus, nem csak zenei elem, de filmes hatás is. A másik oldal meg, hogy eleve úgy indultunk egy számnak, hogy lehetne újszerűvé tenni.

Az együtteseket mi alapján választottátok ki? Az első zenekarok a haveri, baráti körből kerültek ki?

Igazából igen, az első négy indító zenekar mind ismerős zenekar volt.

Hozott a Kodály Method valamit a konyhára?

Semmit. Ami pénz a bulikból bejött, azokat visszamenőleg kiosztottuk stábtagok között, akik segítettek nekünk, magunknak nem osztottunk semmit. Teljesen nonprofit volt.

Nemcsak a lángosos, hanem sötét erdő is

Közben lett ennek a projektnek egy vízpartos nagytestvére, a Balaton Method. Ez egy zenés dokumentumfilm. Miért éreztétek úgy, hogy muszáj továbbvinni a témát nagyobb formátumban?

A Kodály Method szerelemprojekt volt, jófejségből készült az egész, nemcsak a mi, de a zenekarok részéről is. Szerveztünk Kodály Methodos bulit, és kitaláltunk meglepetéseket: Akkezdet Phiai állt a ruhatárban, a Turbo kórusa a közönség soraiból kezdett énekelni, meg ilyenek. Méltóképpen akartuk lezárni. Először több videót terveztünk, de az nem fért bele, se időben, se pénzben, ráadásul zenészekkel forgatni csak az időpont-egyeztetés miatt sem könnyű dolog. Adta magát, hogy ha még csinálunk bármit, akkor egyszerre egy lendületből forgassuk le. Így jött, hogy csináljunk egy nagyjátékfilmet, de már a Balaton-parton. A Kodály Method-nál is díszletként használtuk Budapestet, ismerős helyeket alakítottunk át valami egészen újjá. A Balaton is kábé mindenki számára ismerős, van csomó hangulat meg tér, amit jól lehet ilyen szempontból használni, ráadásul egy nagy hely, ami mégis valahogy egységes.

Méltóképpen le akarták zárni a Kodály Methodot - Szimler Bálint Fotó: Valami Hektor

A Balaton-feelinget használni Magyarországon szerinted kicsit nem olyan, mint gyereket és kutyát szerepeltetni egy filmben?

Azért nem minden videó a strandon és a lángososnál játszódik. Volt olyan videó a filmben, amiről azt kérdezte valaki: "Jó, de ennek mi köze a Balatonhoz?" Annyira sokféle hangulatot használunk, ami nem egyértelműen a klasszik Balaton - persze benne van az is, de benne van például egy Kapolcs melletti sötét erdő is.

Nyolcvanöt százalék zene

Van valami lényeges különbség, amit a Kodály Methodból okulva csináltatok másképp?

A Kodály Method-nál csomószor a meglepetés ereje számított, hogy egyszer csak jön valami váratlan, a Balaton Method esetében erre alapvetően kevesebbet építettünk. Emellett sokkal nagyobb szabású az egész, a Kodálynál maximum tíz-húsz fős, itt meg kórussal együtt száz-százötven fős forgatási napok is voltak. Minőségileg is más, filmes technikával készült, és komoly dolgokat rántottunk össze, csomó olyat, amit a Kodály-nál éppen csak érintettünk.

A klipes részeken és az állati jó képeken kívül mi történik még ebben a filmben? Összeáll egy sztori, vagy a hangulat a lényeg?

Nem, sztori nincs benne, ilyesmit nem kell várni. Volt egy elképzelésünk, hogyan kéne strukturálni, kicsit dokumentumfilmesen, kicsit roadmovie-san, aztán végső soron az tűnt fel, hogy minél különbözőbbek az összekötő részek, annál érdekesebb, és e köré a logika köré fűztük az egészet. Ez egy zenés film, nyolcvanöt százalékban zenélnek, a maradék tizenötben meg jön egy-egy fellélegzésnyi idő, egy-két dolog, ami elengedi az előző klipet, és elindítja a másikat.

Nem kortárs könnyűzenei tabló

Mitől lesz ez film?

A formától és az alapkoncepciótól. A zenekarok élőben zenélnek, mindegyik számot egy snittben, vágás nélkül vettük fel, és olyan vizuális vagy formai megoldások vannak az anyagban, amitől ez egy egységgé válik.

