Szeptember 9-én indul a 13. miskolci Jameson CineFest filmfesztivál, aminek az idén az Oscar-díjas francia színésznő, Juliette Binoche lesz a sztárvendége. Az ő tiszteletére levetítik Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiájának Kék című darabját, amelyben nyújtott alakításáért a színésznő Cézar-díjat kapott 1994-ben.
Ismét a bőség zavarával kell megküzdenie annak, aki a számára legérdekesebb alkotásokat akarja kiválogatni a programból. Mi most rendet vágunk a káoszban, és kategóriákba rendezve átvesszük azokat a filmeket, amik megragadták a fantáziánkat, illetve azokat, amiket már láttunk, így nyugodtan merjük őket ajánlani.
Az idei CineFest tele lesz életigenlő filmekkel, amelyek után vigyorgó arccal fog majd körbejárni Miskolc belvárosában. A Toni Erdmann-ról semmit sem tudtunk, amikor a cannes-i filmfesztiválon beültünk rá. Két és fél órával és néhány spontán tapsviharral később úgy keltünk fel, hogy ennek az újszerű, emberséges, aktuális és irtózatosan vicces filmnek díjakat kell nyernie. Egy torzonborz öregember próbál ismét közeli kapcsolatba kerülni a felnőtt lányával, de itt nem a történet a lényeg, hanem hogy a Toni Erdmann az igazi életet ünnepli, bosszantó velejáróival és elcseszettségével együtt.
Kate Beckinsale-ről már lemondtunk, erre most egy függetlenségére büszke, intrikus és minden helyzetre szellemesen reagáló Jane Austen-hősnőként tért vissza a Szerelem és barátság-ban (Love & Friendship). A színésznő ismét régi fényében ragyog Whit Stillman rendezőnek köszönhetően, akivel a kilencvenes években már összehoztak együtt egy mini-remekművet A diszkó végnapjai címmel.
Taika Waititi új-zélandi rendező a Hétköznapi vámpírok-ban eredeti módon csinált viccet a kivéreztetett műfaj kliséiből, és a lelkes visszajelzések alapján a legújabb filmjét, a Vademberek hajszájá-t (Hunt For The Wilderpeople) is remek poénokkal szórta meg. Ha beül rá, egy nehezen kezelhető árva gyereknek szurkolhat majd, és nevethet a csökönyösségén, aki a gyámügy elől inkább megszökik, és beveti magát a vadonba.
Az amerikai függetlenfilmes humor kedvelői ki ne hagyják a Captain Fantastic-ot és Az ember, aki mindent tudott-at (Swiss Army Man). Az előbbiben a hippiéletmódot követő Viggo Mortensen próbálja a modern világ veszélyeitől megkímélni a családját, de a felesége öngyilkossága elbizonytalanítja, hogy az általa preferált nomád élet valóban hasznára válik-e a gyerekeinek.
Daniel Radcliffe vígjátékáról azt már mindenki tudja, hogy Harry Potter egy fingó hullát alakít benne, de ez a furcsaság ne vezessen félre senkit: ez a film is az élet igenléséről szól, csak itt a szellentések sorozata juttat el a katarzisig.
Vannak filmek, amelyeket csak nehezen lehet megfejteni. A vetítés után még legalább két sört meg kell inni, és közben töviről hegyire átbeszélni a látottakat ahhoz, hogy értelemmel ruházzuk fel a képeket. Ha szereti az ilyen típusú filmélményt, az Akit senki sem ismer (Complete Unknown) című csavaros drámát ajánljuk a figyelmébe, amelyben Rachel Weisz olyan gyakorisággal váltogatja a személyazonosságát, mint más a kabátját.
