A sajtótájékoztató távolról sem katartikus műfaj. Sokszor nem több körülményes kérdések és akadozó válaszok összességénél, aminek egy jellegtelen terem és unott arcok adják a díszletét. Az Oscar-díjat nyert Mindenki tiszteletére megrendezett sajtótájékoztató azonban rácáfolt a sztereotípiára, köszönhetően a szokatlan tornatermi környezetnek, a lassanként belelendülő alkotóknak és legfőképpen a Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola gyermekkórusának, akiknek a csodaszép éneklésével kezdődött és zárult az esemény.
Deák Kristóf rendező az első percekben még kereste a hangját, megilletődöttségét az előtte éneklő kórussal magyarázta, illetve alighanem az is szerepet játszott benne, hogy a sajtótájékoztató napján érkezett haza Amerikából. Az elmúlt hetekben szerzett közszereplői rutinjára támaszkodott, és hosszú köszönetnyilvánításba fogott. Itt még semmi jel nem mutatott arra, hogy a végén elérzékenyülve fogok ülni egy iskolai széken.
A rendező köszönetet mondott a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak, amelynek a támogatásával az egész projekt elkezdődött 2014-ben, később a Daazot és a Filmalapot is felemlegette. Az alkotói csapatot is méltatta, akik közül nyolcan ültek mellette.
Steinhauser Andrea casting director, Csillag Manó vágó, Balázs Ádám zeneszerző, Gáspárfalvi Dorka, Udvardy Anna producer, Maly Róbert operatőr, Wunder Judit látványtervező és Juristovszky Sosa jelmeztervező. A közönség soraiban foglalt helyet Molnár Mónika kórusvezető, neki, illetve a Bakáts Téri Általános Iskola gyerekeinek és tanárainak is megköszönte a támogatást Deák.
Az eseményen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának tagja felidézte, hogy a Mindenkit 2014-ben a Magyar Média Mecenatúra program keretében nyolcmillió forinttal és adó-visszatérítési lehetőséggel támogatták. Hozzátette, hogy a szervezet az elmúlt hat évben összesen több mint 8,8 milliárd forinttal támogatta 902 kortárs magyar filmalkotás megszületését.
Arra mindenképpen jó volt ez a rész, hogy lássuk, hogy a rendező és a főszereplők mellett még milyen sok ember és szervezet munkája kellett a világraszóló sikerhez. Két fontos hiányzója azért volt a sajtótájékoztatónak: a Mindenki másik főszereplője, Hais Dorottya külföldön tartózkodik, Szamosi Zsófia pedig filmet forgat, ezért nem tudtak jelen lenni.
„Ha engem érdekel, akkor a közönséget is érdekli” – árulta el Udvardy Anna producer, hogyan állt a filmötlethez, amikor Deák megkereste vele. Amikor először látta a kész művet, azt gondolta, hogy ezt a filmet, bármi is legyen az ára, de el kell juttatni a közönséghez.
Kis túlzással ugyanannyi munka volt idáig eljuttatni a filmet, mint elkészíteni
– érzékeltette Deák, mennyire nehéz ügy egy kisfilm népszerűsítése. Állandó probléma, hogy kisfilmet csak nagyon kevés ember néz, a Mindenki-t is csak akkor nézték meg tömegével itthon, miután belátható közelségbe került az Oscar.
Azt a célt tűzték ki, hogy a világon minél több helyen láthassák a Mindenki-t. Ezen dolgozott Kristóf, mint egy gép, az Oscar csak egy álom volt, vagy talán még az sem. A tokiói rövidfilmes fesztivál megnyerése után a rendező elsőként a producert hívta fel, és annyit mondott neki, hogy irány az Oscar!
Itt fordult igazán komolyra a film története. A fesztivál megnyerésével a Mindenki jelölhetővé vált az Oscarra. Amikor bekerült a legjobb tízbe, Udvardy elsírta magát, a legjobb ötnél már nem tudott mit mondani, a gálán pedig már nem is tudta, mi történik. „Kristóf felkapott és felvitt a színpadra.”
A producer mindig maga mellett fogja tartani a szobrát, hogy emlékeztesse arra, hogy további munkára kötelezi ez az elismerés. Deák is úgy érzi, hogy a szobor kötelezettséggel is jár. Édes tehernek nevezte, és lehet, hogy olyan helyen fogja tartani, ahol rázárhatja a szekrényajtót, és így nem kell minden egyes nap látnia.
Az Oscar-díj óta heves értelmezési viták indultak el a Mindenki-ről, különféle ideológiákat próbálnak meg belelátni, a tanárnő tetteinek megítélése is szélsőségesen ingadozik, de ez nem bántja Deákot.
