Mindenki emlékszik, kivel csókolózott a Trainspotting zenéjére

A T2: Trainspotting londoni bemutatója után a rendező, Danny Boyle és a Begbie-t alakító Robert Carlyle arról meséltek az Origo Filmklub riporterének, hogy hogyan befolyásolta a brexit a folytatás történetét, hogy Begbie miért veszedelmesebb alak, mint az első rész idején. Azt is megtudtuk, ki engedett a Ewan McGregorral való összeveszés után, és hogy mi lett az első rész horrorbabájával. Sőt, még a harmadik Trainspotting lehetőségére is kitértek a kerekasztalos interjú során.

Danny Boyle mozifilmes karrierje 1994-ben a Sekély sírhant-tal indult, majd két évvel később a Trainspotting elképesztő világsikerével folytatódott. Számos műfajban bizonyított: a 28 nappal később zombiapokalipszist vizionáló katasztrófafilm, a Napfény sci-fi, míg a Transz agybakólintós krimi. Legnagyobb mozis sikere a nyolc Oscar-díjas Gettómilliomos, de azóta a 127 órá-val és a Steve Jobs-szal is bejárt pár díjkiosztót. 2012-ben ő rendezte a londoni olimpia nyitóünnepségét.

Danny Boyle a Gettómilliomos rendezéséért elnyert Oscar-díjjal a 2009-es gálán Forrás: AFP/2009 Getty Images/Kevork Djansezian

Robert Carlyle 56 éves skót színész, 1996-ban a Trainspotting legőrültebb karakterének, Begbie-nek a megformálásával robbant be a filmvilágba, de egy év múlva már egy sokkal szelídebb filmjét, az Alul semmi-t jelölték Oscar-díjra. Boyle-lal A part és a 28 héttel később (a folytatásnak csak a produceri teendőit vállalta Danny Boyle) című filmeken is együtt dolgozott, az 1999-es James Bondnak (A világ nem elég) pedig ő volt a főgonosza. Az utóbbi években főleg televíziós szerepeket vállalt, az Egyszer volt, hol nem volt című sorozata már a hatodik évadjánál tart.

Robert Carlyle A világ nem elég című James Bond-filmben Forrás: InterCom

A kerekasztalos interjú keretében kilenc másik újságíróval együtt faggattuk Danny Boyle-t és Robert Carlyle-t, majd Ewan McGregort és Jonny Lee Millert (ezt az interjút a jövő héten olvashatja majd rovatunkban).

A T2: Trainspotting-ról beszélgetve a rendező és színésze elejtenek pár kisebb spoilert a film cselekményével kapcsolatban, ezekre mindig előre felhívjuk a figyelmet.

A Trainspotting még ma is ütősebb minden szernél

Huszonegy évvel az első rész után elkészült a Trainspotting folytatása. A kilencvenes évek legnagyobb európai kultfilmjén filmrajongók egy generációja nőtt fel – rongyosra hallgatták a zenéjét, kívülről fújták a "Válaszd az életet" monológot, és minden gusztustalan nyilvános vécéről Skócia legmocskosabb budija jutott az eszükbe. A T2 Trainspotting elsősorban nekik szól, és nem fog csalódást okozni, de az újonnan bekapcsolódók is megértik majd, miért volt ez ennyire nagy szám húsz évvel ezelőtt. Olvassa el kritikánkat!

Az interjú kezdetén Danny Boyle azonnal exkuzálja magát, hogy el kell mennie a mosdóba.

Akkor addig beszéljük ki Dannyt! Milyen volt vele dolgozni?

Robert Carlyle (RC): Szerencsés vagyok, mert már negyedszerre dolgoztunk együtt, és minden alkalom egy igazi csoda, a világ végéig is elmennék érte. Mindenki ezt mondaná róla, mert mindenki imád vele forgatni. Számára a filmforgatás mindig összjáték, azt érezteti veled, hogy ez ugyanannyira a te filmed, mint az övé. Mindig kikéri a véleményedet, odafigyel rád, és még sohasem hallottam, hogy bárkinek azt mondta volna, hogy ez azért lesz így, mert én azt akarom. Mindig mi; próbáljuk meg ezt, csináljuk azt, satöbbi. Nagyon sok rendező csak odaállít, és dirigál, hogy mit csinálj.