A Native című sci-fi is minden bizonnyal intenzív fejvakarásra fogja késztetni a nézőket. Egy kaptárközösségben élő két tudós felkerekedik, hogy kolonizáljon egy sok-sok fényévnyire lévő bolygót, az utazásuk során viszont egyre feszültebbé válik a kapcsolatuk, mivel máshogyan kezdenek el viszonyulni a küldetésükhöz, erkölcsi aggályaik támadnak. A fesztiválon vetített klasszikusok közül George Lucas minimális költségvetésből készült sci-fije, a THX 1138 sem egy olyan film, amely könnyen adná magát.
Ezekre a filmekre azok üljenek be, akik nem riadnak meg a durvaságoktól. Az Éjszakai élet (Nightlife) erősen indít: egy férfit találnak félholtan az utcán, a teste tele van kutyaharapásokkal, és még egy műpéniszt találnak nála. Mi történhetett az ügyvéddel? - ennek próbál utánajárni a felesége és a rendőrség ebben a nyomasztó hangulatú szlovén krimiben.
Egy külön alműfaj (rape’n’revenge thriller) épül arra a történetvázra, hogy az áldozat bosszút áll azokon, aki nemi erőszakot követtek el ellene. Ezt a sémát fordította ki a komoly botrányfilmes múlttal bíró (Elemi ösztön, Showgirls) Paul Verhoeven rendező, akinek legújabb, Elle című erotikus thrillerében a jómódú cégvezető (Isabelle Huppert) arra jön rá, hogy élvezte az erőszakot, és újra vágyik rá.
Az idei CineFest programjából a thaiföldi Motel Mist ígérkezik a legbizarrabb élménynek, valószínűleg erről a filmről fognak a legtöbben idő előtt távozni. Egy középkorú szexuális ragadozó, egy naiv kamaszlány, a megmentésére érkező barátnő, és egy földönkívüliekkel kapcsolatba lépő fiú élete fonódik össze egy szexhotelben. A Motel Mist-et nézve több, a meghökkentéshez igencsak értő rendező, név szerint Harmony Korine, Gaspar Noé és Nicholas Winding Refn hatását is felfedezte a Variety kritikusa.
Kelly Reichardt nőközpontú, csendre és várakozásra építő drámáival az amerikai függetlenfilmes színtér egyik vezéralakjává vált. A kritikák alapján az Egyes nők-kel (Certain Women) sem fog csalódást okozni azoknak, akiket magával ragadott a Wendy és Lucy című a felszínen eseménytelennek tűnő road-movie-ja vagy a Meek’s Cutoff című hipnotikus antiwesternje. Legújabb filmjében három montanai nő egymással párhuzamosan futó életét meséli el, a főszerepeket a rendező múzsája, Michelle Williams, Laura Dern és Kristen Stewart játssza el. Az Alkonyat-sorozat egykori sztárja az Azonosak (Equals) című romantikus sci-fiben is látható lesz.
Sztárparádéval érkezik a csodagyereknek tartott, még mindig csak 27 éves Xavier Dolan, akit Cannes-ban imádnak, a magyar forgalmazók viszont sajnálatosan ignorálnak: eddigi öt filmje közül csak egy (a 2010-es Képzelt szerelmek) került nálunk moziforgalmazásba. Az Ez csak a világ vége (Juste la fin du monde) című drámájában többek között Vincent Cassel, Marion Cotillard és Léa Seydoux tálalásában nézhetjük végig, ahogy a hazaérkező, szörnyű titkot hordozó fiú felbolygatja a családja életét.
A Cannes-ban lelkes kritikákat kapott Aquarius-ban egy magára maradt, középkorú zenekritikus küzd a háza megtartásért, akit és közben Brazília jelenlegi és múltbéli társadalmi problémáiba is betekintést enged ez a nagy ívet kirajzoló dráma. A Pókasszony csókja címszereplőjének, Sonia Bragának az alakításánál nem látott jobbat az idei cannes-i fesztiválon a Slant tudósítója.