Egy interjúban úgy fogalmaztál, a magyar alternatív együtteseket szerepeltetitek, közben sok mainstream előadót is hallunk majd, a Petőfi arcait. Akkor mainstream vagy alter?

A Kodály Method-nál teljesen önkényesen döntöttük el, hogy milyen zenekarokat választunk. A Balaton Method-nál már ez egy sokkal többrétegű dolog volt, mégis egy nagy film, aminek egységként kell működnie. Nyilván kellenek nagyobb nevek is, amik felhúzzák a kisebb előadókat. Nagyobb arányban vannak azok a zenekarok, akikről valószínű, nem sokan hallottak, vagy csak bizonyos körökben. Azt gondolom, hogy közel nem vagyunk ahhoz, hogy ezek a zenék a mainstreamben legyenek. A mainstream a Halottpénz, a Punnany, az Intim torna illegál, és ezeknek a B, C, ZS verziói, amik tulajdonképpen az ő hátszelükre kapaszkodva azt a stílust próbálják meg utánozni, a rádió meg lejátssza. Egyébként ebben a filmben szerintem még a Punnany is bebizonyította, hogy nem csak a popot tudja csinálni jól.

Kellettek a nagyobb nevek a filmbe - Szimler Bálint Fotó: Valami Hektor

Ezek a zenék a te zenei ízlésedbe beleillenek?

Igen, ezeket a számokat egytől-egyig szeretem. Igazából tracklistet állítottunk össze, a Marci, ugye, hiphoposabb közegből jön, én a rockzenéből, és együtt látjuk, mi az, ami mindkettőnknek átjön.

Kilenc zenekarral terveztünk dolgozni, és végül 21 videót forgattunk, amiből 17 van a filmben. Ez szépen lassan nőtte ki magát, pont azért, mert valakit nem lehetett kihagyni, valakit nagyon akartunk, ezen csomót ültünk és vacilláltunk. Olyan kijelentéseket félünk használni, hogy ez egy kortárs könnyűzenei tabló, mert rengeteg mindenki maradt ki belőle, egész egyszerűen azért, mert időben meg pénzben nem fért bele, vagy mert már volt hasonló együttes.

Ákosnak nem csinálna klipet

Ami mindenképp sajátos, az a film finanszírozási formája - a jövőbeni nézőktől gyűjtöttetek rá pénzt. Állami támogatásban egyáltalán nem gondolkoztatok?

Őszintén szólva nem akartunk átmenni egy egy-másfél éves procedúrán, hogy jóváhagyják-e a forgatókönyvet. Közösségi projektnek éreztük mindig is, ezért gondoltuk, hogy crowdfundingra ez alkalmas lehet.

A pénzadomány arányaiban hogy tevődött össze?

Nagyon sok helyről, főleg általunk nem ismert emberek adtak bele pénzt, néhányan meglepően sokat is.

A 444-en a következő sorok kísérték a projektetek promóját: "..adjatok nekik pénzt, különben Fekete Györgytől fognak kérni, és az egész film dalcsináló Ákos úrról fog szólni." Melyik Ákos-dalból csinálnál klipet?

Egyikből se.

Nem akartak várni a pénzre - Szimler Bálint Fotó: Valami Hektor

Tudni lehet, hogy az ösztönös színészeket szereted (például Tóth Orsi, Wéber Kata), és szereted hagyni szabadon kibontakozni a színészeket. Milyen volt zenészekkel dolgozni?

Ha valaki tud zenélni, és van tehetsége hozzá, elég, ha elindul a zene, és egyszer csak az egész valódi lesz. Egy példának mondjuk a Sena, ahogy elkezd énekelni, valami megmozdul, és egészen komoly dolgok jelennek meg az arcán, magától a zenétől, mindenféle instruálás nélkül is. De tök érdekes volt, hogy minden videó valójában olyan lett, mint a zenekar és a zene, amit játszanak. Attól, hogy élőben vesszük fel, nem csak előadják a számokat, hanem szereplői lesznek a filmnek, és nagyban formálják a végeredményt.

Reklámból lehet megélni

Korábban mondtad, hogy az Itt vagyok után biztos kellene olyan munkát is csinálnod, ami egyáltalán nem érdekel, meg megnézni, hogy egyáltalán miből lehet megélni. Mire jutottál?

