Mozibemutató: 2014. június 12.
Össznézőszám: 44 596
Az ember már nem bánik alázattal senkivel, és elnyomja, akit csak el tud - panaszolja Mundruczó Kornél rendező, és mi méltányoljuk is a központi metafora üzenetét. A kutyák fellázadásának szimbóluma viszont annyira modoros, túlzó, olyan sokszor tűnik rajzfilmszerűnek a sok bárgyúság miatt, hogy a Fehér Isten legfeljebb agyban képes hatást elérni, a zsigerekben nem. A hangvétel egészen zavarba hozza a nézőt, nehéz komolyan venni a papírízű párbeszédeket és az ügyetlen akciójeleneteket. Egy szokatlan formavilágú, erősen társadalomkritikus drámának csak az ígérete van meg egy dühítően komolykodó, a katedráról felemelt mutatóujjal szónokoló példabeszéd mögött.
Kritikánk: Nesztek egy kis kutyahorror, gyerekek!
Mozibemutató: 2013. december 5.
Össznézőszám: 141 760
Emlékeznek? A meleg Csányi Sándort elüti egy autó, mire heteró lesz: közel két évvel ezelőtt arról vitáztunk, árt-e film a magyar melegek ügyének, vagy sem. Szerintünk a sztori nem túl szerencsés és bugyuta is, de azért kártékonynak nem nevezhető. Főleg, mivel a filmből árad a melegek iránti rokonszenv és empátia. Viszont meggyőződésünk, hogy Csányi Sándort félrecastingolták, de kárpótlásul megint komoly szerepben láthattuk Karalyos Gábort. Toplistánkon Orosz Dénes vígjátéka csak a 19. helyig jutott, a közönség viszont szerette, az elmúlt két év legnézettebb magyar filmje ez volt.
Kritikánk: Megvan a homoszexualitás ellenszere
Mozibemutató: 2015. január 15.
Össznézőszám: 42 100
Egy besavanyodott stand-upos és a feltörekvő kolléga rivalizálása adja a sztori vázát. Paczolay Béla sajnos teljesen humortalan filmet rendezett a humoristákról, ami már szinte truváj. Másfelől egészen eredeti módja annak, hogy hogyan lehet vígjátékot forgatni a poénkodásról. Hogy mégsem válik dühítően kínossá a film, arról legnagyobbrészt a kiváló Eszenyi Enikő tehet.
Kritikánk: Nem Kiss Ádámék miatt lett béna a dumafilm
Mozibemutató: 2015. január 29.
Össznézőszám: 17 720
Pejó Róbert egy mesteri troll. Legutóbb csinált egy thrillert (Látogatás), ami egy picit sem volt izgalmas, most pedig rendezett egy filmet Mancs címmel, ami mindenről szól, de a híres mentőkutyáról a legkevésbé. A meseszerű világ nem áll össze, feszültség még mutatóban sincs, a díszletek, a jelmezek és az animációs betétek bántóan rondák. Pedig Trill Zsoltot az Isten is egy ifjúsági kalandfilm nyílt szívű főhősének teremtette, és ez a műfaj amúgy is fájóan hiányzik a hazai palettáról. Óriási kihagyott ziccer.
Kritikánk: Bugyuta dajkamesével kínoz a Mancs
Világpremier: 2015. július 8. (Karlovy Vary filmfesztivál)
Össznézőszám: -
Egy dolgot mindenképpen dicsérni kell: a Zero mérhetetlenül nagy ambícióját. Az ökoanarchista méhészről szóló művészfilm úgy váltogatja a műfajokat, mint a rendőrök által üldözött kocsi a sávokat. Bárcsak olyan frappáns, szeleburdi és szellemes lett volna a film is, mint Nemes Gyula rendező gondolatai - akkor most egy remekművet ünnepelhetnénk. Így csak lefáraszt, aztán közönyt ébreszt.
Kritikánk: Orbán Viktornak csak a haja kerülhetett a szétlőtt dinnyére
Mozibemutató: 2015. április 30.
