Az 1950-ben született Jon Polito első mozis szerepét az 1981-es Gangster Wars című elfeledett filmben kapta, 1985-ben játszott Dustin Hoffmann mellett a tévéfilmnek készült, de a mozikban is bemutatott Az ügynök halálá-ban, majd a Hegylakó-ban egy New York-i detektívet alakított, aki a lefejezéses gyilkosságok ügyében nyomoz. Összesen több mint kétszáz filmben és tévésorozatban tűnt fel.
Polito szinte mindig emlékezetes mellékszerepekben csillantotta meg kivételes tehetségét, de egyszer kapott egy rendes főszerepet is, amivel úgy igazán meg tudta mutatni, hogy mit tud. Ő játszotta az olasz gengszterfőnök Johnny Caspart, az ír Leo (Albert Finney) ellenlábasát a Coen testvérek 1990-es, zseniális gengszterfilmjében, A halál keresztútján-ban.
Caspar egy lenyűgözően összetett, ellentmondásos figura. Megátalkodott, simlis gazember, aki a maga módján mégis korrektségre törekszik. Ahogy ő fogalmazott: „ha ez így megy tovább, egy üzletember nem számíthat semmi haszonra a bundázásból. Márpedig ha már a bunda sem fix, miben bízhat az ember? Hogy nyerjen is valamit, kénytelen lesz vaktában fogadni. És akkor az már maga az anarchia. A legvadabb dzsungel. Ezért fontos az erkölcs, hisz az különböztet meg az állatoktól.”
Joviális, már-már melegszívűnek mondható családapa, akiből egy pillanat alatt ki tud törni a vadállat. Emlékezzünk csak arra a jelenetre, amiben a tanár dicsérete miatt ujjongva visítozó fiának kever le visszakézből egy óriási pofont, majd három másodperccel később már a zokogó fiút vigasztalja: „na, mi az a nagy baj? Csak nem bántott valaki?”
De sosem felejtjük el azt a dühtől eltorzult arcot sem, amit akkor mutatott, miután lapáttal pépesre verte egy ember arcát. Polito szenzációs a szerepben, azon ritka esetek egyike, amikor elképzelhetetlennek tűnik, hogy van színész, aki nála jobb lett volna.
Ahogy Gene Wilder és a Vaklárma esetében, úgy Polito és A halál keresztútján kapcsán is muszáj beszélnünk a magyar szinkronról.
Bátran kijelenthetjük, hogy ehhez a filmhez készült minden idők egyik legnagyszerűbb szinkronja,
a magyar hangokat olyan nagyágyúk szolgáltatták, mint Gáti Oszkár, Udvaros Dorottya, Márton András, Kránitz Lajos (ő kapta Politót), Ujlaki Dénes, Avar István és Hollósi Frigyes. Mindannyian a csúcsformájukat hozzák.
De aki még sokat hozzátett a sikerhez, az a szöveg fordítója, Schéry András (ő fordította a Vaklármá-t, a Ford Fairlane kalandjai-t és a Ponyvaregény-t is, több száz másik film mellett). Úgy képzeljük, hogy amikor a Coen testvérek elkezdtek dolgozni A halál keresztútján forgatókönyvén, megnézték az összes létező harmincas évekbeli gengszterfilmet, és kiírták belőlük a legízesebb és legobskúrusabb szlengdumákat, amiket aztán kivétel nélkül bele is raktak a filmjükbe. Schéry pedig mindegyik, amúgy irtózatosan nehezen lefordítható szófordulatnak megtalálta a legtermészetesebben hangzó, legötletesebb magyar megfelelőjét.
A halál keresztútján magyar szövege egy szépirodalmi igényű remekmű, javasoljuk, hogy senki se fejezze be anélkül az életét, hogy egyszer nem hallgatja meg.
Polito alakítása Casparként mély nyomot hagyott a Coen testvérekben, ugyanis két következő filmjükbe, az 1991-es Hollywoodi lidércnyomás-ba és az 1994-es A nagy ugrás-ba is meghívták, majd később A nagy Lebowski-ban és Az ember, aki ott sem volt-ban is szerepet adtak neki. Tehát összesen öt alkalommal dolgoztak vele.
Másoknak is feltűnt, hogy Polito kiváló karakterszínész maffiafilmekhez: Ridley Scott az Amerikai gengszter-ben rendezte őt, a Ryan Gosling főszereplésével készült Gengszterosztag-ban pedig Jack Dragnát formálta meg, aki huszonöt éven át volt a Los Angeles-i maffia feje. Utolsó mozifilmje a Tim Burton által rendezett Nagy szemek volt, egy San Franciscó-i szórakozóhely tulajdonosát alakította.
Számtalan tévésorozatban is szerepelt, a magyar közönség leginkább talán a Szívek szállodájá-ból emlékezhet rá, amiben ő volt Pete, aki az óriási pizzát süti meg Lorelai születésnapjára, majd később az apát alakítja Kirk borzasztó filmjében.