Ti is ki fogtok utazni Los Angelesbe az Oscar-gálára?
Gáspárfalvi Dorka: Igen, február 23-án utazunk. Átrepülünk az Atlanti-óceánon!
Mikor kezdtetek el színészkedni?
Hais Dorottya: Nagyon régen.
GD: Öt-hat éves koromban kezdtem el reklámfilmekben és filmekben szerepelni. Hatévesen kaptam meg az első komoly filmszerepet, Szabó István Az ajtó című filmjében játszottam Helen Mirren gyermekkori énjét. Hosszan tartó casting volt, Szabó István választott ki. Nagy öröm volt, hogy bekerültem, viszont nagyon bántott, hogy nem ugorhattam le a kis szénapadlásról a nagy szalmaboglyába, mert féltett a rendező, és helyettem egy dublőr kislány ugrott le. Végül persze leugrottam én is, de titokban.
Már akkor is kaszkadőrködtél?
GD: Nem, akkor kezdődött az egész. Megismerkedtem a dublőr kislány kaszkadőrkoordinátorával, Gulyás Kiss Zoltánnal, és az ő iskolájába kezdtem el járni. Mondtam neki, hogy ez engem nagyon érdekel, mert imádom a veszélyekkel teli életet. Felnőttek között végeztem el ezt a képzést.
HD: Nekem az elején nem igazán ment a dolog. Kicsi voltam és félénk, de ahogy egyre többet jártam forgatásokra, felbátorodtam. Megkaptam egy főszerepet egy reklámban, ráéreztem az ízére, nagyon megtetszett.
Amikor még nem ment, akkor is azért akartad csinálni?
HD: Eleinte anya vitt, de amikor az első nagy forgatáson túl voltam, azután már én is akartam.
Te hogy kerültél bele a kaszkadőrködésbe?
HD: Szertornáztam, és szerettem a veszélyt. Felkértek kaszkadőrnek egy filmbe, le kellett ugranom magasról egy szénaboglyába – nem abba, amiről Dorka mesélt. Mondták, hogy van hozzá tehetségem, menjek el egy kaszkadőriskolába, és tegyem le a vizsgát. Dorkával a kaszkadőriskolában találkoztunk, beléptem, és ő volt az első, aki azt mondta, szia, hogy hívnak?
Hány évesek voltatok ekkor?
HD: Nyolc-kilenc.
Mit élveztek a legjobban a kaszkadőrködésben?
GD: Imádom a veszélyt, és teljesíteni akár a lehetetlent is.
HD: Adrenalin.
És konkrétan mit? Például ablakon átszaladni szerettek?
GD: Olyat még nem csináltam, inkább magasból ugrom le.
Átmenni tűzön?
GD: Olyat csak a felnőttek csinálnak, gyereknek nem engedik.
HD: Nekem olyan volt, hogy fuldokolni kellett vízben, és mivel műugró vagyok, hívtak olyanra is, hogy tíz méter magasból kellett vízbe ugrani egy hátast. Mintha beleesnék.
Ráesni egy asztalra, és széttörni testtel?
GD: Simán. Tudom a technikáját, hogy hogyan kell úgy esni, hogy ne fájjon.
Hova jártok iskolába?
GD: A táncművészetibe, az artistaképző szakra.
HD: Én a Hermann Ottóba.
A színészkedést is tanultátok?
HD: Nem, soha nem jártunk színésziskolába. Szerintem semmit nem ér, ha megtanítják, erre születni kell.
GD: Gyakorlat kell hozzá. Szerepelsz reklámban, aztán még egyszer és még egyszer, és végül meglesz a rutinod. Soha nem akartam elmenni színitanodába. Ott a tanár úgy formálja a gyereket, ahogy ő szeretné, és általában lefarag a tehetségéből. Forgatáson pedig visszafaragni már nem lehet.
A Mindenkibe együtt jelentkeztetek?
HD: Nem, amikor megláttuk egymást a castingon, mondtuk, hogy hű, de menő lenne, ha pont mi kerülnénk be ketten.
GD: És így is lett.
HD: Vicces, mert egyébként Dorkával egy csomó castingon összefutunk. Volt olyan reklám, amiben ő szerepelt Antonio Banderasszal 2014-ben, én meg Antonio Banderasszal 2015-ben, és ugyanazt a kekszet reklámozta.