Össznézőszám: 110 168
Gondolta volna bárki az év elején, hogy a Liza, a rókatündér-t többen nézik majd meg, mint az Argo 2-t? A suttyófilm második részének óriásit kellett volna robbannia a mozikban, ehelyett csak szerényen pukkant. Árpa Attiláék addig tanakodtak, hogyan folytassák Balog Tibiék történetét, hogy inkább nem folytatták sehogy, csak csináltak egy nagyobb, látványosabb, lendületesebb remake-et az első részből, és kétpercenként elsütöttek egy ismerős poént. A kreatív energiák nagy része elment a rajongók kiszolgálására, túl kevés a filmben az olyan valóban sziporkázó ötlet, mint például a nindzsajelmezes Kulka János. A rendező sokszor hangsúlyozta, hogy nem az újságíróknak szól az Argo 2, mi mindenesetre meglepően jól szórakoztunk rajta.
Kritikánk: A magyaroknak is van végre tökös nindzsájuk
Mozibemutató: 2014. október 16.
Össznézőszám: 7 988
Nem szerette a magyar közönség Török Ferenc új filmjét. Nincs nagy sztorija, egy szőke lány megszökik az esküvője elől, pecózik a taxiscsajnál, aki aztán hazahoz egy kosaras srácot, aki kicsit belehabarodik a szőkébe stb. A dramaturgia következetességét keresni is kár, sok jelenet teljesen öncélú és szépelgő. A Senki szigete kedvesen játékos marhaság, színes szappanbuborék-forgatag: semmi súlya nincs, de amíg a levegőben siklik, remekül bele lehet feledkezni a színeibe, kiismerhetetlenségébe, a buborékok szabálytalan röptébe. Ennyi.
Kritikánk: Bárcsak tényleg ilyen lenne Budapest
Mozibemutató: 2014. november 13.
Össznézőszám: 2 105
Sokan csalódtak benne, mivel a várakozásokkal ellentétben ez nem egy akcióorientált western, története is éppenhogy van. De inkább nincs. Hajdu Szabolcs egy nehezen befogadható, hosszú csendekkel és egyéb westernelemekkel játszadozó hangulatfilmet készített, aminek kitartó sejtelmessége egy ideig birizgálja az ember képzeletét, a végén már csak bosszantja. A fináléban eldördül azért minden fegyver.
Kritikánk: Az idegeinken táncol a puszta rabszolgája
Mozibemutató: 2013. szeptember 19.
Össznézőszám: 27 578
A második világháború idején az apa az ikerfiait a nagymamára bízza, akiről kiderül utóbb, hogy szadista. Agota Kristof felkavaró, formabontó regényéből klasszikusan szép, hagyományos és teljesen jelentéktelen filmadaptáció született nagyzenekari aláfestéssel és gagyi robbantásokkal. A franciául még csak egy botladozó kisiskolás szintjén tudó írónő posztmodern remekművének erejét csak radikális vizuális megoldásokkal lehetett volna visszaadni. Mondjuk azzal, ha a rendező egy kisgyerek kezébe adja a kamerát, vagy ha bátran kísérletez a vágással, a látvánnyal, a zenével.
Kritikánk: Szex és fájdalom nélkül nem sokra megyünk
Mozibemutató: 2015. szeptember 10.
Össznézőszám: 15 782
Ha listánkon most a filmes tájképeket állítanánk sorba, nem kérdés, hogy az Erdélyben, a Bakonyban és a Bükkben forgatott Víkend lenne az első helyen. A thrillerformátum viszont csak döcögősen működik: túl sok idő megy el a kacifántos alaphelyzet felvázolásával, csavarokból pedig annyi van, hogy meglepődni sincs időnk rajtuk. És igazából nem is számít, ki marad életben, ki hal meg, mert mindenki egy szemétláda.
Kritikánk: Nehogy már a Gryllus Dorka vigye a vadászpuskát!
Mozibemutató: 2014. február 13.
Össznézőszám: 104 945
Hiába volt jó sztori, jó karakterek, jó humor - mégsem jött össze maradéktalanul. Hol csúszott el a dolog? A rendezőn múlott, aki dán filmet akart csinálni egy amerikai típusú romkomsztoriból? Osvárt Andrea nem volt elég jó? Vagy a férfi főszereplő karaktere volt idegesítően impotens zokni? Egyben viszont mindenki egyetért: Szabó Simon Bödőcs szerepében felejthetetlen élményt nyújtott. Ilyen otromba, tapló figurát, aki egyben ellenállhatatlanul szórakoztató is, rég nem produkált a magyar film.
