Úgy hallottam, sokkolt a díj, és a ceremónia után órákig nem lehetett hozzád szólni. Milyen gondolatok kavarogtak a fejedben?
Hogy le kell ráznom az amerikai ügynököket, és nem lehet bekapcsolni a telefonomat. Egyébként nem realizálja az ember. Azért jó ez a díj, mert olyan, ami nem nyom agyon. Reméltük, hogy nem kapunk mást.
Ez a tökéletes díj volt, ezért örültem neki.
Egyszerre örültem és szorongtam, de igazából nagyrészt lebegés volt az egész.
Voltál már ilyen boldog valaha?
Nem tudom. Örülök. Büszke vagyok, hogy meg tudtuk csinálni ezt a filmet, ennyi ellenállás után össze tudtuk hozni. A cannes-i díjátadó előtt mondta Mátyás (Erdély Mátyás, a Saul fia operatőre – a szerk.), hogy éppen egy évvel ezelőtt ott ültünk a Dunánál a szúnyogok között, és arról beszéltünk, hogy mi lesz ebből a filmből. Nagyon furcsa.
Mit éreztél a díjkiosztón, amikor sorra estek el (azaz kaptak díjakat) a két legfontosabb díjra esélyes filmek, és nagyon afelé ment a dolog, hogy a tiéd lesz az egyik közülük? (Az a szabály Cannes-ban, hogy egy film csak egy fontos díjat kaphat – a szerk.)
Közben azt néztük, hogy hova áll a Canal+ kamerása. És amikor beállt hozzánk, elfordult, úgy csinált, mintha nem mi jönnénk, és az utolsó pillanatban fordult felénk.
Neki mondták előre, hogy ki lesz a következő nyertes?
Igen, ő tudta. Majdnem biztosak voltunk benne, hogy a legjobb rendezést kapjuk, és emiatt nem értettük, hogy miért egy másik sorhoz állt akkor a kamera.
Amikor még Cannes-ban beszéltünk, mondtad, hogy a legfélelmetesebb gondolat számodra, hogy ki kell menned a színpadra, mégis meglepően összeszedettnek tűntél. Hogyan küzdötted le a lámpalázadat?
Fel kell készülni belül. Nem is annyira a szövegben – azért összeírogattam, hogy mit akarok mondani –, hanem lelkileg. Érdekes, hogy a cannes-i palota nagyterme most nagyon picinek tűnt, ahhoz képest, hogy a vetítésen milyen nagy volt (ugyanabban a 2300 férőhelyes teremben volt a Saul fia díszbemutatója és a záróceremónia is – a szerk.). Jobban befogadható volt, nem nyomott annyira össze. Amikor elindulsz kifelé, látod, hogy milyen pici az a színpad. Mész Mads Mikkelsen felé, mint egy lassított felvételen, háttérben a Coenék.
"Ezek is csak emberek" – ezt mondogattam magamban.
A Saul fia nyerte a zsűri nagydíját Cannes-ban
Mads Mikkelsen már ott a színpadon felajánlotta, hogy bármit eljátszik a következő filmedben?
Azt mondta, hogy mindenképpen meg akarja nézni ezt a filmet, mert annyit hallott róla. És amikor jöttünk le, odajött Tim Roth, és azt mondta: "great movie" (nagyszerű film). Kérdeztem, hogy látta-e. Mondta, persze, hogy látta, great movie, great movie.
Hol fogod tartani a díjat?
Az az érdekes helyzet van, hogy ez a díj egy A3-as, kicsit nagyobb súlyú papírlap, ami alá van írva.
Nem is fogják díjasítani?
Nem fogják. Az is jó ebben, hogy nem úgy néz ki, hogy elájulok saját magamtól. Mégis, amikor meglátja az ember a Grand Prix-pecsétet, akkor elég impresszív. De az alázat megmarad.
Bekeretezteted, és felrakod a falra?
Igen, azt azért illik, nem?
Ha már tizenöt évig dolgozik érte az ember, akkor keretezze be, akármilyen kispolgáriasan is hangzik ez.
Korábban is rengeteg díjat nyertél már a kisfilmjeiddel, gondolom, van egy hely, ahol tartod őket.
