A szánkba rakták, úgy ébredtünk idén: 2008 legfontosabb könyvei

2008 legfontosabb hazai könyvmegjelenéseit kutatva átböngésztük a mérvadó lapok irodalmi lajstromait, és mérlegre tettük a legnagyobb könyvterjesztők sikerlistáin trónoló köteteket. Az eredmény nem meglepő: újra csak arra a konklúzióra juthattunk, hogy vasárnapi szunyókálás előtt mást olvasgatnak a kritikusok, és mást a többi földi halandó. Az irodalomtörténet talán legjobb nyitómondatától kezdve, műfajteremtő magyar krimin, kádárista szlengszótáron és Obamán keresztül egészen a forrongó hatvanas évekig sokmindenről volt szó idén. Meg persze volt Esterházy és Harry Potter is.

Tanult kollégáinkhoz hasonlóan mi is megpróbáltuk tudományos módszerekkel meghatározni, melyek voltak azok a könyvek, amelyek mérföldkőként szegélyezték a 2008-as esztendőt. Általános, mindenkire érvényes igazság híján azokat a köteteket válogattuk össze, bevallottan szubjektív mérce alapján, amelyekről a) sokat beszéltek idén, amelyek b) valamilyen módon meghatározóak voltak 2008-ban, illetve c) nekünk hiányoztak volna, ha nem jelennek meg.

Merényi Dániel: Napirajz 2, Súlyosbítva azt, ami amúgy is, Titkos Fiók, 2008. 350 p, 3000 Ft.

Miért fontos?
Amikor meglett, apányi korú barátaink Rönének és Tibornak szólítgatják egymást, kénytelenek vagyunk mi is észrevenni, hogy a Napirajz kikerülhetetlen jelenség, amely a blogoszférából támadva gyűrűzött be életünkbe. Könyv formátumban a második adagnyi rajz látott napvilágot idén, a Titkos Fiók kiadó jóvoltából. Jelentőségét a közgazdaságtan és a filozófia felől tudjuk megközelíteni. Egyrészt a napirajz.hu Magyarország egyik leglátogatottabb blogja, átlagban heti 50 000 letöltéssel. (Vagyis kb. tízszer-tizenötször többen kíváncsiak a frissítésekre hetente, mint egy közepesen ismert kortárs hazai író új könyvére.) Tavaly a Golden Blog verseny győztese volt szórakozás kategóriában. Filozófiailag: a Napirajz nem pusztán egy blogon megjelenő, napi vicces/komoly/abszurd karikatúra. A Napirajz maga a várakozás.

Ki a szerző?
Grafitember, azaz Merényi Dániel, a "mester", akinek pár kockás rajzai, rövid történetei talán legőszintébben mesélnek egy generációról. 2005 óta publikálja blogján humoros rövid történeteit képregénybe öntve.

Miről szól?
Olyan Tiborokról és Klárákról, akik a rendszerváltás körül nőttek fel hangalámondásos Ford Fairlaine-videókon, egzisztencialista filmként itták magukba Bud Spencer és Terence Hill munkásságát, vagy nem bírtak aludni addig, amíg be nem fejeztek egy Vonnegut-, Douglas Adams-, Heller- vagy Prattchett-regényt.

Kinek ajánljuk?
Zsebre tehető formában főleg rászoktatásra alkalmas. Függőknek mobil-Napirajz. (Itt van kedvencünk.)

+ + +

Kondor Vilmos: Budapest Noir, Agave, 2008, 200 p., 2480 Ft.

