Tizenkét éve nem nyert Oscar-fődíjat olyan film, amit október előtt mutattak volna be az amerikai mozikban, ráadásul három kivétellel mindig a szeptember eleji Velence-Telluride-Toronto fesztiváltrió valamelyikén (sőt, néha mindhármon) tartották az Amerikai Filmakadémia által az év legjobbjának tartott film premierjét. Legutóbb még A visszatérő-nek sem sikerült elrontania ezt a statisztikát, hiába happolt el Leonardo DiCaprio medvés túlélőfilmje kettőt is (legjobb rendező, legjobb férfi főszereplő) a legfontosabb díjak közül, a legjobb film mégis a Velencét, Telluride-ot és Torontót is megjárt Spotlight lett.
Tavaly A visszatérő-n kívül Tarantino Aljas nyolcas-át és a Jennifer Lawrence főszereplésével készült Joy-t is visszatartották az év utolsó napjaira, de a stratégia nem jött be, így idén Hollywoodban minden stúdió ahhoz igazítja az Oscar-kampányát, hogy szükség van az egész őszre ahhoz, hogy a "legjobb" jelző komolyan összekapcsolódjon egy filmmel vagy színészi alakítással.
Lehet, hogy már láttuk az év legjobb filmjét
Lassan eltelik az első fél év, tavaly ilyenkor már látta a világ a később Oscar-díjat nyert Mad Maxet, az Agymanókat és a Saul fiát is. Hollywood az év végére tartogatja a nagyágyúkat, de ettől még nem kizárt, hogy már láttuk az év legjobb filmjeit és legemlékezetesebb színészi alakításait. Kristen Stewart egy kategóriába kerülhet Meryl Streeppel és Julianne Moore-ral, a fekete színészek mellőzése miatti hiszti pedig, úgy tűnik, nem ismétlődik meg újra. Olvassa le összeállításunkat az év első felének Oscar-esélyeseiről!Lement Velence, Telluride és Toronto is, így egész szépen kikristályosodott, hogy kikről fog szólni az idei Oscar-szezon.
A velencei nyitófilmmel kapcsolatban repkedtek a szuperlatívuszok, és ha a Whiplash-t is jegyző Damien Chazelle túl fiatalnak (31 éves!) számítana egy legjobb rendezői elismerésre, a film maga akkor is kényelmesen elfoglalta az éllovas-státuszt. Hollywoodról szól, felemelő, nosztalgikus, klasszikus musicalek előtt tiszteleg, ráadásul gyönyörű és tehetséges, korábbi Oscar-jelölt világsztárok alakítják a főszerepeket, úgyhogy minden klappol ahhoz, hogy az Akadémia is szívébe zárja a filmet.
Musical utoljára 2002-ben nyert (Chicago) legjobb film Oscart, de a Kaliforniai álom mellett szól, hogy nem színdarab-adaptáció, hanem eredeti forgatókönyvből készült. Emma Stone (két éve legjobb női mellékszereplői Oscar-jelölt a Birdman-ért) egyelőre biztos tippnek számít a bivalyerős női főszereplői kategóriában, és valószínűleg Ryan Goslingnak is meglesz a már régóta kiérdemelt második jelölés (tíz éve jelölték a Fél Nelson-ért).
A Kaliforniai álom ráadásul elnyerte Torontóban a közönségdíjat, ami azért fontos jelzés, mert az elmúlt nyolc torontói közönségdíjasból hetet jelöltek a legjobb film Oscarjára, és három közülük (Gettómilliomos, A király beszéde, 12 év rabszolgaság) meg is kapta az elismerést.
A mindig remek Amy Adams szépen megörökölte Kate Winslettől és Julianne Moore-tól az állandó Oscar-koszorúslány szerepet. Leonardo DiCaprio idei győzelme után azt jövendöltük, hogy ő lesz az, akit az Akadémiának legközelebb kárpótolnia kell.
Idén ráadásul duplán támad, az Érkezés és az Éjszakai ragadozók is nagy sikert aratott Velencében, utóbbi a zsűri fődíját is elnyerte. Hatodik jelölésére, úgy tűnik, mégis az Érkezés-sel van nagyobb esélye, bár Emma Stone és Natalie Portman miatt lehet, hogy újra hoppon marad, főleg, hogy sci-fi-főszereppel még egyetlen színésznő sem tudott Oscart nyerni.
