Kristen Stewart tízévesen kezdett színészkedni, és két éven belül már David Fincher kamerája előtt találta magát. A Pánikszobá-t ugyan nem szokás a Harcosok klubja, a Hetedik és a Holtodiglan rendezőjének legjobbjai között számontartani, de a Jodie Foster lányát alakító gyerekszínésznőn már ekkor látszott, hogy fényes jövő áll előtte Hollywoodban.
Kora tinédzserkori szárnypróbálgatásaiból a Sean Penn rendezésében készült Út a vadonba című filmet érdemes még kiemelni, majd 2008-ban jött az Alkonyat, amely egy csapásra sztárt csinált belőle. Sztárt, illetve egy nagyon megosztó tinibálványt, akit legalább annyian gyűlöltek szenvedélyesen, mint ahányan Edward- és Bella-poszterekkel tapétázták ki a falukat.
Az ötrészesre nyújtott, hullámzó minőségű vámpírromantika rengeteg pénzt termelt, de színészi kihívást nem igazán jelentett a tinibálvány státuszt egyre nehezebben viselő Stewartnak.
Kötelességtudóan végigcsinálta a több száz milliós franchise követelte sajtókampányt, sőt, egy eléggé megrendezettnek tűnő szerelmi viszonyt is a szereplőtársával, Robert Pattinsonnal, de néha az lehetett az érzésünk vele kapcsolatban, hogy végül biztos elvonón fog kikötni, vagy elkövet egy durva karrier-öngyilkosságot.
Négy éve ért véget az Alkonyat-sorozat, és mostanra biztosnak tűnik, hogy épp az ellenkezője történt: Kristen Stewart maga mögött hagyta a tátott szájú, bamba révedezést, és igazi, komoly, színésznő lett belőle, akiért kapkodnak a legnagyobb rendezők.
Magánélete is váratlan fordulatot vett: Pattinsonnal akkor ért véget hivatalosan a románc, amikor Stewartot rajtakapták, hogy a Hófehér és a vadász rendezőjével enyeleg (meg is szabadultak mindkettőjüktől a folytatásnál), tavaly viszont már leszbikus párkapcsolatban élt, és jelenleg is a St. Vincent művésznéven ismert énekesnő, Annie Clark a barátnője.
Az idei cannes-i filmfesztiválon megkerülhetetlen tényező volt, és Olivier Assayas, az egyik legizgalmasabb francia rendező korosztályának legjobb színésznőjeként hivatkozott rá. Eljött tehát az idő, hogy áttekintsük, melyik volt az a tíz film, amelynek segítségével Kristen Stewart komoly színésznővé pozicionálta át magát, és amelyek miatt végleg el kell felejtenünk a bugyuta vámpírromantikát.
Assayasnak köszönheti Kristen Stewart az eddigi legjobb szerepét (lásd alább), sőt azt is, hogy amerikai színésznők között elsőként César-díjat nyert, így nem csoda, hogy a Sils Maria felhői után rögtön újra együtt dolgoztak.
A Personal Shopper viszont messze nem lett olyan egyértelmű kritikai siker, sőt, mi a cannes-i kritikánkban durva tréfának tituláltuk. A megosztó kísértethistóriának azonban megvoltak a hívei, a zsűri például a legjobb rendezői díjra is méltónak találta, és annyit mindenképpen el kell ismerni, hogy bátor lépés volt a színésznőtől.
Megosztó volt Drake Doremus (Őrülten hiányzol) futurisztikus Rómeó és Júlia-átirata is, bár vontatott tempója semmiképpen sem a főszereplők hibája. Vizuálisan viszont egészen magával ragadó, Kristen Stewart csoda szép, kifejező arcánál megbízhatóbb kalauzról pedig álmodni sem lehetne ebben az érzelemmentes, uniformizált világban.
Évtizedekig hiába próbálták vászonra vinni Kerouac megfilmesíthetetlennek tartott klasszikusát, A motoros naplója brazil rendezője azonban nem riadt vissza a feladattól, és eklektikus nemzetközi szereplőgárdát trombitált össze.
Sajnos a két férfi főszerepre rosszul választották ki a modoros Sam Riley-t és a minden karizmától mentes, „szegény ember Brad Pittje” Garrett Hedlundot, így a nők, köztük Stewart mellett Amy Adams, Elisabeth Moss és Kirsten Dunst sem tudták megmenteni a végeredményt. Mégis, Kristen Stewart karrierjében fontos lépcső az Úton, hiszen itt láthattuk meg benne először a nőt, a film néhány kifejezetten emlékezetes erotikus pillanatában.
2014 volt a nagy független filmes fordulat Kristen Stewart karrierjében. A Sils Maria felhői és a Megmaradt Alice-nek árnyékában némileg elsikkadt a Sundance filmfesztivált is megjárt Camp X-Ray, pedig a színésznő egy guantanamói foglyokra felügyelő katona szerepében is döbbenetesen hiteles. A film óvatosan egyensúlyozik, és néha meg-megbillen a giccs szakadéka felett, de a két főszereplő, Kristen és az iráni Peyman Moaadi (Nader és Simin – Egy elválás története, Aznap éjjel) játéka végig lebilincselő.