Miért fontos?
Bármennyire is fura, magyar krimi, illetve magyar noir gyakorlatilag nem létezik. Léteznek krimiírók, illetve pl. Tar Sándor mesteri regénye, a Szürke galamb, a műfajnak azonban hazai hagyománya sosem alakult ki, illetve a fenti (talán egyetlen) kivételtől eltekintve nagy művei sem születtek. Illetve lehet, hogy igen, csak feledésbe merültek. Kondor Vilmos könyve a harmincas évek Budapestjét kelti életre, a hold sötét oldalát, annak összeesküvéseivel, feszült és baljóslatú utcáival, melyek olyannyira nem képezik részét a hazai irodalmi kánonnak, hogy helyenként szinte kibervalóságként hatnak. A Budapest Noir egy rekonstrukció, részben mesterséges is, hiszen leginkább a műfaj sémái, karakterei, valamint nagy szerzői, leginkább pedig Raymond Chandler előtt tiszteleg. Kondor Vilmos bár mindvégig betartja a műfaj szabályait, gyakori helymegjelöléseivel, illetve afféle popikon szerepét betöltő történelmi személyekre, pl. Rudolf Hess-re vagy Gerő Ernőre tett utalásaival virtuálisan teszi követhetővé az egyébként is izgalmas cselekményt, mindezzel pedig élővé és tapinthatóvá teszi azt a valóságot és műfajt, amely a tengerentúlon született. (A könyvből épp film is készül.)

Ki a szerző?
Kondor Vilmos első regénye a Budapest Noir. A könyv belső ismertetője (illetve egy azóta létrehozott Wikipédia-szócikk) szerint Kondor 1954-ban született, Szegeden és a Sorbonne-on járt egyetemre, vegyészmérnökként végzett, most pedig matematikát és fizikát tanít egy gimnáziumban valahol. Feleségével és kutyájával él egy kis faluban, kerüli a nyilvánosságot. A "titkos Kondor Vilmos" egyesek szerint csak álnév, az mindenesetre biztos, hogy neve tökéletesen illeszkedik abba - a mesterséges - magyar hardboiled krimi hagyományba, melyet Budapest Noir című regényével megteremtett.

Miről szól a könyv?
1936 őszén épp Gömbös Gyulát temeti a főváros, egy terézvárosi kuplerájban megölnek egy tisztes polgári családból származó zsidó lányt. Mindez felkelti Gordon Zsigmond újságíró figyelmét, aki nyomozni kezd, alászáll a mocsokba, hátráltatják a munkáját, jól megverik, de összeesküvésre és csúnya titkokra bukkan, és egy Margó nevű prosti is majdnem jól elcsábítja, ráadásul magánéleti válságot él épp meg Krisztina nevű szigorú, de gondoskodó grafikus barátnőjével. Történik mindez a harmincas évek vészjósló Európájában.

Kinek ajánljuk?
Aki szívesen merül el egy gyilkossági ügy szépen fényképezett felderítésébe, egy olyan világban, ahol a Kodály körönd az Hitler Adolf tér, az Oktogon meg Mussolini tér, és ahol Pazár doktor, a nagydarab tar kórboncnok a hullaterem előtti asztalnál vacsorázik csatos üvegben sört, hozzá kenyeret, tokaszalonnát, vöröshagymát.

+ + +

David Mendell: Obama - Az ígérettől a hatalomig, Alexandra Kiadó 2008, 392 p, 3390 Ft

Miért fontos?
Hajszál (?) híja, hogy nem Carl Bernstein Hillary, A nő és a hatalom című könyve áll most itt listánkon. Mindkét könyv kampánycéllal íródott politikai életrajz, David Mendell Obama-biográfiáját nem elsősorban irodalmi értéke, hanem a történelem juttatta 2008 fontos, mérföldkőként értelmezhető könyvei közé. Ettől még érdekes.

Ki a szerző?
David Mendellt, a Chicago Tribune újságíróját 2004-ben izgalmas munkára osztották be. Az ő feladata lett egy ambiciózus afroamerikai politikus, Barack Obama szenátusi kampányának követése. Mendell ott volt a kampányrendezvényeken, és többször meginterjúvolta a politikust és környezetét, beleértve a családtagokat is. Obama akkor ugyan már ismert volt, de közel sem övezte az a fajta felhajtás, mint ami az elnökválasztási kampányt jellemezte, így a szerző könnyen hozzáfért a politikushoz, előfordult, hogy egy-egy interjú akkor készült, amikor Mendell és Obama együtt autózott valamilyen rendezvényre.

