„Nyolc vagy kilenc évvel ezelőtt, a Francia Filmnapok egyik fogadásán találkoztam először Nemes Jeles Lászlóval, és arra emlékszem, hogy sokat beszélgettünk és nevettünk” – meséli Havas Ágnes. „Legközelebb akkor beszéltünk, amikor a The Counterpart című kisfilmjét forgatta, és felhívott azzal, hogy neki hó kell. Magyarországon olvad, és aggódik, hogy Erdélyben is elolvad, úgyhogy muszáj pénzt szerezni valahonnan gyorsan. Kértem, hogy küldje el a forgatókönyvet, amit egy ültő helyemben elolvastam, pördültem egyet az irodai székemmel, és elkezdtem telefonálni, hogy felhajtsam a pénzt.”
„Hihetetlenül eltökélt rendező, ettől az eltökéltségtől néha a falra lehet mászni, de alapvetően nagyon imponáló” – véli Havas Ágnes. „A kisfilmek arra kellettek neki, hogy felépítsen egy olyan csapatot, amellyel adott esetben akár élete végégig együtt dolgozhat – akikkel a Saul fiát is készítette.” Havas Ágnes a Nemzeti Filmalap vezetője lett időközben, ebben a minőségben figyelte a Saul fia formálódását. „S.K. volt az első címe a filmnek, a Sonderkommando rövidítése. Egyhangúlag megszavaztuk neki a támogatást, mert annyira különleges és szokatlan ötletnek találtuk. Amikor kint jártam a Saul fia forgatásán, őszintén szólva meghökkentem attól, amit láttam. A folyó menti jeleneteket vették fel éppen, és egy komplett stáb itta László minden szavát.”
„Most találtam néhány Skype-üzenetet 2013-ból, amelyekben azt kérdezi, hogy mikor hagyjuk már jóvá (a támogatást – a szerk.), mert forgatni szeretne. Ahhoz a DB (döntőbizottság – a szerk.) döntése kell, írtam. Elképesztő érzés ezt most úgy olvasni, hogy itt ülünk Los Angelesben, és Andy Vajnát a szállodai szobájában egy olyan csokoládéval várták, aminek a papírjára rányomtatták a Saul fia plakátját kicsiben, és mellé írták, hogy gratulálnak.
Nemes Jeles László egy olyan filmet szeretett volna készíteni, amiről beszélnek az emberek. Óriási dolog, hogy most már az egész világon beszélnek róla.”
Makk Károlyt kétszer legyintette meg az Oscar szele: 1972-ben a Szerelem című alkotását nevezte Magyarország Oscar-díjra, de nem jutott be az első ötbe (viszont később külföldi kritikusok beválasztották a világ száz legjobb filmje közé). A Macskajáték már eljutott az Oscar-verseny finiséig, de pechjére akkor, amikor Fellini Amarcord-ja is indult a szoborért.
„Az Oscar a legravaszabb rendezvény, amelyen életemben részt vettem. El tudják hitetni a jelöltekkel, hogy bárki nyerhet. Annyiszor elmondták nekem, hogy van esélyem a Macskajáték című filmemmel, hogy a végére én is elhittem. Az volt a fő érvük, hogy a nagy európai rendezők, akiket a kategóriában neveztek, már mind győztek korábban. A másik érv az volt, hogy az Oscar intézményének szüksége van arra, hogy újabb felfedezettek is díjhoz jussanak.
Úgyhogy eljött a pillanat, amikor elhittem, hogy lehetséges.
A díjat végül Fellini kapta, de Makk Károlynak is majdnem összejött egy közös munka Coppolával. „Az Oscar-nevezés után sokan mondták, hogy lötyögjek el pár hónapot Amerikában, mert akkor megismernek a producerek, jöhet pár jó ajánlat. Volt kinn egy nagyon gazdag ember, aki hol hokicsapatokat vett, hol magyar filmeket, és a Szerelmet is megvásárolta Amerikába. Ő finanszírozta korábban Francis Ford Coppola fiatalkori filmjeit. Akkor szólt, hogy összehozna Coppolával egy együttműködést, amikor már jöttem haza. De bennem akkor már elmúlt a vágy.”