Robert Carlyle a T2: Trainspotting világpremierjén Edinburgh-ban Forrás: AFP/Andy Buchanan

Ezek szerint bevonta önt Begbie karakterének a kidolgozásába, együtt döntötték el, hogy milyen ember legyen most?

RC: Abszolút!

Úgy értve, hogy már a forgatókönyv fejlesztésének a fázisában is?

RC: Nem annyira a forgatókönyv írásakor, mert az egy független kreatív folyamat, de amikor már készen álltunk a forgatásra, megbeszéltük, hogy mit kellene kihoznom színészként a figurából. Ő százszázalékosan biztosítja a keretet a színészi önkifejezésre, és mesterien megtalálja, hogy mi kell az alakításodból a filmbe.

Danny Boyle (DB): Tudom, hogy sok rendező konkrétan eljátssza a színészeknek, hogy mit szeretne tőlük viszontlátni, de én erre képtelen vagyok, főleg ilyen őrült figurák esetében. Az én feladatom, hogy megtaláljam a megfelelő színészeket a szerepekre.

Ewen Bremner, Ewan McGregor, Robert Carlyle és Jonny Lee Miller a Trainspottinghoz készült promófotón Forrás: Budapest Film

Meggyőződésem, hogy 80-90 százalékban a casting a siker kulcsa. És

én ezzel a négy fickóval megütöttem a főnyereményt!

Az ő kombinációjuk olyan isteni szerencse, amilyenről minden rendező csak álmodik. Ilyen színészi összhangot nem tudsz megtervezni, és mivel tudtam, hogy velük ez eleve adott, a legnagyobb felelősséget az jelentette, hogy jó alapanyagot, egy ütős forgatókönyvet tudjak eléjük tenni. Szerencsére, amikor kész lett a forgatókönyv, éreztem, hogy ez remek, ebből ki tudunk hozni valami nagyon jót együtt.

Ők pedig mindannyian hozzá tudtak tenni apró dolgokat a karaktereikhez, például Ewan azzal jött, hogy amikor újra találkozik Jonnyval, akkor úgy jön be a kocsmába, mintha ő lenne a Stone Roses egyik tagja inkognitóban. Robert erre gondolt szerintem, hogy csak keretet biztosítok az alakításokhoz. Elvégre rendezőként számtalan lehetőséged van, hogy hogyan add vissza, amit a színészed kínál. Persze, megteheted azt is, hogy csak egyszerűen felveszed, vagy inkább megpróbálod úgy visszaadni, hogy a lehető legjobbat hozd ki belőle, sőt építs rá.

Robert Carlyle a T2: Trainspotting című filmben Forrás: InterCom

Egyébként az első jelenet, amit elképzeltem, az Renton és Begbie első találkozása volt. Tudtam, hogy ha ezek ketten egy légtérbe kerülnek, ott kitör az őrület, amire az egész filmet lehet alapozni.

Robert, önt mi vonzotta most Begbie megformálásában? Elvégre akármekkora pszichopata is ő, ezúttal több szempontból is igencsak letörték a szarvát.

RC: Begbie világéletében egy kellemetlen alak volt, ez nem változik.

Enyhe SPOILER következik

De amikor először viszontlátjuk, feltételes szabadlábra bocsátásban bízik, és egész reményteli a karaktere. Persze, amint megtudja, hogy leghamarabb öt év múlva szabadulhat, újra elszakad nála a cérna. Innen már adott, hogy fizikailag és mentálisan is meglehetősen rossz passzban legyen. Ezért amint kikerül, biztosak lehetünk benne, hogy egy nagyon veszélyes pali. Sokkal veszélyesebb és nagyobb pszichopata, mint az első filmben. Ráadásul minél csendesebbnek tűnik, annál jobban lehet aggódni miatta.

Robert Carlyle a T2: Trainspotting című filmben Forrás: InterCom

Élveztem ezt az ívet, hogy egyre jobban magába fordul, de közben egyre fenyegetőbb lesz. A legfontosabb pedig vele kapcsolatban, hogy felismeri, hogy elveszítette a fiát. Idegenek egymás számára, akik nem érthetik meg egymást. Számomra nagyon fontos, hogy családos ember és apa vagyok, ezért Begbie tragédiáját ebben látom, hogy képtelen kapcsolatot kialakítani a saját vérével.