Miről szól?
A cím - Ígéretből a hatalomig - jól leírja azt az ívet, amelyet a könyv bejár. A szerző egy klasszikus életrajzot produkál: bemutatja Obama gyerekkorát, családi hátterét, felnőtté válását és politikai karrierjének első szakaszát. Az Egyesült Államokban 2007-ben megjelent könyv befejeződik azzal, hogy Obama bejelenti indulását az elnökválasztáson, így azok csalódhatnak, akiket elsősorban ennek a kampánynak a története érdekel. Az előzmények sem kevésbé érdekesek azonban, és a szerző a tények ismertetésén túl többet is kínál: megpróbálja megérteni, hogy mi a gyökere annak a rendkívüli ambíciónak, ami Obamát vezérli.

Az Ígéretből a hatalomig az angolszász újságírás hagyományainak megfelelve egy fontos és komoly témát izgalmasan, jól szerkesztett formában mesél el. Mendell jó érzékkel vegyíti a politikai fordulatok leírását személyes történetekkel és saját benyomásaival. Barack Obama elnökválasztási kampányára óriási figyelem irányult, így erről szinte mindent tudni, a politikus megértéséhez legalább ennyire fontos azonban chicagói tevékenységének - politikai sikereinek és kudarcainak - ismerete. Ebben sokat segít a könyv, amelynek talán egyedüli hibája, hogy kevés teret szentel annak, hogyan is dőlt el, hogy Obama elindul az elnökválasztáson.

Kinek ajánljuk?
Ha valakinek még nincs zsigerből elege az Obamáról szóló cikkekből, az arcképével megjelent magazinokból, az általa vagy róla írt könyvekből, akkor érdemes elolvasnia Mendell írását. Az Ígéretből a hatalomba nagyon részletgazdag, így azoknak is mondhat újat, akik egyébként mindig mindent elolvastak, ami megjelent Obamáról a sajtóban. Ha valaki csak felületesen ismeri a politikust, annak sem lesz gondja a megértéssel, ez nem egy politikatörténeti könyv, hanem egy a történetek izgalmas tálalására törekvő újságíró munkája. Bárki is veszi kézbe, úgy fogja letenni, hogy ha nem is teljesen, de részben meg fogja érteni, mitől lett Barack Obama a XXI. század elejének egyik legfontosabb politikai figurája még az előtt, hogy megkezdte volna tényleges elnöki munkáját.

+ + +

J.K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi, Animus, 2008, 624 p, 4450 Ft

Miért fontos?
Mert a világ - a Biblia után - legnagyobb példányszámban megjelent, és legtöbb nyelvre lefordított könyvét végre befejezték, és így kiderült, hogy azoknak lett igazuk, akik szerint Harry Potter mindent túlél, ahogy egy pozitív főhőshöz illik, vagy azoknak, akik szerint egy kortárs mese vége nem feltétlenül happy end.

Ki a szerző?
A 43 éves Joanne Kathleen Rowling, akinek az élete, ezelőtt 10 évvel varázsütésre megváltozott - hála az ifjú Potternek. A tizenéves varázslótanonc ugyanis szülőanyját munkanélküli brit tanítónőből a világ egyik leggazdagabb nőjévé változtatta.

Miről szól?
Voldemort (aka Tudodki, a világ leggonoszabb varázslója) és az immár 18 éves Harry Potter (a világ legtehetségesebb varázslója) hat rész óta és 10 éve várt, mindent eldöntő, többfelvonásos, monumentális csatájáról, az emberi kapcsolatok - legyen az baráti, szerelmi vagy testvéri - erejéről, az élet törékenységéről, és arról, hogy a félelmeink elől hiába menekülünk: csak úgy szabadulhatunk tőlük, ha szembefordulunk, és megküzdünk velük.

Kinek ajánljuk?
Kizárólag azoknak, akik olvasták az előző hat részt. A többiek húzzanak bele. A filmekre hivatkozni pedig nem ér.