Az idei ceremónia előtt hetekig állt a bál, amiért másodjára zsinórban egyetlen színes bőrű színész sem kapott Oscar-jelölést. Úgy tűnik, ez a fiaskó idén nem ismétlődik meg, tekintve, hogy legalább hat afroamerikai témájú filmet pozicionáltak az Oscar-szezonra, és közülük hárommal már biztos, hogy a legjobb film kategóriájában is számolni kell.
A Loving-ot már Cannes-ban láttuk, a The Birth of a Nation megnyerte a Sundance filmfesztivált (a film körüli botrányról bővebben alább), most Telluride-ban pedig a Moonlight zárkózott fel hozzájuk, ami egy nehéz körülmények között született meleg fiú több évtizedet felölelő története, szenzációs alakításokkal többek között Naomie Harristől (Skyfall, SPECTRE), Mahershala Alitól (Kártyavár) és André Hollandtól (A sebész). Az óriási kritikai siker után most sokan arra tippelnek, hogy a Moonlight lehet az a kis független film, ami a tavalyi A szobá-hoz hasonlóan minden fontosabb Oscar-kategóriába beférkőzik.
A Queen of Katwe, az A United Kingdom és a Hidden Figures (még csak részletet vetítettek belőle Torontóban) nem részesült ennyire eksztatikus fogadtatásban, de pár jelölést begyűjthetnek, kárpótolva az afroamerikai művészeket az előző böjtös évekért.
Fél évvel ezelőtt is biztosnak tűnt, hogy nem ismétlődik meg a hófehér Oscar-balhé, de a hollywoodi stúdiók bizodalma akkor még Nate Parker The Birth of a Nation című rabszolgafelkelős eposzában volt.
Nyáron azonban kipattant egy régi ügy, miszerint Parker és forgatókönyvíró-társa, Jean Celestin 1999-ben megerőszakoltak egy lányt, aki tizenhárom évvel később öngyilkos lett. Celestint el is ítélték az ügyben, Parker viszont a mai napig állítja, hogy nem bűnös. Noha Hollywood és az Akadémia is elnézőnek bizonyult korábban Roman Polanski vagy Woody Allen kapcsán, Parker még messze nem tart ott, hogy egy ilyen ügy ne törhetné derékba az ígéretesen indult karrierjét.
Az Akadémia elnöke, Cheryl Boone Isaacs már nyilatkozott, hogy a The Birth of a Nation-t saját jogán kell megítélni, sokan viszont úgy érezhetik, hogy ezek után eszük ágában sincs megnézni a filmet. Torontóban viszont némileg sikerült rehabilitálni Parkert, a sajtótájékoztatón és a díszbemutatón egy szó sem esett a botrányról, a közönség pedig ovációval fogadta a filmet.
Érdekes egyébként, hogy idén Cannes is egy régen eltussolt erőszakvádtól volt hangos (Woody Allen Café Society-je végül úgy tűnik, nem is lesz nagy Oscar-esélyes) és a jelenlegi legjobb színészéllovast, Casey Afflecket is vádolták már erőszakkal.
A nemi erőszak témája persze folyamatosan napirenden van az Egyesült Államokban, amint azt az előző év legjobb filmje, a Spotlight kapcsán is láthattuk. Az viszont még korántsem biztos, hogy az amerikaiak készen állnak egy megerőszakolós vígjátékra.
A holland származású, Hollywoodban is legendának számító Paul Verhoeven (Elemi ösztön, Robotzsaru) első francia nyelvű filmje, az Elle pedig pontosan ezt kínálja: egy szórakoztató, pajzán, fekete komédiát egy nőről, aki nem hajlandó áldozat maradni. Isabelle Huppert saját korábbi jéghideg, perverz karaktereit karikírozza, és a film amerikai forgalmazója halálosan komolyan gondolja, hogy itt az ideje végre egy életműdíjjal felérő Oscar-jelölésnek. Az Akadémia egyébként vevő az ilyesmire, tavaly Charlotte Rampling jelöléséhez is erős érv volt eddigi pályafutásának elismerése.
