Melyik a legdögösebb robot?

Robotok, androidok, kiborgok: a filmekben legtöbbször veszélyes figurák, jobban tesszük, ha hanyatt-homlok menekülünk előlük. Ám megnehezíti a dolgunkat, hogy alkotóik olykor rendkívüli vonzerővel látják el őket: szebbek nálunk, karizmatikusabbak, impozánsabbak. Összegyűjtöttünk tíz mesterséges lényt, akik seperc alatt elcsavarnák a fejünket. Jude Law szexrobotként váltja valóra a nők álmait, Alicia Vikander fémtestben is ellenállhatatlan, operációs rendszerünk pedig Scarlett Johansson búgó hangján szól hozzánk.

10. Vízió (Paul Bettany) a Bosszúállók: Ultron korá-ban (2015)

A filozofikus természetű, empatikus android a második Bosszúállók-filmben lépett színre: eredetileg a főgonosz robot, Ultron akart magának új testet építeni, ám végül egy másik mesterséges intelligencia, Tony Stark komornyikja, Jarvis (Paul Bettany) születhetett újjá Vízió bordó testében.

Paul Bettany a Bosszúállók: Ultron kora című filmben Forrás: Forum Hungary

Minden tiszteletem az Ultron hangját kölcsönző James Spaderé, de azt hiszem, jobban jártunk, hogy Bettany emelkedett ki csaknem anyaszült meztelenül a tartályból. A brit színész az első Vasember óta része a Marvel-univerzumnak, ám tagadhatatlan minőségbeli ugrás, hogy végre nemcsak arisztokratikus hangjával játszhat, hanem vele született sármját is megcsillogtathatja.

Őt nem csúfították el a felismerhetetlenségig többtonnányi maszkkal, mint pechesebb pályatársait, az ugyancsak szívdöglesztő Oscar Isaacet (X-Men: Apokalipszis) vagy Idris Elbát (Star Trek: Mindenen túl).

9. Android (Faye Wong) a 2046-ban (2004)

Wong Kar-Wai rendszerint a szerelem múlandóságáról mesél meditatív, melankolikus filmjeiben; hősei elképesztően gyönyörű emberek, akik reménytelenül szerelmesek valakibe, csak általában pont nem egymásba. A több szálon futó, töredezett elbeszélésű 2046 egyik betéttörténete egy elképzelt jövőben játszódik, amelyben egy japán férfi vonaton menekül az emlékei elől, és beleszeret egy android utaskísérőbe.

Faye Wong a 2046 című filmben Forrás: Budapest Film

A két szereplő viszonya a sci-fi kategóriájába tartozik, de a benne ábrázolt frusztrációk bármelyikünk számára ismerősek lehetnek: a meseszép android (Faye Wong) szinte egy szót sem szól a férfihoz, aki szép lassan becsavarodik, mert nem tudja eldönteni, vajon a nő érez-e bármit is iránta. Eleinte az androidok késleltetett érzelmi reakciójának tudja be a dolgot, és azt hiszi, elég, ha türelmesen vár, pedig jóval prózaibb oka van a viszonzatlanságnak: szíve választottja másba zúgott bele. A szerelmet még egy androidból sem lehet kikényszeríteni.

8. SICO (Rocky IV, 1985)

A Rocky-széria negyedik felvonásának nem az a legvalószínűtlenebb momentuma, amikor egymaga megnyeri a hidegháborút, és megszeretteti a demokráciát a szovjet pártvezetéssel. Nem, ennél ezerszer bizarrabb, amikor Rocky egy robotot ajándékoz sógorának, az alkoholista, kiállhatatlan Paulie-nak a születésnapjára, mondván, nincsenek barátai.

SICO a Rocky IV. című filmben Forrás: Mokép

„Sportkocsit akartam, nem sétafikáló szemetesládát” – panaszkodik Paulie, aztán mégis a szívéhez nő a masina, de előbb azért átprogramozza a saját igényeinek megfelelően. Női hangot táplál bele, és engedelmes háziasszonyt farag belőle, aki tálcán hozza a hűtött sört. „A csajom” – érzékenyül el a férfi, ami majdnem olyan ijesztő, mint a szteroidokkal telepumpált Dolph Lundgren.

A Wall-E EVA-jára hasonlító SICO egyébként előkelő karriert futott be: ő az egyetlen robot, akit felvettek a színészek szakszervezetébe, turnézott James Brownnal, és „civilben” autista gyerekek szocializációját segítette.

7. A borg királynő (Alice Krige) a Star Trek: Kapcsolatfelvétel-ben (1996)

A borg a legfélelmetesebb ellenség, amivel a Star Trek története során valaha találkozhattunk. Zombi módjára csoszogó, rothadt bőrű, feltartóztathatatlan terminátorok, kollektív tudattal rendelkező, félig szerves, félig mechanikus szörnyszülöttek, amelyek kocka alakú űrhajóikkal válogatás nélkül leigázzák az útjukba kerülő fajokat, majd a foglyul ejtett egyedeket agymosott bábokként beolvasztják a társadalmukba.

