Ez a meteor mindenkit eltalál

A tavaly Oscar-közelbe került Bucsi Réka második animációs kisfilmje megint olyan, mint egy egészen egyedi hangulatú, színes és meglepő, drogos álomutazás. És még jobb is, mint amilyen a Symphony no. 42 volt. A LOVE világpremierje hétfőn volt a berlini filmfesztivál versenyprogramjában.

Bucsi Réka első animációs rövidfilmje, az Oscar-közelbe is került Symphony no. 42 olyan volt, mintha nem is a Földön, hanem valami sajátos szabályok szerint működő, rejtélyes bolygón játszódott volna a maga bájosan értelmezhetetlen csodalényeivel, háromfejű kutyáival, tortákkal arcon dobált pingvinjeivel.

Könnyebben értelmezhető - LOVE Forrás: Berlinale

A LOVE, a rendező második, megint a Berlinalén debütáló kisfilmje már tényleg nem a Földön, hanem valóban egy sajátos szabályok szerint működő, rejtélyes bolygón játszódik, és megint bájos csodalényeket (meg bájos csodabolygókat) vonultat fel. De mintha ezek már egy kicsit kevésbé lennének értelmezhetetlenek.

Ezúttal már a cím is hétköznapibb terep felé tereli a nézőt, de a kissé elhasznált címválasztás még nem jelenti azt, hogy Bucsi Réka bármit is feladott volna abból, ami miatt a Symphony no. 42 jó volt. A LOVE megint egy elsősorban az atmoszférateremtésre építő - és abban nagyon erős - képzőművészeti alkotás lenyűgöző kompozíciókkal, hihetetlenül fantáziadús ötletrengeteggel.

Az új film láttán hajlamosak vagyunk olyan, talán kicsit elhamarkodott állításokat tenni, mint hogy Bucsi Rékának azonnal felismerhető és senki mással össze nem téveszthető stílusa van, és ha így folytatja,

pár év múlva az egyik legfigyelemreméltóbb filmes lehet Magyarországon.

A LOVE-ot legömbölyített formák, kissé stilizált alakok, nagyszerű színösszeállítások, egyedi hangkulissza és mindenféle realizmustól való lelkes eltávolodás jellemzi. Bucsi nem mesél történeteket, inkább világokat teremt. És nem érdeklik az egyszerűen lefordítható metaforák vagy szimbólumok - igaz, a LOVE története kevésbé áll ellen a dekódolásnak, mint a Symphony no. 42, noha azért ezúttal is célravezetőbb belefeledkezni a fantáziavilágba, mintsem feltétlenül megoldást keresni a képek jelentésére.

Világokat teremt - LOVE Forrás: Berlinale

A LOVE olyan egy kicsit, mint a 2001: Űrodüsszeia. Itt is egy űrből érkező „monolit” indítja be az eseményeket, csak itt nem a Földön, hanem egy, a többi mosolygós bolygó mellett egyedül szürke, halottnak tűnő égitesten. Az élő és burjánzó meteoritszerűség miatt minden kivirágzik, és mindenki társra talál a maga módján.

Meg Bucsi módján, akinél a szerelem teljesen egyedi és szokatlan módokon jelenik meg.

A tükörképét kereső ló teste például sziámi ikerként összeolvad a megelevenedő képmással, az állatok kivirágzanak, a nagy hegy pedig, ami valójában úszó vízilólény, szerelmesen elnyeli a kis hegyet, és így tovább. Míg a halál el nem választ, vagy míg a varázs el nem múlik: a három fejezetre osztott történet végén a virágok elfonnyadnak, a színek újra eltűnnek, a lovak kilyukadnak.

Összeolvad a képmásával - LOVE Forrás: Berlinale

És ez nem egy Kassák-vers, hanem tulajdonképpen maga az élet. Ami fellengzősen hangzik, de mi lehetne jobb annál, mint ha egy filmes végre nemcsak arra törekszik, hogy sztorikat mondjon el, hanem arra, hogy a film mint műnem által biztosított lehetőségekkel teremtsen meg egy új világot?

"Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik" - mondja Csehov egyik hőse, és mintha Bucsi Réka ennek az ideának engedelmeskedne. A LOVE ezért szögez a székbe, és ezért lehetne talán akárhányszor újranézni: mert magával ragad egy sajátos, másmilyen valóságba, ahol végre nem az unásig ismert törvények működnek, ahol elbűvölő a színek, a formák és a váratlan ötletek kavalkádja.

És aminek még értelme is van, ha feltétlenül metaforákat akarunk keresni benne: elmond néhány aggasztó dolgot a szerelemről, a birtoklásról és a dolgok végességéről. Ha van igazság a földön, a LOVE legalább annyi díjat nyer majd, mint a Symphony no. 42. De inkább valamivel még többet is annál.

A LOVE című filmet hétfőn vetítették először a berlini filmfesztiválon, a magyarországi premierje a Friss hús rövidfilmfesztiválon lesz március végén.

Nagyon beletrafáltam valamibe

Csütörtökön dől el, lesz-e első magyar női Oscar-jelölt a 26 éves Bucsi Réka. Utoljára 2007-ben sikerült a jelöltek közé kerülnie M. Tóth Gézának, az animációs szobrot pedig eddig egyszer szereztük meg, 1981-ben Rófusz Ferenc. A most éppen Dániában dolgozó Bucsi Rékát Skype-on faggattuk arról, hogy a fejébe szállt-e már a siker, mit fog szorongatni a kezében a bejelentés alatt, és vezet-e listát a díjairól. Megtudtuk, hogy gombapaprikással fog ünnepelni, és a macskái már elpusztultak. Olvassa el az interjúnkat!