A Pénzes cápa forgatókönyvét három ember írta, majd Jodie Foster két éven át gyúrogatta, a lázas munkának pedig az lett a eredménye, hogy sikerült minden eredetiséget kiölni belőle. Egyetlen olyan momentum nincs a 98 perces filmben, ami ne lenne ismerős egy tucat másik helyről, és a dialógusok nagy részét olyan kelletlenül mondják fel a színészek, mintha a szabadnapjukon hívták volna be őket dolgozni.
Papíron ambiciózus vállalkozásnak tűnhetett a projekt. Egy túszejtős thriller, amely szándékai szerint egyszerre állítja pellengérre a manipulatív médiát, és mondja meg a tutit a pénzügyi szektor lelketlen profithajhászásáról. Aki azonban a Hálózat, a Krízispont és a Kánikulai délután briliáns ötvözetét várja, az várjon még tovább, mert a Pénzes cápa készítőinek nincsenek gondolataik sem a médiáról, sem a Wall Streetről, az izgalomkeltés terén pedig éppen hogy csak a kötelezőt hozzák.
Mindig próbálom megfejteni, miért érezhették úgy az alkotók, hogy egy adott filmet muszáj megcsinálniuk, de ebben az esetben csak arra tudok gondolni, hogy George Clooney, Julia Roberts és Jodie Foster egymás társaságában akart eltölteni pár pihentető hetet. Mással nem tudom magyarázni, mit keres Hollywood két legnagyobb sztárja ebben a sablonos, néha abszurdba hajlóan butuska történetben, ráadásul a szerepeikről sem lehet elmondani, hogy különösebb színészi kihívást tartogatnának.
Vagyis Clooney-é akár még tartogathatott is volna. Egy Lee Gates nevű felszínes, önelégült pénzügyi gurut játszik, aki totál megbízhatatlan befektetési tanácsokat oszt az idétlen tévéműsorában, zavarba ejtő módon hajt rá a párkapcsolatban élő kolléganőjére, meg úgy általában is egy cinikus görénynek tűnik. Őt ejti túszul élő adás közben egy tompaagyú kamionsofőr (a brit Jack O'Connell, tökéletes New Jersey-i akcentussal), aki Gates egyik tuti tippjének hatására az összes megtakarított pénzét elvesztette, és most pisztoly és robbanószerrel kipreparált mellény segítségével követel magának elégtételt.
Gates színes, tenyérbemászó figura, akit zseniálisan megformált volna mondjuk Paul Giamatti, de a velejéig szimpatikus Clooney nem tud a bőrébe bújni (bár nem is tűnik úgy, mintha nagyon próbálkozna). Julia Robertsnek még ennyi sem jutott, az ő szerepe abban merül ki, hogy a tévéműsor producereként a Clooney fülében lévő adóvevőbe sugdos, de legalább olyan szenzációsan jól néz ki közben, mintha tíz évet fiatalodott volna.
Egy csomó sorozatos arc is feltűnik kisebb szerepben, például Dominic West a Drót-ból, Giancarlo Esposito a Breaking Bad-ből, Emily Meade a Hátrahagyottak-ból (neki elfelejthettek szólni, hogy csak alibizni kell, mert az egyetlen jelenetében meghökkentően energikusan alázza szét O’Connellt), Caitriona Balfe az Outlander-ből vagy Lenny Venito a Maffiózók-ból. Lehangoló látni, hogy milyen egydimenziós semmiségek jutnak itt ezeknek a nagyszerű színészeknek, akik a tévében komplex karaktereket alakítanak, illetve belegondolni, hogy az említett sorozatok bármelyik tetszőlegesen kiválasztott egy percében több ötlet és mélység van, mint a teljes Pénzes cápá-ban.
Sokan panaszkodnak, hogy a stúdiók csak szuperprodukciókban és franchise-okban gondolkodnak, és a felnőtteknek szóló értelmes filmek eltűntek a palettáról. Jodie Foster is sajnálkozva mondta a cannes-i sajtótájékoztatón, hogy „ilyen filmek már nem készülnek mostanában”. Ha a Pénzes cápa jelenti ma a felnőttszórakoztatást Hollywoodban, akkor szerintem megleszünk nélküle.