A Senkiföldje című háborús drámájával Oscart nyert Danis Tanovic most politikai drámával jelentkezik, amely egy szarajevói hotelben, Ferenc Ferdinánd meggyilkolásának 100. évfordulóján játszódik, és a Guardian kritikusa szerint riasztó és kaotikus képet fest a modern Európáról. A Halál Szarajevóban a zsűri nagydíját nyerte el az idei berlini filmfesztiválon.
Még soha nem volt olyan erős a hazai jelenlét a CineFesten, mint most. Hajdu Szabolcs a saját otthonába invitál meg minket Ernelláék Farkaséknál című legújabb rendezésében, amely a fődíjjal tért haza a Karlovy Vary fesztiválról, és esélyes arra, hogy idén ezzel a filmmel induljunk az Oscaron. Aki hiányolta az új hullámos román alkotások erényeit a kortárs magyar filmekből, az imádni fogja Hajdu finom humorú családi drámáját.
Tasnádi István drámaíró a Terápia és az Aranyélet vezető írója volt, a CineFestre első rendezői munkájával, a Memo-val érkezik, amelynek témáját már egy színdarabban, a 2013-ban a Szegedi Nemzeti Színházban bemutatott Memo – A felejtés nélküli ember-ben is kibontotta. Bereczki Csaba a magyar és kelet-európai gyökerekkel bíró Brothers Nazaroff nevű klezmer zenekarnak eredt a nyomába a Soul Exodus című zenés dokumentumfilmjében.
Hazai legendákból idén sem lesz hiány. A Miskolcon két éve életműdíjjal jutalmazott Zsigmond Vilmos emléke előtt a Cannes-ban debütált Közeli találkozások Zsigmond Vilmossal című dokumentumfilm vetítésével adózik a fesztivál. A CineFest életműdíját idén Makk Károly kapja, akitől az Egymásra nézve és a Szerelem című dráma került be a programba.
Érdekes lehet még az amerikai-magyar koprodukcióban készült Fiú a vonaton (The Boy on the Train), amelynek egy Budapestre látogató amerikai rendező a főhőse, és számos magyar színész, például Tóth Barnabás, Szervét Tibor és Wéber Kata is fontos szerepet játszik benne. Ezeken kívül a legfrissebb magyar kisfilmekből is összeállított egy versenyblokkot a CineFest, így végre a miskolciak is izgulhatnak majd a ringbe lépő Sztarenki Dóráért a Betonzaj-ban, vagy megcsodálhatják Bucsi Réka legújabb animációs remekművét, a LOVE-ot.
Tavaly a western műfaj legnagyobb klasszikusaiból mutattak be párat a Cinefest, idén a horror zsáner evolúcióján rághatja magát végig az, aki az összes vetítésre beül. Az 1968-as Az élőhalottak éjszakájá-t a zombifilmek atyjaként tartják számon, John Carpenter 1978-as Halloween-je a sorozatgyilkosokkal rémisztgető, véres és brutális gyilkosságokkal operáló slasher-öket tette népszerűvé, a nyolcvanas évek műfaji alapvetéseiből pedig a Rémálom az Elm utcában-t vetítik le.
A Ragadozó (Predator) arra lesz kiváló példa, hogyan lehet néhány horrorhoz kapcsolt műfaji jegy beemelésével egyedivé és karfaszaggatóan izgalmassá tenni egy akciófilmet. A múltidézés mellett egy friss zombifilmet is bemutatnak Miskolcon, a Vonat Busanba az év eddigi legnagyobb kasszasikerét aratta hazájában, már több mint 10 millió nézővel büszkélkedhet Dél-Koreában.
Aki azt gondolja, hogy Miskolc helyett inkább majd valami hozzá közelebb eső moziban nézi meg ezeket a filmeket, azt ki kell hogy ábrándítsuk. Jelen állás szerint a programban szereplő alkotások közül mindössze ezt a hatot forgalmazzák majd Magyarországon:
A miskolci CineFest filmfesztivál teljes programját a rendezvény honlapján bogarászhatja át.