Hogyan szaltóztattátok meg az autót a Hurok-ban?
Látványos autóborulást akart Madarász Isti, hogy az autószállító trélerre éppen felhúzott autót úgy vágja telibe egy másik hátulról, hogy szaltózik egyet, és a benne ülő ember és a kocsi is szanaszét törik. Ezt Hollywoodban, néhány nullával nagyobb költségvetésből valószínűleg légágyúkkal oldották volna meg. Hoznak öt autót, és megreptetik őket, hogy lássák, hol érnek földet. A magyar filmeknek viszont az a nehézsége és a szépsége is, hogy ötlettel és rutinnal kell megoldani a feladatot, hiszen tudjuk, miből kell itt várat építeni.
A szaltóztatást végül riggelő technikával csináltuk, ami marionettbábuként rántotta fel az autót. Feltettük a kocsit egy csigarendszerre, és egy kamion húzta drótkötélen addig a pillanatig, amikor el kellett kezdődnie a szaltónak. A drótkötél ekkor leoldódott, és átvette a szerepét egy másik, ami az autó fenekénél felfutott egy darura, és ettől a kocsi szaltózott egyet. A nehézséget az okozta, hogy nem tudtuk lepróbálni a jelenetet, mert
csak egy autója volt rá a produkciónak,
de minden úgy történt, ahogy előre kiszámoltuk. A visszajelzések szerint jó lett az a pár akció, ami a Hurok-ban volt, és ennek nagyon örülök.
A sofőrt hogyan biztosítják ilyen esetben? Például amikor a Casino Royale-ban James Bond majdnem elüti a földön fekvő nőt, de félrerántja a kormányt, két kerékre állítja a kocsit, és hétszer bukfencezik vele?
Bukókeretet raknak az autóra, mint a rallyversenyzők, és ez kibírja a bukfenceket is. A kaszkadőr egy versenyülésben ül, és bukósisakot, könyök- és térdvédőt visel. Én crossmotoros csizmát is szoktam húzni, hogy védje a lábamat, ha csapódik. Hibázni csak akkor tud a kaszkadőr, ha nem jól hajt fel a borítórámpára. Itt már centiméterek is számítanak.
Papíron, körzővel és vonalzóval tervezitek meg az akciókat?
Megy ez már rutinból. Fiatalkoromban rengeteg autóshow-t csináltam, egy áruházlánc országos turnéján
égve ugráltam le az áruházak tetejéről.
Rengeteg tapasztalatot szereztem az autókról, és ma már öt-hat méteres pontossággal meg tudom mondani egy 1000-1100 kilós autóról, hol fog földet érni egy borulásnál. Ehhez a fizika szabályait és az autókat is ismerni kell. Teljesen máshogy viselkedik egy ötméteres amerikai autó, mint egy kisebb Alfa Romeo vagy BMW. Máshogy pörög a farmotoros, és máshogy az elsőkerék-meghajtású autó. Papíron csak akkor lehet kiszámolni az akciókat, ha rutin is társul hozzá.
Az égő embert hogyan biztosítjátok?
Védőruhát adunk a rendes ruhája alá, a szabadon maradó testrészeire pedig zselét kenünk. Égésnél az a látványos, ha nem visel fejburkot, és látszik az arca és a keze a kaszkadőrnek. Ilyenkor a zselé védi, ha például az arcába sodorja a lángot a szél. Vannak szabályok, amiket be kell tartani, és akkor biztonságosan lehet égni. Figyelni kell például a szélirányt, és nem szabad gyorsan belefordulni a tűzbe. De sajnos ez sem jelent teljes garanciát:
nekem például egyszer leégett a fejem.
A Kiscelli-kastélyban csináltunk egy tüzes show-t, a húszméteres kupolából jöttem le egy kommandós ereszkedő nyolcassal (nyolcas alakú fémeszköz, ami a kötélre fűzve az ereszkedés tempóját segít kontrollálni - szerk.) A terv szerint, amikor leérek, a srác rám fúj, begyulladok, és megyek egy teátrális kört. Azonban a tűzfújónak lámpaláza volt, és nem a hátamra, hanem az arcomba fújt. Úgy égtem, mint a Reichstag. Ha több pénzünk lett volna, megkérhettük volna Pohárnok Ivánt, hogy csináljon egy gumimaszkot, alá egy búvártechnikával működő légzőszerkezetet, 3 percre kalibrált légzőpalackkal, és boldogan rohangáltam volna, miközben mindenki azt gondolja, az én fejem ég. Itt viszont valóban az én fejem égett.
