Általában a producer próbálja minél rövidebbre vágatni a filmet, és a rendező az, aki képtelen megkurtítani az általa eltervezett játékidőt. A Django elszabadul esetében azonban pont fordítva történt.
Hogy felgyorsítsa a filmet, Tarantino kivágta azt a jelenetet, melyben Schultz (Christoph Waltz) elmeséli Wágner operahőseinek, Siegfriednek és Brünnhildének a történetét. Amy Pascal később viszont szóvá tette, hogy a forgatókönyvben benne volt ez a rész, de most hiányzik, és fontos lenne, hogy benne legyen a filmben. Tarantino visszarakta ezt a jelenetet a Django elszabadul-ba, és rájött, hogy a producernek volt igaza.
„Nincs még olyan filmzsáner, amely annyira tisztán visszatükrözi egy adott évtized értékeit és problémáit, mint a western” – elemezte a műfajt Tarantino. Példának felhozta a hetvenes évek cinikus, illúziótól mentes, többek között a Watergate-botrányra reflektáló vadnyugati filmjeit, majd arra is kitért, mi az a kitárgyalt probléma, ami a The Hateful Eight-et aktuálissá teszi: a rasszizmus ábrázolása.
„Ez a film a polgárháború által szétszakított országról, és a háború utáni faji megkülönböztetésről szól.” Tarantino büszke arra, hogy Amerikában végre beszélnek az intézményesített rasszizmusról, a fehérek elnyomó politikájáról, és végső soron ezek ellen a káros gyakorlatok ellen emel szót a The Hateful Eight is.
A Ponyvaregény után a Casino Royale jogait próbálta megszerezni, de ez nem sikerült neki. „Nem álltam volna be a sorba, nem mondtam volna le a rám jellemző stílusjegyekről, ez a film teljesen felforgatta volna azt az ábrázolási módot, ahogy addig James Bondhoz nyúltak." A Casino Royale-ból végül a kézezres évek közepén forgattak filmet, és abban indították útjára Daniel Craiget, a titkosügynök jelenlegi megformálóját.
Tarantino kételkedik abban, hogy a közepes költségvetésű, Oscar reményében készített filmekre évek múltán is emlékezni fogunk. Tolvajok városa, A gyerekek jól vannak, Egy lányról, Philomena – Határtalan szeretet – ezek mind olyan alkotások, amiket a rendező szerint el fogunk felejteni.
„Cate Blanchett filmjeinek a fele is ebbe a művészkedős kategóriába tartozik. Nem azt mondom, hogy rossz filmek, csupán azt, hogy nem fogják kiállni az idő próbáját. De A harcos vagy az Amerikai Botrány, ezeket a filmeket harminc év múlva is nézni fogják.”
Az interjúban részletesen belemegy, hogy is miért tartja olyan nagyra David O. Russell filmjeit. Összehasonlítja Ben Affleck Tolvajok városá-t A harcos-ssal, és arra jut, hogy az utóbbi jobb, mivel nem csupa gyönyörű színésszel, hanem hiteles arcokkal népesítette be a filmet a rendező. Aztán magát is belefűzi Russel dicsérésébe: „Azt hiszem, mellettem ő a legjobb színészekre fókuszáló rendező, aki jelenleg is dolgozik.”
Jennifer Lawrence is jó lehetett volna a főszerepre, de Tarantino egy öregebb színésznőt keresett, aki korban jobban illik a többi szereplőhöz. Jennifer Jason Leigh nagyon jól szerepelt a meghallgatásokon, teljesen átlényegült: „Nem tudtam kiverni a fejemből Jennifer vérfagyasztó sikolyát. El kellett játszania, hogy meglőtték, és ő úgy üvöltött, hogy ha ez egy házban történt volna, valaki biztosan kihívta volna a zsarukat.”
A The Hateful Eight forgatása miatt csak két jó filmet látott az idei felhozatalból. A Kingsman: A titkos szolgálat-ot imádta, és a Valami követ-et is nagyon kedvelte. „Hosszú, hosszú ideje ennek a horrornak volt a legjobb alapötlete. Ez is egy olyan film, amely annyira jó, hogy felidegesíti az embert, miért nem lehetett igazán nagyszerű.”
Tarantino szerint ott hibázott a Valami követ, hogy nem tudott következetes maradni az általa felépített mitológiához, többször is eltért tőle.
A Kutyaszorítóban után felajánlották neki a Féktelenül és a Men in Black – Sötét zsaruk rendezését, ő azonban hamar lefektette Hollywoodban, hogy ő olyan rendező, aki a saját forgatókönyvéből dolgozik.
A Grindhouse: Halálbiztos gyenge mozis bevétele után ismét elkezdtek neki kész forgatókönyveket küldeni, hátha a karrierje megbicsaklása miatt elvállalja valamelyiket. Felkérték a Zöld Lámpás, Az U.N.C.L.E. embere és a Feltámad a Vadnyugat remake-jének a rendezésére is .
Szívesen megcsinálta volna ő a Sikoly című filmet. Wes Craven rendezésével nem volt elégedett Tarantino: „Azt gondoltam, hogy Craven volt a vaslánc, ami a film csuklójához volt kötve. Miatta nem tudott a Sikoly elrugaszkodni a Földtől, pedig a Holdat kellett volna megcéloznia."
Az utolsó két sorozat, amit végignézett, az Így jártam anyátokkal és A törvény embere (Justified) volt. A törvény nevében (True Detective) első évadának első része viszont nem szippantotta be, unalmasnak találta.
A második évadnak szerinte már az előzetese is szörnyű volt, túlontúl komolykodónak találta, ahogy „jóképű színészek próbálnak nem jóképűnek látszani, és úgy sétálni, mint a világ súlya nehezedne a vállukra”.
A kilencvenes években nagyon sokan megpróbáltak a Ponyvaregény receptje alapján filmet készíteni. Ezek közül az imitációk közül, C. M. Talkington Szerelem és egy 45-ös című műve, illetve egy kevésbé ismert hongkongi rendező, Ka-Fai WaiToo Many Ways to Be No. 1. című munkája tetszett a legjobban Tarantinónak.
Az interjút itt olvashatja el teljes egészében.