Hollywoodban semmi különös színésznő lennék

Ónodi Esztertől lassan megszoktuk, hogy olyan főszerepeket játszik, amik egy egész emberöltőt ölelnek át. Az Anyám és más futóbolondok a családból című filmben is 16 éves kamaszlányként ismerjük meg, és hetvenhez közeli, megfáradt asszonyként búcsúzunk el tőle. De nemcsak a moziban játszik egy erős anyafigurát, hanem az HBO-n most vasárnap induló Aranyélet című sorozatban is. Ónodi Eszter még mindig az ország első számú színésznője, akivel beszélgettünk arról, hogyan kerüli el a hasonlóságokat az alakításaiban, mit kapott a Houdini producerétől ajándékba, milyen HBO-sorozatokat bukott el korábban, és milyen feladatokra vágyik.

• A filmben képeslapszerűen elevenednek meg a múltbéli epizódok, ezért Ónodi és Fekete Ibolya rendező nem érezte szükségét annak, hogy külsőleg is száz százalékig hiteles legyen a szereplő kora.
• Bár Ónodi a rendező édesanyját játssza, nem látott róla fényképet, és nem kérték tőle, hogy a valós személyt keltse életre.
• Ónodi szinkronizálja a kilencvenéves kori énjét alakító lengyel színésznőt olyan bravúrosan, hogy senki fel nem ismerné a hangját.
• Bár az utóbbi időben csupa karizmatikus anyaszerepre hívják, szívesen játszana összetört lelkű, gyenge nőket is.
• Az Aranyélet a harmadik HBO-sorozat, aminek a válogatásán részt vett, a Társas játék és a Terápia castingján az utolsó körben esett ki.
• J. J. Abrams édesapjától is kapott már ajándékot, de nem vágyik nemzetközi karrierre, szerinte nem is rúghatna labdába.
• A tévésorozat sokáig az Onedin családot és az Isaurát jelentette neki, de nemrég bepótolta a Maffiózókat és a True Detective-et is.

Nem ijesztő egy színésznőnek 50 év korkülönbséget hitelesen ábrázolni? Még színpadon hagyján, de filmen minden látszik.

Úgy tűnik, én az Aglaja óta olyan típusú színésznő vagyok, aki oda-vissza járkál a múlt és jövő között, így végül is nem lepett meg a dolog. De ami miatt nem féltem csöppet sem, az az, hogy ennek az ötven évnek minden mozzanata flashback jelenetekben elevenedik meg, tehát költőien, egy ködfátylon keresztül, ezért szerintem nem igényel szuperrealizmust. Én legalábbis ha néző lennék, nem azt nézném, miért nincs még több ránc a szeme alatt.

Nem zavarja, ha előnytelen ruhában kell játszani Fotó: Pozsonyi Janka

Az egész filmnek van egy olyan elemeltsége és laza eleganciája, amit el kell fogadni. Nekem mindig egy régi képeslap jut eszembe, mintha az megelevenedne. És ha ezt megérti az ember, onnantól nem vetődnek fel ilyen kérdések. Akit az érdekel, miért nem néz ki úgy Ónodi Eszter, mint egy valódi 16 éves kamaszlány, annak nem való ez a film.

Színészként melyik nehezebb: a saját korodnál fiatalabb vagy idősebb karaktert játszani?

A fiatalabbról vannak tapasztalataim, az idősebbről nincsenek. Ibolya egyébként már a forgatás előtt leszögezte, hogy nem lesz extra maszkmesteri munka, ezért úgy gondoltam, akkor járunk a legjobban, ha meg tudom fogalmazni egy-egy életkornak a legjellemzőbb lélektani habitusát. A kamaszlánynak a hebrencsségét, elpirulását és szemforgatását, az idősödő asszonynak a testességét, nehézkességét, zsörtölődését.

És meg kell említenem Szakács Györgyi jelmeztervezőt is, aki pontosan tudja, melyik az a ruha, ami mínusz tíz évet ad nekem, és melyik plusz húszat. És pontosan tudja rólam, hogy ezeket fel is fogom venni,

nem az a színésznő vagyok, aki nem veszi fel azt, amiről tudja, hogy előnytelen.