"Nagyon örülök, hogy beszélgetnek a filmről. Az érdemei közé tartozik, hogy gyökeresen eltérő értelmezéseket is ki lehet hozni belőle. De itt meg is állnék, mert szerintem az alkotónak nem feladata az értelmezés."
Deák abban bízik, hogy értelmes és intelligens vita alakul ki a filmről. Annyi értékítéletet azért megengedett magának, hogy a kevésbé jól éneklő gyerekeket tátogásra bíró tanárnő
nem jól reagálta le a helyzetet, nem a gyerekek érdekeit nézte.
Hozzátette, hogy ezzel nem az egész szakmának akart beolvasni. „A fél családom pedagógus, a fejemet is vették volna, ha úgy érzik, hogy egy tanárok elleni kiáltványt készítettem el.”
„Nagyon sok rossz cikk is megjelent a filmről az Oscar óta” – fogalmazott élesen a 14 éves Gáspárfalvi Dorka. Szerinte amikor valami sikeres Magyarországon, akkor arról kezdenek beszélni, hogy az miért nem jó, „pedig úgy kellene hozzáállni, hogy az miért jó”. A mindig elbűvölő gyerekszínész lassanként oldódott fel, egy ponton aztán még az újságírók és a moderátor szerepét is átvette: „Mindenki mondjon egy mondatot, de nekem mindegy, mondhattok többet is” – fordult a kisfilm alkotói felé.
Steinhauser Andrea casting director már a legelején megérezte, hogy a két kislány nagyon jó együtt, intelligensnek és tehetségesnek nevezte őket, a játékukat pedig természetesnek. Egy dolgot nem tudott előre, hogy vajon együtt tudnak-e működni a rendezővel. Akkor lett biztos Dorka és Dorottya szerepeltetésében, amikor azt látta, hogy a rendező nagyon finoman és érzékenyen nyúlt a gyerekekhez, nem erőltetett rájuk semmit.
Hais Dorottya már az elején elmondta, hogy neki Liza szerepe tetszik jobban, de a hangja nem jó, és kijelentette, hogy őt a végén a szóló éneklésnél le kell szinkronizálni. A rendező sokáig gondolkodott a lány kérésén, de végül belement, és az eredetileg Gáspárfalvi Dorkának szánt szerepet Dorottyának adta. Gáspáfalvinál viszont pont fordított volt a probléma, nála az volt a nehéz, hogy hamiskásan énekeljen.
A sajtótájékoztató egyik legfontosabb pillanata akkor jött el, amikor a tornaterem két szélén üldögélő kórustagok közül felállt Walton Rebeka, akinek a hangját hallhattuk a film fináléjában. Fontos pillanat volt ez, hiszen egy olyan gyerek körül kattogtak a fényképezőgépek és kapott hangos tapsot, akinek nagy része volt a film sikerében, de eddig kevés alkalommal esett róla szó.
A sajtótájékoztató végén ismét elfoglalta a pódium előtt elterülő üres teret a gyermekkórus, majd egy aranyos tátogós poén után elénekelték a film végén elhangzó Bodzavirág című kórusművet. Sosem hittem volna, hogy egy sajtótájékoztatón fog rajtam végigfutni a libabőr, de remek érzés volt végre élőben is megtapasztalni, milyen csodaszép éneklésre képes a Bakáts Téri Általános Iskola kórusa, mekkora ereje van a tisztán csengő, gyermeki hangnak. Gáspárfalvi Dorka a pódiumon ült a háttérben, de ő is együtt énekelt a kórussal.
A csoportkép készítése pedig egy olyan fordulatot hozott, amitől már azt is elfelejtettem, hogy sajtótájékoztatón vagyok. Az történt, hogy a kórusvezető egy idő után elunta a mozdulatlanságot, és hangosan arra buzdította az addig fegyelmezetten viselkedő diákjait, hogy forduljanak meg, és nézzék meg maguknak a szobrot.
Ezen a ponton mindegyikükből előtört a boldog nyertes, és összetömörülve azon versengtek, hogy végre megérinthessék a szobrot, aminek a megszerzése rajtuk is múlt. Bulihangulat uralkodott el a tornateremben, csendes felnőtt résztvevőként nekem annyi jutott, hogy széles vigyorral az arcomon figyeltem a kapálózó kezeket.
Ez a díj több tucat gyereket tett boldoggá – már csak ezért megérte elkészíteni a filmet, és utána még tengernyi munkát abba fektetni, hogy felfigyeljen rá a világ.