Kicsit fáradt, visszafogottan boldog stáb esett be a Saul fia szerdai sajtótájékoztatójára a budapesti Toldi mozi színpadára, ahol a magyar újságírók először gratulálhattak az Oscar-díjukhoz. Nemes Jeles László egy ponton elnézést is kért, ha esetleg úgy tűnne, mintha „be lenne drogozva”, de az időeltolódás és a háromórás alvás rajta hagyta a nyomát.
A Los Angelesből frissen érkezett csapatnak – amelyből csak Erdély Mátyás operatőr hiányzott, ő kint maradt Amerikában – még arra sem volt ideje, hogy a családja nyakába boruljon, mielőtt a sajtóval találkozik. Rövid bevackolódás után aztán
egy hátizsákból előkerült az Oscar-szobor,
majd az azt megelőző napok többi díja is: az Independent Spirit Award és Zányi Tamás hangmérnök Golden Reel elismerése az amerikai hangmérnökök szövetségétől. Röhrig Géza csak ezután futott be, viszont tőle szokatlanul jólfésülten.
A közönséghez először Böszörményi Gábor szólt a forgalmazó Mozinet részéről, és elmondta, hogy eddig több mint 180 ezren látták a filmet, ami továbbra is nagy kópiaszámmal fut a mozikban: Budapesten 11, vidéken 34 helyen lehet megnézni. Később ezt Sipos Gábor, a film egyik producere kiegészítette azzal, hogy most már az Egyesült Államokban is több mint 170 kópiával vetítik (ahol már most ötször akkora bevételt hozott össze, mint a korábbi legsikeresebb magyar film), és hetente kerül új és új országok forgalmazásába – legutóbb például Ausztráliában mutatták be, nagy sikerrel.
Aztán az újságírók rátértek a lényegre, az Oscar-díjra, illetve először is arra, mi jöhet ezután egy elsőfilmes életében. Ez Nemes Jeles szerint is komoly probléma, habár viccelődve megjegyezte, már kinézett egy házat magának Los Angelesben. Később inkább azt hangsúlyozta, hogy a filmkészítéshez ezután is ambícióval áll hozzá, nem kényelmesedik el.
Nem tudom, hány filmet rendezek még, de az biztos, hogy mind másmilyen lesz, és nehéz.
Szerencsére jó emberek vesznek körül, akik segítenek, ha túlságosan ellustulnék. Nálunk nem diktatúra van” - mondta. Kicsivel később, amikor arról kérdezték, hogy szerepel-e a történetei között még olyan, ami a holokausztot érinti, azt válaszolta: mindent elmondott, amit erről a témáról szeretett volna.
Bár az alkotók szívesebben válaszoltak minden olyan kérdésre, ami a filmre, és nem a díjra vonatkozott, természetesen nem mehettek el anélkül, hogy meg ne osztottak volna minden részletet az Oscar-estével kapcsolatban. Kár, hogy Nemes Jeles szerint mindez egy más tudatállapotban zajlott, ezért alig emlékszik bármire. “Sipos Gáborral sokszor egymásra néztük, és azt kérdeztük egymástól:
Ez ugye igazából nem történik meg?
- mondta. Még amikor utólag szembetalálkozott a róla készült fotókkal az interneten, akkor is csodálkozott, kiknek is volt a közelében, mert ott nem jutott el a tudatáig.
Röhrig Gézát ennyire nem szédítették meg az események, azt mondta: „Eddig is sejtettem, de most beigazolódott: az Oscar-gála az idiotizmus orvosi esete. A színházteremben például hosszú sorokban állnak emberek – amit körülbelül úgy kell elképzelni, mint Moszkvában, a Lenin-mauzóleum előtt –, akik valójában önkéntesek, és az a dolguk, hogy ha valaki feláll a helyéről, hogy átvegyen egy díjat, akkor leüljenek a helyére, nehogy foghíjas maradjon a sor.”
Az a pillanat azért, amikor Sofia Vergara kinyitotta a borítékot, és felolvasta a legjobb külföldi film kategóriájának nyertesét, még őt is megérintette: „Olyan érzés, amilyen Puskás Öcsinek lehetett bevarrni a hatodik gólt az angol-magyaron” – mondta (valójában Hidegkuti Nándor rúgta az utolsó gólt az angoloknak – a szerk.).
Viszont az már nem maradt meg neki ilyen élesen, kik voltak azok a sztárok, akikkel az este folyamán vagy a különböző partikon találkozott és kezet rázott - például Sylvester Stallonéval vagy Ben Affleckkel -, annál is inkább, mert mint mondta: „Nem vagyok penge celebekben. Volt olyan, hogy tudtam, hogy valakinek ismerős az arca, de nem jutott eszembe, honnan.”
Röhrig azt viszont végig tudta, hogy itthonról mennyien drukkolnak értük. „Rengeteg üzenetet kaptam. Volt köztük például egy hatodikos gyerek, akinek a mamája megengedte, hogy fennmaradjon a díjátadóra, és rengeteg kézzel írott Hajrá-üzenet is. Már a díjátadó előtt úgy éreztem, hogy 15 millió magyar Sauljaként ülök ott” – mondta.
