A Mission: Impossible a csapatmunkáról kellene, hogy szóljon, de sajnos a sorozat több IMF-ügynökéről is elmondható, hogy szinte végig beleolvad a háttérbe. Maggie Q is kevés lehetőséghez jut a harmadik részben, de egy emlékezetes megmozdulása azért van. Egy ósdi trükkel (vörösborral önti le a fehér ingjét) a mosdóba irányítja Philip Seymour Hoffmant, majd pár perccel később randevút beszélnek meg a férfi hotelszobájába. Nem érti, hogy következik az egyik a másikból? Időközben Ethan Hunt felvette a főgonosz maszkját, és igazából ő távozik a fogadásról az ügynöktársát játszó Maggie Q-val. Szép munka valóban.
Keri Russell rövid, de fontos mellékszerepet kapott a harmadik részben, a kiszabadítása miatt tér vissza a terepre Ethan Hunt, kár, hogy ennek ellenére nem hagyott bennem mélyebb nyomot. Magához tér, felpattan, leterít pár gonoszt, kicsivel később meghal a szuperkém kezei között, és már robog is tovább a cselekmény. Azért a közös akciózása Cruise-zal egy profin összerakott jelenet, a Ponyvaregény után ismét bebizonyosodott, hogy csodákra képes egy szívbe szúrt adrenalininjekció.
Az első rész prágai küldetése katasztrófába torkollik Jon Voight csúnya árulása miatt. Sorra hullanak el az ügynökök Ethan Hunt mellől, és közülük az arisztokratikus megjelenésű Kristin Scott Thomas kapta a legdrámaibb halált.
Sűrű ködben, lecsüngő faágakat félrehajtva, a cseh főváros ódon utcaköveit koptatva halad a végzete felé.
Ha nem kapcsol el szemérmesen a gyilkosság pillanata elől egy lélegzettel a rendező, és megmutatja a késelést, ez a hangulatos, az erőt elsősorban Thomas arcjátékából nyerő jelenet akár Brian De Palma korai, vérbő thrillerjeibe (Gyilkossághoz öltözve, Halál a hídon) is bekerülhetett volna.
Thandie Newtont Arany Málna-díjra jelölték a Tom Cruise karjaiba omló mestertolvaj megformálásáért, de ne legyünk igazságtalanok,
a díjat legfeljebb a film érdemelte volna meg, mint a sorozat legbénább része.
Cruise és Newton első találkozása John Woo kimódolt lassításaival és a flamencotáncosokkal a maga módján egészen hatásos, olyan, mintha egy latin ballada videoklipjét néznénk énekhang nélkül, az a jelenet pedig, amikor intim közelségbe kerülnek az üres fürdőkádban, bármelyik akcióvígjátékba elfért volna.
Ha kizárólag szépség alapján kellett volna rangsorolni a Mission: Impossible-sorozat női szereplőit, és nem vettem volna figyelembe a szerep minőségét, Emmanuelle Béart biztos ott lenne az élmezőnyben. Sajnos azonban a film befejezéséig az a legemlékezetesebb tette, hogy vörös kosztümben végigsiklik a CIA központi épületének folyosóin, és mérget csepegtet az egyik irodista italába. A lezárásban aztán eljön Béart ideje: kiderül róla, kihez is hűséges igazából a telt ajkú, szexi akcentussal beszélő kém.
A Mission: Impossible főbb női szereplőinek mind megadatott az a kegy, hogy együtt akciózhattak Tom Cruise-zal, viszont
egyedül Michelle Monaghan mondhatja el magáról, hogy olyannyira elcsavarta a szuperkém fejét, hogy az feleségül is vette.
(Ez még a 24 részt megélt James Bonddal is csak egyszer esett meg!) A Két tűz között mintáját követve sokáig Monaghan karaktere sem tudja, mivel foglalkozik valójában a férje, de amikor vészhelyzet van, gyorsan megtanulja a lőfegyver használatát. Ethan Hunt jól meg is döbben, eszmélése után már csak annyi a dolga, hogy megszámolja a hullákat. Vagány csaj lett belőle, de azért nem bánjuk, hogy az ötödik részben elfeledkeztek a feleségvonalról.