+ + +

Spiegelmann Laura: Édeskevés, Magvető, 2008, 160 p, 2290 Ft

Miért fontos?
Másfél éve ezeken a szövegeken ficceg minden, kultúrában kicsit is érdekelt blogíró, kommentelő, tekintélyes recenzens és flegma íróember. Pontosabban a mögötte álló szerző kilétén. A titok utáni hajtóvadászat bizonyítja, szegény, tanácstalan olvasóknak igenis fontos, hogy ki az író az ágyban és kocsmazugokban zajló kalandok mögött, és kiben fogan meg a nagyszerű mondat: "amikor magamhoz térek, egy fasz van a számban". Nesze neked, Roland Barthes. Csak néhányan, akik felmerültek lehetséges "igazi" szerzőként: Garaczi László, Garacziné Nagy Ildikó Noémi, Bolgár György, Tisza Kata, Hazai Attila, Németh Zoltán. Mostanában sikk az írói álnév, de Centauri kapcsán nem volt ilyen vehemens nyomozás. Spiegelmann Laura tehát nemcsak "új, intellektuális pornószerző", hanem trendi irodalomelméleti teóriákat csuklóból lenyomó, titokzatos homályba burkolózó blogger. (Ál)neve fogalommá lett, és nyomában igazi "urban legend" született. Idén, 2008-ban egy nett kis kötet formájában a legenda testet öltött.

"Ezeket a szövegeket pszichiáterem javaslatára, terápiás céllal kezdtem el írni" - vall Spiegelmann Laura a literának adott ( vélhetőleg email-)interjúban. A naplószerű szövegek blogbejegyzésként jelentek meg a múlt év közepétől a lauramanga.blog.hu címen, majd folyóiratokban (Alföld, ÉS, Prae) találkozhattunk velük, idén ősszel pedig könyv formában adta ki a Magvető. A bomba a Magyar Narancsban megjelent kritikával robbant, a recenzens ugyanis szavakba öntötte az amúgy már régóta terjedő gyanút: Spiegelmann Laura nem az, akinek kiadja magát. Innentől kezdve a Spiegelmann Laura-ügyben a kritikusok számára hirtelen az vált perdöntő kérdéssé, hogy mondja-e magáról egy nő, hogy "nimfomán hülye picsa vagyok", illetve informált-e kellő mélységben az anális szex témakörében. Vagyis Spiegelmann Laura a női irodalom fedőnevű, elhúzódó hidegháború egy újabb fordulójának casus belli-je. A találgatás pluszban még jó játék is, bloggerek űzik is lelkesen, de a dühödt kíváncsiságot a gender-faktor csak erősíti.

Ki a szerző?
A fentiek fényében erre, ugye nem olyan könnyű válaszolni. Mi csak annyit tudunk mondani, ha mi profi, menő írók lennénk (tegyük fel, hogy férfiak), és látnánk, hogy milyen paródiába illő csatározás folyik a női irodalom színterén, ráadásul már jókat röhögtünk Sárbogárdi Jolán írásművészetén (a fiktív női én írói hagyományáról - Csokonai Lili hattyúiról és Lónyai Erzsébet Mária Psychéjéről - már nem is beszélve), akkor tuti írnánk egy hasonló regényt. (Igaz, nem azt adnánk neki munkacímnek, hogy Manga.) A szerzői énről annyit tudunk, hogy egy "szenvedélyes és széthulló lány", aki szereti a triphopot és a szexet, a harmincon már túl van, cseppet alkoholista, egy Laci nevű fiú csúnyán megszívatta, és járt Szegeden.

Miről szól?
Ez a szerzői én kiírja magából vad szeretkezései és kocsmázásai élményét. Általában egy szuszra, hosszú, feszes mondatokban. Eközben többek között olvashatjuk a profi szinten űzött cunnilingus aprólékos leírását, és - igen, valóban - az irodalom egyik legütősebb első mondatával is találkozunk.

