Megtippelni sem tudom, hányszor néztem meg a Drágán add az életed! ismétléseit a tévében, és hányszor ámultam el azon, hogy hiába velejéig gonosz ez a Hans Gruber, mégis mennyire könnyű rajongani érte. Most már világos, hogy elsősorban Alan Rickman játéka miatt vált a terroristavezér a Die Hard-sorozat legemlékezetesebb főgonoszává. Így aztán rémisztő belegondolni, hogy majdnem egy másik színész játszotta el a szerepet. „Ez meg mi a pokol? Én nem fogok akciófilmben szerepelni” – kelt ki magából, miután először elolvasta a forgatókönyvet.
Rickman színházi színész volt, a Veszedelmes viszonyok Valmontjaként nagy feltűnést keltett a nyolcvanas évek végén a Broadwayen. Kihasználva a hirtelen jött ismertséget, elment Los Angelesbe szerencsét próbálni, két nappal a megérkezése után ajánlották fel neki Hans Gruber szerepét. Még sosem szerepelt mozifilmben, és rendkívül olcsó volt. Először el akarta utasítani az ajánlatot, de aztán az ügynöke elmagyarázta, hogy óriási dolog történt vele: alig pár napja van Hollywoodban, és máris egy ilyen nagy szereppel találják meg.
„A tudatlanság néha áldás” - emlékezett vissza a szokatlanul bátor viselkedésére a Die Hard forgatásán. Először őt is a többi terroristához hasonló ruhába öltöztették be, de nem fért a fejébe, hogy ha egyszer ott vannak körülötte a verőemberei, akkor ő miért viselne ilyen öltözetet. Még egy olyan gondolat is megfordult benne, hogy ha egy öltönyt viselne, akkor lehetne egy olyan jelenet a filmben, amiben túsznak adja ki magát, és amerikai akcentussal beszélné az angolt.
A legtöbb színész behúzta volna fülét-farkát az első filmje forgatásán, Rickman azonban az ötleteit leírta egy papírra, majd azt Joel Silver producer asztalán hagyta. Először persze megkapta a producertől, hogy mit képzel magáról, azt a ruhát vegye fel, amelyet kikészítettek neki. Hetekkel később, a forgatáson viszont már egy módosított forgatókönyvet nyomtak a kezébe: öltönyt kellett viselnie, és volt egy új jelenet, amiben túsznak adja ki magát.
„Ez a díj arra fog emlékeztetni, hogy nem csak finom, visszafogott játékkal lehet célt érni” – utalt vissza a Robin Hood, a tolvajok fejedelme gonoszának hajmeresztő túlkapásaira, amikor átvette a legjobb mellékszereplőnek járó elismerést az 1992-es BAFTA-gálán. Rickman sutba dobta a realizmust, és inkább egy indulatos, kiszámíthatatlan rocksztárnak ábrázolta Nottingham bíráját, akinek több örökbecsű mondat is elhagyta a száját.
Kiskanállal fogom kivájni a szívedet
- fenyegette meg Robin Hoodot.
Rickmant többször is faggatták arról, hogy miért ennyire emlékezetesek az általa megformált gonosztevők. Le kell tudni szűrni a megfelelő információt a forgatókönyvből – válaszolta. Aztán a kiskanalas mondatot hozta fel példaként: aki ilyet mond, az nyilvánvalóan őrült, és emiatt úgy kell mondanod ezt a mondatot, mint ha el is hinnéd minden szavát.
A Die Hard és a Robin Hood-film után megtehette volna, hogy élete végéig gonosz szereplőket játszik el, ő azonban új kihívásokra, izgalmas szerepekre vágyott. Az Értelem és érzelem című kosztümös drámában egy melegszívű és szelíd katonatisztet játszott el, aki belehabarodott egy nála jóval fiatalabb, romantikus lelkületű lányba, akit az akkor még csak tizenkilenc éves Kate Winslet formált meg.
A 1995-ben készült filmet a legjobb Jane Austen-adaptációk között tartják számon: hét Oscar-díjra jelölték, ebből egyet meg is nyert Emma Thompson a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában. A feldolgozás egyben Rickman és Thompson barátságának és gyümölcsöző munkakapcsolatának a kezdetét is jelentette.
