A 2008-ban megjelent, négy folytatást megélt Budapest Noir egy olyan műfajt honosított meg hazánkban, amely addig egész egyszerűen nem létezett a magyar irodalomban. Kondor Vilmos a hard-boiled detektívregények eszköztárát felhasználva festette meg a második világháború előtti budapesti forgatagot, és alkotott meg egy cigarettázó, lebujokban és kávézókban nyomok után szaglászó, állandóan az utcaköveket koptató magányos hőst.
A bűnügyi újságíróként tevékenykedő Gordon Zsigmondnak a mozivásznon van a helye. Akik nem olvasták a regényt, azok is biztosan egyetértenek abban, hogy csodálatos lehetőségek vannak egy olyan film noirokat idéző politikai krimiben, amely egy tehetős családból származó, de prostituáltként dolgozó lány meggyilkolása ürügyén elkalauzolja a nézőt a harmincas évek Budapestjének sötét sikátoraiba és mulatóiba, illetve baljós képet ad az országban akkoriban végbemenő politikai folyamatokról. (Gömbös Gyula miniszterelnök temetése is szerepet kap a regényben.)
Megjelenésekor az év egyik legfontosabb könyvének neveztük a Budapest Noir-t, és a regény filmszerűségét jelzi, hogy már akkor is szó volt róla, hogy mozgóképes adaptáció készül belőle. Fazakas Péter rendező (Para, Szabadság különjárat) akarta feldolgozni, expresszív, a realizmustól elszakadt látványvilágot képzelt el, szerinte két-három millió euróból lehetett volna méltó módon filmre vinni a könyvet.
Fazakas tervéből nem lett semmi, egy másik viszont megvalósulni látszik: a Filmalap 60 millió forintot szavazott meg a produkciónak gyártás előkészítés céljából. Visszatérő panasz, hogy a magyar piac túl kicsi ahhoz, hogy egy pár százmilliós költségvetésből dolgozó hazai film nyereséget termelhessen - a nemzetközi piacot kell tehát megcélozni. A Budapest Noir-t számos nyelvre lefordították, 2012-ben Amerikában is megjelent, az ismertségén felül a témája és a műfaja is alkalmassá teszi arra, hogy a készítők nemzetközi ambíciókat dédelgessenek.
A Budapest Noir-t Gárdos Éva rendezi, akinek a Scarlett Johansson és Nastassja Kinski főszereplésével készült 2001-es Amerikai rapszódia a leghíresebb filmje, de vannak kétséges pontok is az életművében: társrendezőként jegyezte a kriminálisan rossz Magic Boys-t, amely később Diamond Heist címen jelent meg Angliában. Gárdos hosszú karrierje során főleg vágóként dolgozott Amerikában és Magyarországon.
A tengerentúlon többek között ő vágta Faye Dunaway és Mickey Rourke Törzsvendég című filmjét, legutóbb Katherine Heigl és Alexis Bledel Jenny’s Wedding című leszbikus drámáján dolgozott. Több nagy közönségsikert aratott hazai alkotás stáblistáján is megtalálhatjuk a nevét, ő vágta A miniszter félrelép-et, a Szabadság, szerelem című ’56-os filmet, illetve a Megdönteni Hajnal Tímeá-t is.
Gárdos szakmai múltja profizmusról árulkodik, és természetesen nem ismerjük a filmtervet, amivel a bizottságot meggyőzte, de a regény ismerőjeként és a műfaj kedvelőjeként nekem más rendező jutott volna az eszembe. Gigor Attila A nyomozó-ja kiváló ajánlólevél lehetett volna a Budapest Noir-hoz: abból a filmből kitűnik, hogy Gigor érti a krimi zsánerét. Éveken át húzódó, végül elvetett filmtervének is a régi film noirokat idéző címet adott: Az ember, akit nem lőttek le.
A forgatókönyvet Szekér András írta, ő jegyezte többek között az Ópium - egy elmebeteg nő naplója, A nagy füzet és a Senki szigete könyvét. Hamarosan elkezdődik a helyszínkeresés, a szereplőválogatás és a próbafelvételek.
A legizgalmasabb kérdés most az, hogy ki játssza el Gordon Zsigmondot. Ki legyen az első magyar noir-hős?
Ha egy mód van rá, ne Csányi Sándor!