Makk Károly sokra tartja a Saul fiá-t. „A hang, a kép és a színészi munka minőségben szinte egymással versenyeznek abban, hogy melyik a jobb. Nagy tehetséggel, akarattal és ambícióval, magas szinten megcsinált alkotás. Megvannak az értékei és súlya ahhoz, hogy az egész világban esemény legyen.”
A magyar rendező, aki eddig a legközelebb jutott az Oscar-díjhoz, Szabó István, aki a Mephistó-ért megkapta a szobrot 1982-ben, ezenkívül még három filmjét (Bizalom, Redl ezredes és Hanussen) is jelölte a díjra az Akadémia. Őt főleg a Saul fia formája ragadta meg: „Nagyon különleges, ahogy a mondandót a kitalált forma segítségével ennyire mélyen el tudja mesélni” – meséli Szabó.
„Annak idején én egyáltalán nem számítottam arra, hogy nyerhetünk a Mephistó-val, mert láttam a másik négy filmet, és nagyon tetszettek. Meglepődtem, nagyon örültem, és a főszereplőt is felhívtam magam mellé átvenni a díjat. Pontosan tudtam, hogy a film többi alkotója is ugyanúgy részese az Oscar-díjnak, mint én.
Sosem gondoltam erre a díjra úgy, hogy az enyém.
Ez egy csapaté, amelynek én is tagja vagyok.”
„Az Oscar-díj nekem örömet okozott, de nem változtatta meg az életemet, mert továbbra is azt csináltam, ami érdekelt, és nem fogadtam el olyan felkérést, amiről úgy éreztem, hogy nem az én dolgom” – mondja Szabó, de hozzáteszi, az egy más időszak volt. „Akkor ez a fajta európai film nagyon fontos volt. Most azonban a filmszakma a szórakoztatóipar része, és az olyan jellegű filmek, amiket mi szeretünk készíteni, amilyen a Saul fia is, egy nagyon szűk utcában mozognak. Nehéz megjósolni, mi a legjobb döntés.”
Koltai Lajos maga is az Amerikai Filmakadémia tagja, tehát ő is szavazott most, a Saul fia kapja-e az Oscart. Ő maga hatszor került közel a szoborhoz: az Oscar-díjas Mephistón kívül Szabó István másik három Oscarra jelölt filmjét is ő fényképezte. Operatőri Oscarra a Maléná-ért jelölték, de nem nyert. Első rendezését, a Sorstalanság-ot – a Saul fiá-hoz hasonlóan – Magyarország küldte versenybe az idegen nyelvű kategóriában, de nem került döntőbe.
„A tavaly májusi cannes-i győzelem után láttam először a filmet sok filmes társammal együtt, és akkor már lehetett tudni, hogy jó irányba fúj a szél körülötte.
Ilyenkor rá kell ülni a szélre, és ők rá tudtak ülni.
Előfordul néha, hogy ez nem jön össze, és olyankor eltűnik egy film. Cannes Amerikának nagyon fontos, szinte megszállták az amerikaiak, és egy ottani siker be tudja repíteni az embert Hollywoodba. Ráadásul a mozikban is nézik, és megcsinálta maga körül a hangulatot. Akadémiai tagként kaptam a Variety magazin különkiadásait, amelyekben a Saul fiá-ról rendszeresen szó volt. Velük nagyon törődtek, ami óriási dolog, amellett persze, hogy ott van ez a fantasztikus termék, ami maga a film.”
„Szabó Istvánnal beszéltünk arról, hogy annak idején a Mephistó-nál mögöttünk nem állt senki. Ma támogatás nélkül képtelenség idáig eljutni. Ezt onnan is tudom, hogy amikor a Maléna operatőreként jelöltek Oscar-díjra, a Miramax tulajdonképpen kihátrált mögülem, mert a filmet és a rendezőt nem jelölték, és ettől kezdve nem volt fontos nekik. Pedig elhintették körülöttünk, hogy ha ez nem így történik, akkor valószínűleg a film zenéjéért jelölt Ennio Morricone és én is megnyertem volna a díjat.”
„Ott lenni az Oscar-gálán egy semmivel sem összehasonlítható érzés, mert tényleg nem tudjuk, hogy ki fog díjat kapni.
Én így még nem izgultam egész életemben.