Másnap, a Hamvadó cigarettavég forgatására menet találkoztam Krasnyánszki Gyulával, a pirotechnikussal. „Mit csináltál, Zolikám?”, kérdezte. „Égtem. Kétszeresen is.” Minden szőr leégett a fejemről, az arcom lágy részei pokolian fájtak, de szerencsére megúsztam maradandó sérülések nélkül.
Egy amerikai akciófilmet nehéz elképzelni autós üldözés nélkül, a magyaroknál viszont még a bűnügyi filmekben is ritka. Mi lehet ennek az oka?
Drága műfaj az autós üldözés. Ha látványosra akarják csinálni, össze is törhet az autó. Az utakat is le kell zárni, nehogy valaki belesodródjon az akcióba, a stábnak pedig ki kell települni a helyszínre, és legalább egy forgatási napot rászánni a jelenetre, miközben az autós üldözés a filmnek csak elenyésző részét teszi ki.
Annak viszont nagyon örültem, hogy sokan azután kezdték el várni az Aranyélet következő részét, hogy az első epizódban látták az autós üldözést. A forgatókönyvben csak annyi szerepelt, hogy üldözik Olasz Renátó karakterét, majd becsapódik a kocsi, és ő beveri a fejét.
A megvalósításban már szabad kezet kaptam. A jelenethez építettünk egy autópörgető rendszert, és a villamossínen guruló forgózsámolyra tettük fel az autót. Az irány adott volt a sín miatt, az autó forgását pedig a zsámoly produkálta. Ebben biztonságosan ülhettek a színészek, és belső kameraállásból vehettük fel a jelenetet, így közelről mutathattuk a színész reakcióját. Ez sokat hozzátett az akcióhoz.
Magyar autós üldözésben eddig az 1982-es Dögkeselyű volt az etalon?
Meg a Bujtor-féle Ötvös Csöpi-filmek. A Dögkeselyű remek film, kemény képet festett az akkori Magyarországról. Az autós üldözést, a leponyvázott autó ellopását és a végén a robbanást is nagyon jól megcsinálták.
Ragályi Elemér mesélte, hogy a Dögkeselyű autós üldözéseit engedély nélkül forgatták, csak beküldtek pár autót a forgalomba a Kerepesi úton. Az egyik karambolozott is, de még ott helyben kifizették a tulajt. Gondolom, ilyet ma már nem lehet csinálni.
Már nem szoktunk így forgatni, de nem olyan régen még előfordult, hogy a tulajtól kölcsönkérték az autóját, és ő azt hitte, csak a napfény fog megcsillanni rajta,
mi pedig farolgattunk vele az Andrássy úton.
Ma már nem is az a baj, hogy veszélybe sodornánk valakit, mert vigyázunk a többi autósra és a kocsira is, hanem az, hogy minden út be van kamerázva. Ha kamu rendszámot raknánk fel, azzal is lebukna a filmes cég. Szeretne mindenki így forgatni, mert olcsóbb, és hitelesebb reakciók születnek a szájtátástól a kurvaanyákig, de nem éri meg, mert komoly bírságot lehet kapni érte.
A Volvo már 2018-ban forgalomba szeretné állítani az önvezető autóit. Veszélyesebb akciókhoz tudnátok használni ezeket?
Luxus lenne. Ma már olyan fejlett a rádiótechnika és a távirányítás, hogy nem nagy kaland joystickkel elkormányozni egy szervomotoros autót, ha le kell ugratni mondjuk a Gellért-hegyről. Az autók elektromos biztonsági fejlesztései egyébként csak nehezítik a munkánkat. Egyes autókban már nem kézi-, hanem rögzítőfék van, amit akkor léptet működésbe az elektronika, ha megállt, tehát nullával megy az autó. Ezzel értelemszerűen nem lehet kézifékes farolást csinálni. A csúszásgátló rendszert is ki kell szednünk az autókból. Volt olyan modell, amit letiltott a rendszer, ha kikapcsoltuk a csúszásgátlót. Úgy tudtuk átvágni, hogy D-ben mentünk az autóval, megálltunk, a sofőr rajta tartotta a lábát a gázon és a fékpedálon, mi pedig kinyitottuk a motorháztetőt, és „menet közben” vettük ki a biztosítást. Így nem jelzett hibát.