Patrick Stewart és Alice Krige a Star Trek: Kapcsolatfelvétel című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A borg minden, csak nem szexi, Picard kapitány második mozifilmes kalandja azonban ravasz húzással egy királynőt ültet a kiborgok élére – valahogy így képzelném el, ha emberi alakot öltene A bolygó neve: Halál anyakirálynője. Alice Krige kopaszon, hüllőszerűre maszkírozva, géptestben is észbontó jelenség, aki fegyverként veti be szexuális kisugárzását, és még az Enterprise legénységének legracionálisabb tagjai is kísértésbe esnek.

„Az ellenállás hasztalan” – így szól a borg jelmondata. Amikor a királynő szájából hangzik el, nehéz vitatkozni vele.

6. A replikánsok (Joanna Cassidy, Daryl Hannah, Rutger Hauer, Sean Young) a Szárnyas fejvadász-ban (1982)

Öreg hiba, ha olyan androidot gyártunk, amely felsőbbrendű nálunk. Hogyne, kódolhatunk beléjük szolgálatkészséget, vagy szűkre szabhatjuk a várható élettartamukat, ahogy a Tyrell vállalat tette a génmanipulációval létrehozott, fejlett intelligenciájú, emberfeletti erejű replikánsokkal. De minek kísértsük a sorsot? Kinek van kedve, türelme és ideje szökevény vagyontárgyak összefogdosására szakosodott fejvadászokkal vacakolni?

Daryl Hannah és Joanna Cassidy a Szárnyas fejvadász című filmben Forrás: Mokép

A Szárnyas fejvadász replikánsai mind párjukat ritkítják: Zhara (Joanna Cassidy), a kígyótestű sztriptíztáncos, Pris (Daryl Hannah), a punk, szaltózó pszichopata, aki fehérre mázolt arcával az Öngyilkos osztag Harley Quinnjének is előképe, vagy Rachael (Sean Young), a kosztümös prototípus valódi díszpéldányok. Nem beszélve Roy Battyről (Rutger Hauer): a film igazán mellbevágó fordulata nem a rendezői változat híres origamis zárlata, hanem az, amikor a teuton übermensch lírai magasságokba emelkedik halála előtti, szívfacsaró monológjával. Egyelőre rejtély, kik lesznek a replikánsok a hamarosan Magyarországon forgó folytatásban, de fel van adva a lecke.

5. „Maria” (Brigitte Helm) a Metropolis-ban (1927)

A Radio Ga Ga videoklipjének köszönhetően már akkor megismerkedtem ezzel a némafilmes robottal, amikor még egy képkockát sem láttam Fritz Lang klasszikus disztópiájából. A női idomokkal ellátott gépember egy őrült tudós találmánya, aki először néhai szerelmét kívánta pótolni általa, aztán módosít a tervén, és egy forradalmár lelkületű tanárnő, Maria (Brigitte Helm) képére formálja művét, hogy lázadást szítson a néptömegekben.

Brigitte Helm a Metropolis című filmben Forrás: Mokép

A Maria helyébe lépő, dévaj és démoni robot elrettentő példaként szolgál, megtestesíti egyrészt a gépesítés, másrészt a nemi vágy veszélyeit: a férfiak megvesznek érte, és míg a felső tízezert delejes hastáncával eszeveszett dorbézolásba hajszolja, a munkásosztály tagjait géprombolásra uszítja.

A színésznő eltúlzott mimikával, rángatózó mozgással különböztette meg a gonosz hasonmást a szeplőtelen hősnőtől. A robot végül a máglyán végzi, mint egy újkori boszorkány, de vigasztalhatja a tudat, hogy beírta magát a filmtörténetbe.

4. David (Michael Fassbender) a Prometheus-ban (2012)

Az Alien-filmek visszatérő eleme, hogy soha nem tudhatjuk, hányadán álljunk az android szereplőivel. Ash hidegvérű szemétláda, aki majdnem olyan veszélyes, mint a xenomorph; Bishop önzetlen, jószívű segítőtársnak bizonyul; Call pedig egyenesen főszereplővé lép elő a negyedik filmben. A Prometheus ezer sebből vérzik, de azt mindenképp a javára írhatjuk, hogy nem törte meg a sormintát, és újfajta variációt nyújt a témára.