SPOILER vége

Egyébként mindig reménykedtem, hogy egy napon újra eljátszhatom őt. Teltek az évek, és időről időre felmerült a folytatás lehetősége, én pedig mindig elgondolkodtam rajta, hogy hol lehet most Begbie. Igazából sosem engedtem el a karaktert, de ha akartam volna, se tudom, mert heti szinten szólítottak le az utcán, hogy mi van Begbie-vel, és mikor láthatják újra.

Az első film a kilencvenes évek Nagy-Britanniájának az emblematikus filmje, sokak számára a hosszú Thatcher-éra utáni fellélegzés pillanatképe. A T2-t mennyiben befolyásolta az, hogy hol tart most Nagy-Britannia, és hova tart a brexit után?

Enyhe SPOILER következik

DB: Fontos momentum, hogy EU-támogatásra pályáznak benne, és meg is kapják. Ki tudja, mi lesz azzal a pénzzel? Egy ponton az EU küldeni fog valakit, hogy utánanézzen, hova tűnt a pénz.

SPOILER vége

Nem is tudom, nagy szerencse, ha a filmed megragadja a korszellemet, és a történelem része lesz, de erre nem lehet előre számítani. Amikor forgatsz, megpróbálod a lehető legjobbat kihozni az akkor rendelkezésedre álló alapanyagból, nem számíthatsz a történelem segítségére.

Danny Boyle a 2017 Berlinalén a T2: Trainspotting sajtótájékoztatója előtt Forrás: AFP/Tobias Schwarz

A brexitről szóló népszavazás a forgatás alatt történt, és vacilláltunk is, hogy kivegyük-e az EU-támogatásra való utalást, de végül úgy döntöttünk, hogy maradjon csak, elvégre ki tudja, mi fog történni végül. És most itt vagyunk több mint fél évvel később, és tényleg: ki a franc tudja, mi fog történni végül? Mindenesetre abban a jelenetben, ahol ki vannak rakva a zászlók, direkt benne hagytuk az EU-zászlót, a Union Jacket és a skót zászlót is, a biztonság kedvéért.

Az első film forgatásakor számítottak ekkorra sikerre, illetve hogy ilyen széles körben ennyire betalál majd?

RC: Nem, nem igazán. Azzal tisztában voltunk, hogy a regény fantasztikus és nagyon népszerű. De maximum arra számítottunk, hogy Skóciában szeretik majd a filmet is, mert közel áll hozzájuk. De arról, hogy ilyen szinten keblére öleli a közönség először Nagy-Britanniában, majd az egész világon, álmodni se mertünk volna.

Robert Carlyle és Ewan McGregor a Trainspotting című filmben Forrás: Budapest Film

Ahogy emlegettük az imént, szerencsénk volt, hogy pont akkor ocsúdott fel az ország több mint húszévnyi kőkemény thatcherizmusból, és a filmben, a zenében is egy óriási robbanás következett be; ki voltak éhezve az emberek a kultúrára és a művészetre. Mázlink volt, hogy ennek a részesei lehettünk, de megjósolni ezt semmiképp sem lehetett volna. Az pedig Danny és a film érdeme, hogy a Trainspotting ennyi idővel később is megállja a helyét.

Mennyire volt fontos összetevő a nosztalgia a második film elkészültében?

DB: A nagy része a nézőkből ered. Konkrétan csak egy percnyi anyagot vágtunk be az első filmből, minden más a néző agyában kapcsolódik össze az első filmmel. Persze ez jórészt tudatos a részemről, nem tagadom, de az egyik legfontosabb érv a folytatás elkészítése mellett eleve az volt, hogy a nézők mennyire ragaszkodnak ezekhez a figurákhoz.

http://daily-mcgregor.tumblr.com/post/152695679809/trainspotting-1996-t2-trainspotting-2017

Húsz év alatt számtalanszor állítottak meg az utcán, hogy arról csevegjünk, vajon mi lehet most a trainspottingos srácokkal. Sőt, sok néző többet tud róluk, mint én magam, én egy csomó mindent el is felejtettem velük kapcsolatban. Mindenesetre egy ilyen film esetében kulcsfontosságú az is, hogy a néző mit ad hozzá saját maga, hogy vele mi történt az elmúlt húsz évben. Visszaemlékszel, hogy hol, mikor, kivel láttad először, és hol tartottál akkor az életedben, és erre lehet alapozni.

