Ijesztő, hogy Jennifer Lopez mennyire retteg az öregedéstől

Aki csak annyit hall A szomszéd fiúról, hogy Jennifer Lopez egy fiatal sráccal szexel benne, azt hihetné, szegény nő már Hollywoodban is a bizonyítványát magyarázza. Pedig ennél az ágyjelenetnél kevésbé szexibbet, szenvedélytől mentesebbet ritkán látni. Nem, a film valójában nem Lopez magánéletét hivatott támogatni, hanem az öregedés elleni harcát. Ennyit sztár még nem fürdőzött a saját szépségében. 

Vannak filmek, amiknek moziba kerülését egyetlen dolog indokolja: a főszereplőjük. A szomszéd fiú épp ilyen. Ha Jennifer Lopez meg nem látja benne a céljainak épp megfelelő szerepet, ha nem adja hozzá a nevét, az arcát, és a marketingértékét, ez a film legjobb esetben is csak DVD-n került volna forgalmazásba, de inkább egy B kategóriás filmcsatornán landolt volna kapásból. De még így, Jennifer Lopezestül is érthetetlen, hogy amikor A szív bajnokai (Sandra Bullock Oscar-díjas alakításával) vagy Adrien Brody filmjeinek kétharmada nem kerül nálunk mozikba, ez hogyan juthatott át a rostán.

Szép szemüvegben - Jennifer Lopez A szomszéd fiúban Forrás: UIP Dunafilm

A szomszéd fiú ugyanis rosszabb, mint egy közhelyes, középszerű tucatfilm - még annak is kudarcos vállalkozás. Átgondolatlan, ócska, nevetséges. Eredetileg talán thrillernek szánták, de borzongást egyetlen percig sem ébreszt, viszont van benne szex, robbanás, némi akció, és próbálkoznak a humorral is, szóval különféle műfajok hozzávalóival pakolták tele, hogy aztán ennek ellenére is csak az unalom süljön ki az egészből.

A kertvárosi mércével csinosnak mondott negyvenes tanárnő épp azon vacillál, kirúgja-e hűtlen férjét, vagy ne, amikor a szomszédjába költözik egy görög isten testi adottságaival rendelkező fiatal fiú. A srác előbb a tanárnő lúzer kamaszfiára repül rá, aztán a nőre is, ami az ő megroggyant önbizalmú állapotában nem is megy nehezen. Csakhogy a fiú abban a suliban készül érettségizni, ahol a tanárnő dolgozik, így az egyéjszakás kalandot rövidre kell zárni - legalábbis az érettebb fél szerint. A srác azonban kissé túlérzékenyen reagál az elutasításra, és miközben egyre messzebb megy a "hódításban", a múltjáról is kiderül ez-az.

Szép hálóingben - Jennifer Lopez A szomszéd fiúban Forrás: UIP Dunafilm

Mondhatnánk, a gond ott kezdődik, hogy már az az egyetlen forró éjszaka is olyan harmatos, hogy bármelyik J-Lo-klipben több a spiritusz, így erre a jelenetre nem lehet alapozni egy egész sztorit, de igazság szerint már jóval korábban kiderül, hogy hitelességre, igazinak ható érzelmekre, netán lelki mélységekre nem számíthatunk. Minden - a világítástól kezdve a díszleten és jelmezen át a szereposztásig - egy rossz ízlésű, felszínes, papírmasé világot tár elénk, amiben percenként kellene benyelnünk inkonzekvens, buta fordulatokat. A jelenetek ugyanis úgy követik egymást, hogy még véletlenül sem épülnek egymásra.

A karakterek ennek megfelelően úgy viselkednek, mint ha rövidtávú memóriazavarban szenvednének. A főhősnő hiába szembesül azzal, hogy komoly veszélyben van, nem tesz semmit, legfeljebb néha ijedt arcot vág. Az apa és a fiú konkrétan gyilkossági kísérlet áldozatai lesznek, de a következő jelenetben - közvetlenül azután - vidáman tévéznek a nappaliban.

Szép, ha fél - Jennifer Lopez A szomszéd fiúban Forrás: UIP-Duna film

Hiába reménykedett a forgatókönyvíró, hogy majd az utolsó nagyjelenettel szépen megkoronázza a történetet, az is olyan igénytelen és fantáziátlan lett, hogy csak számoljuk vissza a perceket. Viszont az utolsó percben azért még egy újabb műfajból kapunk ízelítőt: egy szem kinyomásának közeli ábrázolásával a horrort is sikerül értelmetlenül belecsempészni a filmbe.

Az összes papírmasé-karakter egy unalomig ismert séma: a magányos kamaszfiú, a bűnbánó apa, a vastagkeretes szemüvegtől intellektuális tanárnő, és a megnyerő külsejű pszichopata. Ebben a forgatókönyvben az lett volna a csoda, ha épp a karakterek lennének hús-vér emberek. De még a főhősöknél is egy fokkal kínosabbak az epizodisták, akik a legrosszabb sorozatszínészi színvonalat idézik.

A srác is szép - Jennifer Lopez és Ryan Guzman A szomszéd fiúban Forrás: UIP Dunafilm

Bár ezen a szinten már felesleges méricskélni, ki gyengébb a másiknál, a negatív hőst alakító Ryan Guzman mellett mégsem lehet szó nélkül elmenni. Ő az, aki egy személyben demonstrálja, miért nem elég a filmsztárrá váláshoz, ha valaki jól néz ki, hogy miért áll sorba mindhiába több tízezer modell külsejű fiatal Los Angeles castingjain, és miért nem lesz belőlük soha filmszínész. Mert Guzman ezen az egy adottságán kívül - hogy szabályos szépség - az égvilágon semmit nem tud felmutatni, így nemhogy fenyegetőnek, félelmetesnek, de még szexinek sem érezzük soha, az ugyanis nem a külsőn múlik.

És akkor ott van mellette Jennifer Lopez, aki valaha még kapisgálta, mit jelent színésznőnek lenni, mára azonban már semmi más nem érdekli, mint hogy minden jelenetben őrizze az imidzsét: a negyven felett is bombasztikus, delejes, vérbő latin nőt, akiért veszkődnek a férfiak. Elnézve ebben a bárgyú produkcióban is öncélú szereplését az a benyomása az embernek, hogy úgy tekint a filmre, mint ami őérte van, őt szolgálja - nem pedig fordítva. A szájfényére például külön hangsúlyt fektetett, az még az étkezési jelenetekben is makulátlanul csillog a száján, és fogadjunk, hogy a ruhapróbákra, sminkre-frizurára, majd ezek megfelelő szögből, ideális fénnyel történő ábrázolására kétszer annyi idő ment el a forgatáson, mint a jelenet csiszolására.

Dolgozik a szűrő - Jennifer Lopez A szomszéd fiúban Forrás: UIP Dunafilm

És mindezek felett még képes volt szűrőt is rakatni a kamera lencséjére, hogy mindent opálos fénnyel borítson be, ami csupán egy dologra jó: hogy világgá kürtölje, itt egy sztár, aki retteg az öregedéstől. A szomszéd fiú így sem neki nem tesz jót, sem ő a filmnek, de a legrosszabbul mi, nézők járunk. Egyetlen hiteles mozzanatot sem találunk a vásznon, minden hamis és izzadságszagú, így csak azt tudjuk javasolni: aki teheti, kímélje meg magát tőle.