Kinek ajánljuk?
Akit izgatnak a rejtélyek, szerette Garaczi Metaxáját, vagy legalább szívesen olvas szexről. Ha a hype érdekli, itt egy nagyszerű összefoglaló: szinte minden Spiegelmann Lauráról.

+ + +

Závada Pál: Idegen testünk, Magvető, 2008, 391 p, 2990

Miért fontos?
Az idei Ünnepi Könyvhét legnagyobb újdonsága Závada Pál negyedik regénye, az 1940-ben játszódó Idegen testünk volt. Ha Závada Pál nem éppen az egyik legfontosabb írónk lenne, akinek speciális, szociografikus látásmódjának minden egyes újabb produktumát érdemes közelebbről szemügyre venni, akkor is kiemelnénk éves összefoglalónkban. Elég kényes témát feszeget ugyanis. A zsidókérdés, az idegengyűlölet és a nacionalizmus érveit sorakoztatja fel regényében, amelyekkel - részben a retorika aktualitása miatt - akkor is felkavaró élmény szembesülni, ha a regény maga nem a jelenben, hanem a régmúltban, 1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolása idején játszódik.

Ki a szerző?
Závada Pál, a Jadviga párnája, a Milota és A fényképész utókora írója, akinek eredeti szociológusi szakmája erősen érződik minden kötetén: sok kutatás, aprólékosan felépített kapcsolati háló a szereplők között, hiteles és pontos kor- és társadalomrajz.

Miről szól?
Az Idegen testünk tulajdonképpen két család (a sváb faiparos Flamm-család és a félig zsidó, félig református Weiner-família), illetve barátaik, ismerőseik története egy grandiózus szerkezetű regényben összegezve. Van benne szerelmi szál, rendőrség, munkaszolgálat, lelkiismeretével kínlódó lelkipásztor és Vámház körúti terasz.

Kinek ajánljuk?
Akit izgat, hogy milyen lehetett az a politikai-közéleti klíma, amely 1940 környékén uralkodott Magyarországon, és amely egy kínos világháborúba torkollt. Vagy aki nehezen tudta eddig elképzelni, milyenek lehettek akkoriban a hétköznapok.

+ + +

Esterházy Péter: Semmi művészet, Magvető, 2008, 224 oldal, 2990 Ft

Ki a szerző?
Esterházy Pétert valószínűleg már nem kell bemutatni azoknak, akik idáig eljutottak a cikk olvasásában.

Miért fontos?
A magyar irodalom egyik legtekintélyesebb figurája idén új regényt jelentetett meg. Ez esemény, gondoljunk akármit a Semmi művészet-ről vagy a szerzőről. Mert ezt a kötetet is tanítani fogják: előbb az egyetemi szemináriumokon, majd a gimnáziumban. Esterházy Péter ezzel a kötettel saját írói pályáján is láthatóan új irányba tapogatódzik, amelynek fontos szereplője a futball. A fociból az egész világ megmagyarázható, történelem, geopolitika, nő, férfi, halál és filozófia. Mintha Esterházy abban a fociregényben megtalált volna egy felszabadító, univerzális perspektívát, amelynek a segítségével minden (újra) elbeszélhetővé válik. Fociprizma. Szimpatikus.

Miről szól?
Az új regényben látszólag korallvörös szoknyájú édesanyáról esik szó, aki mint valami hrabali szőke fiatalasszony, jön-megy, beteget látogat, őt látogatják, beszélget, flörtöl, zsémbeskedik. Kalapját (turbánját) a nyugalmazott Bozsik készítette, lobogva vonul be a gyárba (Fofóba), és ruttkaiévás eleganciával vitatkozik az anyóssal, adja harisnyáját Czibornak, kér szívességet Puskástól, és gyalázza a bírót a pályaszélen. De a futball hamar átveszi a vezetést, édesanyáról itt már szinte csak a foci kapcsán esik szó

Kinek ajánljuk?
Valaki még nem olvasta?