Novák (Czukor Balázs) kóros álmatlanságban szenved: három napja egy szemhunyásnyit sem tud aludni, az orvosa azzal riogatja, hogy ha ez így folytatódik, abba bele is lehet halni. Napközben egy teherszállítású légitársaságnál dolgozik, az a dolga, hogy a repülőgépek fekete dobozait hallgassa, javítsa, rendszerezze. Az éjszakáit céltalan kóborlással tölti, így keveredik össze egy simlis galerival, élükön Volffal (Anger Zsolt), akik belerángatják a srácot piszkos ügyleteikbe. Közben megtetszik neki a csapat egyetlen női tagja (Pálos Hanna), amivel csak az a gond, hogy otthon várja a terhes barátnője (Szamosi Zsófia).
Sokfelé el lehet menni egy ilyen felütéssel. Ott a főhős munkája, ami remek lehetőséget nyújt egy ütős stiklire, erre viszont - a film egyetlen valamirevaló bonyodalmára - több mint egy órát kell várnunk. Vagy ott az álmatlanság, tök jó motívum, lehetne belőle pszichológiai thriller, érzékletesen ábrázolva, hogyan csúszik szét egyre jobban a valóság (mint például A gépész-ben).
Az álmatlanság azonban lóg a levegőben, nem kapunk rá semmiféle magyarázatot.
Vajon a stressz az oka, mert nincs felkészülve a gyerekre, a megállapodásra? Vagy a fekete dobozok mentek az agyára? A Dési András György-Móray Gábor író-rendező párost szemlátomást nem ez érdekli, így viszont nincs igazi tétje semminek.
Nem kell persze mindig mindenre magyarázatot adni. A gond az, hogy az álmatlanság nem egy ugródeszka, melyből kiindulva megismerhetjük a főszereplőt, hanem a tényleges személyiséget, jellemrajzot hivatott pótolni, amitől Novák passzív, jellegtelen figurává válik.
Nem segít a helyzeten az sem, hogy
Czukor gépiesen játssza a szerepet, egyetlen frekvencián, ugyanazzal a monoton hanghordozással
(amire a rossz utószinkron még rátesz egy lapáttal), mint aki azt az instrukciót kapta, hogy bamba és kifejezéstelen arccal meredjen maga elé, ami lehet, hogy egy álmatlanságban szenvedő embernél hiteles, de egy főszereplőhöz, akivel szűk két órát együtt kell töltenünk, édeskevés.
Az alkotópáros hiába próbál minél több műfaji elemet belezsúfolni a filmbe, a végeredmény bosszantóan felszínes.
Bulizós életérzés-filmnek túl életidegen, krimivígjátéknak nem elég feszes és fordulatos, szürreális lázálomnak nem elég nyomasztó.
A film tele van bizarr hallucinációkkal: egy énekesnő kitömött nyulat ringat (veszélyes dolog kikacsintani David Lynchre, mert akkor óhatatlanul hozzá fogjuk mérni a filmet), kőszobor hever egy babakocsiban, kisgyerekek italoznak a bárban. Ezek azonban megmaradnak üres látványelemnek, nincs funkciójuk, nincs értelmük, azon kívül, hogy "tegyünk bele valami bizarr dolgot, mert az menő"; nem őrülünk meg a főszereplővel együtt.
Az öncélúság és a felszínesség sajnos kihat a film szinte valamennyi vetületére. A szlenges párbeszédek idegesítően mesterkéltek, az idézhető szállóigéknek szánt egysorosok leginkább csak kínosak,
a nyelvi poénok meg kimerülnek abban, hogy mindenki folyamatosan káromkodik.
A humor ráadásul néha kifejezetten taszító irányba megy el, mint amilyen a film nemtörődöm szexizmusa - egy ízben például azon kéne röhögnünk, hogy egy halat csavarnak Pálos Hanna bugyijába, máskor meg azon, hogy Anger Zsolt könyékig turkál egy nő szájában, mert ki akarja kotorni az ujjszopkodás közben lenyelt karikagyűrűt.
A konfliktusok közhelyesek, lerí róluk, hogy az alkotók beleragadtak a Tarantino- meg a Guy Ritchie-filmek utánzásába, szajré feletti marakodással, átverésekkel, amin a világ nagy része már tíz éve továbblépett.
A szereplők ennélfogva karikatúrák.
Ha csak a prosztó bandát nézzük: van egy vagány, egy idegbeteg, meg egy hindu mantrákat szajkózó szentfazék, és ezen aztán egyikük sem lép túl. Így nem csoda, ha az olyan, egyébként remek színészek sem tudnak igazán mit kezdeni a papírmasé figurákkal, mint Anger Zsolt, és fárasztó ripacskodásra kényszerülnek. Talán még Pálmai és Szamosi teszik hozzá a legtöbbet a butácska, de aranyszívű drogos és a merev, szenvedő barátnő sztereotípiáihoz, egyedül ők tudnak valódi érzelmeket megjeleníteni.
A filmben látott Budapest egy, a valóságtól elemelt, neonban ázó, álomszerű világ, tükrözendő a főszereplő mentális állapotát.
Egy kihalt, néptelen díszletváros, ami inkább unalmasnak hat, mintsem mágikusnak.
A látványtervező, Pater Sparrow és a vizuális effektes team teremt néhány hangulatos helyszínt, a bulinegyedbeli romkocsmabelsőtől kezdve az orgazda posztapokaliptikus roncstelepén át a felső tízezer mulatóhelyéig, látszik, hogy ebbe legalább fektettek energiát, ám még ezeket is agyonvágja a steril képi világ, a reklámfilmes, RTL Klubos esztétika.
Van egy lelakatolt kis dobozka, amit Pálos Hanna figurája még a film elején elveszít. Novák megtalálja, és vissza akarja adni a lánynak - ez a fontosnak vélt fordulat indítja el tulajdonképpen a sztorit. Amikor aztán Novák teljesíti a küldetését, a lány megkérdezi tőle, kell-e neki a doboz, majd vállat von, és kihajítja a kukába. Ez a pillanat Az éjszakám a nappalod legjobb metaforája. Kár, hogy magára a filmre vonatkozik.