Kritikánk: Végre nevettünk egy magyar vígjátékon
Mozibemutató: 2013. október 24.
Össznézőszám: 20 580
Korai Tarantino szeretne lenni, kései Guy Ritchie lesz belőle. A délszláv háború elől menekülő magyar orvostanhallgató Budapesten mentős lesz, és kelletlenül beszáll a kollégák kegyeshalál-bizniszébe, hogy pénzt gyűjtsön menyasszonya átcsempészésére. A mentősök cinikus, éjszakai neonfényben és vérben ázó világa szürreális hangulatot teremt, a mozaikszerű életképeket jól kitalált karakterek fűzik össze, de a vége felé szétesik a történet, és öncélúvá válnak a morbid csavarok. Nem baj, első film, legközelebb jobb lesz.
Kritikánk: Vérszegény vérfürdő
Mozibemutató: 2014. december 4.
Össznézőszám: 88 981
Megannyi macsóeposz és taplókomédia után végre egy – jó értelemben vett – csajos vígjáték! A történet kiszámítható és kissé cukormázas, de legalább senkit nem akarnak megdönteni, a melegek nem kiröhögni való szerencsétlenek, a nők pedig nem idióták. Ónodi Eszter, Csákányi Eszter, Törőcsik Franciska és Törőcsik Mari számára jutalomjáték volt a Swing, nekünk, nézőknek pedig jutalom nézni ezeket a csodás színésznőket, akik ráadásul énekelnek is.
Kritikánk: Nincs ronda nő, csak lusta
Mozibemutató: 2014. március 20.
Össznézőszám: 3 705
A Brokeback Mountain magyar változata. Az elsőfilmes Császi Ádám valószínűleg a meleg társadalmat sújtó előítéletekről akart elgondolkodtatni minket, számunkra viszont inkább a férfiszenvedélytől sistergő szexjelenetek voltak emlékezetesek. Talán azért, mert valódi erotikát teremteni a vásznon nem kis teljesítmény. Vagy azért, mert a nagy magyar valóságot már jó pár filmben lökték az orrunk elé az elmúlt években.
Kritikánk: Magyar pusztában dünnyögnek a meleg fiúk
Mozibemutató: 2015. január 22.
Össznézőszám: 2 316
Minimalista, szolid film a Parkoló, amibe azért szorult némi konfliktus a westernes párbajhelyzet miatt. A parkolóként funkcionáló, békés foghíjtelken a külső, kegyetlen világ egy felfuvalkodott üzletember képében jelenik meg, aki képtelen elviselni, hogy itt nem érvényesül az akarata. Nem nézték agyon a mozinézők: lassítani kell ehhez a filmhez, és felfedezni aprócska csodáit.
Kritikánk: Ne tököljünk már, gyerekek!
Világpremier: 2015. július 7. (Karlovy Vary filmfesztivál)
Össznézőszám: -
Kilátástalanság, lepukkantság, munkanélküliség: van itt minden, ami egy valamirevaló magyar művészfilmben nélkülözhetetlen. Mármint azokban, amelyekből mindenkinek elege van. Amelyeket az úgynevezett átlagos magyar néző a háta közepére se kíván. Horváth Lili rendezőnek viszont sikerült ehhez valami titkos adalékot hozzáraknia, amitől az egész életre kel. Vecsei Kinga tekintetének iszonyú ereje van, Thuróczy Szabolcs játéka pedig ismét nagyon jó, hiteles és szívbemarkoló.
Kritikánk: Szép ez a lány, de marha unalmas
Mozibemutató: 2014. szeptember 11.