Sőt, én fogom kérni, hogy legyen még inkább keresztbe csíkos, még ormótlanabb.

Fekete Ibolya mennyire várta el tőled, hogy az anyukájára emlékeztesd? Mutatott róla egyáltalán fényképeket?

Nem, egyáltalán nem, mert én már egy olyan szakaszban kerültem a filmbe, amikor ezt elengedte. Korábban sokáig keresett olyan alkatú színésznőket, akik fizikailag is hasonlítanak az anyukájára, de egyszer csak feladta ezt, és akkor kerültem a képbe én. Azt mondta, a temperamentumom és vehemenciám felidézte benne az anyját. Nem is kért próbafelvételt, nem futottunk köröket, hanem egyszerűen belém látta, mint ahogy Gödrös Frigyes a Glamour című filmben, a pályám legelején. Úgy látszik, ez a dolog úgy működik, hogy vagy meglátja benned a rendező az anyukáját, vagy nem.

Érdekes, hogy már két rendező is eljátszatta veled az anyukáját, és rajta keresztül a huszadik századot.

Igen, ráadásul még az is közös, hogy Cserna Tóni és Cseke Katinka is a partnerem volt akkor és most is. Csak a Glamour-ban Eperjes Károly volt a központi figura, itt meg az anyák - nemcsak az én karakterem, hanem a többi nő és lány is.

A huszadik század egyetlen családot sem kímélt ebben az országban, mindenkinek vannak hasonló történetei. Te utánajártál a tiéteknek, amikor elkezdtél készülni erre a filmre?

Őszintén szólva nem, mert három hét alatt kerültem a filmbe, és ezalatt azzal voltam elfoglalva, hogyan tudjuk összeegyeztetni a Houdini-vel, amit párhuzamosan forgattam.

Úgyhogy ennél a szerepnél főleg az ösztöneimre hagyatkoztam.

Viszont menet közben és utána, amikor már láttam a kész filmet, eszembe jutott, hogy a nagymamám története mennyire rímel Berta életére, vagy például apukám unokatestvére és annak férje - Anika néni és Ferkó bácsi - ugyanazt a kispolgári életet élték a hetvenes években, mint itt Berta és Lajos. Biztos, hogy sok család megtalálhatja benne önmagát.

Időrendben forgattátok?

Á, egyáltalán nem. A történet elejét és végét vettük fel egy időszakban, aztán majd fél év múlva a harmincas és ötvenes éveket. Közben volt még egy pár napos téli forgatás a negyvenes évekről. De mivel ez nem egy olyan történet, ami megszakítás nélkül, lineárisan halad, ezért nekem egyáltalán nem okozott gondot.

Nem volt gond, hogy nem időrendben forgatták - Ónodi Eszter Fotó: Pozsonyi Janka

Az egyetlen, amire külön oda kellett figyelnem, hogy a "sziluettem" ne változzon drasztikusan a három hónap alatt.

Mostanában azt csinálom, hogy tartok egy tisztítókúrát a forgatások előtt,

hogy a filmet tiszta lappal kezdjem, és feltöltődjek energiával. Így viszont az ember kicsit slankabb az elején. És ha közben elmehet egy hétre nyaralni, nem könnyű megállni, hogy ne kóstoljon meg egy fagyit a tengerparton.

Tudtad előre, hogy te leszel majd az idős Danuta Szaflarska hangja?

Dehogy, ez csak most nyáron derült ki.

Én nem ismertem fel a hangod.

Anyukám sem, úgyhogy már ketten vagytok!

Hogy csináltad?

Nyáron Ibolya felhívott, hogy már majd minden idős magyar színésznővel megpróbálta leszinkronizálni a filmet, de az a probléma, hogy Danuta elevensége és frissessége - ami még százévesen is árad belőle - senkinek a hangjában nem volt meg, mindenki túl asszonyos vagy szomorú volt. Úgyhogy próbáljuk meg velem!

Amúgy is gondolkozott már azon, hogyan tudna minket összekötni, hiszen Danuta egy pici, törékeny, barna szemű hölgy, én meg egy magas, zöld szemű, vörös hajú nő vagyok - vagyis semmiben nem hasonlítunk egymásra. Leszámítva, hogy életem első filmjében, Az alkimista és a szűz-ben a nagymamámat alakította, szóval valami furcsa kémia mégis csak van köztünk.

