A Hunt for the Wilderpeople című vígjáték Karlovy Vary-i vetítése alatt ásítani sem volt idő, mert a film olyan fáradhatatlanul ontja magából a mókásabbnál mókásabb jeleneteket és poénokat. Ráadásul egy pillanatra sem szeretnénk szem elől téveszteni a szeretetreméltó főhősöket, akiket nagyon hamar a szívünkbe zártunk. Az új-zélandi filmes, Taika Waititi legújabb őrületén legalább annyit lehet nevetni, mint a rendező előző, Hétköznapi vámpírok című áldokumentumfilmjén.
A Hunt for the Wilderpeople főhőse Ricky (Julian Dennison), a túlsúlyos, árva kisfiú, akit örökbe fogad a világ valószínűleg legszuperebb nevelőanyja, Bella (Rima Te Wiata), és kicsit akaratán kívül, vele együtt az ő mufurc férje, Hector (Sam Neill) is. Bella annyira menő és laza, hogy egy pillanatra sem keseríti el a gyerekvédelmi rendszerben évek óta ide-oda vetődő Ricky magabiztos elutasítása. „Holnap is elszökhetsz, csak gyere vissza reggelire!” – fogadja reggelente derűsen a folyamatosan szökésben lévő kisfiút, aki az elfogadó közegben hamar közel kerül jó fej nevelőanyjához, és egy idő után szökdösni is elfelejt. Az idill azonban tragikus véget ér, amikor Bella váratlanul meghal.
Ricky maradna ugyan Hectorral, de a gyermekvédelmi rendszer ezt nem hagyja, ezért a fiú felpakolja a hátizsákját, fogja a kutyáját és elbújik a házat körbeburjánzó vadonban. Hector a gyerek keresésére indul, és eltökélt szándéka, hogy hazavigye és leadja a hivatalos embereknek, de a dolgok úgy alakulnak, hogy ez a furcsa páros együtt kezd őrült, és szuper mókás menekülésbe az utánuk hajtóvadászatot indító rendőrök és szociális munkások elől.
A Hétköznapi vámpírok az elmúlt évek egyik legeredetibb vígjátéka volt, és most már biztos, hogy Waititi humorérzéke és kreativitása nem csak egy filmre volt elég. A Hunt for the Wilderpeople-ben egyszerűen minden stimmel. A karakterei egytől-egyig imádnivalók, és a rendezőnek elég egy-egy finoman hangolt jelenet a film elején arra, hogy bemutassa őket.
Sam Neill egy böhömnagy vaddisznóval a hátán bukkan fel a dombok mögül, Ricky pedig miután két perc alatt körbenéz a tanyán, szó nélkül visszaül a szociális munkás autójába, ezzel jelezve, hogy nem marad Belláéknál.
A Hunt for the Wilderpeople tipikusan olyan vígjáték, ami után egymás szavába vágva elevenítjük fel a számunkra legviccesebb jeleneteket: Ricky haiku költeményeit, a pap teljesen vállalhatatlan gyászbeszédét, amibe a kóla is belekerült, a brutálisan véres vaddisznó szeletelést, vagy a komikus gyerekvédelmis párost, akik kicsit túlzásba esnek, és katonai akciókat megszégyenítő módon erednek a kisfiú és az öregember nyomába.