Nagyon fontos, hogy lett egy irodánk, egy munkahely - ez abban, hogy a szerelem szép lassan munkává érett, nekem fontos lépcsőt jelentett. Akkoriban, amikor ezt mondtam, a filmezésben semmilyen kompromisszumra nem voltam kész. Azóta megtanultam úgy hozzáállni ezekhez a feladatokhoz, hogy élvezni tudjam, és megpróbáljam a lehető legjobbat kihozni belőle. Igazából reklámokból lehet megélni.

Akkor reklámokat forgatsz?

Igen, amikor megnyerem a tendert, akkor igen. Pályáztatás van. Nagyon hullámzó ez a munka.

Rendeztél egy koncertfilmet az LGT-nek. Mikor lehet majd látni?

Igen, az LGT nagy koncertjén forgattunk. Idén végre kijövünk vele.

Milyen fontos munkád, változás volt még az elmúlt években?

A legfontosabb, hogy van egy cégünk Rév Marcellal és Osváth Gáborral, a Boddah, amely alatt készült a Balaton Method, és Bucsi Réka is nálunk csinálja az új animációs rövidfilmjét, és további egész jó projektek is vannak készülőben. Én meg most már leginkább a játékfilmemmel szeretnék foglalkozni.

A szerelmi életemmel nincs baj, a társadalmi vonatkozás érdekel

Több nagyjátékfilmtervedről is olvastam. A Rossz szokás kapott a Filmalaptól támogatást?

Nem, kiegészítést kértek a forgatókönyvhöz. A beadott verziót mi is hiányosnak éreztük, de volt egy nyomás, hogy mindenképp pályázzunk. Most két nagyjátékfilmterv van, ami érdekel, és amit szívesen megcsinálnék. Még kérdés, melyik lesz az első, de valószínűleg most tavasszal leforgatunk egy Rossz szokás-pilotot.

Két filmterve is van - Szimler Bálint Fotó: Valami Hektor

A Rossz szokás a harminc körüli férfiak útkereséséről szól, központban a magánnyal, a működésképtelen kapcsolatokkal. A filmjeid alapján szerencsétlen szerelmi életed lehet.

Nem, nincs baj. De foglalkoztat a téma. Filmesként nem feltétlenül az érzelmi oldala, hanem a társadalmi és szociális jelentősége érdekel. A Felelés-t is azért tartom fontosnak, mert az iskolában nem segítenek hozzá, hogy önálló gondolatokkal és véleménnyel rendelkező emberré válj. Kiskoromban pár évet a családommal Amerikában éltünk, és azt tapasztaltam, hogy ott az iskolában érdekli őket, mit gondolok, mi akarok lenni, és Magyarországra kerülve megdöbbentett, hogy ülni kell és kussolni, és ha nem csinálod, akkor rossz és hiperaktív gyerek vagy. Ennek a hatásai később például a párkapcsolatokban és mindennemű kapcsolatban is visszaköszönnek. Szóval vannak olyan elemek a magyar vagy kelet-európai kapcsolatokban, viselkedésben, ami szélesebb körben értelmezhető. Ez a vonatkozás az, ami érdekel.

Térfigyelő kamerán keresztül az ember

Másik terved a Magyar Filmhíradó, ami közép-európai sorsokat mutatna be. Ez mi lenne?

A hatvanas években a Gödrös Frigyesnek és Pinter Georgnak volt a hivatalos Filmhíradók mintájára egy filmhíradó-sorozata a Balázs Béla Stúdióban. Akkoriban be volt tiltva, amiért kicsit ironikus, cinikus hangvétel jellemezte, de fontos társadalmi kérdéseket fogott meg egyszerű embereken keresztül. A YouTube-on fent vannak amúgy, meg lehet nézni.

Innen jött az ötlet, hogy ez hiánycikk itthon, semmilyen médiában nem jelenik meg sem ez a fajta hétköznapi közeg, sem a témák. Egyrészt már elkezdtünk csinálni a Marcival, ami a térfigyelő kamerákon keresztül vezetett volna az emberek életébe. A téma voltaképp ürügy, a lényeg azt megmutatni, hogy kicsi hétköznapi dolgoknak milyen univerzális hatása van. A projekt egyelőre félbeszakadt, de továbbra is tervben van, akarjuk még csinálni, és az a romantikus elképzelésünk, hogy artmozikban a filmek előtt mehetne, és nem csak mi csinálnánk a részeket, hanem más rendezőket is be lehetne hívni.

Azt kell eldönteni, melyik lesz először

A másik nagyjátékfilmterved miről szól?

