A Saul fiá-hoz készült magyar előzetest maga a rendező, Nemes Jeles László szerkesztette össze a vágójával, Matthieu Taponier-vel, és ügyeltek rá, hogy ne lőjenek el túl sokat a cselekményből. A trailer a történet elmesélése helyett elsősorban a film hangulatát, hátborzongató, húsba vágó atmoszféráját közvetíti, párbeszédek nélkül: Purcell Artúr király című operájának egyik áriájára komponálva csöppenünk bele a földi pokolba Röhrig Gézával. Nem fukarkodnak a kemény mozzanatokkal sem, jó előre felkészítenek minket, hogy ha a kép szélén is, de szembesülnünk kell majd a koncentrációs tábor borzalmaival, az áldozatok tetemeivel.
A film amerikai forgalmazási jogait megvásároló Sony a december 18-i mozibemutató előtt eredetileg más előzetest akart készíteni, ám egyik sem sikerült jól, ezért végül minimális változtatásokkal átvették a magyar trailert. Érdemes összehasonlítani a kettőt: az amerikai trailerből egyrészt kiszedtek két olyan snittet, amikben meztelen alakok látszanak, meg egy olyat is, amiben az egyik német katona egy Lugert szegez egy rabra. A változtatásokra azért volt szükség, hogy az R-besorolású film előzetesét játszhassák a mozikban alacsonyabb korhatár-besorolású filmek előtt, és bár a szabályok szerint fegyvert lehetett volna mutatni, azt már nem, hogy rá is fogják valakire.
Készült aztán egy második amerikai előzetes is, ez már a kinti mozipremier után, egy héttel a Golden Globe-győzelem után került ki a netre. A trailerben természetesen helyet kapnak a méltató amerikai kritikákból ollózott idézetek (mindjárt az elején öklömnyi betűkkel írják ki, hogy mely rangos szaklapok szerzőinél lett a Saul fia az év filmje), továbbá felsorolják a fesztiválsikereket is. A filmből kiválogatott képsorok jóval cselekményközpontúbbak az első előzetesnél, mondhatni, akciódúsak, és inkább a rabok szökési kísérletére, mintsem Saul küldetésére helyezik a hangsúlyt.
Egy héttel később jelent meg az első brit előzetes, noha a szigetországban csak április 29-én fogják bemutatni a filmet. A második amerikai előzeteshez hasonlóan a brit kollégák is a nyitójelenettel kezdik az előzetest, ám nagyobb önmérsékletet tanúsítva az első percben még hagyták érvényesülni a film zajait, zörejeit, a tábor nyomasztó morajlását, és csak utána keverték rá az aláfestő zenét, egy haszid hegedűszólót, amit a film zeneszerzője, Melis László játszott fel. A trailerben elhangzó párbeszédek pedig mind a központi cselekményszálra, a táborban kivégzett gyerek eltemetésére tett kísérletekre vonatkoznak.
Ha egy olyan ismerősünknek akarjuk ajánlani a filmet, aki egyáltalán nincs tisztában a tartalmával, annak elég megmutatni ezt az első részletet, amely egy percbe sűrítve szemlélteti a Saul fia lényegét: a főszereplő átvág a halálba menetelőkön, egy rabbi után kérdezősködik, miközben a nácik a fókuszon kívüli mezsgyén gépfegyverekkel lövik szitává a rabokat. Külön érdemes odafigyelni a hangkeverésre: a kiáltások, jajveszékelések, csecsemősírás nyomasztó térhatása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy úgy érezzük, minket is magával sodor a tömeg.
Ebben a jelenetben Saul a koncentrációs tábor magyar orvosával alkudozik, hogy ne boncolja fel a fiút, ne küldje a krematóriumba. Az orvost, aki rezignáltan jelenti ki, hogy ugyanolyan rab, mint a főhős, egy valós személyről, Nyiszli Miklósról mintázták, aki Mengele boncolóorvosa volt, és akinek a megemlékezései részben a film alapanyagául szolgáltak. Őt amúgy Zsótér Sándor alakítja, aki nem először szerepel Oscar-várományosnak tekintett holokausztfilmben, hiszen a 2005-ös Oscar-nevezésünkben, a Sorstalanság-ban is kapott szerepet, továbbá játszott Szabó István filmjében, a Hanussen-ben, amit a Saul fia előtt utoljára jelöltek Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában.
Míg a Zsótérral közös jelenet (mint arra Erdély Mátyás a Filmklub podcastban rávilágított) egyike a film azon kevés részének, amelyben a kamera elszakad Saul nézőpontjától, a harmadik részletben megint a főszereplőre tapadva haladunk a hamvakat lapátoló rabok közt a folyóparton, és dacára annak, hogy kiszabadulunk a tábor területéről, ismét ránk telepszik a klausztrofóbia. A Saul miatt bajba került férfit Ágh Márton látványtervező alakítja, aki a Before Dawn című rövidfilmben Nemes Jelessel, a Deltá-ban és a Szelíd teremtés-ben pedig Erdéllyel dolgozott együtt.
A film a fizikai borzalmak mellett a lélektani horrorral sem fukarkodik, erre remek példa a negyedik, felettébb morbid jelenet, amelyben Saul az auschwitzi náci tisztek részéről szenved el újabb megaláztatást. A kegyetlenül gúnyolódó, zsidó szokásokat meggyalázó SS-tiszt (Takátsy Péter) nem más, mint Josef Mengele előtt kényszeríti groteszk táncra Sault: a halál angyalaként elhíresült háborús bűnös szerepében a rendező apja, a Kossuth-díjas rendezőlegenda, Jeles András cameózik.
A New York Times "Anatomy of a Scene" (Egy jelenet anatómiája) elnevezésű videója azoknak kedveskedik, akik már most audiokommentárral szeretnék látni a filmet: maga Nemes Jeles László narrál egy általa választott jelenetet. A rendező a nyitójeleneten keresztül mesél a film vizuális nyelvezetéről, azon eszközökről, amelyek a nézők képzeletének megmozgatását, illetve a kontrollált káosz megteremtését hivatottak szolgálni, és megindokolja, miért kerülték a klasszikus náci jelképek használatát.
Hogyan örülnek az Origo olvasói a Saul fia Oscar-győzelmének?
Vasárnap éjszaka az egész ország azért fog szorítani, hogy 34 év után ismét Oscar-díjat kapjon egy magyar film. Nagyon kíváncsiak vagyunk, ön hogyan éli meg a győzelem pillanatát, ezért kérjük, csináljon magáról egy videófelvételt pont akkor, amikor kihirdetik a legjobb idegen nyelvű film Oscar-nyertesét, és töltse fel a videót ebbe a Facebook-csoportba, vagy pedig rakja a YouTube-ra vagy a Videára, és küldje el az URL-jét a filmklub@origo.hu címre. Ha ne adj Isten úgy alakulna, hogy mégsem a magyar film nyer, akkor is jöhet a videó, mert a bosszankodását is megnéznénk. Hajrá, Saul!