Szóval az lett a vége, hogy nyáron két teljes napon át bent ültünk a szinkronban, és próbálkoztunk, és én már egyes jeleneteket kívülről fújtam, annyiszor vettük fel. Nehéz volt, mert

nem akartuk, hogy úgy el kelljen változtatnom a hangom, mintha rajzfilmet szinkronizálnék,

és géppel sem akartuk eltorzítani, egyszerűen közel kellett kerülnöm hozzá.

Vele nem találkoztál a forgatáson?

Nem, nincs közös jelenetünk.

Básti Julival sem?

Vele volt egy-két jelenetem, és mivel kamaszkorom nagy idolja volt, nagy élmény volt vele forgatni. Különösen akkor volt nagyon jó belenézni a szemébe, amikor anyámként azt mondta nekem:

Soha ne menj férjhez olyan férfihoz, akit nem szeretsz.

Örültem, hogy ott lehettem vele szemben a kamera mellett, amikor ez elhangzott.

Van még egy-két aranyköpés a filmben. Neked melyik volt kedvenced?

Szerettem például szemrehányóan azt mondani Cserna Tóninak ’56-ban, hogy "Nahát". És mindent nagyon szerettem Gáspár Tiborral, például azt, ahogy ülünk a kiskocsmában, mintha mellettünk Karády Katalin borozna Páger Antallal.

Az amatőr szereplők is nagyon profik voltak - Kappelmayer Zita, Buvári Lilla és Ónodi Eszter az Anyám és más futóbolondok a családból című filmben Fotó: Szlovák Judit (Vertigo Media)

Az egyik kedvenc jelenetem - és Ibolyáé is -, amikor megérkezik a fáradt Lajos a bányából, és felkéri Bertát egy keringőre a konyhában. Itt nincs jó mondat, sőt szöveg se nagyon, de jó volt, hogy Ibolya néha csak hagyott minket, hogy ösztönösen megteremtsünk pillanatokat. Volt, amikor mindent százszor megismételtetett velünk, máskor viszont engedte, hogy magától megszülessen valami.

Akadt pár érdekes amatőr szereplője a filmnek rajta kívül is még. Milyen volt például Szabó T. Annával játszani?

Nagyon jó, sosem fordult elő, hogy egy amatőr szereplő miatt hatodszor is újra kellett volna venni egy jelenetet. Jól tudtunk együttműködni, és az egésznek volt egy családias hangulata. Anna is teljesen profi volt, és szerintem sokat hozzáadott a filmhez a tisztaságával.

Fekete Ibolyával először dolgoztál együtt. Vele is könnyen egymásra hangolódtatok?

Azért az egy hatalmas belépő, ha valaki neked adja az anyukája sztoriját. Ez óriási bizalmi tőke két ember között. Nem PR-duma, de egyszer sem volt feszültség köztünk, mert bármi nehézség adódott, ő mindent talpraesetten és humorral oldott meg - gondolom, ez a családjából is jön. A humora mindent áthatott.

Amikor először olvastam a forgatókönyvet, már akkor is egy csomót mulattam rajta.

Kár, hogy a nézők nem ismerhetik meg a leírásait és szerzői utasításait, pedig azok is olyan finomak és viccesek voltak.

Menekül minden hasonló megoldás elől - Ónodi Eszter Fotó: Pozsonyi Janka

Zsinórban játszol nagyon karakteres, erősanya-szerepeket: az Aglajá-ban, az Utolér-ben, a Houdini-ben és az Aranyélet című tévésorozatban is. Sosem játszol bizonytalan, gyenge nőket.

Ilyen szerepekkel kínálnak meg. Én lennék a legboldogabb, ha egy rendezőnek egyszer eszébe jutnék egy idegösszeomlás szélén álló, szakadék szélén egyensúlyozó ember szerepében. Mivel mostanában így jött ki a lépés, a magam részéről csak annyit tehetek, hogy

próbálom ezeket a szerepeket a legkülönfélébb módokon eljátszani.

