Miután álma, hogy pilóta lesz, kútba esett, huszonöt évesen jelentkezett a filmgyárba. Alacsony, vékony, jóképű srác volt. A nők szerették, a férfiakkal is könnyen szót értett. Kellemes hangja, elsöprő dumája, nagy szíve volt. Felvételvezetőként, szervezőként higgadtságának, sima modorának jó hasznát vette. Például az Oscar-jelölt Jób lázadása (1983) forgatásán, ahol, mint mesélte, a mélyvízbe lökték, és a felszínen maradt. Volt benne bohémság, vagányság. Rajongott a rockzenéért, büszke volt rá, hogy részt vehetett az István, a király (1984) királydombi forgatásán.
A nyolcvanas, kilencvenes, kétezres években számos filmet készített Gyöngyössy Imrével és Kabay Barnával, később Imre fiával, Gyöngyössy Bencével - felvételvezetőként (Yerma, Add tudtul fiaidnak), gyártásvezetőként (Halál sekély vízben, Hippolyt), végül executive producerként (Egy szoknya, egy nadrág). A kilencvenes évek közepén a kereskedelmi tévék előfutáraként megalapította az A3 televíziót, életre szóló büszkeségét, de karrierje csúcsára akkor ért, amikor az újonnan induló RTL Klub egyik kulcsembere lett. Nem csak abban dönthetett, melyik játékfilmet támogassa a csatorna (Ámbár tanár úr, Közel a szerelemhez, Meseautó), de az RTL Road Show országos szervezését is a gondjaira bízták.
Ádám a kétezres évek közepére a hazai zenész és filmes közösség szinte valamennyi tagját személyesen ismerte, elképesztő kapcsolati hálót szőtt. Pocakot eresztett, szakállat növesztett, de ugyanolyan hőfokon izzott, ugyanolyan elánnal evett, ivott, énekelt, táncolt, mint ifjúkorában. Szenvedélyesen szerette az életet.
Nem tudni, mit hoz a holnap. Élvezni kell, amíg tart.
- mondogatta. Jaj, mennyire élvezte! Ez nem azt jelenti, hogy ne gondolt volna a jövőre. Sőt. Tele volt álmokkal, tervekkel, ötletekkel. Így amikor a kezébe került az S.O.S. szerelem! filmnovellája, elhatározta, hogy valóra váltja élete nagy álmát, és mostantól önálló producerként saját filmeket fog gyártani.
Belevágott, és zsinórban három kasszasikert készített: az S.O.S.-t Csányi Sándor és Fenyő Iván főszereplésével, Sas Tamás rendezésében; a 9 és 1/2 randi-t Fenyővel, Sassal és Kovács Patríciával; végül a Made in Hungáriá-t Fenyővel és Szabó Kimmel Tamással, Fonyó Gergely rendezésében. Mindhárom alkotásnak megvolt a maga 200-250 ezer mozinézője, a tévében milliók látták őket.
A Made in Hungária, amelynek filmre vitele Ádám szívügye volt, Karlovy Varytól Kairón át Kalkuttáig 25 filmfesztiválon fordult meg, moziban debütált Lengyelországban és Spanyolországban, az Origo Filmklub pedig az évtized legjobb magyar közönségfilmjének választotta.
2010-ben a magyar filmtámogatási rendszer gyökeresen átakalult, és Ádám nem találta magát az új környezetben. Ugyan elkészített egy (máig be nem mutatott) ifjúsági tévésorozatot a Duna Televíziónak Karádysokk (2011) címmel, Fonyó Gergely rendezésében, majd szervizcégként gyártott egy katasztrófafilmet az Asylum stúdiónak (100 Degrees Below Zero, 2013) Jeff Fahey és John Rhys-Davies főszereplésével, élete utolsó öt éve a valóra nem vált álmok időszaka volt.
Ádám csaknem tíz évig dolgozott producerként egy meg nem valósult Puskás-filmterven, amelyet karrierje megkoronázásának szánt. Hiába alakított ki személyes jó viszonyt Puskás Öcsivel és feleségével, Bözsi nénivel, hiába íratott újabb és újabb forgatókönyveket, hiába tárgyalt spanyol és ír koproducerekkel (például Neil Jordan cégével), hiába bábáskodott Almási Tamás nagyszerű Puskás-dokumentumfilmje fölött, a gigászi, több milliárdosra tervezett projekt újra és újra kicsúszott a markából, végül számomra homályos jogi problémák miatt szétesett. Miután a Made in Hungária esetleges második részéről folytatott tárgyalások zátonyra futottak, Ádám Csikidam címmel megpróbált összerakni egy R-Go-filmet, tavaly pedig egy Dolly Roll-tervvel próbálkozott. Sikertelenül.
2005 nyarán ismerkedtem meg Ádámmal. Ő gyártásvezetője volt az Egy szoknya, egy nadrág-nak, én pedig a forgalmazója. Ketten raktuk össze és toltuk végig a kampányt: plakátfotózást, videoklipforgatást, vidéki turnét. Rengeteget tanultam tőle és rengeteg embert megismertem általa. Hiába volt köztünk 25 év, a munka és a siker összekovácsolt minket.
Amikor Ádám dolgozni kezdett az S.O.S-en, megkért, hogy forgalmazóként, kreatív producerként, végül íróként is segítsek neki. Cserébe azt kértem, hadd írjam én a következő filmjét. Így lett a 9 és 1/2 randi az első megvalósult forgatókönyvem. Ádám hitt bennem, elindított a pályán, és ezért örökre hálás leszek neki.
A Made in Hungáriá-t együtt láttuk a színhában, együtt tárgyaltuk le a jogokat, együtt választottunk rendezőt. Együtt csináltuk végig a casting-folyamatot, a forgatást, a vidéki turnét. Napi kapcsolatban álltunk egymással, ott voltunk egymás esküvőjén, ismertük egymás családját. Három közös sikerfilm után készen álltunk a folytatásra, ám a támogatási rendszer átalakítása elmosta a Szerelem és más hazugságok című romkomot, illetve a Máté Péter-musicalt, amin együtt dolgoztunk. Egyetlen talpon maradt projektünk, a Puskás, amelyhez egy 180 oldalas forgatókönyvet írtam, néhány évre rá végleg szétesett.
Szakmai útjaink szétváltak, de barátok maradtunk. Gyakran találkoztunk, sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk filmről, zenéről, életről. Jókedve, nyugalma, alkotókedve megmaradt akkor is, amikor beteg lett. Minden reggel új ötlettel ébredt: hol koncertet, hol filmfesztivált, hol Casablanca-emlékestet szervezett. A végsőkig reménykedett benne, hogy még egyszer az életben filmet készíthet. Három hete beszéltem vele utoljára. Kérte, ne látogassam meg, nehezére esik a beszéd. Két lányt és két fiút hagyott hátra.
Didó, barátom, remélem, ott is szól a rockandroll, ahová mentél! Mi mind, akik szerettünk, örökké tartó, jó bulizást kívánunk neked!