Minden kis momentum be tudja kapcsolni a nosztalgiareflexeket, amivel el lehetett játszadozni, különösen a zene esetében. Némelyik számot már nem hallottad egy ideje, de mihelyst felcsendül, azonnal felidéz egy időszakot az életedből, vagy hogy kivel csókolóztál rá annak idején. Mindenki emlékszik rá, hogy kivel csókolózott a Trainspotting zenéjére.

Bámulatos, hogy mindenkit sikerült rábeszélni, hogy visszatérjen, még ha néhányukat csak egy cameo erejéig. De a minap, amikor újranéztem az első filmet, arra gondoltam, mi lehet vajon Dawnnal, a filmtörténelem talán legtöbb rémálmot okozó csecsemőjével?

DB: Nevetni fog, de mindjárt megmutatom! (előszedi a telefonját, és behozza a Facebookot) Szóval itt vannak, merthogy ikrek. Amikor kisbaba szerepel a filmben, a legjobb ikreket szerződtetni. Egyébként nekem is van ikertestvérem. De nem ezért, hanem ha az egyik épp sír vagy alszik, addig a másik bevethető. Szóval ezek az ikerlányok játszották Dawnt, és ha nosztalgiát akartok, illetve elmélázni az idő múlásán, akkor csak nézzetek rá erre a két szép 22 éves nőre!

Dawn a Trainspotting című filmben Forrás: Budapest Film

RC: Igen, eljöttek az edinburgh-i premierre, és mondták, hogy „Helló, mi vagyunk a baba!”.

És a többi közreműködővel kapcsolatban is cél volt, hogy minél többen visszatérjenek az eredeti film stábjából?

DB: Igen, ügyeltünk rá, hogy aki csak tud, visszatérjen. A stábtagokkal kapcsolatban ez nem mindig volt egyszerű, mert azóta sokan szétszéledtek, másokkal dolgoztak. Vagy Brian Tufano például, az eredeti Trainspotting operatőre nincs túl jól mostanában, az utóbbi öt évben gyakorlatilag visszavonult.

Ewan McGregor és Brian Tufano operatőr a Trainspotting legendás vécés jelenetének forgatásán Forrás: Budapest Film

Szóval változó, nyilván számítottunk arra, hogy mekkora erőt ad, ha összeáll az eredeti csapat, de nem sikerült mindenkit visszacsábítani. De alapvetően a négy főszereplő jelentette a kontinuitást, és a film egy elképesztő módja annak, hogy lefagyasszuk az időt.

A színészekkel szemben ez kegyetlenség, hiszen egy-egy ikonikus szerepük alapján őrizzük meg őket a memóriánkban, és utána könnyen csalódást okozhatnak, ha az életben vagy egy más filmben nem is emlékeztetnek a fejünkben őrzött pillanatképre.

Ewen Bremner, Ewan McGregor, Jonny Lee Miller és Robert Carlyle a T2: Trainspottingban Forrás: InterCom

Ebben a filmben most megpróbáltuk kiolvasztani ezt a lefagyasztott időképet, és bemutatni, hogy Ewan McGregor, illetve Renton vagy Robert Carlyle, azaz a fejedben őrzött Begbie márpedig most már ilyen. De mindannyian öregszünk és meghalunk, csak az különbözik, hogy mennyi időnk maradt még, hogy elmondjuk, amit szeretnénk.

Robert, önt színészként hogyan érinti viszontlátni fiatalkori önmagát az első részben?

RC: Ennél a filmnél alap volt, hogy öregebbnek kell kinéznünk. Egyébként egy csomó forgatáson reggel úgyis az első dolgod, hogy beülsz a sminkes székébe, és ő majd rád rak mindenféle kulimászokat, és megoldja, hogy annyinak nézz ki, amennyit a szerep megkövetel. De itt nem volt smink, mindenki úgy néz ki, mint az életben, ami kicsit ijesztő volt, de egyben katartikus is, hogy erre nem kellett gondolni. Végül kifejezetten élveztem, felszabadító érzés volt.