Menekülök minden hasonló megoldás elől. És vannak is árnyalatnyi különbségek, de a leghangsúlyosabb eltérés talán az Aranyélet-ben látható, mert abban egy igazi intrikus vagyok.

Abban, hogy azt a szerepet megkaptad, játszott valamilyen szerepet, hogy a rendezővel, Dyga Zsomborral már többször dolgoztál együtt?

Nem, egy öt hónapos castingon nyertem el, és akkor még Dyga Zsombor nem volt a képben.

Castingon csak 70 százalékot tud nyújtani - Dyga Zsombor rendező és Ónodi Eszter az Aranyélet forgatásán Forrás: HBO

Jól tudsz castingon érvényesülni?

Fene tudja. Sok az olyan rendező, aki 100%-ot vár el a castingon, pedig az szerintem lehetetlen, mert a forgatásban épp az a jó, hogy csak ott, az adott pillanatban tud az ember valami egészen eredeti dolgot művelni. Én a castingon maximum a későbbi alakítás hetven százalékát tudom nyújtani, és sokan nem tudják, hogy ebből aztán meglesz a száz vagy százhúsz százalék is, de

a castingra nem tudok kész terméket hozni,

hiszen többnyire nem ismerem a forgatókönyvet, csak egy jelenetet belőle, és nincs ott mögöttem a díszlet, jelmez, helyszín stb.

Az HBO-nál voltál castingon előtte?

Persze, a Terápiá-t és a Társas játék-ot is az utolsó körökben buktam el, úgyhogy már elkönyveltem magamban, hogy nem vagyok az HBO embere. Van ilyen. Aztán jött az Aranyélet, és azt hiszem, érdemes volt kibekkelni.

Azt mondtad egy interjúban, hogy a forgatás előtt gyorstalpalót tartottál sorozatokból, mert előtte egyet sem láttál. Volt egy olyan gyanúd, hogy a sorozatban esetleg másképp kell játszani?

Persze, nekem a sorozat addig az Onedin család-ot és az Isaurát jelentette, ami valljuk be, tényleg más színjátszás.

Kiderült, mégis az HBO embere - Thuróczy Szabolcs, Döbrösi Laura és Ónodi Eszter az Aranyélet című sorozatban Forrás: HBO

Na jó, de elég rég volt, és nagyon más típusú sorozat.

De én akkor néztem utoljára sorozatot, amikor ezek mentek! Úgyhogy gyorsan bepótoltam pár híres sorozatot, és ledöbbentem, milyen csodálatos munkák készülnek, és hogy csupa A kategóriás sztár játszik bennük, mint Kevin Spacey, Robin Wright, Woody Harrelson vagy Matthew McConaughey. Ezután már nem gondoltam, hogy másképpen kellene játszanom.

Szóval nem vagy egy nagy mozgóképfogyasztó.

De igen, vagyok én, csak a sorozatnézéshez nekem még az kapcsolódott, hogy kedden esténként otthon kell ülni a tévé előtt, ami színházi színésznőként nem megy. Tudom, hogy ma már máshogy is lehet nézni, de ez nálam valamiért nem alakult ki. De most, hogy megnéztem a Maffiózok-ból két évadot, és a True Detective-ből másfelet, lehet, hogy én is felveszem a ritmust. Csak azt sajnálom, hogy az esti olvasástól veszi el az időt.

Amikor a Houdinit jelölték Emmy-díjra, amiben Adrien Brody anyját játszod, magadénak érezted a produkciót?

Nem is tudtam róla, csak valamelyik portálon olvastam utólag. Amikor forgattuk, abszolút a magaménak éreztem, amikor az Urániában tartottak belőle egy stábvetítést, még akkor is, vagy amikor a producertől (aki amúgy J. J. Abrams édesapja) kaptam egy csodálatos táskát egy levélke kíséretében, hogy mennyire boldog, hogy szerepeltem a filmjében, akkor is, természetesen, de azóta az egész olyan messzeségbe került, hogy az Emmyről, látod, már nem is értesültem. De már akkor is pontosan tudtam, hogy

ez nem az a szerep volt, amiért az ember később visszahívnák egy következő feladatra.

