Érzelmi szőnyegbombázással próbál hatni a nézőjére a Váratlan szépség: nem elég, hogy az egykor életvidám reklámszakember (Will Smith) már harmadik éve zombiként kóvályog a gyereke elvesztése miatt, idővel a három legjobb barátjáról is kiderül, hogy komoly problémáik vannak.
Együtt kellene éreznünk velük, de a film felesleges mellékszálakat hoz be, terjengősen és fontoskodva bontja ki minden egyes szereplő fájdalmát, és ezzel pont az ellenkező hatást éri el. Érzéstelenít és közönyössé tesz, pedig hát a moziba azért jár az ember, hogy érzelmek széles skáláját élje át. Mellettem úgy fészkelődött egy néző az unalomtól, mintha csak egy iskolai ünnepségen részt vevő gyerek lenne.
Howard, a súlyosan depressziós reklámszakember bejár ugyan az irodába, de látványos domino-épületek felépítésével és lerombolásával múlatja az időt. Üzleti ügyekkel nem foglalkozik, embertársai közeledésére nem reagál.
Edward Norton, Kate Winslet és Michael Pena három kollégát játszik, akik Howard barátjának tartják magukat, mégis egy olyan tervet eszelnek ki a cég megmentésére és saját anyagi helyzetük javítására, amellyel bolondnak állítják be a gyászoló főhőst. Még szerencse, hogy Howardnak nincs ellensége a filmben, gőzöm sincs, hogy ezek után ő mivel állt volna elő.
A főszereplő három elvont fogalomnak, a Halálnak, a Szeretetnek és az Időnek ír leveleket. A három barát erre alapozva, és a három elvont fogalom megszemélyesítőjének hathatós segítségével próbálja bebizonyítani, hogy Howard alkalmatlan a cég vezetésére. „Szörnyű ötlet" – mondja nagyon helyesen a Szeretetet megformáló Keira Knightley. Mégis, ez az egyetlen épkézláb ötlet a filmben, ami némi izgalmat csempészhetett volna bele.
Sajnos azonban túl sok idő megy el a három barát magánéleti problémáira, és túl kevés idő jut Keira Knightley-nak, Helen Mirren-nek és Jacob Latimore-nak, hogy angyalt játszhassanak. A nagynevű színészek közül egyedül a Halált megformáló Mirren jött ki jól ebből a rettenetből: pajkos viselkedése szembemegy a film irritáló szentimentalizmusával.
Mélynek tűnő, de valójában üres és használhatatlan szentenciákkal próbálja a Váratlan szépség felrázni nézőjét. „Nem éreztem a szeretetet, szeretetté váltam” – mélázik el Edward Norton, „Csak az halott, amit annak tartunk” – bölcselkedik Helen Mirren, Keira Knightley pedig még a legnagyobb titkot, a végső miértre adott választ is elárulja. Az ember pedig döbbenten ül, és nem érti, mi folyik a vásznon. Ez a sok népszerű és tehetséges miért csinál magából hülyét?
A filmvégi fordulatoktól le kellett volna esnie az állunknak, de addigra már csak egy fáradt sóhajt tudott kiváltani a kilencvenhét perces, de kétórásnak tűnő Váratlan szépség. Visszatekintve, nem csupán unalmas, buta és ízléstelen ez a film, de bosszantó is, hiszen a semmit fújja fel óriási színes lufivá, és adja el úgy, mintha az lenne a kulcs az élethez. Az alkohol semmihez sem kulcs, de a Váratlan szépség után kimondottan jól eset pár korsó sör, kimosta a szervezetemből ezt az önmaga fontosságától elaléló giccset.