A Hacksaw Ridge című második világháborús filmet sokféle nézőpontból meg lehet közelíteni, a rendező személye, Mel Gibson miatt viszont adta magát, hogy elsősorban a hajdani szupersztár, majd botrányai miatt számkivetetté vált alkotó karrierjében helyezzék el a művet a velencei filmfesztiválról tudósító kritikusok.
Ez a pacifista katonából krisztusi hőst csináló film a Variety szerint felfogható vezeklésként Gibson részéről, és tíz évvel az előző rendezése, az Apocalypto után, a Hacksaw Ridge-dzsel válhat teljessé a visszatérése Hollywoodba. „Gibson megváltásra vágyik, és ebben a megváltásról szóló vízióban még az is lehet, hogy megtalálta” – zárta kritikáját a The Guardian. A rendező a Telegraph-tól kapta a legnagyobb dicséretet: „ez egy elképesztően megható film, amely akkora ütést visz be, mintha egy nagy darab nyers marhahússal csapnának arcon.”
Szinte mindegyik kritika szerint Hacksaw Ridge első harmada a leggyengébb, ami a főszereplő (Andrew Garfield) háború előtti életét dokumentálja, és a szigorúbb ítészek szerint szájbarágósan, klisék halmozásával mutatja be, mi vitte rá Desmond Dosst arra, hogy elutasítva az erőszakot soha az életben ne fogjon fegyvert. A Variety ezt a részt az ötvenes évek melodrámáihoz hasonlította, amik egy erkölcsi dilemmát járnak körbe, és egy „freudi” traumára vezetik vissza a főszereplő későbbi döntéseit.
Amint megérkezik a Hacksaw Ridge a kiképző táborba, majd pedig harctérre, a kritikusok szinte egyöntetűen dicsérni kezdik a filmet. A The Guardian szerint Gibsonnak mindig is nagy tehetsége volt a csatajelenetek forgatásához, a józanabb háborús filmek konvencionális ábrázolásmódját vegyíti a slasher horrorok energiájával, zsigeri vérengzésével.
Az okinawai csatát földi pokolként ábrázolja a rendező, a kritikusok pedig egymásra licitálva írtak arról, mennyire megdöbbentette őket a film utolsó harmada: a Telegraph szerzője szerint Gibson olyan szörnyűséges részletességgel mutatja be az öldöklést (végtagok robbannak cafatokká, patkányok és férgek rágják a hullákat), és a mészárlás mértéke és kíméletlensége lelkileg olyan megsemmisítő a néző számára, hogy a "vérfürdő" kifejezés már nem elég erős ennek a résznek a leírására. A Screen Daily pedig a Ryan közlegény megmentése mocskosabb verziójának nevezi a Hacksaw Ridge-et, és Bosch pokolábrázolásait hozza fel analógiaként.
Az Indiewire kritikusa is elismerte a harci jelenetek rendkívüli intenzitását, de egyben Gibson szadista hajlamainak a kivetülését is felfedezte bennük. „Ez a lehető legellentmondásosabb film: a pacifizmus előtt tiszteleg, de közben egy olyan ember csinálta, akit beteges módon ámulatba tud ejteni az erőszak.”
Alighanem a Variety kiegyensúlyozott véleményével fog majd a legtöbb ember egyetérteni: a rangos szaklap szerint a háborús filmek klasszikusaival nem tud versenyre kelni a Hacksaw Ridge, „nem sikerült nagyszerűre, hanem csak jóra, de már ez is egy olyan eredmény, amit nem szabad lebecsülni”.
Gibson keresztény szimbolikával mélyen átitatott filmje könnyen népszerű lehet majd az Egyesült Államok belső, konzervatív államaiban, és több kritikus szerint ezzel akár az Oscar-verseny részesévé is válhat. Ha netán szobrot is nyer a Hacksaw Ridge, az már nem csupán Mel Gibson visszatérését jelentené, annál sokkal többet: A rettenthetetlen-ért két Oscar-díjjal is jutalmazott színész-rendező ismét felérne a csúcsra.
A Hacksaw Ridge november 4-én kerül az amerikai mozikba, a magyarországi bemutató dátuma egyelőre nem ismert.