Jó tapasztalás és kellemes élmény volt, de nem voltak illúzióim vele kapcsolatban.

Azt is mondtad valahol, hogy ott jöttél rá, hogy a magadfajta színésznőkből Hollywoodban Mississippit lehetne rekeszteni. Ezt hogy értetted?

Úgy, hogy ott én csak egy európai alkatú, semmi különös színésznő lennék.

Amerikában elképesztően különlegesnek kell lenned, hogy kelet-európaiként vagy magyarként labdába rúghass.

Ugyanis ha egy orosz színésznőt raknak be ugyanabba a szerepbe, az százszor annyi nézőt hoz. Én Amerikában nem tudnék kilógni a sorból, és erre nem is csak most, hanem már Berlinben, a Shooting Star programban rájöttem. Ha nem is nulla, de nagyon pici az esély rá, hogy valaki ott belém lássa, amit Gödrös Frigyes vagy Fekete Ibolya.

Nem is volt jó élmény a Houdinit forgatni?

De igen, nagyon tanulságos volt. Láttam például a főszereplőkön, hogy milyen magányos pálya ez nekik. Adrien Brody mellett mindig ott volt az anyukája vagy a barátnője, mert kellett neki egy kapocs ahhoz a világhoz, ahonnan jön. A női főszereplő viszont három hónapig tök egyedül volt itt, távol a családjától, a barátaitól, és láthatóan nehezen viselte, ki volt akadva. És miközben ezt forgatta, már Londonban csinált videocastingot egy következő produkcióra.

Ez biztos sokkal nagyobb lépték, mint amiben én utazom, mégsem tudtam egy percig sem irigyelni. De azt is láttam, hogy nagyon ügyesek a magyar stábtagok, a sok bérmunka megtette a hatását, igazán ütőképes csapatunk volt, és egy kicsit sem éreztem azt, hogy a magyar színészek kevesebbet érnének, mint a hollywoodi sztárok.

Magányos pálya ez - Ónodi Eszter és Adrien Brody a Houdini című minisorozatban Forrás: History Channel

Amikor az Aglaja idején utoljára beszélgettünk, még ínséges idők jártak, nem voltak magyar filmek, sorozatok. Azóta egyfolytában forgatsz, és egyre több kollégádnak jut rendszeres filmes munka.

Igen, az Aranyélet alatt is volt egy pillanat, amikor úgy tűnt, valaki mégsem tud eljönni egy szerepre, és tartottunk egy kis brainstormingot, hogy ki tudna beugrani helyette. Alig volt valaki, aki ráért. Hála isten, hogy a helyzet így megváltozott.

Te is zsinórban játszod a nagy ívű főszerepeket. Mennyire vagy még bizonytalan két film között, hogy lesz-e következő?

Maximálisan. A pályánkon nem lehet jegyet váltani a "főszereplőkocsiba", hogy aztán egy életen át utazz első osztályon. Mi mindig attól függünk, hogy eszébe jutunk-e valakinek, vagy sem, ennyire banális a helyzet.

Az én múltamnak ugyanannyi előnye van, mint hátránya:

van, aki pont azért nem hív a filmjébe, hogy nehogy már megint én játsszak.

Nem is tudok rá haragudni, megértem, ha lehetőséget akar adni valaki másnak. És persze ugyanígy eszébe juthat valakinek az is, hogy az Ónodit annyit láttuk már ilyen szerepben, most nézzük meg, milyen mondjuk egy olyanban! Én nagyon várok az ilyen hívásokra. De ez nem számít, lehet, hogy három évig most semmit sem fogok csinálni.

Nem lehet jegyet váltani a főszereplő kocsiba - Ónodi Eszter Fotó: Pozsonyi Janka

Miért, most nem tudsz róla, hogy valaki veled tervezne filmet?

De, azért egyvalakiről tudok. Vagyis bocsánat, kettőről. De az még olyan messze van… És hányszor hallottunk már olyat, hogy valakinek beígértek egy szerepet, meghízott miatta, lefogyott érte, felgyúrta magát stb., és az utolsó pillanatban azt mondták neki, hogy bocs, mégsem te leszel. Az ígéret semmire sem garancia.