A digitális technika viszont megkönnyíti a munkátokat. A híres kaszkadőr, Vic Armstrong mesélte, hogy ma már ujjnyi vastag kábelekkel dolgozhattok, mert úgyis eltüntetik számítógéppel, míg régen égszínkékre festett, zongorahúr-vastagságú köteleken lógtak a kaszkadőrök.
A számítógépek nem fogják kiszorítani a kaszkadőröket, az akciók alapja mindig egy kaszkadőr mozgása lesz. Vannak digitális adatbázisok, amikből kivehetnek bizonyos mozgásokat, például ütéseket és eséseket, de ezeket is elő kell mozognia valakinek. Nem lehet csak számítógépen megcsinálni. Vagyis meg lehet, de az látszódni fog. Tömegjeleneteknél használják az adatbázisokat, például amikor a Titanic-ban kettétörik a hajó törzse, és beleesik a vízbe százötven ember: tízet látunk közeliben, száznegyvenet pedig utómunkával raknak oda.
Miben segíthet még nektek a digitális technika?
Fel lehet vele tupírozni dolgokat, például a robbanásokat. A Budapesten forgatott Én, a kém-ben volt egy jelenet, amiben belemennek a Szabadság hídon álló kocsisor első autójába, és az felrobban. Én a kettővel hátrébb lévő autóban ültem, de a kanadaiak, akik csinálták az akciót, égésálló overált adtak rám.
„Basszus – gondoltam – mekkorát fognak ezek robbantani?”
Ülünk, várjuk, hogy robbantsanak, majd hallunk egy pukkanást. Na, mondom, ezt elcseszték. A kanadai kaszkadőrök viszont ovációban törtek ki, hogy milyen jól sikerült, mert ez a pukkanás csak egy itiner volt az utómunkásnak, aki majd felnagyítja a robbanást.
De a legtöbb esetben látszik, ha utómunkával turbózzák fel az akciót. Én azt vallom, ha robbantunk, akkor profi pirotechnikusnak kell szólni. A Royce-ban, amit James Belushival forgattunk, 150 liter benzinnel robbantottunk fel egy teherautót. Na, az robbanás volt. Szép, telített sárga, nem az az átlátszó, kontúros, amit néhány filmben látni. Én még abban az iskolában nevelkedtem, ahol valóban meg kellett oldani a dolgokat. Ha a filmben szétlőtték valakinek a fejét, nem számítógéppel színeztek oda valamit, hanem
légfegyverrel lőttek disznóagyat a falra.
Ez a patroneffekt. De ez már nem a kaszkadőrök, hanem a speciális effektesek dolga.
Az a te dolgod, hogy megtanítsd a színészeknek, hogyan kell tartani és elsütni egy pisztolyt?
Először egy fegyvertechnikus elmagyarázza a színészeknek, hogyan működik a fegyver. Miután átadta a színésznek, onnantól kezdve én felelek érte. Tartok egy rövid eligazítást, hogy mire figyeljenek, például a felhúzásnál, hogy ne csípjék be az ujjukat. Ismerni kell a fegyvertípusokat is, melyik hova dobja ki a hüvelyt, mert oda nem szabad embert állítani,
nehogy berepüljön az ingébe, és leégesse a mellszőrét.
Valódi, de hatástalanított fegyverekkel dolgozunk, amiknek a csövén egy keresztfuraton átengednek egy éket, vagy leszűkítik a csövet, hogy semmi ne tudjon kijönni belőle. A lőszernek nincs magja, csak a töltet, de két-három méternél közelebbről így sem illik rálőni senkire, mert a puskapor kirepül a lövésnél. Ha ügyesen tartja a fegyvert a színész, akkor lőhet szemből valakire, de akkor sem a szemébe.
Hogyan kell tartani a pisztolyt, hogy jól nézzen ki a filmben?
Ez már a filmkészítés művészi része. Amióta Antonio Banderas leforgatta a Desperadó-t, bármit lehet. Ezekkel az oldalirányú, nyakatekert lövésekkel a valóságban lehetetlen célozni, de a vásznon jól néznek ki. Sajnos a magyar filmekben költségvetési okokból nem mindig hívnak az összes jelenethez, és előfordul, hogy
tök bénán tartják a fegyvert, és az én nevem szerepel a stáblistán
kaszkadőrszakértőként, pedig ott sem voltam a forgatáson. De az igényesebb filmeknél, mint a Hurok, végig kint voltam. Nagyon örültem, hogy az Origón azt írták, Száraz Dénes végre úgy csap fejbe valakit, ahogy kell.