Két évvel később Thompson szerepelt Rickman Téli vendég című első rendezésében, majd 1999-ben ismét együtt játszották Az áruló csókja című neo-noirban. Amikor az Igazából szerelem idején egy újságíró megkérdezte Rickmant, hogy mi az, amit még nem csináltak együtt Thompsonnal, a színész viccesen annyit felelt, hogy "gyerekeink nincsenek, de minden mást már nagyjából igen".
Alan Rickman alkatához mindig is remekül passzoltak az ellentmondásos figurák: A Michael Collins című ír történelmi drámában Liam Neeson játszotta a címben is rögzített nemzeti hőst, míg ő Eamon de Valerát alakította, akinek Írország 20. századi történelmében betöltött szerepe a mai napig szenvedélyes vitákat szül.
Neil Jordan rendező egy ellenszenves alakként akarta viszontlátni Valerát: „Utálod már őt?” - kérdezte Rickmantől az egyik próbán. A színész viszont úgy tartotta, hogy ha ítélkezik magában egy karakter felett, akkor képtelen lesz eljátszani azt. Moralizálás helyett inkább elmerült Valera életében, film- és hangfelvételeket tanulmányozott róla, még a börtöncelláját is meglátogatta.
Két esetről biztosan tudunk, amikor Alan Rickman Magyarországon járt. 1994-ben a fertődi Esterházy-kastélyban forgatta a Mesmer című kosztümös drámát, majd a következő évben a Raszputyin című tévéfilm forgatása miatt látogatott el hozzánk. Mindkétszer Ragályi Elemér fényképezte őt, a Raszputyin-ban a címszerepet alakította, és Ian McKellennel játszott együtt. A filmben több másik magyar színész mellett az akkor még csak tizenöt éves Kovács Patrícia is feltűnt, aki Anasztázia nagyhercegnőt játszotta.
A Raszputyin forgatásakor konfliktus támadt, és a producerek le akarták váltani a kamerastábot - mesélte az Origónak a magyar operatőr. Amikor erről Rickman tudomást szerzett, smink nélkül jelent meg a forgatáson, és odakérette a producert és az operatőrt. Kijelentette, hogy ha a „kameracsapatot elküldik, az operatőr is megy vele, ő pedig nem hajlandó másik operatőrrel folytatni a filmet, mert az én kezembe tette az arcát, és bennem bízik". Rickman tíz perc gondolkodási időt adott, a producer öt perc múlva dühödten közölte, hogy rendben van.
Rickman karrierjének legmeglepőbb szerepvállalása a Dogma című vígjátékhoz kötődik, amelyben Alanis Morrisette Istent, ő pedig egy zsémbes arkangyalt játszott. Hangozzék bármilyen meglepően is, de Rickman ismerte Kevin Smith lúzerekkel benépesített vígjátékait, kedvelte a Comic Strip - Képtelen képregény-t, és amikor a fülébe jutott, hogy Smith egy újabb filmre készül, jelezte az ügynökének, hogy őt ez érdekelné.
Rickman volt az első olyan színész, aki úgy szerződött le a Dogmá-hoz, hogy nem tartozott Smith haveri köréhez. De aztán rekordidő alatt barátok lettek, amit a rendező Rickman halálakor írt visszaemlékezése is tanúsít: „Imádtam Hans Grubert, amint megláttam őt a Die Hard-ban, de abba a halk szavú, szelíd emberbe egyenesen beleszerettem, aki őt alakította. Köszönöm, hogy játékoddal hitelességet és művészi értéket kölcsönöztél egy magamfajta kóklernak. Piton professzor helyett te sokkal inkább a felnőtt Harry Potter voltál számomra, aki pusztán a szavai erejével képes varázsolni.”
A Galaxy Quest - Galaktitkos küldetés legutóbb akkor jutott eszünkbe, amikor minden idők legjobb filmparódiáit szedtük össze, de Alan Rickman változatos szerepekben bővelkedő karrierjének ismertetésekor is kihagyhatatlan. Egy Star Trek-re gyanúsan hasonlító űrszappanopera szereplőjét játssza, akit nagyon bánt, hogy bár Shakespeare-darabokban is játszott, mégis emiatt a sorozat miatt ismerik. A pénz miatt mégis újból és újból elvállalja a közönségtalálkozókat.