A filmművészet vörös hajú nagyasszonya, ha csak rövid időre is, de tiszteletét tette a sorozat első részében, és tehetségét jól jelzi, hogy csupán pár másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy elbűvölje a nézőt. Elég hallani a felszabadult, gúnyos kacagását, és látni, hogyan incselkedik Ethan Hunttal, máris hosszú bekezdéseket tudnánk írni ennek a minden hájjal megkent nőnek az előéletéről. Redgrave pajkos alakítása miatt - még Cruise fülét is megbirizgálja minden ok nélkül! - lehetetlenség nem szurkolni legalább egy kicsit ennek a kémek életével kereskedő gonosztevőnek.
A negyedik részben két remekül megírt női szerep is van, Paula Patton játssza Ethan Hunt harcias ügynöktársát, Léa Seydoux pedig a bérgyilkost. Ők ketten aztán össze is verekszenek, de ne szaladjunk ennyire előre. Paula Patton egyenesen a főszerepet ragadja magához pár percre, amikor francia bérgyilkosnak kiadva magát ő találkozik az atombomba indítási kódjaiért jött terroristával. A párhuzamos vágás magasiskolája ez a két helyszín között váltakozó, feszült jelenetsor. Később sem tűnik el a színésznő, az indiai milliárdos lélegzete mellett a mienk is elakadt, amikor Patton zöld estélyiben jelent meg a luxuspartin.
Az egész sorozat legveszedelmesebb jelenségét Léa Seydoux alakítja.
Az érzelem legkisebb jele nélkül gyilkol, és a stílusa is kifogástalan: fizetségül kizárólag gyémántot fogad el.
Paula Pattonnal való verekedése a negyedik rész egyik legintenzívebb pillanata, Bourne-hoz hasonlóan ő is minden keze ügyébe kerülő tárgyat felhasznált, egy dugóhúzóval próbálta megsebezni az IMF-ügynököt. Seydoux alakítása nemcsak minket győzött meg, hanem a Bond-filmek készítőit is, idén ősszel már a 007-es oldalán fog akciózni a francia színésznő.
Amúgy Seydoux hiába lépked itt a fenti képen „ökológia paradicsom” feliratú dobozok mellett, a Keleti pályaudvar környékén játszódó nyitójelenetet nem Budapesten vették fel, hanem Prágában (viszont egy Wes Anderson által rendezett Prada-reklám forgatása erejéig járt már nálunk a színésznő).
Ahogy azt a kritikánkban is megírtuk, az ötödik részben a nyaktörő mutatványoknál még lehetetlenebb fordulat is megtörtént, feltűnt egy nő, aki elhomályosította Tom Cruise-t. Az eddigi női szereplők legjobb esetben is azt tudták elérni, hogy néhány percre Ethan Hunt partnereként kezeljük őket, Rebecca Ferguson viszont úgy odatette magát, hogy a Mission: Impossible hatodik része helyett legszívesebben egy róla szóló spin-offot néznék.
Ugorhatna még sokat rosszfiúk nyakába, hogy combjai szorításával ártalmatlanítsa őket.
Ő nem az a világraszóló szépség, mint Léa Seydoux vagy Emmanuelle Béart, de vonzereje így is tagadhatatlan: a sötétből előlépve úgy ragyog a kék szeme, mint egy drágakő, és úgy száll ki a vízből, hogy azt Halle Berry is megirigyelné.
A film kedvéért leküzdte a tériszonyát, és 35 méter magasból, a bécsi opera tetejéről ugrott le az első forgatási napján. Ez biztosan nagyon imponálhatott Cruise-nak. És persze az sem mellékes, hogy kapott egy jól megírt, a nézőt sokáig kétségek között tartó szerepet, amit nagy elszántsággal, az apróságokra is odafigyelve játszott el. Csak néztem ki a fejemből, amikor teljesen váratlan módon járt túl a sebességmámorban úszó Ethan Hunt eszén.
Ilyen vagány karakterek kellenek a sorozatba, nem illedelmesen háttérbe húzódó másodhegedűsök.
A Titkos nemzet előtt svéd szappanoperákból, illetve a The White Queen című történelmi sorozatból ismerhették leginkább Rebecca Fergusont. Úgy került Tom Cruise látókörébe, hogy előtte összesen egy hollywoodi filmben tűnt fel, aprócska mellékszerepet osztottak rá a Herkules-ben.
Nagyot fordult vele a világ: most már több cikk is azt találgatja, hogy sztár válik-e belőle, legközelebb Meryl Streeppel játszik, és már hírbe is hozták a Gambit című képregényfilmmel. Léa Seydoux és Abbey Lee (Mad Max - A harag útja) mellett ő is esélyes a Channing Tatum által alakított szuperhős szintén mutáns barátnőjének a szerepére.