Hogyan kell hitelesen fejbe vágni valakit filmen?
Ez kameraállástól függ. Nyilván nem vágják fejbe a színészt, de fontos, hogy meglegyen az a lendület, és az a mozdulat, mintha tényleg. A színészre adunk egy protektort, és megkeressük azt a kameraszöget, amiből nem látszik az a három-öt centis rés, ami ebben az esetben a színész biztonságát garantálja. Ha oldalról, profilból vennénk a jelenetet, az is látszik, ha akár csak egy centivel melléütnek.
Mi az a protektor?
A protektor bármilyen védőfelszerelés lehet. Ha valakit hátulról vágnak fejbe egy üveggel, akkor gerincvédőt adunk rá. Ezt a jelenetet úgy lehetne megcsinálni, hogy szemből látjuk, akit le fognak ütni, és hátulról azt, aki üt, majd azt mutatjuk, ahogy suhan az ember felé a borosüveg. De nem a fején csattan az üveg nyaka, hanem a gerincvédőn. Ez ad egy kontaktot, ami lezárja a mozgást, és szemből úgy néz ki, mintha tényleg fejbe vágta volna. A színész lereagálja, majd elesik, és látjuk a földön véres fejjel. Ennyiből összeáll a néző számára a jelenet.
Vic Armstrong mesélte azt is, hogy az első Indiana Jones-film forgatásán szóltak Harrison Fordnak, hogy ne vállalja be a kaszkadőrakciókat, mert így tőlük veszi el az akciópénzt. Hogyan alakult ki ez a rendszer, hogy akciónként fizetik a kaszkadőröket?
Kapunk azért egy fix gázsit, amibe beleférnek bizonyos dolgok. Egy akció értékét a veszélyessége szabja meg.
Akciópénzt a kiemelten veszélyesért adnak,
amiből komoly baleset lehet. Ha valakit csak lelőnek és elesik, az belefér a sima gázsiba, ha viszont égve kell legurulni a lépcsőn, az már nem. Ilyenkor a háttértechnikát is biztosítani kell, ha például reptetik a kaszkadőrt, ahhoz daru kell, hacsak nem tanul meg magától repülni. A kaszkadőrök feladatai közé tartozik az is, hogy biztosítsák a színészeket, amihez ki kell építeni egy biztonsági rendszert. Dupla biztosítás van a forgatásokon: egy rendszer a színészt, egy pedig magát a rendszert biztosítja.
A dublőr kiemelt pénzt kap?
Magyar viszonylatban ugyanazt a gázsit kapja. De ha szerencsés, akkor mindennap forgathat a színésszel, így több akciót csinál, és több pénzt keres.
Eddie Murphy-nek öt dublőre volt
az Én, a kém forgatásán: az egyik verekedett, a másik vezetett, a harmadik esett, a negyedik dzsoggingolt helyette, az ötödik pedig a fénydublőr volt, akin beállították a világítást. A magyar filmekben egy színésznek csak egy dublőrje van, aki mindent megcsinál a gázolástól a verekedésig.
Amerikai sztárok közül kiknek voltál a dublőre?
Például James Belushinak, Omar Sharifnek, Robert Davinak. Közülük
Sharifre vagyok a legbüszkébb,
mert nagyon szeretem Sharif régi filmjeit és karakterét. Ausztriában forgattuk a Nagy Katalin-t, nekem pedig csak annyi volt a dolgom, hogy kilépjek helyette egy araszoló hintóból, nehogy megbotoljon. Shariffel olyan rövid ideig dolgoztunk, hogy nem alakult ki semmilyen viszony, de Robert Davival például jóba lettem. Ő szeret hülyéskedni, a kínai étteremben mindig teleszurkálta magát pálcikákkal.
A Veszélyes zóná-t forgattuk együtt, és a Lágymányosi hídról kellett leugranom. Kaszás Géza üldözte a jelenetben, és Davi úgy menekült, hogy hátrafelé leugrott egy hajóra a hídnak azon a részén, ami még nem volt akkor kész, és a hajóról felintett Kaszásnak egy pezsgővel. Egyik nap, amikor tele volt a töke a forgatással, megkért, hogy ugorjak be helyette. Annyira jó voltam, mondta, hogy ebben a jelenetben is el fogják hinni, ha én szerepelek. Azt kellett felvenni, ahogy kiszalad egy cukrászdából a Várban. Ez nem kaszkadőrmunka volt, de a sok ugrálós és esős-kelős jelenetben olyan jól átvettem a mozgását, hogy meg tudtam csinálni.