A többi színésszel egyetemben már a forgatókönyv elolvasásakor felismerte, hogy egy nagyszerű filmben lesz alkalma szerepelni. Szerinte Dean Parisot rendező legzseniálisabb húzása az volt, hogy az űrhajó személyzetét egy kivételével mind színházi múltú színésszel játszatta el. A kivétel a Télapu-ból ismert Tim Allen volt, aki a kapitányt alakította, és aki olyan volt a színházhoz szokott színészek számára, mintha egy földönkívüli lenne.
2011-ben egy különleges projektben vett részt. A Portraits in Dramatic Time című kísérleti filmben lassítva nézhetünk híres színészeket (többek között Holly Huntert, Lili Taylort, a Lost-ból ismert William Mapothert és Hámori Gabriellát is), Alan Rickman például iszonyúan erős drámaiságot kölcsönöz a teázás amúgy nyugalmat árasztó rítusának.
A film készítői tíz-tizenöt másodperces felvételeket készítettek a színészekről egy speciális, másodpercenként háromezer képkockát rögzítő, nagyfelbontású kamerával, ami aztán visszajátszva (a megszokott, másodpercenként huszonnégy vagy huszonöt kockás tempóban) egy öt-tíz perces, extrémen lassított felvételt eredményez, amin a szereplő minden rezdülése tetten érhető.
Mesélhetünk mi itt Rickman bármelyik szerepéről, a Harry Potter-sorozat Piton professzorához képest még Hans Gruber vagy a nottinghami bíró ismertsége is eltörpül. Kezdetben, az első könyv elolvasása után Rickman nem tudott közel kerülni a roxforti varázslóiskola zsarnoki és ellenszenves tanárához, így J. K. Rowlinghoz fordult segítségért.
Az írónő egy akkoriban még hétpecsétes titkot osztott meg a színésszel, amiből kiderült Rickman számára, hogy Perselus Piton árnyaltabb figura annál, mint ahogy az a sorozatból sokáig kitűnik. Rowling azt nem árulta el neki, hogy Piton valójában kettős ügynök, aki a látszat ellenére mindvégig azon van, hogy a fiút segítse, de azt igen, hogy a professzor szerelmes volt Potter édesanyjába. Rickmannek ez az aprócska információ jelentette a kulcsot a karakterhez, így már tudta, hogy Piton valójában egy érző emberi lény.
Rickman egy búskomor fickót alakított a varázslós sorozatban, de ez nem jelentette azt, hogy ne viccelődött volna a forgatáson. Szerencsére az egyik csínytevését a kamera is megörökítette. Egy hálóteremben játszódó jelenetet próbáltak felvenni Dumbledore-ral, Pitonnal és több tucatnyi gyerekkel, de Daniel Radcliffe irányából minduntalan kínos hangok érkeztek. A vicces szívatást kieszelő Rickman alig tudja visszatartani a nevetését. De ennyi elég is, mert különben lelőném a poént:
Tíz év alatt nyolc Harry Potter-filmet forgatott le. Az ezzel járó népszerűség biztosan terhes volt számára olykor, de a beszámolók alapján a rajongókhoz mindig szeretettel és türelmesen viszonyult. Stanley Tucci gyerekei valósággal sokkot kaptak, amikor megtudták, hogy Alan Rickman, vagyis Piton professzor látogatóba jön hozzájuk. A legfiatalabbik még a legjobb barátját is áthívta, csak hogy találkozhasson kedvenc filmsorozatuk egyik szereplőjével.
A színész megérkezésekor üdvözölte a gyerekeket, majd kissé előrehajolva, hogy minél jobban feléjük tornyosulhasson, szemöldökét összehúzva, a rá jellemző, dörgedelmes hangon azt kérdezte tőlük, hogy „ti is Harry Potter-rajongók vagytok?” „Mondanom sem kell, szegény gyerekek majdnem ott helyben elájultak” – fejezte be a történetet Stanley Tucci, aki Rickman második rendezésében, A Little Chaos-ban játszott.
Kevésbé ismert tény, hogy Alan Rickman két filmet is rendezett, az 1997-es Téli vendég-et Emma Thompson főszereplésével forgatta le, a 2013-as A Little Chaos-ban pedig egy olyan méltatlanul elhanyagolt témához nyúlt, mint a tájépítészet. Rickman magára osztotta XIV. Lajos szerepét, Kate Winslet pedig a parkok tervezésébe új ötleteket hozó női főszereplőt játszotta a kosztümös drámában.