Össznézőszám: 21 889
Zomborácz Virág forgatókönyvíró-rendező első filmje nagyszerű, szinte minden gyerekbetegséget nélkülöző bemutatkozás volt, egy különös, egyéni hangú hibrid. Egyrészt fanyar humorú, nagyon találóan és életszerűen megírt dialógusokkal és csodásan kidolgozott szereplőkkel teli szomorúvígjáték, másrészt a felszín mögött egy csomó következetesen kitalált szimbólummal kísért felnövéstörténet, egy távoli Hamlet-parafrázis. Az Utóélet emlékezetesen kopottas világában szinte minden a helyén van: a színészek remekelnek, a poénok szokatlanul mélyek és összetettek, a sztori pedig pedánsan kidolgozott és okos.
Kritikánk: Jó pap holta után is tanul
Mozibemutató: 2015. február 19.
Össznézőszám: 120 137
Ez a szocreál tündérmese, amiben egy japán táncdalénekes ártó szelleme abszurdabbnál abszurdabb módokon kivégzi a szerelem után vágyakozó ápolónő udvarlóit, lehetett volna egy összefüggéstelen, félresikerült zsánerötvözési kísérlet. Az, hogy végül az utóbbi évek egyik legszerethetőbb filmje lett, Ujj Mészáros Károly érdeme.
A rendező kerek, kicsit furcsa, mégis minden szegletében ismerős világot épített fel, amely egyszerre bűbájos és vészjósló, és ahová mi is szívesen beköltöznénk. Annyi az ötlet, mint a nyű, a díszlet, a hanghatások, a vizuális effektek, a zene, minden a legapróbb részletekig átgondolt, a képkockákat hazavinnénk kitenni a falra, Balsai Mónika és Bede-Fazekas Szabolcs párosa pedig üdítően friss és természetes. Kicsit Amélie, kicsit Wes Anderson, kicsit Mijazaki, de teljes egészében a miénk.
Kritikánk: Olyan szuper, mint ha nem is magyar lenne
Mozibemutató: 2015. június 11.
Össznézőszám: 87 225
Kérdezik az ismerősök: „Te, figyu, ez a Saul fia tényleg olyan jó film? És nem túl durva?” Meg azzal jönnek: „Én nem bírom az ilyen nyomasztó dolgokat.” Mit lehet erre mondani? „Aha, tök jó film. Mondjuk, elég durva. Képzeld, pont olyan, mintha te is ott lennél a koncentrációs táborban. De tényleg!” Hagyjuk már abba a bohóckodást, emberek!
A Saul fiá-t látni kell. Az áldozatok iránti tiszteletből. Azért, mert muszáj emlékezni. Azért, mert felnőtt, gondolkodó emberek vagyunk. Azért, mert Röhrig Géza szemébe kell nézni. És azért, mert ritka az olyan pillanat, amikor tudjuk, ez most nemcsak egy a filmek sorában, hanem olyan alkotás, amely ettől a pillanattól kezdve megkerülhetetlen.
Kritikánk: Ilyen lehet a pokol
Mozibemutató: 2014. október 30.
Össznézőszám: 62 080
A nagybetűs sikertörténet. Nemzedéki film. Kritikuskedvenc. A magyar film, amire tömegesen tódult be a mozikba a közönség. Mert végre itt egy történet, ami rólunk szól, szereplők, akikben magunkra - vagy barátainkra - ismerhetünk, abban az országban, amely körülvesz minket. Jelenkori dilemmák, az Y generáció céltalan sodródása, és persze azok a fránya párkapcsolati bénázások.
Mindez nem a szánkba rágva, hanem helyes humorral, kreatív, szürreális betétekkel, és egy olyan főszereplővel elmesélve, aki épp annyira szerencsétlen, hogy még ne váljon idegesítővé, és olyan makacsul vívja szélmalomharcát a fásultsággal, hogy nem lehet nem szurkolni neki. És már csak azért is a VAN-t illeti az első hely, mert még évek múlva is röhögve fogjuk idézni azt az instant szállóigét, amibe bele van sűrítve, mit jelent a kétezres évek elején magyarnak lenni: "Nem mindegy, hogy röghegység vagy lánchegység, bazmeg?"
Kritikánk: Pontosan ilyen lúzerek vagyunk
A szövegeket írták: Gyárfás Dóra, Huszár András, Kovács Bálint, Papp Eszter, Varga Dénes, Varga Ferenc