Filmkritikus vagyok, jóformán naponta járok moziba. Láttam már jó pár gyatra fércmunkát, ócska bohózatot, ízléstelen viccet. De olyat, mint a Nagyfater elszabadul, emberemlékezet óta nem - ez a film felért egy lelki abúzussal. Nem arról van szó, hogy a letolt gatyás komédiák túl mocskosak az én patyolattiszta, finom lelkemnek - azt is lehet jól csinálni, lásd Judd Apatow szorgos kis csapatát, nekik időnként sikerül bájos tréfákat sütögetni a pisi-kaki, fütyi-punci tengelyen. Arról van szó, hogy hirtelen nem találom a nyelvet, amivel ezt az ízléstelen, moráltalan, minden logikát nélkülöző, kusza katyvaszt leírhatnám. Nem mondhatok mást: merénylet a néző ellen.
Vagy van itt valaki, aki mindig is látni akarta Robert De Nirót meztelenül maszturbálni? Érdekel valakit, milyen, amikor Zac Efron tangában hátraszaltózik? Gerjed valaki arra, ha a fogyatékossággal, a kiskorúak drogellátásával vagy a horogkereszttel viccelődnek?
El tudják képzelni Zac Efron arcát és De Niro farkát egy közös képkivágásban?
Ez. Nem. Vicc. Csak egy a száz hasonló gegből, amin térdünket csapkodva nevetnünk kéne.
Elfogadom, vannak, akik azért járnak moziba, hogy ne kelljen gondolkodniuk. Akik a pénztárnál gondosan lecsatolják az agyukat, és csak egy akkora baromságra vágynak, ami legalább aznapra kiüti őket. Hollywood mindig is boldogan állt a rendelkezésükre. De hogy Robert De Niro miért óhajt asszisztálni ehhez, az számomra rejtély - és az egyetlen indok, hogy a Nagyfater elszabadul című filmről írjak. Mert aki a Jackass-t szereti, rendben van, legyen boldog vele. De ahhoz nincs szükség a világ egyik legnagyobb színészére.
Nem arról beszélek, hogy egy nagy színész ne szerethetne komédiázni, ne vehetne részt boldogan akármilyen olcsó ripacskodásban, vásári komédiában. Visszamenőleg azonban Mont Blanc-i magasságokba kerül az Apádra ütök-széria ahhoz képest, amit most művel. Csak a pénz miatt vállalta? De ahhoz még most is túl sokat foglalkoztatják, nem fenyegeti a mellőzöttség réme. A Joy vagy A kezdő friss munkái, és egyikben sem tűnt levitézlett legendának.
Az egyetlen tippem, hogy épp a saját legendájának akart bemutatni, ráköpött a mellszobrára.
Hogy ne A taxisofőr fenyegető őrülete vagy a Dühöngő bika jusson róla eszünkbe, hanem egy kerge öregúr szánalmas szexuális gerjedelme.
A másik lehetőség, hogy csak annyit vett észre a sztoriban, hogy adott egy fiatalos nagypapa, aki vagányságban, felvilágosultságban kenterbe veri az unokáját, és végre bebizonyíthatja, hogy a hetveneseknek is működik még a cerkájuk. Hogy ezt egy ostoba, ízléstelen, zavaros forgatókönyvbe csomagolták, az nem tűnt fel neki. A szeme már nem olyan éles, mint a szerszáma.
A Nagyfater elszabadul ugyanis egy átverés, minden szinten. Először is azt hazudja magáról, hogy komédia fiataloknak. Főhőse a kikent-kifent, megfelelési kényszeres Jason (Zac Efron), aki kötelességtudatból elkíséri nagyapját egy ártalmatlannak tűnő kirándulásra. Aztán rövid úton megszabadítják a ruháitól, és onnantól három feladata marad: bamba arccal követni az eseményeket, magát a legkülönfélébb helyzetekben kompromittálni, és tökéletesen kidolgozott, mégis gnómnak tűnő testét minden lehetséges szögből megmutatni.
Ebből akár arra is következtethetnénk, hogy a szexizmus ellen tüntető filmkészítők kifejezetten a női közönséget akarták megszólítani, Zac Efront is ezért választották a szerepre. A poénok árnyaltsága és tartalma mégis ízig-vérig macsó ízlésre vall, azt a világot idézi, amit férfiak egymás között tartanak viccesnek.
Aztán azt is sugallja a film, hogy itt minden belefér, semmi sem szent. ugyanolyan súlytalan és vicces a gyász, mint a rendőr és a drogdíler, de a legmulatságosabb ejakuláló farkakat - különféle változatokban - festeni alvó emberek arcára. Aztán egyszer csak hopp, mégis akarnak valami értéket képviselni.
Na, ez az, aminél nincs szánalmasabb.
Elhinné valaki a Jackass szereplőinek, ha egyszer csak kiállnának a jelenetből, és ájtatos arccal prédikálni kezdenének?
Hogy akkor most álljunk meg egy szóra, szálljunk magunkba, és pillantsunk a lelkünk mélyére! Holnaptól, ha lehet, legyünk hűek önmagunkhoz, segítsünk az elnyomottaknak, és figyelem, jó apává válni sosem késő!
A Nagyfater elszabadul alkotói odáig mennek a hipokritaságban, hogy még egy latin mondást is előrángatnak a szekrényből. Mert ugye ami latinul van, azt máris komolyan kell venni. Aztán adjuk még hozzá Zac Efron kifejezéstelen csillagszemeit, amint kibuggyan belőlük egy könnycsepp, és lám, mégiscsak lányoknak csináltuk ezt a filmet. Lányoknak is, meg a fiúknak is, mindenkinek, aki elmúlt már tizennyolc, de szellemi színvonalát tekintve megmaradt hétévesnek. (Bocsánatot kérek a gyerekektől, ők ennél jóval finomabbak és értelmesebbek.)
Majd miután túléltük az összes obszcén faviccet, ócska magamutogatást, értelmetlen ájtatoskodást, és végre eljutottunk a fináléig - ami természetesen De Niro jutalomjátéka lehet -, akkor jön a műfaj igazi szembeköpése, a Nagy Behódolás.
A kanos öregúr végre megkettyintheti a húszéves lotyót, akire egész addig csorgatta a nyálát, erre a csaj fehérneműben lovagolja meg.
Csipkés melltartóban, falatnyi tangában sikkangat, mint akit jólneveltsége visszatart attól, hogy meztelen testével sokkolja a nagyérdeműt. Láttunk előtte pőre péniszt, szőrös feneket, ondófoltot és kinagyított fanszőrzetet - és akkor két cicitől megijedtek?
Szánalmas banda: mindenkinek meg akart felelni, és mindenkit átvert. Aki tahó, legalább csinálja őszintén, hittel, rettenthetetlenül, a szűzkurvát mindenki lenézi.
De Niro persze túléli ezt a szégyent, de egykönnyen nem bocsátjuk meg neki, hogy az arcát, a nevét, a hitelét adta ehhez.