„Mintha elrabolták volna a gyerekünket” – meséli Owen Suskind édesanyja, hogy mit érzett, amikor a kisfiú hároméves korában hirtelen abbahagyta a beszédet, és soha többé nem kommunikált senkivel. A vizsgálatokon autizmust állapítottak meg Owennél, aki egyre inkább magába zárkózott.
A kisfiú édesapja több évnyi próbálkozás után egyszer egy hirtelen ötlettől vezérelve elkezdett Owen kedvenc plüsspapagájának, az Aladdin Jágójának hangján beszélni vele, és csodák csodájára Owen így már szóba állt vele. „Maradj karakterben” – ettől kezdve ez lett a legfontosabb szabály a családban, mert kiderült, hogy Owenhez csakis a Disney-filmeken keresztül vezet az út.
A Life, Animated című dokumentumfilm főszereplője a huszonhárom éves Owen, aki éppen arra készül, hogy az érettségi után elköltözzön otthonról, és a saját lábára álljon. Owen, miközben erre a komoly, és sokáig lehetetlennek tűnő lépésre készül, szüleivel és bátyjával együtt meséli el, hogyan sikerült ilyen messzire jutnia. Miközben a családdal együtt izgulunk, hogy a fiúnak sikerüljön önállóvá válnia, felelevenedik a gyerekkor, és a sok mesehős, Tarzantól, Pán Péteren át, Arielig, akiktől Owen valamilyen rejtélyes oknál fogva hajlandó volt megtanulni az életet.
Roger Ross Williams profi arányérzékkel, izgalmasan, őszinte érdeklődéssel, szeretettel és elfogadással vitte filmre Owen történetét, és sikerült olyan formába öntenie a sztorit, hogy együtt sírjunk és nevessünk a szereplőkkel. Williams mesterien érzi meg, hogy mikor kezd leülni a történet, és ilyenkor csodaszép animációs betétetekkel meséli tovább a sztorit.
A Life, Animated egy igazi érzelmi hullámvasút, amit lehetetlen sírás és nagyon sok nevetés nélkül végignézni. Ezek azok a filmek, amelyek után máshogy hagyjuk el a termet, mint ahogy a vetítés elején beültünk.
A magyar közönség szeptember utolsó hetében, a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon láthatja majd először a Sundance filmfesztiválon rendezői díjjal jutalmazott dokumentumfilmet.