Több a géppuska, mint a tehén a magyar faluban

Pálfi Györgyről meg lehetne rajzolni a hányatott sorsú rendező portréját. Utoljára 2006-ban, a Taxidermia idején dolgozott rendes költségvetésből, tavaly ősszel pedig lefújták Toldi történetét feldolgozó gigaprojektét. Ő azonban nem adja fel: sci-fit tervez egy Stanislaw Lem-regényből, és titokban már le is forgatta következő filmjét Budapesttől 175 kilométerre, egy tolna megyei községben. A Mindörökkében egy alkohol áztatta Tar Sándor-novellát költött tovább úgy, hogy az egy erőszakos, posztapokaliptikus szerelmi történetté váljon. Most a film utómunkájára próbálják összegyűjteni a pénzt, a cél: Berlinale 2016.

A Hukkle és Taxidermia után Pálfi Györgyöt a magyar film egyik legnagyobb tehetségeként emlegették, akire nemzetközi szinten is felfigyeltek. Ehhez képest az elmúlt kilenc évben csupán minimális pénzből készült filmeket rendezett (Nem vagy a barátod, Final Cut: Hölgyeim és Uraim), és legutóbbi műve (Szabadesés) is csak azért valósult meg, mert egy dél-koreai filmfesztivál bizalmat és 100 ezer dollárt szavazott meg neki.

Menszátor Héresz Attila a Mindörökké című filmben Forrás: KMH Film

A Toldi lehetett volna az a film, amelyben a pénz nem szorította volna korlátok közé Pálfit, és amely segítségével a hányattatott sorsú rendező karrierje ismét lendületet kaphatott volna.

A Filmalap azonban másképpen gondolta.

Hiába volt tapintható az igény a magyar nézők körében egy nagyszabású történelmi filmre, Vajnáék hosszú egyezkedés után végül leszavazták Pálfi filmtervét. Hogy pontosan mi történt a színfalak mögött, ebből a cikkből megtudhatja.

A rendező nem nyalogatta sokáig a sebeit, és a Filmalappal sem szakította meg végleg a kapcsolatot. Nyolc hónappal a Toldi elkaszálása után az állami filmes támogatásokról döntő szervezet harmincmillió forint gyártás-előkészítési támogatást ítélt meg Pálfi új filmjének, amely Stanislaw Lem Az Úr hangja című könyve alapján készül. A hang című sci-fi egy része Amerikában forogna, ez akár azt is előrevetítheti, hogy ez a Pálfi-projekt sem lesz problémamentes.

Polgár Tamás és Érsek Obádovics Mercédesz a Mindörökké című filmben Forrás: KMH Film

Mégis, mikor nézhetünk majd meg egy új filmet a mozikban a rendezőtől? A helyzet az, hogy előbb, mint gondolnánk.

Pálfi ugyanis idén nyáron a legnagyobb titokban leforgatta legújabb filmjét.

Egy vidéki Magyarországon játszódó posztapokaliptikus történetet Tar Sándor A mi utcánk című kötetének El, valahová című novellája alapján. Megint az történhetett, ami a Final Cut esetében: megunta a várakozást, a pepecselést, és külső nyomás és állami pénz nélkül annyiból dolgozott szerzőtársaival és stábtagjaival, amennyit elő tudott teremteni.

Polgár Tamás a Mindörökké című filmben Forrás: KMH Film

A mi utcánk tulajdonképpen egy novellafüzér, amely a kilencvenes évek elején játszódik, és egy Debrecen környéki falu kilátástalan életét mutatja be. A szociográfiával rokonságot mutató mű szereplőit így összegezte Legeza Ilona könyvismertetőjében: "Súlyos alkoholisták vagy csak szokott módon iszákos férfiak és nők; munkanélküli segélyen, gyesen-gyeden, kis nyugdíjon tengődik a többségük; vannak "őslakosok", de akad pár fura, idevetődött jöttment is." Ezek az emberek a falu egyetlen megmaradt közösségi terében, a kocsmában gyűlnek össze.

Tar Sándor: El, valahová (részlet)

"Ocsenás művelt ember volt, az idők folyamán négyszer lopták el a biciklijét, és mindannyiszor visszalopta, pedig egyszer át is festették. Nem csinált ügyet a dologból, de a kocsmában alkalmas időben elejtett néhány csípős megjegyzést egyes emberekről, akik azt hiszik, hogy. Az idő pedig akkor volt alkalmas, mikor az illető is a helyiségben tartózkodott, és természetes volt, hogy ő fizette a sört és a feleseket, mert egy ilyen emberre nem lehet haragudni. Ocsenás még kifejtette azt is, hogy neki a bicikli nem jármű, hogy csak úgy rohangáljon vele, hanem gyógyászati segédeszköz, amit mindjárt el is magyarázott, ő ugyanis egyenesen a Klinikáról került a mi utcánkba, ott beteghordozó volt, itt egy senki. Mint mindnyájan." (Magvető, 1995)

Ebből a miliőből indult ki Pálfi, de a szinopszis és Pusztai Ferenc producer elmondása szerint vastagon hozzá is költött. A Mindörökké (For Ever) című filmben éppen átment egy háború a falun, lelőtt repülő van a település szomszédságában, cserekereskedelemmel tartják el magukat a lakók, nincs villany, a kocsmában gyűlnek össze az emberek. Egy repülőtéren fog kezdődni a film, ahol a tévében futó híradásokból kiderül: harcok dúlnak az országban. Az alkotók szándéka szerint a Mindörökké a közelmúlt eseményeire reflektál majd.