Michael Fassbender a Prometheus című filmben Forrás: InterCom

A hirtelenszőke David, aki divatdiktátorként tekint az Arábiai Lawrence főszereplőjére, sima modorú, finnyás, androgün android, ám az emberéletre fittyet hányó, gyereki kísérletezései mögött különös kegyetlenség és pökhendiség rejlik. Michael Fassbender játékában van valami természetellenes, széles mosolya, akár egy ragadozóé, amit megigézve bámulunk, miközben az ösztöneink riadót fújnak.

A film elején egy darabig csak ő van ébren a főszereplők közül, és az igazat megvallva, nem bántam volna, ha a többiek fel sem kelnek a hibernálásból.

3. Ava (Alicia Vikander) és Kyoko (Sonoya Mizuno) az Ex Machiná-ban (2015)

Milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy szerelmesek legyünk egy androidba? Megtörik-e a varázs, ha az emberi külső alól kivillannak a drótok és kábelek? És vajon kiről árul el többet mindez, az androidról, aki embernek látszik, vagy az emberről, aki bedől neki? Erről szól az a módosított Turing-teszt, amelyet az Oscar Isaac által alakított feltaláló végez el nemcsak Aván, a roboton, hanem rajtunk, nézőkön is.

Sonoya Mizuno és Alicia Vikander az Ex Machina című filmben Forrás: UIP Dunafilm

A válasz egyszerű: nem kell más, csupán napjaink egyik legfelkapottabb bombanője, Alicia Vikander. A film még rá is játszik a férfigondolkodás sekélyességére, hiszen a feltaláló direkt olyan személyiségjegyekből gyúrja össze Avát, hogy a kísérletre kiszemelt balek (Domnhall Gleeson) esete legyen, és a srác garantáltan belehabarodjon. Ava azonban mindkettejüket kihasználja: az alfahím feltalálót az elbizakodottsága, a befolyásolható balekot meg a naivitása révén csalja tőrbe.

Nem ő ráadásul az egyetlen robotnő, aki feltűnik a filmben, hiszen Ava előtt más verziók is születtek, akiket a feltaláló kudarcként könyvelt el, és eltett porosodni a szekrénybe. Egyet azért megtartott magának: Kyoto házicselédként és szexrabszolgaként látja el ura igényeit, és ha kell, táncol vele. De ő sem marad szófogadó örökké.

2. Gigolo Joe (Jude Law) az A.I. – Mesterséges értelem-ben (2001)

Steven Spielberg 2001-es sci-fije, amelyben egy robotgyerek útra kel, hogy hús-vér emberré váljon, és elnyerje nevelőanyja szeretetét, elsőre cukormázas mesének tűnhet, pedig éppenséggel lehangoló, szívsajdító modern feldolgozása Pinokkió történetének. A nyomasztó hangulatot jobbára csak Jude Law mecha-karaktere enyhíti, egy snájdig selyemfiú, akit a női nem boldogítására építettek. Magyarul: szexrobot.

Jude Law az A.I. - Mesterséges értelem című filmben Forrás: InterCom

Gigolo Joe gyengéd, érzéki szerető, specifikációjában szerepelnek a beépített szerelmes dalok, a fergeteges sztepptánctudás meg a vagány PVC-kabát. Ráadásul amilyen profi szakember – „aki lefekszik egy szeretőrobottal, nem vágyik igazi férfira soha többé” –, olyan hűséges barát is egyben. Örök optimizmusával, egészséges humorérzékével és lehengerlő sármjával ideális útitársa a főhős kisfiúnak: a Madárijesztő, a Bádogember és a Gyáva Oroszlán egy személyben.

1. Samantha (Scarlett Johansson) A nő-ben (2013)

A listán szereplő robotok és androidok többségéhez tudunk legalább arcot, külső megjelenést kötni. De mi a helyzet akkor, ha csak egy testetlen hangra hagyatkozhatunk? Spike Jonze érzékeny, leheletfinom romantikus drámája a közeljövőbe kalauzol, ahol egy magányos férfi összejön a számítógépe operációs rendszerével, ami egészen addig tűnik röhejesnek, amíg el nem kezdjük élvezni a Sirivel folytatott beszélgetéseinket.

Samantha A nő című filmben Forrás: InterCom

Theodore (az ember) és Samantha (a gép) történetében végig csak az egyik felet látjuk, mégsem egyoldalú a kapcsolatuk: Scarlett Johansson pusztán a hangjával varázslatos módon kelti életre a mesterséges intelligenciát. Samantha okos, humoros, incselkedő, odaadó barátnő, egyszóval problémamentes – egészen addig, amíg önállósodni nem kezd, saját vágyai támadnak, és irdatlan tempóban fejlődő képességei szakadékot vernek közéjük.

A nő rámutat, hogy ez a kapcsolat csupán pótlék lehetett Theodore számára, de nem gúnyolja ki érte a férfit. Hogy is tehetné: bolond, aki nem szeret bele egy ilyen oprendszerbe.