Mondtátok Deák Kristófnak, a Mindenki rendezőjének, hogy ti már eleve jóban vagytok?
GD: Amikor kiválasztott minket, nem tudta, hogy ismerjük egymást.
HD: A forgatáson tudta csak meg. Kérdezte, hogy ilyen hamar jóban lettetek? Nem, mondtuk, már évek óta jóban vagyunk!
GD: Nyolcvan gyereket nézett meg nagyon komolyan ezekre a szerepekre.
HD: Nem volt biztos magában, még mikor kiválasztott minket, azután is száz próbát csinált, hogy biztos mi vagyunk-e a legmegfelelőbbek. Szamosi Zsófiát pedig hozzánk választotta.
Számotokra miből derült ki a forgatáson, hogy Szamosi Zsófia egy jó színésznő?
GD: A legvégén a dühkitöréséből derült ki, hogy mennyi mindenre képes. Mert tudott visszafogott is lenni, tudott nagyon rejtelmes is lenni, és végén kitört belőle a düh. Akkor néztem a forgatáson, hogy Jézusom, még a szemei is azt sugallták, hogy mérges.
Ő tanítgatott titeket, adott tippeket?
GD: Nem, nekünk mindig Kristóf adott instrukciókat.
HD: Szamosi Zsófi mindig csak dicsért minket. És úgy tekintett ránk, mint egy kollégára, és nem úgy, hogy helló, gyerekszínész, lenézlek.
Mert általában lenézik a gyerekszínészeket?
HD: Nekem volt olyan reklámban, hogy az anyukámat játszó felnőtt kezdte el mondani, hogy mit hogyan csináljak, én meg csak néztem rá. Kiderült, hogy neki ez az első reklámja volt, nekem meg már a sokadik.
Volt nehézség a filmben? Melyik jelenetet volt a legnehezebb megcsinálni?
HD: Igazából mind könnyű volt.
GD: A középpontban egy kórus állt, és ők egy igazi kórus voltak, és mi illeszkedtünk be. De nagyon befogadóak voltak.
Szerintetek a tanárnő miért nem mondta azt Zsófinak, hogy nem olyan jó a hangod, inkább ne járj a kórusba?
HD: Az igazgató nem engedte volna, mert neki az volt a hozzáállása, hogy aki szeret énekelni, az járhat a kórusba, attól függetlenül, hogy tud-e énekelni. A tanárnő viszont máshogy látta ezt, ő nyerni akart mindenáron.
GD: A tanárnőnek az volt a célja, hogy minél többen legyenek a kórusban, de csak azt a néhány gyereket hagyta énekelni, akinek szép volt a hangja.
Szerintetek gonosz volt ez a tanárnő?
HD: Igen.
GD: Karrierista, mindig ő akart győzni.
És megérdemelte azt, amit a gyerekek csináltak vele a végén?
HD: Teljes mértékben.
Az egyik kollégámnak olyan korú lányai vannak, mint ti, és ő mondta, hogy szerinte azért nem hiteles ez a film, mert a gyerekek sokkal kegyetlenebbek ennél. A gyengébb képességűeket inkább kiveti magából a társaság, ahelyett, hogy felkarolná őket. Erről mit gondoltok?
HD: Nekem összetartó az osztályom, és aki gyenge, azt is felkaroljuk. De ez osztálytól függ. Máshol elég, ha csak egy ember azt gondolja, hogy menő valakit kiközösíteni, és akkor a többiek is kiközösítik. Néha nálunk is van ilyesmi, de nem ez a természetes.
GD: Az én osztályom olyan, mint egy nagy család. Mindenki befogadó, és szeretjük egymást. Én ennek az évnek az elején jöttem át a Táncművészetibe, és befogadtak, azonnal megszerettek engem. Mindig kérdezősködtek, hogy ó, te most tényleg filmes vagy? És ahelyett, hogy féltékenyek lennének - mint az előző osztályomban például -, örülnek velem együtt. És ez nekem nagyon nagy öröm.
Senki sem féltékeny?
GD: Dehogynem. Rengeteg embertől jön féltékenység. A táncművészeti előtt egy sima általános iskolába jártam Gödöllőn, ott mindenki csak tanult, elment délutáni edzésre, aztán hazament. Ők nagyon féltékenyek voltak, mert nekik nem olyan volt az életük, mint az enyém. Soha nem csináltak extrémebb dolgokat.
