Reynoldsot nagyon megviselte lánya halála, szerda délután az ő temetésének szervezésével foglalkozott, amikor stroke-ot kapott, ezért sürgősen beszállították a Cedars-Sinai kórházba. Nem sokkal később elhunyt. Halálhírére sokan a közösségi médiában azt írták: „Megszakadt a szíve."
"Az utolsó dolog, amit mondott, hogy nagyon szomorú Carrie elvesztése miatt, és ismét vele szeretne lenni" - számolt be anyja haláláról Todd Fisher.
Tizenhat évesen fedezték fel egy szépségversenyen, 1950 és 1967 között több mint harminc filmben szerepelt, olyan férfi partnerek oldalán jelent meg a filmvásznon, mint Gene Kelly, Frank Sinatra, Tony Curtis vagy Fred Astaire. Az 1952-es Ének az esőben volt az első nagy filmsikere, Az elsüllyeszthetetlen Molly Brown című musical főszerepéért 1964-ben Oscar-jelölést kapott, 1973-ban Tony-díjra is jelölték az Irene című Broadway-musicalben nyújtott alakításáért.
A hetvenes évek elején Reynolds már nem volt megelégedve azokkal a szerepekkel, amiket Hollywood kínált neki, így körülbelül húsz évre felhagyott a filmezéssel. Az 1992-es Több mint testőr-ben saját magaként tűnt fel, az egy évvel későbbi Oliver Stone rendezte Ég és föld-ben eljátszott egy kisebb szerepet, de Albert Brooks színész-rendező volt az, akinek sikerült ténylegesen visszacsábítania a filmszakmába.
Brooks az 1996-os Anya című filmje címszerepére mindenképpen egy olyan híres színésznőt akart, aki az ötvenes években volt a csúcson. Először Doris Daynek és Nancy Reagannek küldte el a forgatókönyvet, az utóbbi már hajlott is arra, hogy elvállalja (ő negyvenéves kihagyás után tert volna vissza a vászonra), de aztán mégis úgy döntött, hogy inkább az Alzheimer-kórban szenvedő férjét gondozza. Brooks ekkor megkérte barátját, Carrie Fishert, hogy juttassa el a forgatókönyvet az édesanyjának. Reynolds igent mondott, nagyon tetszett neki a túlzottan gondoskodó anya szerepe, akihez visszaköltözik az ötven körüli fia.
A film operatőre Koltai Lajos volt, aki az Origónak adott interjúban azt mesélte, hogy a forgatáson Brooks teljesen letarolta Reynoldsot, és csak azzal foglalkozott, hogy a saját magáról készült felvételek jól sikerüljenek, illetve, hogy a saját poénjai üljenek. Koltai szerint Reynolds ezt elfogadta, és így is jól érezte magát.
Az Anya után a színésznő megint rendszeresen dolgozni kezdett Hollywoodban, feltűnt A boldogító nem című sikeres vígjátékban, a Rosanne és a Will és Grace című sorozatokban, a Disney csatornán futó Boszorkányváros című szériában pedig egy új generációval szerettette meg magát.
Ebből az időszakból emlékezetes munkája még az Öreg díva, nem vén díva című 2001-es tévéfilm, amelynek a forgatókönyvét Carrie Fisher írta, és amelyben a színésznő Shirley MacLaine-nel, Joan Collinsszal, és egykori nemeziszével, Elizabeth Taylorral állt együtt a kamerák elé.
Utolsó filmje a Matt Damon és Michael Douglas főszereplésével készült Túl a csillogáson, amely ugyan az HBO-ra készült, de kiállításában egy mozifilmhez volt hasonlatos, az Oscar-díjas Steven Soderbergh rendezte, és vörös szőnyeges díszbemutatót kapott a 2013-as cannes-i filmfesztiválon. Ebben az excentrikus énekes, Liberace (Douglas) imádott anyját, Francest alakította.
2011-ben Reynolds és Carrie Fisher közös interjút adott Oprah Winfrey talk show-jában. "Azt hiszem, az anyám tudja mindezt, de ha mégsem, jó lenne, ha tudná, hogy megfogadom a tanácsait, követem a példáját, és tisztelem őt. És ha bármilyen módon is hasonlítok rá, akkor annak nagyon örülök" - mondta a műsorban Leia hercegnő megformálója.
Az utóbbi egy évben azonban megrendült Reynolds egészsége. Tavaly az amerikai filmakadémia Jean Hersholt humanitárius díjával tüntették ki, de a díszvacsorán nem tudott részt venni.
Reynoldsnak két gyereke született, Carrie és Todd, mindkettő Eddie Fisher énekessel kötött első házasságából. Elváltak, miután a férjének viszonya volt Elizabeth Taylorral, Reynolds még kétszer házasodott meg és vált el.