Nem talált magának nőt, homár lett belőle

Pénteken reggel elszabadul az őrület Cannes-ban. A briliáns koncepciójú A homár című filmben radikális megoldást találnak a szingliség visszaszorítására: aki nem képes magának párt találni, azt átváltoztatják állattá. Később Woody Allen kihozza a neurotikust Joaquin Phoenixből, első rendezésével jelentkezik Natalie Portman, Matthew McConaughey pedig az öngyilkosok erdejében bolyong.

A pénteki nap cannes-i mércével is különleges élménnyel indul, ugyanis egy olyan filmre igyekszünk, amelyről még maga a fesztivál igazgatója, Thierry Frémaux is azt nyilatkozta, hogy nem sok mindent értett belőle. Jorgos Lanthimos görög rendező eddigi művei (Dogtooth, Alpok) alapján bármit el tudunk képzelni: vagy iszonyú idegesítő hülyeség vagy iszonyú jópofa hülyeség lesz a vége. A The Lobster (A homár) ugyanis egy olyan elképzelt jövőben játszódik, ahol a magányos emberek 45 napot kapnak arra, hogy párt találjanak maguknak, különben valamilyen állattá változtatják őket. Az őrületben részt vesz Colin Farrell, John C. Reilly, Rachel Weisz és Lea Seydoux, szóval hatalmasak az elvárásaink.

The Lobster Forrás: Cannes Film Festival

Miután tehát vagy istenien szórakoztunk vagy idegbajt kaptunk, megpróbáljuk eldönteni, hogy következőnek Natalie Portman rendezői bemutatkozására vagy az új Woody Allenre üljünk be. Egyébként misztikus összefüggéseket fedeztünk fel a mai nappal kapcsolatban, ugyanis Portman már játszott Allennél, méghozzá az 1996-os A varázsige: I Love You-ban, aminek furcsamód nem Cannes-ban, hanem Thessalonikiben volt a premierje, ez a görög szál pedig visszavisz minket a reggeli filmhez. Hátborzongató, nem?

Szóval, az új Woody Allen-film címe Irrational Man, és most Joaquin Phoenix-en a sor, hogy a neurotikus (naná), hétköznapi hős bőrébe bújjon: egy depresszióval küzdő egyetemi tanárt alakít, akinek életébe az Emma Stone által alakított diákja hoz változást. Phoenix mindig isteni problémás csávóként, ez mindenképpen a film mellett szól, de nem sok hiányzik hozzá, hogy Stone-tól csömört kapjunk a laza, nagyszájú csajszi szerepében, szóval lehet, hogy mégis Natalie Portmant választjuk.

Ő egyébként az idei év Ryan Goslingja, vagyis az a szupersztár színész, aki első rendezésével rögtön Cannes-ban mutatkozhat be. Tegye fel a kezét, akinek ilyenkor nem motoszkál a fejében, hogy könnyű nekik ilyen hátszéllel. De ne legyünk rosszindulatúak, hiszen lehet, hogy klassz lesz az A Tale of Love and Darkness. Az alapanyag eleve nagyon erős: Ámosz Oz Szeretetről, sötétségről című önéletrajzi könyve alapján készült dráma a negyvenes-ötvenes évek Jeruzsálemében játszódó családtörténet, és egyúttal Izrael Állam születésének története.

A Tale of Love and Darkness Forrás: Cannes Film Festival

A két könnyed film bármelyike után jól fog jönni egy kis nyomasztás (elvégre nem szórakozni jöttünk ide!), mondjuk Matthew McConaughey, amint két órán át öngyilkos gondolatokkal a fejében egy japán erdőben csavarog, pont meg is felel a célnak. Az Oscar-díjas színész Gus Van Sant The Sea of Trees című versenyfilmjében teszi ezt, amit este hétkor nézünk majd meg.

Az Aokigahara erdő, ahol a film játszódik, egy valódi hely a Fudzsi hegy tövében, ahova tényleg azok vonulnak vissza, akik meg akarják ölni magukat. Itt találkozik McConaughey egy mindenből kiábrándult japán férfivel (Ken Watanabe), és ők ketten feltehetően rávezetik majd egymást, hogy nem is olyan szörnyű az élet. Gus Van Sant filmográfiája az utóbbi időben meglehetősen egyenetlen volt (mondjuk korábban is), minden Milk-re jutott egy A nyugtalanság kora és egy Ígéret földje.

Ellenben McConaughey már nagyon régen nyúlt mellé, és a The Sea of Trees forgatókönyvéről azt mondta, hogy a legjobb, amivel az elmúlt öt évben találkozott, és hogy a hideg rázta miközben olvasta. Remélhetőleg, minket nem a kacagás fog rázni a film nézése alatt.