Huppert ráadásul egy másik remekműben is főszereplő volt idén, a L'avenir legjobb rendezői díjat nyert a Berlinálén Meryl Streep zsűrijétől. Telluride-ban és Torontóban mindkét Huppert-filmet jól fogadták, a jelölés egyetlen akadálya a nagyon erős idei mezőny lehet, tele hollywoodi sztárszínésznőkkel.
Hogy kicsoda? A chilei rendező nevét még a legelhivatottabb filmrajongók közül se sokan ismerik, de mi már évek óta hajtogatjuk, hogy érdemes odafigyelni a No és az El Club rendezőjére. Az idei Oscar-szezonban viszont végre megkerülhetetlen tényező lett: májusban a cannes-i filmfesztiválon bemutatott előző filmjét, a Nerudá-t a legjobb külföldi film kategóriában nevezte Chile, és nagyon jó esélye van bekerülni a végső ötbe. Közben pedig Velencében már a következő filmjét is bemutatták, a Kennedy meggyilkolása utáni napokban az özvegyére koncentráló Jackie-t, Natalie Portman főszereplésével.
Az öt éve, a Fekete hattyú-ért Oscart nyert Portmant agyondicsérik a kritikák, és ha nem nyert volna nemrég, igencsak megszorongatná Emma Stone-t, de a legjobb női főszereplői jelölés így is garantált.
Minden kritikus kiemelte azonban azt is, hogy Larraín intelligens rendezése szembemegy a szokásos életrajzi filmes klisékkel, és egy nagyon egyedi és érzékeny portrét ad a first ladyről.
Nyilván senki sem gondolja, hogy Tom Hankst hanyagolná az Akadémia, de ahhoz képest, hogy töretlenül mekkora sztár, és mennyire magabiztosan tartja a színvonalat, már-már igazságtalannak tűnik, hogy utoljára tizenöt éve jelölték Oscarra.
Igaz, hogy 1994-95-ben egymás után kétszer is nyert, de az utóbbi években rendre megfeledkeztek róla, még akkor is, amikor a filmjei fődíjra voltak jelölve (Phillips kapitány, Kémek hídja, Rém hangosan és irtó közel).
Az idei legjobb színész kategória egyelőre a szokásosnál sokkal gyengébbnek tűnik, és a januári Sundance filmfesztivál óta senkinek sem sikerült kikezdenie Casey Affleck (Manchester by the Sea) éllovas-státuszát, így végre sima ügy lehet Hanks hatodik Oscar-jelölése a Sully – Csoda a Hudson folyón-ért.
A Telluride filmfesztivál után egy héttel már nálunk is bemutatott filmet ráadásul az Akadémia nagy kedvence, Clint Eastwood rendezte, és az amerikai mozipénztáraknál is példásan teljesít.
A nagy Oscar-mágus producer neve egy időben összeforrt a díjéval, a Miramax, majd a Weinstein Company a kilencvenes évektől folyamatosan minden évben ott volt az Oscar-jelöltek között a legjobb film kategóriájában (nyerteseik Az angol beteg, a Szerelmes Shakespeare, a The Artist – A némafilmes és A király beszéde).
A sikersorozat tavaly szakadt meg, amikor Tarantino Aljas nyolcas-a nem került be a legjobb kilencbe, ráadásul a Weinstein Companyról idén szinte csak vészjósló híreket lehetett hallani, miszerint sorra bocsátják el az alkalmazottjaikat, és alig van pénzük filmeket venni.
A korábban megszokott négy-öt film helyett így nem is csoda, hogy csak egyet indítanak útjára a díjszezonban,és a Lion a torontói reakciók alapján telitalálatnak tűnik. Dev Patel (Gettómilliomos) egy vér szerinti szülei után kutató indiai fiút alakít, Rooney Mara a barátnője, Nicole Kidman a nevelőanyja, és a torontói vetítéseken állítólag szem nem maradt szárazon.
Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy a legjobb film kategória tele lesz sírós, szomorú filmekkel (Manchester By The Sea, Moonlight, Lion, Jackie, The Birth of a Nation), ami végső soron pont a boldogságbombának titulált Ryan Gosling–Emma Stone-románc malmára hajthatja a vizet.
A kampány viszont csak most indul be igazán, pár esélyesnek tartott filmet (Billy Lynn's Long Halftime Walk, Silence, Live By Night, Fences, 20th Century Women, Rules Don't Apply) még be sem mutattak, és jövő februárig sokat formálódhat a mezőny.