De amikor kijött a Julia Roberts, és azt mondta, hogy csak azt a nevet ne kelljen kimondanom, amit nem tudok kiejteni, akkor már éreztem, hogy nem én kapom. Mondtam is a kisebbik lányomnak, aki elkísért, hogy ne izguljon, mert nem én fogom megnyerni. De ettől még a fejem tetejében dobogott a szívem.”
Mészáros Márta ugyan Oscarért nem izgulhatott, de a cannes-i filmfesztiválon kétszer is, a Napló gyermekeimnek ugyanazt a díjat kapta meg 1984-ben, amit tavaly a Saul fia.
„A Saul fiá-val megjelent egy fantasztikus egyéniség. Egy olyan filmrendező, aki másképp gondolkozik, másképp érez, és nagyon tehetséges. Annak idején, a Szegénylegények című Jancsó Miklós-film után láttuk azt, hogy a magyar filmgyártás nagyot lépett, és vitte maga után az érdeklődést a magyar film iránt. A világ fölfigyelt a magyar filmre. Más kérdés, hogy akkoriban annyira más volt a kommunikáció, hogy legutoljára Magyarországon értesültek az emberek a Szegénylegények világhíréről. Hála istennek a Saul fiá-ról mindenki beszél, mindenki ír, és mindenki vitatkozik.”
„A Saul fia, ahogy a Szegénylegények is annak idején, másképp beszél Magyarországról, mint ahogy korábban szokás volt. A Saul fia bár nem az elhurcolt félmillió magyar zsidóról beszél, de annyira brutálisan mutatja meg az emberi létnek ezt a tragédiáját, hogy szerintem erről is szól.
Én egy nagyon másik korban nyertem meg Cannes-ban a zsűri nagydíját, bonyolult lett volna otthagyni az országot és a családot.
Nemes Jeles László szerencsére szabad.
Az Oscar nagyon fontos, de eldönteni, hogy ott marad-e az ember abban a közegben, már egy másik kérdés.
Hála istennek a film sok díjat kapott, de én azt mondom, hogy nem a díjak fogják eldönteni Nemes Jeles László életét, hanem az, hogy hogyan éli túl ezt a sikert, és hogyan lép tovább. Azt gondolom, hogy
mivel a Saul fiáért is sokat harcolt, a következő filmjével is ugyanígy lesz.
Az Oscar-díj azt jelenti, hogy a világ észrevette őt, és ha sikerül jól és okosan kihasználni ezt a lehetőséget, akkor a következő filmjét már könnyebb lesz elkészíteni.”
2007-ben az ő kedves kakukkos animációs rövidfilmjéért szurkoltunk az Oscaron, akkor végül nem a Maestro kapta a díjat. M. Tóth Géza szerint teljesen más egy egész estés film és a rövid műfajok. „A Saul fia ráadásul nemcsak egy a legjobb idegen nyelvű film kategória nomináltjai közül, hanem egy nagy amerikai sztárcsináló gépezet, a Sony Pictures Classics is mindent megtesz annak érdekében, hogy növelje a film díjesélyét. Ez a tény már önmagában nagy elismerés.”
„A Maestro esetében profi stratégián alapuló kampányolás nem történt, ehhez sem pénzünk, sem tapasztalatunk nem volt. Nem volt nehéz felismerni, hogy olyan versenytársakkal, mint a Disney és a Pixar, lobbitevékenységben nem tudjuk felvenni a versenyt. A legjobb idegen nyelvű filmek kategóriájába minden ország állami filmes szervezete küld egyet az ország éves filmterméséből. A rövid animáció kategóriájában az Akadémia nem tesz különbséget a külföldi és az amerikai alkotások között.”
„Tudtam, hogy a filmünk jó, de nem tudtam felmérni a díj esélyeit. Megírtam a köszönőbeszédemet arra az esetre, ha mi nyerünk.
De arra is felkészültem, hogy a beszédet nem lesz alkalmam elmondani.
Szerencsére korábban már megtapasztaltam, hogy milyen esélyesként részt venni egy fesztiválon, ahol aztán vagy nyer az ember, vagy nem. Ehhez a helyzethez hozzá lehet edződni. Az egész egy nagyon fontos és emlékezetes esemény volt, amit a helyén kezelek.”