HD: Nekem egy ember mondta, hogy megváltoztam. Pedig azóta nem is voltam suliban a tévészereplések és az interjúk miatt. Akkor hogy változhattam volna meg?! De ez csak egy ember, a többiek kiállnak értem, és mondják neki, hogy fejezd már be, gyerekes vagy, és akkor bocsánatot kér.
Jön a pincérnő felvenni a rendelést, egyből felismeri a lányokat.
Pincérnő: Lányok, nagyon ügyesek voltatok a filmben!
Ez, hogy a pincérnő felismert titeket, most már általános? Mindenütt felismernek?
HD: Igen, elég durván. Olyanokat írnak rám, hogy szia, láttalak a Mindenki című filmben, te vagy a kedvenc gyerekszínészem. Vissza szoktam írni nekik, hogy köszönöm szépen, mert nagyon kedveseket írnak. „Végig fogom nézni az Oscar-átadót, mert nagyon szurkolok neked”. Ha visszaírok, akkor meg „úristen, úristen, nem hiszem el, hogy visszaírtál!”
Az utcán is ez megy?
HD: Igen, megismernek. Volt olyan, hogy odajöttek hozzám, hogy szia, Liza, és először nem esett le, hogy az a filmbeli nevem…
GD: Felléptünk az Erkel Színházban az Aida című előadásban, és épp ki voltam sminkelve, egyiptomi haj, ruha, meg minden. Mentem le, és akkor az egyik statiszta férfi odaszólt, hogy szia, Zsófi! Áh, csókolom – mondtam neki.
HD: Tele volt a fejünkkel a híradó, meg a Facebookon minden második poszt a Mindenki-ről szólt napokig… Barátaim írják cseten, hogy épp téged nézünk irodalomórán meg erkölcstanórán. Levetítik nekik a tanárok a filmet. Ma is odajött hozzám egy barátom, hogy az osztálytársaival megnézték a filmet, és nem hitték el, hogy nem én énekelek a végén.
Miért, nem te énekelsz a végén?
HD: Nem, de ez kulisszatitok.
És te? A Pál, Kata, Pétert te énekled?
GD: Igen. Az én éneklésemet nem szinkronizálták le. Tőlem azt kérték, hogy ne énekeljek tisztán, mert én játszom azt a lányt, akinek nincs olyan jó hangja. És amikor énekeltem a Pál, Kata, Péter-t, Kristóf beszólt, hogy egy picit még hamisabban, még hamisabban… na, ez már túl hamis. Szóval igazgattuk, hogy lenne a megfelelő.
HD: Eredetileg Kristóf fordítva választott ki minket a szerepekre, nekem kellett volna játszanom azt a lányt, akinek nincs jó hangja, mert nekem tényleg borzasztó hangom van. Viszont mivel a karakterek pont fordítva illenek hozzánk, mondtuk Kristófnak, hogy szerintünk amúgy lenne jobb. Mondta, hogy alszik rá egyet, aztán úgy döntött, hogy legyen úgy, ahogy mi akarjuk.
GD: De vagy három napig mondta, hogy alszik rá egyet, alszik rá egyet… kérdeztük is, hogy még hány napot alszol rá? Nem tudta eldönteni.
A forgatáson már határozottabb volt?
HD: Sokkal.
GD: És örült is annak, hogy végül így választott be minket. Egyébként én mindkét szerepet nagy örömmel eljátszottam volna, mert mindkét egyéniség közel áll hozzám.
HD: Különleges volt belecsöppenni ebbe a kórusos világba, felszabadultan énekelni. Annyira elszabadult a hangunk, annyira mi is kiadtuk, hogy Kristóf ránk szólt, hogy hallatszik a hamis hangunk.
Tessék, ugyanazt csinálta, mint a tanárnő a filmben!
GD: Mondta Dorkának, hogy tátogjon, mert az ő énekhangját leszinkronizálták, de aztán nagyon látszott, hogy csak tátog, ezért arra kérte, hogy adjon ki valami hangot.
HD: Amikor néztem a filmet, annyira fura volt hallani, hogy idegen hang jön ki belőlem. Arra gondoltam, tutira nem fogják elhinni, hogy ez az én hangom, de most meg azt nem hiszik el, hogy nem az enyém.
Nem okozott problémát a forgatáson, hogy mindkettőtöket Dorkának hívják?