Éreztek egyfajta kényszert, hogy legyen minél több kikacsintás az első részre? Hogy mindenképp legyen egy vécés jelenet, vagy egy olyan, ahol Renton bevigyorog egy autó szélvédőjén?

DB: Kényszert semmiképp sem, sőt, a forgatókönyvben igazából csak egy konkrét nosztalgiázós jelenet volt; amikor Spud kijön a bokszklubból, és a Calton Roadon, a boltív alatt rátörnek az emlékek. Ez benne volt a forgatókönyvben, mint egy fontos momentum, és ott a zene is az első filmre utal.

Ewen Bremner a T2: Trainspotting című filmben Forrás: InterCom

De a többi referencia inkább a forgatás közben adódott, és nem egyszer a színészek maguk javasolták, hogy most olyan képet fogok vágni, mint az első filmben, vagy úgy fogok mozogni, és ezeket hagytuk, ha természetesnek hatottak.

Enyhe SPOILER következik

RC: Pont, amikor néztem a kész filmet a premieren, akkor nekem is eszembe jutott, hogy amikor megtudják, hogy megnyerték a pénzt, akkor pont úgy reagálnak, mint az első filmben!

SPOILER vége

Nem titok, hogy Ewan McGregorral egy időben megszakadt a kapcsolata. Az idő minden sebet begyógyít?

DB: Ezt a sebet inkább Ewan jófejsége gyógyította be. Nem vagyok büszke arra, ahogy akkor, A part előkészítése idején viselkedtünk vele, és ő nagyon kegyes volt, hogy megbocsátotta nekem mindezt. Csodálatos volt újra együtt dolgozni, és nagyon örülök, hogy magunk mögött hagytuk a konfliktusokat.

Igaz, hogy Kelly Macdonalddal jóval több jelenetet leforgattak, csak ezeket a részeket végül kivágta?

DB: Másfél jelenete nem került be, az igaz, de úgy éreztem, hogy nem tesz semmit hozzá a történethez.

Enyhe SPOILER következik

Lényegében egy tökéletes cameót szántunk neki, és úgy éreztük, hogy a „túl fiatal hozzád” mondat a megfelelő kilépő volt számára Renton életéből. Egyébként pedig ennyiből is egyértelmű, hogy a srácokkal ellentétben az ő élete sikeres. Jó állása van, menő ügyvéd, és tökéletesen szimbolizálja, hogy Rentonék mennyi időt elvesztegettek. A történet a négy férfi sorsára koncentrál, és a nőknek csak egy-két pillanat jut, de azok a pillanatok elég sokatmondóak.

Kelly Macdonald a Trainspotting című filmben Forrás: Budapest Film

Begbie felesége felnevelt egy gyereket, és amikor Begbie azt mondja a fiának, hogy „jobb ember leszel, mint én valaha voltam”, az természetesen az asszonynak köszönhető. Spud barátnője hasonlóképp, és ott talán pont az a tény viheti később előbbre Spudot, hogy szeretne hozzájuk tartozni, nem kimaradni az életükből.

SPOILER vége

A „Válaszd az életet”-monológ aktualizálása mindenképp benne volt a pakliban?

DB: Az első filmnek az a monológ az egyik tartópillére; az igazi fiatalkori, mindent tagadó, mindennel szembehelyezkedő, „mindenki kapja be, ha ezek a választások állnak csak előttünk” lázadás kifejezésre juttatása.

Ebben a filmben más a funkciója; kétségbeesettséget, a fiatalkori illúziók elveszítését hivatott szimbolizálni, egyfajta verejtékes, éjszakai gondolatokat kimondó, „mit tettem az életemmel”-monológ, ahol a választható lehetőségek száma igencsak megcsappant. De igazából a legfontosabb szerintem ebben a monológban az a felett érzett bűntudat megjelenítése, hogy Renton nem jött haza az anyja temetésére.

Lesz harmadik rész, egy T3?

DB: (nevetve) Furább dolgok is történtek már. Mindenesetre, ha az első után kérdezték volna, biztos teljes képtelenségnek tartjuk a folytatás lehetőségét. Most viszont már nem lenne túl hiteles ugyanaz a reakció.