És Antonio Banderas?
Ő nagyon laza, nagyon jó fej. Többször is dolgoztam vele, mert az arcát adta egy olasz péksüteményhez, és minden évben Magyarországon forgatja a reklámokat. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy biztosítsuk a környezetet, miközben
ő egy magas díszletháztetőn ül kakassal
a kezében.
A filmsztárok közül Tom Cruise, Keanu Reeves vagy Jackie Chan szereti maga csinálni a kaszkadőrmutatványait. A magyar színészek között is akad ilyen?
Van, aki szeretné, de én nem engedem. Nemcsak a színészt, a produkciót is védjük, mert ha egy bokaficam miatt kiesik pár napra, és leáll a forgatás, az sok pénzbe kerül. Még csak kék-zöld foltokat se gyűjthet be, mert az is problémát jelent a sminkelésnél. Feszegetjük persze a határokat, de csak a biztonságos helyzeteket vállaljuk be.
Az Aranyélet-ben Anger Zsolt beült mellém, amikor Thuróczy Szabi helyett faroltam, és nemcsak ő élvezte, hanem a rendező is, mert így látszott Anger arca a jelenetben. A rendezők mindig azt szeretnék, ha látnánk a színészt az akciójelenetben, de előfordul, hogy nemet kell mondanom, mert ha baj történik, engem vesznek elő, hogy miért engedtem oda a színészt.
Régen ez is másképp volt?
Igen. Cserhalmi György, akinek sokszor voltam dublőre, a Kísértet Lublón-ban például háttal vágtázott lovon. Alapesetben ezt nem lehet elvárni egy színésztől, de ő kaszkadőr volt régen. Színészként sokszor dolgozott Oroszlánnal (a 2012-ben elhunyt Pintér Tamás kaszkadőrszakértővel - szerk.), és amire ő azt mondta, meg tudja csinálni, azt meg is csinálta, amire nemet mondott, azt meg se próbálta.
Melyik volt a legveszélyesebb kaszkadőrmutatványod?
A két sikeres Guinness-kísérletemre nagyon büszke vagyok. Ezeket Veres Zoltánnal találtuk ki és csináltuk meg. Az egyik alkalommal
egy repülőről szálltam át helikopterre a levegőben,
a másikon pedig átugrattam egy repülőt motorral. Veszélyes mutatványok voltak, az átszállásnál 200 km/h-val repültünk, kevesebb mint 100 méterre a földtől, úgyhogy nem viseltem ejtőernyőt: úgysem nyílt volna ki időben. De épp az volt a varázsa, hogy élesben csináltuk, nem vágással és trükkökkel, mint a filmekben.
És a Sárkányszív?
Ott neveztek el őrült magyarnak. Szlovákiában, Zólyom várában forgattuk. Ez egy gyönyörű, meseszerű vár, egy süveghegy tetején, alatta a Duna folyik. Vívás után a bástyáról kellett leesni a várfal és a bástya közé, de
senki nem vállalta ezt a 30 méteres ugrást.
Mindössze öt-hat méter széles helyre kellett beugrani, ami azt jelentette, hogy ugrás után rögtön át kellett menni függőleges zuhanó pozícióba, és megtartani azt 30 méteren keresztül, éjszaka, karddal a kézben.
A várfalon túl egy 80 méteres szakadék feküdt, oda nyilván nem akartam érkezni, a falból pedig fél méterre kiállt egy gerenda, azt is ki kellett kerülni. Amikor elvállaltam,
azt mondták, hülye vagyok, és elneveztek őrült magyarnak.
Mikor mentünk beöltözni, láttam, hogy hat kard van az öltözőben. Megijedtem. „Hatszor kell leugranom?”, kérdeztem. „Nem, válassz egyet.” Fellélegeztem, és egész nap a kiválasztott karddal gyakoroltam, hogy hozzászokjak. Ez annyira jól sikerült, hogy az ugrás után csak az öltözőben vettem észre, hogy még mindig a kezemben van.