Egy ápolónőről szól. Kicsit hasonló sztori, mint a Viktorral. Három éve Felsőörsön egy filmes táborban találkoztam egy lánnyal, aki ott a gondnok volt. Iszonyatosan jó karakter, szerintem filmre való, és ezzel a megérzéssel kezdtem el azon gondolkodni, hogy milyen filmet csinálnék vele. El is kezdtünk dolgozni vele meg a forgatókönyvvel. Gyűjtöttem élményeket, voltam sokat kórházakban, ápolónőkkel töltöttem napokat, és ez a téma továbbra is érdekel.

Ápolónőkkel lógott - Szimler Bálint Fotó: Valami Hektor

Nagyon benned van most már egy igazi nagyjátékfilm-érzés?

Van, régóta van, de igazából meg semmi nem "kell". Akkor kell filmet forgatni, amikor mondanivalód van, nem a külső hatások miatt. Két filmtervem van, már csak azt kell eldönteni, melyik lesz először.

Inkább lustának vagy inkább kitartónak tartod magad?

Hát, biztos el tudok kényelmesedni. De nem lustaságból nincs még játékfilmem, ha erre gondolsz.

Nem lopok akkor sem, ha lehetőségem lenne rá

Korábban a Filmalappal kapcsolatos aggodalmaid között szerepelt, hogy az általuk diktált kontroll beszűkíti a játékteret. Szerinted ebben a struktúrában te tudsz majd működni?

Igen. Muszáj lesz. A Filmalappal szerintem nincs gond ilyen szempontból, egy működő struktúra. Kicsit bonyolult meg hosszadalmas, de nyilván le kell írnom valamit azért, hogy hozzám vágjanak egy játékfilmnyi költségvetést. Én amúgy arra a fajta szabadságra gondoltam, amit a Reisz Gábor a saját filmjével még meg tudott csinálni: a könyv, a karakter, a szereplők stb., mind egy időben álltak össze egy egységgé, előre csak a vízió volt egyértelmű. De a nagy filmek között sok ilyen példa van. Nagyon sokféleképpen lehet hozzáállni a filmkészítéshez, ebből a sokszínűségből egészen érdekes dolgok jöhetnek létre, és ilyen szempontból ezt a játékosságot elveszi ez a rendszer, ami nem feltétlenül jó.

Ugyanakkor most úgy néz ki, kapunk arra támogatást a Filmalaptól, hogy a Balaton Method-ot eljuttassuk olyan helyekre is az országban, ahová korábban nem is reméltünk. A premiert és a fővárosi terjesztést megoldottuk önerőből, de egy jóval nagyobb vetítéssorozatot is kitaláltunk, amihez már kellett az ő segítségük. (Az interjú óta kihirdették a FIlmalap pozitív döntését - a szerk.)

A Filmalap is besegített - Szimler Bálint Fotó: Valami Hektor

Valahogy nagyon magyar minden, amihez filmesként közöd van. Közben meg sokáig éltél Amerikában, és olvastam, hogy sokat jársz külföldön, és ott mindig egészen más filmes ötleteid támadnak. Mondanál egy példát?

Volt egy svéd csajom, és sokat voltam Svédországban. Ott szívesen forgattam volna mondjuk horrort. Más-más társadalmi, szociális légkörben más-más dolgok érdekelnek. Magyarországon annyira nincs társadalmi konszenzus, hogy mi a jó és mi a rossz, annyira mindegy, mik a szabályok, hogy a politikusaink sem tartják be őket, sőt. Emiatt én itthon attól érzem magam jó arcnak, hogy felállítok magamnak egy önálló, egészséges, nyitott gondolkodási rendszert. Akkor sem lopok vagy ártok másoknak, ha lehetőségem lenne, vagy visszaadom, ha valaki leejti előttem a pénztárcáját.

Svédországban, ahol pedig ez a társadalmi konszenzus már konvencióvá vált, és néha idegesítő szinten szabályközpontúak az emberek, lehet, hogy a szabályszegés lenne izgalmas. Ezt csak arra értem, hogy ezek a dolgok mind-mind hatással vannak az ember személyiségére, márpedig ez elsőleges kiindulópont abban, hogy milyen filmet szeretne csinálni az ember. De szóba jön egy szakmai oldal is: itthon számomra mindig első számú kérdés volt, hogy hogy lesz valami valódi, élő és igazi - mondjuk a színészvezetésnél. Svédországban ez alapvetés a filmekben.