Még kevesebben halhattak arról, hogy a Guardian nevű angol napilap későbbi szerkesztőjével egy rendkívül érzékeny témát érintő drámát is írt Rickman. A megtörtént esetet feldolgozó My Name is Rachel Corrie egy amerikai egyetemista halálát dolgozta fel, a címszereplőt egy izraeli buldózer gázolta el a gázai övezetben. A lány a testét pajzsként használva próbálta megakadályozni, hogy leromboljanak egy palesztin házat.
Az Igazából szerelem felvonultatta a legnépszerűbb angol színészeket, és szerencsére Alan Rickmanről sem feledkeztek el. Emma Thompsonnal közös történetszáluk némiképp kilógott a filmből: a legtöbb szereplőnek beteljesült a szerelme, és nagy boldogságban láthattuk őket utoljára, Rickman viszont egy hűtlen férjet játszott, aki a titkárnőjével bonyolódott titkolt viszonyba, és ezzel összetörte a felesége szívét.
A rajongókat tizenkét éven át izgatta a kérdés, hogy együtt marad-e a házaspár. Emma Freud forgatókönyvíró végül 2015 decemberében egy tweetben árulta el, hogy Rickman és Thompson ugyan nem válnak el, „de az életük már nem lesz olyan boldog, mint egykor volt”.
Az évek során Alan Rickman védjegyévé vált duruzsoló hangja, kimért és tagolt beszédmodora. Jellegzetes orgánuma tökéletesen illett a színész által megformált vészjósló, méltóságteljes vagy éppen komikus karakterekhez. Kovács Patríciának is a színész döbbenetesen mély hangja jutott eszébe először, amikor azt kértük, idézze fel, hogy milyen volt a Raszputyin forgatásán.
Hogy milyen ereje volt a hangjának, azt leginkább a Galaxis útikalauz stopposok című filmből mérhető le. Marvin, a depressziós robot életre keltésekor csak a hangjával játszhatott, de így is az egyik legemlékezetesebb karakter lett, akinek csúfondáros, lelombozó megjegyzéseit nem lehetett nevetés nélkül kibírni.
Többen is viccelődtek Rickman egyedi beszédmódjával, Tom Hiddleston is ott van az utánzók sorában, de az imitálás Benedict Cumberbatch-nek megy a legjobban. Jimmy Fallon talk show-jában azon versenyzett a műsorvezetővel, hogy melyikük tud meggyőzőbben rapszövegeket Rickman hangján előadni.
Alan Rickman figyelmét nem kerülte el a műsorszám, és mikor pár évvel később ő is Fallonnál vendégeskedett, héliumos léggömbökkel bosszulta meg, hogy viccet csináltak a hangjából. Ilyen hangszínben még biztos nem hallotta az angol színészt beszélni:
A Parfüm: Egy gyilkos története rendezője, Tom Tykwer még a forgatás kezdetét is elhalasztotta amiatt, hogy nem találta meg az ideális színészt a főszereplő eljátszására, aki a tökéletes parfümöt próbálja előállítani meggyilkolt nők illatából. A lányát óvó tehetős kereskedő szerepére azonban mindig is Alan Rickmant akarta, a színész pedig igent mondott az ajánlatra. Színházi múlttal rendelkező, Shakespeare-darabokban is játszó angol színészként mindig nagy öröm volt őt kosztümös drámában látni.
A január közepén elhunyt színésztől ideális esetben még kétszer vehetünk búcsút a moziban. Az Alice Csodaországban után a folytatásban, az Alice Tükörországban című fantasyben is ő adja Bölcselő hangját. A filmet június 2-án mutatják be nálunk.
Az Eye in the Sky című akciófilm a távolsági hadviseléssel járó erkölcsi dilemmákba avatja be a nézőt. Drónokkal próbálnak ártalmatlanítani egy kenyai terroristacsoportot, amikor a célterületen egy kilencéves kislány is feltűnik. A vezérlőközpontban ül Alan Rickman és Helen Mirren, többek között nekik kell dönteniük arról, hogy lefújják-e vagy folytassák-e az akciót. Az angol mozik áprilisban kezdik vetíteni, magyar premierről nincs információnk.