HD: A forgatáson én voltam Dorka, ő meg Dorci. De volt, amikor az egyszerűség kedvéért Lizának és Zsófinak szólítottak minket.
Amúgy mindketten a Dorkát használjátok?
GD: A való életben igen, egyszerre ünnepeljük a névnapunkat. De a forgatáson Kristóf kérdezte, hogy hogyan lehet megkülönböztetni minket, és akkor én lettem Dorci.
Amikor Szabó István kiválasztott Az ajtó-ra, akkor Helen Mirren is megnézett? Mégiscsak az ő gyerekkori verzióját játszottad.
GD: Nem.
Nem is találkoztál vele soha?
GD: Dehogyisnem! A forgatáson sokszor találkoztam vele, egy lakókocsiban öltöztünk. És együtt mentünk fel a színpadra a film díszbemutatóján az Uránia moziban. Ott anyukámmal beszélt két szót angolul.
Mit mondott?
GD: Azt, hogy „she is beautiful”, vagy valami ilyesmit.
Te beszélgettél vele?
GD: Nem. Hatévesen nem tudtam angolul.
Akkor már tudtad, hogy Helen Mirren egy Oscar-díjas színésznő, Szabó István pedig egy Oscar-díjas film rendezője?
GD: Fel tudtam fogni, de nem értettem igazán, hogy ez mekkora dolog. Csak most, hogy közel kerültünk az Oscarhoz, érzem igazán, hogy mit is jelent az, hogy egy Oscar-díjas színésznővel és egy Oscar-díjas film rendezőjével dolgoztam együtt.
HD: Szerintem még most sem tudjuk igazán felfogni a jelentőségét, majd csak akkor, ha kint leszünk. Miután elkészült a Mindenki, lement a tévében tavaly februárban, azután el is felejtettük. Aztán Kristóf beadta pár fesztiválra, és elkezdett díjakat nyerni, akkor írogattunk egymásnak Dorkával, hogy nézted, mi történik?
GD: Aztán rákerültünk a tízes Oscar-listára, és komolyra fordult a dolog. Azt Kristóf sem akarta elhinni. Azt mondta, leveszi a kalapját, ha bekerülünk a legjobb tízbe.
Nem megeszi?
GD: Jó, leveszi, aztán meg is eszi. Most itt vagyunk a legjobb ötben, úgyhogy kétszeresen is megeheti a kalapját.
Hogyan értesültetek a jelölésről? Néztétek élőben?
HD: Nem. Ültünk éppen egy cukrászdában, anyukám telefonja megcsörrent, egyik barátnője hívta, hogy úristen, most hallotta a hírt, hogy jelölték a filmet.
GD: Én pont a féléves vizsgát tettem le az artistaképzőben, és olyankor iszonyatosan izgul az ember. Szünet volt, ittam, lementem a telefonomhoz, és láttam, hogy jött egy üzenet egy ismeretlen embertől, hogy „Gratulálok, hajrá, Mindenki!” És ebből már tudtam is, hogy bekerültünk.
HD: Minden tele volt ezzel a hírrel, de nagyon durván. Pedig a legjobb tízbe bekerülés előtt még senki nem hallott a Mindenki-ről, mert mindig éjjel 11 után adta a tévé. Most már nagyon sokan ismerik.
GD: A YouTube-on fél napig volt fent, és 24 ezren látták. Fél nap alatt!
Kikkel szeretnétek találkozni az Oscar-gálán?
HD: Angelina Jolie-val nagyon szeretnék, meg ugye Mr. Beannel, azaz Rowan Atkinsonnal. Együtt forgattunk a Maigret felügyelő legújabb részében, akkor mondta, hogy még biztos fogunk találkozni, és oda szeretnék menni hozzá, hogy heló, itt vagyok. Üdvözölném Antonio Banderast is, és megmutatnám neki az aláírást, amit a múltkor adott.
GD: Mindenképpen Meryl Streeppel és Denzel Washingtonnal. És ugye ott lesz Emma Stone és Ryan Gosling is, a Kaliforniai álom elképesztő, nem csoda, hogy 14 Oscarra jelölték. Abból szerintem minimum nyolcat elvisz. Ott lesz még Leonardo DiCaprio, meg hogy hívják azt a nőt, aki most terhes?
Natalie Portman.
GD: Úristen, velük is.
HD: Angelina Jolie férjét hogy is hívják?
Még Brad Pittnek, de válnak.
