Nincsenek rendszeres időközönként ismétlődő véres mészárlások, nincsenek a nézőt a székből kiugrasztó ijesztgetések. Az egészség ellenszere mindent megtesz azért, hogy minél távolabb kerüljön a mostanság divatos horrorirányzatoktól. A Karib-tenger kalózai első három részét és A kör amerikai remake-jét jegyző Gore Verbinski újranézhette a kedvenc olasz horrorjait, germán várlegendákból inspirálódhatott, majd mindehhez átmentette Az időjós című remekműve depresszív, kékes-zöldes színvilágát.
Az európai műfaji hagyományoknak megfelelően a történetet csak jelzésszerűen dolgozta ki, helyette mindent a hangulatnak rendelt alá. És valóban, a nagyváros fullasztó geometriája, az Alpok kanyargós útjai és a hegytetőn álló szanatórium gyanús tökéletessége szinte rögtön beszippantja az embert. Végre valami más a műfajon belül: egyszerre grandiózus, bizarr és meseszerű.
A horrorfilmhez remekül passzoló fizimiskájú Dane DeHaannal együtt fedezhetjük fel, milyen gyógymódot folytatnak a szanatóriumban, mivel tudják a pénzügyi elit tagjait magukhoz csábítani, és miért van az, hogy senki nem hagyja el az intézményt. Ezzel párhuzamosan a kastély régi tulajdonosának, egy megtébolyult, hajmeresztő dolgokat művelő bárónak a titkáról is egyre több minden kiderül.
A baj mindezzel az, hogy Verbinski maga is eltévedt a szanatórium labirintusszerű folyosóin. Az egészség ellenszeré-ben az a legkülönösebb, hogy több mint két órán át tart a nyomozás, és csak az utolsó negyedórában gyorsulnak fel az események, és kapjuk meg azt a tempót, amihez manapság hozzá vannak szokva a nézők. Az őrületesen elnyújtott, 146 perces játékidőt semmi sem indokolja azon kívül, hogy Verbinski foglya lett a saját képzelete termékének.
Ahogy a szanatórium dúsgazdag, zombiként élő nyugdíjasai, úgy a rendező sem képes arra, hogy elhagyja az épületet, újabb és újabb túrára indul kamerájával a tekervényes folyosókon.
Verbinski néhány ötletétől tényleg feláll az ember hátán a szőr. A film után már sohasem tudok ugyanúgy ránézni egy angolnára, mint előtte, és még egy jó ideig viszolyogni fogok a wellnesstől. Viszont kedvet kaptam ahhoz, hogy gótikus horrorokat nézzek. Az amerikai rendező akaratlanul bár, de magyar kollégáinak is üzen, a Gellért fürdő és társai tökéletes helyszínek lennének egy hazai horrorhoz.
A film egyedi látványvilága minden dicséretet megérdemel, de szívszorító belegondolni, hogy a műfaj két európai mestere, Dario Argento és Mario Bava fénykorukban mekkora csodára lehettek volna képesek, ha Az egészség ellenszere költségvetéséből és a grandiózus díszletei között dolgozhattak volna.