Nemes Jeles is hozzátette: „Óriási öröm nekünk, ha az emberek elismerik, hogy ez a csapat működőképes.” És ugyan Cannes-ban még aggódott egy kicsit azon, nehogy agyonnyomják az elismerések, most úgy látja: „Ha már idáig jutottunk, inkább jobban érzem magam, hogy megnyertük, mintha nem hoztuk volna el a díjat.
Lehet persze ez a dolog mérgezett ajándék is, de ha ügyesen csináljuk, akkor nem fog agyonnyomni.
Bölcsesség és szerencse kell hozzá.” A szobrot pedig beteszi majd egy vitrinbe, és reméli, nem látja mindennap.
Az Oscar-jelöltek vacsoráján találkozott Steven Spielberggel is, aki odaült mellé, és azt mondta: a Saul fia nagymértékben hozzájárul a holokauszt kollektív emlékezetéhez, és nem gondolta, hogy ilyen sokat kell várni a Schindler listája után arra, hogy egy ilyen film készüljön – idézte fel Nemes Jeles.
A magyar rendező egyébként épp az idei díjkiosztó előtt pár nappal nézte vissza azt a felvételt, amin Spielberg veszi át az Oscar-szobrot a Schindler-ért, és meglepve látta, hogy neki akkor 3-4 perce volt arra, hogy köszönetet mondjon, míg a legjobb külföldi kategória nyertesének idén már csak 45 másodperc adatott. Az Origónak arra a kérdésére, hogy nem ütött volna-e nagyobbat, ha egy félmondatot, vagy akár csak egy szót magyarul is elmond a köszönőbeszédben, azt válaszolta:
Magyar filmet csináltam, szerintem ez eléggé üt.
A producerek pedig hozzátették, a következő film is magyar film lesz, ha a finanszírozás terén kitágultak is a lehetőségeik. „A világ tényleg kinyílt, így a finanszírozási lehetőségeink is, de biztos bástyánk a Magyar Nemzeti Filmalap, és emellett nyitni fogunk azok felé, akik már a Saul iránt is érdeklődtek, de még nem vettek részt a finanszírozásában” – mondta Sipos Gábor.
Sipos egyébként a családjában már a második, akinek Oscarhoz segített egy filmet:
édesapja, Sipos Áron volt a producere Rófusz Ferenc A légy című animációs filmjének, ami 1981-ben, a magyar alkotások közül elsőként nyerte el az Amerikai Filmakadémia elismerését. „Egy barátom meg is jegyezte, hogy a kislányomnak nem lesz könnyű élete, mert a nagypapája és a papája is nyert már Oscar-díjat, és most ő következik. Kívánom neki, hogy neki is legyen egy” – mondta.
Egy későbbi kérdésre válaszolva Röhrig Géza azt kívánta magának – és Magyarországnak –, hogy az a pillanat, amikor 15 millióan drukkoltak a Saul fia Oscar-díjáért, tovább tartson egy pillanatnál, és még az ő életében
legyen egy olyan miniszterelnöke az országnak, aki már a rendszerváltás után született,
képes meghaladni a jobb- és baloldali berögződéseket, felülemelkedik a szekértáborokon, átlép a frontvonalon, és sokkal „kedélyesebben és gyakorlatiasabban” irányítja majd az országot, mint ahogyan ma teszik.
Végezetül az Origo riportere azt kérdezte Nemes Jeles Lászlótól, hogy annak, aki celluloidra hajlandó csak forgatni, és küldetésének tekinti a film mint nyersanyag visszahódítását, milyen érzés, hogy a filmje áprilistól már mobiltelefonon is elérhető és végignézhető lesz.
Egy filmet telefonon nézni tényleg a világvége
- mondta.
„Remélem, az emberek hamarosan rájönnek, hogy éppen eleget hülyítették őket pixelekkel, mert létezik olyan, hogy digitális fáradtság, és feltámad bennük a vágy, hogy filmről lássák a Keresztapá-t vagy a Szegénylegények-et is. Én a minőségi filmnézésben hiszek, amit nem lehet akármikor megállítani, és nem lehet közben facebookozni. A celluloid egy másfajta fiziológiai folyamatot idéz elő, és miközben lassan a retinánkba építik a számítógépet, és egyre inkább robotokká válunk, ezzel párhuzamosan reneszánsza van a tárgyaknak, így a filmnek is. A nézők is rá fognak jönni, hogy ez az igazi” – zárta le a kérdést, és egyben a sajtótájékoztatót is.
Nemes Jeles jövő tavasztól Sunset címmel forgatja a második nagyjátékfilmjét, amelynek története Budapesten játszódik az első világháború előtt, a főhőse pedig egy húsz év körüli lány. Ennek a filmnek az előkészületei zajlanak most, mindenekelőtt a szereplőválogatás, amire bárki jelentkezhet – a híresztelésekkel ellentétben nemcsak amatőrök, de hivatásos színészek is. „Titkos tervem, hogy világhírű színésznőt csináljak egy magyar színésznőből” – mondta Nemes Jeles.
Zabezsinszkij Éva casting director pedig hozzátette, hogy a szereplőgárdát ugyanúgy vegyesen szeretnék összeállítani profi és amatőr szereplőkből, ahogy a Saul fia esetében, és ezúttal is válogatnak vidéken és a határon túlon is: Erdélyben, a Vajdaságban és Kárpátalján.