A The Runaways csajbandáról készült filmbiográfia tipikusan az a független film, amivel az elkészültekor szinte senki nem foglalkozott, utólag mégis sokan hivatkoznak rá, hogy lám-lám, már akkor látszott, milyen remek felnőtt színésznő lesz Kristen Stewartból, Dakota Fanningből vagy Riley Keough-ból. Stewart dögös rockercsajként egyáltalán nem emlékeztet korábbi hebegő-habogó kamaszlány-karaktereire, és Joan Jett maga is elégedett volt a végeredménnyel.
Az Adventureland önmagában magasabb helyet érdemelne a Kristen Stewart legjobb filmjeit rangsoroló listán, de egyrészt időben nem számíthatjuk az Alkonyat-korszak utánra (az első résszel nagyjából egy időben készült), másrészt pedig muszáj volt valahogy tizenegy filmet bepréselni a tízes listára.
Így említsük most együtt a második Jesse Eisenberggel forgatott közös filmjükkel, a teljesen kattant BeSZERvezvé-vel. Azon kívül, hogy Eisenberggel isteni párost alkotnak (lásd még a negyedik helyezettet is), a két filmet az is összeköti, hogy ezek Stewart filmográfiájának legkönnyedebb és legszórakoztatóbb darabjai, amelyek nyomós érvet jelentenek arra, hogy Kristen legalább annyira alkalmas komédiák és akciófilmek főszerepére is, mint Jennifer Lawrence.
Woody Allen kamerája előtt minden valamirevaló színésznő megfordult már, de nem mindegyiküket hasonlítgatja a mester Elizabeth Taylorhoz vagy Rita Hayworthhöz. A harmincas évek Hollywoodjában nosztalgiázó, keserédes hangulatú filmben Kristen valóban úgy sugárzik, mint az említett dívák, és elsősorban az ő Jesse Eisenberggel közös jelenetei miatt sorolhatjuk a Café Society-t a hullámzó színvonalú Woody-filmográfia jobban sikerült darabjai közé.
A nő, aki sosem lehet igazán a tiéd
Woody Allen legújabb filmje, a Café Society istenien néz ki, sztárszereposztást vonultat fel, Hollywood aranykorába repít, és egyszerre mutat a múltba és a jövőbe. Kristen Stewartra közelítve bepárásodik a nyolcvanéves mester kamerája, a keserédes romantika pedig még mindig nagyon megy neki. Olvassa el a kritikánkat!
A legjobb színészek egyik fontos ismérve az alázat, azaz ha a szerepük azt követeli meg, nem próbálnak kitűnni, hanem visszafogott jelenlétükkel segítik szereplőtársuk alakítását. A csodálatos Megmaradt Alice-nek Julianne Moore Oscart érő jutalomjátéka, de rengeteget köszönhet a családtagjait alakító színészeknek (Alec Baldwin, Kate Bosworth, Hunter Parrish), és közülük is leginkább az akkor a szereplőgárda legnagyobb sztárjának számító Kristen Stewartnak. Az ő anya-lánya jeleneteik a legmeghatóbbak és végső soron Stewart a néző passzív kalauza ebben a végtelenül szomorú, szép filmben.
Kelly Reichardt filmjei olyan gyöngyszemek az amerikai független film porondján, amelyek sajnos sohasem lesznek könnyen forgalmazhatóak, még akkor sem, ha Kristen Stewart-szintű sztárok vállalnak bennük főszerepet.
Lassú, gyakran unalmas, sokkal inkább hangulat-, mintsem történetközpontú, de mégis elvarázsol és odarepít abba az isten háta mögötti közép-amerikai porfészekbe, ahova egyébként soha nem látogatnánk el. Három nő, három történet, ugyanabban a montanai kisvárosban, és bár Laura Dern és Michelle Williams is csodálatos színésznők, Kristen Stewart szegmense messze kiemelkedik.
Öt évvel ezelőtt, ha valaki azt mondja, hogy Kristen Stewart egy napon Juliette Binoche-t fogja lejátszani a vászonról, nyilván körberöhögjük. Ehhez képest Olivier Assayas káprázatos színésznőportréjában Binoche isteni, mint mindig, de Kristen Stewartnak köszönhető a film álomszerű misztikussága és a már sok más filmből ismert történet többféle értelmezési lehetősége. A cannes-i filmfesztiválon az egekig dicsérték miatta, César-díjat nyert, Assayas visszatérő múzsájává lépett elő, és új fejezetet nyitott a színésznő karrierjében.
Érdekes egybeesés egyébként, hogy Kristen egykori vámpírpajtása, Robert Pattinson is alig várta, hogy kitörhessen a tinibálvány-skatulyából, és részben ugyanazok a filmlegendák segítették ebben: David Cronenbergnek két filmjében is szerepelt egymás után, és az egyikben (Cosmopolis) Kristen Sils Maria felhői-beli szereplőtársával, Juliette Binoche-sal, a másikban (Térkép a csillagokhoz) pedig a Megmaradt Alice-nek főszereplőjével, Julianne Moore-ral hancúrozhatott egy limuzinban. Következő filmjét (Idol's Eye) pedig nem más rendezi, mint Olivier Assayas – kíváncsian várjuk, hogy az ő karrierjével is akkora csodát tud-e tenni, mint Kristen Stewartéval.