Lehet, hogy másnak is feltűnt a Víkend előzetesének elején az a szuggesztív, kopasz fickó, aki azt mondja Gryllus Dorkának, hogy "biztosnak kell lennünk abban, hogy az ügyfelét elítélik másodfokon". Lelki szemeim elé hollywoodi bírótermi drámák és maffiafilmek képkockái úsztak be hátborzongató mondata hallatán.
Az arc maga nekem nem volt ismerős, csak a hangja. A nevét nem találtam a Víkend IMDb-oldalán, ezért megkérdeztem a film rendezőjét, Mátyássy Áront, hogy ki ez a titokzatos férfi. Elárulta, hogy
nem más, mint a legendás szinkronszínész, Papp János.
Már az is mutatja, hogy Papp János micsoda tekintély a szinkronszakmában, hogy amikor megnyitottam az oldalát az Internetes Szinkron Adatbázisban, az oldalsó gördítőcsúszka egészen apróra zsugorodott. Eddig összesen 890 filmben dolgozott, legutóbb a Mad Max - A harag útjában szolgáltatta Halhatatlan Joe magyar hangját, de tízszer szinkronizálta már Martin Sheent, nyolcszor Morgan Freemant (legutóbb a Lucy-ben), ötször John Goodmant, egyszer még Harrison Fordot is (az Ártatlanságra ítélvé-ben), és Bujtor István halála óta általában őt hívják Bud Spencerre.
Most négy híres jelenettel fogom szemléltetni, hogy Papp János selymes baritonján elmondva mennyire jól hangzik minden.
Rejtély, hogy zengő hangú, csodás szinkronszínészeinket, akikből pedig jó pár van, főleg az idősebb korosztályban, miért nem használják sokkal-sokkal többet a hazai filmrendezők. Ismerős orgánumuk rendszerint kellemes filmes emlékeket hív elő, vérprofik, és jó eséllyel mestereik a szakmájuknak.
Papp Jánosnak épp tegnap volt a 67. születésnapja, ennek ellenére a Víkend előtti negyvenöt évben
csak négy magyar mozifilmben szerepelt színészként:
az 1996-os Honfoglalás-ban (amiben játszott Gryllus Dorka is), a két évvel korábbi Woyzeck című Szász János-filmben, illetve két másikban még a hetvenes években. Egyik filmjénél sem írja az IMDb, hogy melyik karaktert játszotta, azaz nem lehetett túl nagy szerepe. Jövőre benne lesz Kern András Gondolj rám című vígjátékában, de ez édeskevés, Papp Jánost
minden egyes magyar filmbe bele kéne rakni, ha marcona öregúrra van szükség.
Amúgy egy olyan szerepéről, ahol a maga fizikai valójában is megjelent, mindenki hallott már: ő volt Pirx kapitány a hetvenes évek sokat emlegetett sci-fi-sorozatában, a Pirx kalandjai-ban. "A blue boxot ebben a sorozatban próbálták ki legelőször Magyarországon. Rajtam!" - mondta tavaly a Népszabadságnak.
Mostanában a Centrál Színházban játszik, a jelenleg futó előadások közül hétben is láthatjuk. Bokros színművészeti teendői mellett időt szakít arra, hogy minden nyáron hetekig gyalogoljon valami egzotikus vagy kevésbé egzotikus helyszínen.
Terepgyalogolt már a Himalájában, a Sierra Nevadában, Peruban, Japánban, Lappföldön, és persze megvolt neki az El Camino is.
Az ezeken az utakon szerzett élményeit színházi monológ formájában szokta előadni időről időre, a következő ilyen Útinapló-estje szeptember végén lesz.
Az apám orgánuma is ilyen volt, csak nem volt ennyire képzett
Kedvenc magyar szinkronjaink
A magyar szinkront mostanában leginkább szidni szokás, pedig ha ellenzői nem is ismerik el, vannak filmek, amelyek egyszerűen jobbak magyar hanggal. Amikor a szinkron valami olyan pluszt nyújt, ami az eredetiből még hiányzott. Legyen ez egy imádnivalóan öblös hang, színészileg bravúros ordibálás, szexi búgás vagy a passzív szókincsünk szélén billegő, ízes beszólás - igenis van, amikor a zsenialitás utat tör magának egy lenézett műfajban. Az Origo Filmklub szerzői kedvenc szinkronos filmjeiket szedték össze.