A film középpontjában egy szerelmi háromszög áll, a nő és a két férfi szerepére Pálfinak sikerült olyan izgalmas színészeket választania, akiket ritkán látunk a moziban. Ők pedig:

Polgár Tamás (Ocsenás)

Tizenöt éves korában az aszódi javítóintézetben talált rá Mundruczó Kornél, és adott neki főszerepet az Aftá-ban és a Szép napok-ban. Később szerepelt a Deltá-ban, a Lányok-ban, a Fehér Isten-ben és a Délibáb-ban is. Színészkedés mellett számos filmben dolgozott kellékesként, például a Pokolfajzat 2-ben, és a Nicolas Cage főszereplésével készült Boszorkányvadászat-ban.

Polgár Tamás a Mindörökké című filmben Forrás: KMH Film

Ubrankovics Júlia (Margitka)

2007-ben végzet a színművészetin, egy évvel később már főszerepet játszott Bacsó Péter Majdnem szűz című filmjében, és az alakításáért megkapta a Filmszemlén a legjobb színésznőnek járó díjat. Aztán Berlinbe költözött, majd New Yorkban tanult, később Hawaiion élt és dolgozott. Mostanában Los Angelesben próbál befutni.

Ubankovics Júlia a Mindörökké című filmben Forrás: KMH Film

Menszátor-Héresz Attila (Béres)

Gryllus Dorkával és Németh Kristóffal járt egy osztályba a főiskolán, 1998-ban végzett. Három évet lehúzott a Vígszínházban, azóta szabadúszó. Szerepelt a Família Kft., a Szomszédok és a Tűzvonalban című sorozatokban, feltűnt Nemes Jeles László Türelem című díjnyertes rövidfilmjében, amikor 2009-ben azt kérdeztük tőle, melyik magyar rendezővel dolgozna a legszívesebben, Pálfi Györgyöt is említette. A Mindörökké már a második közös filmjük, az első a Szabadesés volt. A Gyengébb napok című zseniális rövidfilmjében ő játszotta Lacos bát, a magyar filmtörténet talán legnyugtalanítóbb gengszter figuráját.

Ubrankovics Júlia és Menszátor-Héresz Attila a Mindörökké című filmben Forrás: KMH Film

További, kisebb szerepekben feltűnik még Érsek Obádovics Mercédesz és Trócsányi Gergő (Taxidermia), de a szereplők többségét amatőrök és helyiek közül válogatták ki.

A szinopszist az Indiegogo oldalán találtunk, de a történet a forgatáson is alakult. Pusztai elmondta, hogy nem egy kész forgatókönyvből dolgoztak, sokszor csak a jelenet váza volt meg, és a párbeszédeket helyben improvizálták a színészek.

Az Origo Filmklubon láthatja először a film teaser előzetesét, amiben

egy gépfegyver a leggyakrabban visszatérő elem.

Láthatjuk a falnak vagy éppen egy fának döntve, és persze Polgár Tamás hátán is ott lóg. A puskákat és a fegyverropogást leszámítva egy magyar filmtől hagyományosnak mondható faluábrázolás pillanatképeit sűritették össze az ízelítőbe.

A kocsmában mozdulatlanságba dermedve időznek a vendégek, Ubrankovics Júlia nagyokat kacagva és kalilmpálva fürdik egy lavórban, máskor meg a valószínűleg ittas Polgár Tamással táncol. Mi fog ebből kisülni? Miért gyűltek össze fegyverekkel egy kis szobába a dalolászó férfiak? Az már most látszik, hogy hiába nagyon hasonló a miliő, itt jóval több akció és őrület lesz, mint egy Tarr Béla-filmben.

A filmet Budapesttől 175 kilométerre található Bátán forgatták. Még néhány forgatási nap van hátra, Pesten és egy külföldi helyszínen vesznek fel majd jeleneteket a következő hetekben. Pálfi eddigi összes nagyjátékfilmjét Pohárnok Gergely fényképezte, de ő most nem ért rá, ezért Dobos Tamás ugrott be helyette, akinek ez lesz a második Tar Sándor-adaptációja, ő felelt a Cannes-t megjárt Lágy eső című rövidfilm képeiért is.

Ilyen macskát is csak egy Pálfi-filmben látni - Mindörökké Forrás: KMH Film

Pusztai - no budget film lévén - a gyártással párhuzamosan folyamatosan fejlődő költségvetésről számolt be nekünk, amit magánpénzből és adóvisszatérítésből fedeznek. Az eddig összegyűjtött támogatásokból leforgatták a filmet, viszont az utómunkára még nincsen elég forrás. Jelenleg is keresnek külföldi koprodukciós partnert, illetve megpróbálkoznak a közösségi finanszírozással. Itt lehet támogatni a Mindörökké-t. (Ha nem is a film világából, de van példa sikeres hazai kampányra: a Nyugat+Zombik című képregénytervre valósággal ömlött a pénz tavaly ősszel.)

A Mindörökké-vel az A kategóriás fesztiválokat célozzák meg, már elkezdték vágni, és a tervek szerint jövő februárra, a berlini filmfesztivál idejére már készen is lesz. Ha beválogatják, ott lehet a film világpremierje.