Hogyan sikerült megcsinálnod az ugrást?
Sokat ugráltam akkoriban, rutinból csináltam a 20-30 méteres zuhanásokat. Paul Weston volt a film kaszkadőrszakértője, akivel együtt dolgoztunk a Royce-ban, és tudta, hogy meg fogom oldani a feladatot.
A Royce-ban is sok olyan akciónk volt, amit ma már nem engednének. Az egyik jelenetben Belushi egy vonatot üldöz egy hatkerekű teherautóval, utoléri a síneken, kitámasztja a gázpedált egy bottal, amitől a kocsi önálló életre kel, ő pedig kimegy a motorháztetőre, és átugrik a vonatra. Belushinak két dublőre volt, én a sofőr voltam, aki az autót vezette. Tartanom kellett a hetvenes tempót, amíg Balogh Menyhért kaszkadőr kollégám kimegy a motorháztetőre és átugrik a vonatra, és amikor elugrott, le kellett lassítanom, hogy úgy látsszon, éppen csak átugrott. Biztosítás persze nem volt:
ha alám esik, úgy megyek át rajta, mint a huzat.
A teherautó platóján ráadásul ott volt az egész stáb a rendezővel és a kameramannal együtt.
Egyszer csak olyan pályaszakaszra értünk, amit nem ismertünk. Közel voltunk már a vonathoz, majdnem megvolt az ugrás, de ez egy vasúttöltéses szakasz volt, és az autó elkezdett rázkódni a köveken. Rámentünk a töltés alatt átfutó betongyűrűre, és a teherautó megbillent. Nem mertem korrigálni, inkább elrántottam a kormányt, és lementünk a mezőre. Átfutott az agyamon, hogy
engem most azonnal ki fognak rúgni,
mert egy kaszkadőrnek egy ilyen nagy produkcióban nem szabad önálló döntéseket hoznia. De megölelgettek, és mondták, ez volt az egyetlen megoldás. Féltek, hogy ha visszarántom a kocsit, mindenki leesik a platóról.
A Sárkányszív-ben vívni is kellett. Víváshoz milyen kardokat használtok?
Könnyített műanyagot. A belsejében van egy drót, hogy valamennyire merev legyen, de azért könnyű, és ha elrepül például esés közben, nem sért meg senkit. Egy ilyen karddal megvágni nem, csak fejbe nyomni tudod magad.
A verekedéshez szükséges tárgyak még ma is balsafából készülnek?
Amiket eltörnek, azok igen. A balsafa könnyebben törik, mint a többi fafajta, de drága, ezért nem szeretik. Általában akkor használjuk, ha színésszel dolgozunk, mert rá vigyázni kell. Ha kaszkadőr csinálja az akciót, akkor nem erőltetem a balsafát, mert a sima fa sokkal szebben törik. De függetlenül attól, hogy milyen anyagból van, mindegyik tárgyat be kell gyengíteni fűrésszel. Ez külön művészet. Én azt szoktam kérni a technikustól, ne csak gyengítsük, hanem törjük szét előre a tárgyat, majd stifnikkel és gittel rakjuk össze. Ez több munka, de szebb lesz, mert így szilánkosra törik. Az előre befűrészelt tárgy, hiába cikcakkozzák ügyesen, nem törik olyan jól.
Milyen emlékeid vannak a kilencvenes évekbeli sorozatok, a Kisváros és a Privát kopó forgatásáról?
A Kisváros-ban Derzsi János dublőre voltam, és mind a négy részben, amiben szerepelt Derzsi, elkapott az Usztics Mátyás. Egyszer rám lőtt motorról, másodszor rám galoppozott határőrlovasként, harmadszor rám ugrott egy fáról, de mindegyiket megúsztam. Derzsi motivált volt, hogy túlélje a részeket, mert akkor a következőért is kapott gázsit. Negyedik alkalommal aztán Usztics mellbe lőtte egy rakétapisztollyal. Ehhez csináltak egy előtelepített rakétát, ami akkora volt, hogy majdnem kiállt a Derzsi hátából.
Szikrák jöttek ki a melléből, ő pedig torkaszakadtából ordított.
Majd kíváncsian megkérdezte a rendezőt: „Ezt még túl lehet élni?”