Igen, van, és amikor csak lehet, lepasszolom őket anyámnak.
Én, ha valami olyan dolgot csinálok, ami jól sikerül, utána meg szoktam jutalmazni magam, általában azzal, hogy lustulást engedélyezek magamnak. Te hogyan kezeled ezt?
Most például egy hátfájással jutalmaztam meg magamat. El kéne mennem vakációzni, de most úgy érzem, hogy sok munka vár ránk, először is a magyar bemutató miatt. Aztán a Sonyval kell egyeztetni a kópiákat, az anyagokat Észak-Amerika miatt, és előkészíteni a következő filmfesztiválokat.
A cannes-i anyagokon László Nemesként szerepel a neved, a hazai sajtó pedig Nemes Jeles Lászlóként utal rád már nyolc éve. A film magyar plakátján mindkét változat szerepel. Hogyan nevezzünk?
Nemes Jeles László a nevem, ezt kaptam, apámat is így hívják. Viszont külföldön nem lehet használni a Nemes Jelest, csak a Nemest. Az biztos, hogy ha akarok külföldön filmet csinálni – és valószínűleg fogok –, akkor nem használhatom a Jelest.
Miért?
Mr. Dzselösz? Franciául se működik, angolul se. Tehát a Nemes az egyszerűsített verzió. De mindegy, ugyanaz az ember, nem a név a fontos.
Claude Lanzmann valóban azt súgta a füledbe, hogy "A fiam vagy"?
Nem súgta, mondta.
A Saul fia az anti-Schindler listája
Claude Lanzmann, a holokausztról szóló kilenc és fél órás Soá című dokumentumfilm legendás rendezője a cannes-i nagydíjas magyar filmről nyilatkozott egy francia magazinnak. A 89 éves francia filmes pont azért volt kíváncsi a Saul fiára, mert az magyar, Nemes Jeles László rendezőt okos fiúnak tartja, filmjéről pedig nem tud rosszat mondani.
A sajtótájékoztatón említetted, hogy először egy híres francia színészt választottatok ki a főszerepre. Ő ki volt?
Pascal Greggory. Fel is vettük vele a kapcsolatot, aztán teljesen furcsa módon eltűnt másfél évre. Lodge Kerrigan közös barátunk, és rajta keresztül jutottunk el hozzá.
Egy csomót tanakodtunk azon, hogy ki lehet az a nő, akit Jakab Juli játszik a filmben. Csákvári Géza azt írta a kritikájában, hogy ő Saul felesége, mások szerint ő a halott fiú anyja. Tegyél rendet, kérlek, ebben a kérdésben!
Nem a felesége, és nem a gyerek anyja. Csak egy nő, akit ismer Saul. Érdekes, hogy miket gondolnak az emberek, pedig nagyon fiatal, nem lehet a gyerek anyja. A nézők hajlamosak túlinterpretálni, mert emocionálissá teszik, mi meg nem akartuk azt. De ez benne van a játékban.
Sokan meglepődtek azon, hogy 12-es korhatárkarikát kapott a film. Szerinted való egy tizenkét éves gyereknek?
Abszolút. Sokkal rosszabbakat néznek, mármint hatásukban. A Film Distribution főnöke azt mondta, hogy kötelezővé kéne tenni. Lehet, hogy nem tizenkét éves korban, de kamaszkorban biztos. Ő reméli, hogy Franciaországban is maximum 12-es lesz.
Kedvenc rendezőid között említetted Bergmant, Tarkovszkijt és Kubrickot. Ha szórakozni, kikapcsolódni akarsz, akkor mit nézel?
Katasztrófafilmeket.
Bármikor meg tudom nézni például a Holnaputánt.
Nem egy jó film, de gyerekkoromban is ezeket szerettem. A katasztrófafilmeket és a musicaleket. A Poszeidon-katasztrófá-t, az Ének az esőben-t és a Hair-t.
Elárulod, hogy mivel nevettetted meg Natalie Portmant a vörös szőnyegen?
Azt súgtam a fülébe, hogy
Miért mindenki a te nevedet kiabálja, és senki se az enyémet?