A Privát kopó-ban Cserhalmi helyett motoroztam 125-ös Suzuki motorral. A hajamat nem hagytam befesteni, úgyhogy befújták, amitől olyan kemény lett, mintha bekentem volna temperával. A Víkend-ben már
parókában voltam Gryllus Dorka dublőre,
amikor a kanyarban meg kellett előzni egy autószállító trélert, és én sem láttam, mikor jön szemből a traktor. Centire ki volt számolva az az előzés.
Hasonló akciót csináltam Dobray Gyurival a Szerelem utolsó vérig-ben, ahol egy IFA-val kellett áthajtanom egy vonat előtt. Nem volt energiatartalék, mert egy hatméteres platót húztam, úgyhogy amikor jött a vonat, nyomtam egy padlógázt. És tudod, mit csinál ilyenkor az IFA? Semmit. Köhög egyet. Még szerencse, hogy volt egy kis ráhagyás, különben elcsapott volna a vonat.
Az olyan tévéműsorokhoz, mint az Esti showder vagy a Friderikusz, miért kellett kaszkadőr?
Ha meghívták az Esti showder-be például Csollány Szilvesztert, és ő lemászott egy kötélen a kupolából, azt biztosítani kellett. Egy tornászról van szó, aki valószínűleg le fog tudni jönni épségben egy kötélen, de a műsor jogilag köteles volt biztosítani, és az én feladatom volt, hogy összerakjam és ellenőrizzem az ehhez szükséges technikai hátteret. Párszor vendégnek is meghívott Fábry, én pedig csináltam neki egy kis show-t.
Az egyik alkalommal Kovács Kristóf, a producere kitalálta, hogy vicceljük meg Fábryt. Éppen beszélgettem vele a műsorban, amikor hirtelen fejbe vágott egy lámpa, és hanyatt estem a karosszékemmel. Ez a hungarocellből készült lámpához hasonlóan ki volt preparálva, és szépen szétesett. A szék mögé pedig elrejtettem a művért, és bekentem vele magam. Fábry csak hápogott, amikor véres fejjel álltam fel a földről, nem értette, mi történt. (nevet)
Megtisztelő egyébként, hogy engem nem szívatott, mert akivel elkezd szópárbajozni, az nagy bajba kerülhet. Mi jóban vagyunk, régen együtt hajtottunk az ügetőn. Egyszer
összefonta az életünket a sors, amikor kiesett elém az ügetőpályán.
A színészek és újságírók félamatőr versenyén összeütközött valakivel, és kiesett a szulkiból (a kétkerekű ügetőkocsi - szerk.). Tizenöt méterre lehetett tőlem, de olyan gyorsan mentünk, hogy ez nem volt nagy távolság. Nem is tudtam megállni, félre kellett rántanom a szárat, és a lóval együtt felszaladtam egy póznára. Attól kezdve nagyon tisztelt. Amikor következő alkalommal behívott a műsorba, az eséséből és egy másik futamból összevágtam egy videót. Az volt a címe, hogy Ben Hur 2. A futamot én nyertem, Fábry volt a második, Oroszlán a harmadik. Nagyon jó lett az összevágott videó, de a műsorban sajnos nem akarta levetíteni.
A Sátántangó-ban mi volt a feladatod?
A bajai főtéren forgattunk, és az volt Tarr Béla kérése, hogy engedjünk el tizenöt lovat, azok álljanak meg az emlékmű előtt, majd menjenek ki a túloldalon. Egymásra néztünk, hogy rendben, de ki fogja ezt elmondani a lovaknak? Ha elengedjük őket, arra mennek, amerre gondolnak.
Piroch Gabi, a kaszkadőrszakértő azt találta ki, hogy álljak a képhatáron kívülre, és csattogtassak párat az ostorral, akkor majd megállnak. Régen csikós voltam, tudtam, hogy nem fognak megállni, azt pedig, hogy a ló nem lép emberre, csak az mondja, akit még nem taposott meg ló. Szándékosan valóban nem lép emberre, de ha elkapja a csordaszellem, nem fogja kikerülni az útjában lévő embert. Igazam is lett: az életemért kellett csapkodnom, nehogy nekem jöjjenek a lovak.
Utána még rengeteget próbálkoztunk, de csak nem sikerült a jelenet. Ételt is raktunk a főtér közepére, de rá se bagóztak. A nap végére viszont annyira elfáradtak, hogy megálltak a tér közepén, és nézelődtek. Az egyik ló még a kamerába is belenézett közelről. Mire Tarr: „Jaj, gyerekek, ez már olyan erőltetett!”