HD: Na, én vele is szeretnék. Ők a kedvenc házaspárom.
Egyszerre biztos, hogy nem lesz ott Brad Pitt és Angelina Jolie.
GD: Mindig azt mondják, hogy Amanda Seyfriedre hasonlítok, vele is nagyon szívesen.
HD: Én is!
GD: Nagyon sok filmben láttam, de a Mamma Mia! után döntöttem el, hogy én vele találkozni fogok.
HD: Imádom a Mamma Miá!-t, százszor megnéztem.
Ma jelentették be, hogy ott lesz Dakota Johnson és Jamie Dornan is. Láttátok A szürke ötven árnyalatát?
HD: Én nem, mert azt mondják, nagyon beteg film.
GD: Én láttam.
Neked mindent megengednek?
GD: Sok mindent megengednek, én interneten szoktam nézni horrorfilmeket. Az árvá-t láttam, az nagyon durva, meg a Fűrész-t.
Melyik az abszolút kedvenc filmetek?
GD: Nekem a kedvenc filmjeim közé tartozik a Mamma Mia!, Az ördög Pradát visel és A neveletlen hercegnő. És nagyon szeretem a Testvérek-et Natalie Portmannel.
HD: Bazi nagy francia lagzi, imádom, végignevettem az egészet. Gagyi mami, A két Lotti, SOS Szerelem!
Magyar filmek közül mit szerettek a legjobban?
HD: Valami Amerika, Üvegtigris.
GD: Én a Mephistó-t. Tízéves koromban láttam először, de akkor még nem éreztem át annyira. Aztán megnéztem 13 évesen is, nagyon jó film, nem csodálom, hogy Oscart nyert.
Annyi mindent csináltok, színészettel szeretnétek foglalkozni később?
HD: Az is képben van, de nem biztos. A válogatott műugrással is szeretnék foglalkozni, a színészet is érdekel, műsorvezetőként is el tudnám képzelni magamat, vagy híradósként, vagy modellként. Közben gyerekkorom óta álmom, hogy orvos legyek. Sebész.
GD: Nekem az az elképzelésem, hogy artistaművész vagyok, elvégzem az egyetemet, természetesen a Színművészetit, de az Állatorvosi is érdekel. Az artistaképző után, ami tart mindennap körülbelül hatig, minden héten egyszer még elmegyek az állatorvosira kémiázni.
HD: Nekem a színészi pályámon eddig a legnagyobb élmény a Társas játék című tévésorozat volt, amiben Herendi Gábor és Fazekas Péter rendezett, és tele volt nagyon híres magyar színészekkel a szereplőgárda. Egész éjszakás forgatások voltak, de nagyon élveztem, még mindig eszembe jut, pedig már évekkel ezelőtt volt.
GD: Ez melyik csatornán ment?
HD: HBO.
GD: Nekünk olyan nincs.
A Mindenki a kilencvenes évek elején játszódik, és az egyik jelenetben a kor népszerű üdítőporát, a Limót majszolja az egyikőtök. Ti is kipróbáltátok?
HD: Igen, imádtuk! Amikor Kristóf nem látta, kivittük a kabátunkban, és felhajtottuk.
GD: Csak tízet vett először, és állandóan hozni kellett újabbakat, mert elfogyott. És már abbahagyták a gyártását, ezért sok ideig kellett keresnie a gyártásvezetőnek. Végül megtalálta, vett egy hatalmas csomaggal, és az egész elfogyott szépen.
HD: A Párizsi kockát is nehéz volt beszerezni.
A filmbéli figuráitoknak nyilván nem volt mobiltelefonja, ti mennyire vagytok függők?
GD: Nem annyira. A sport, a színészkedés, a kaszkadőrködés és a szinkronizálás elveszi az időt.
Még szinkronizálni is szoktatok?
GD: Igen, a legnagyobb szerepemet a Snoopy és Charlie Brown című mozifilmben kaptam, a Lucy nevű főszereplő kislány hangja voltam.
HD: Én a Kókusz Kokó, a kis sárkány című tévésorozatban vagyok az egyik főszereplő sárkány hangja.
Mennyit alszotok egy nap?
GD: Én nyolcra érek haza, és utána még tanulok.
Mikor fekszetek le? Éjfélkor?
GD: Nem, tíz körül.
HD: Én is.
Hánykor keltek?
GD: Ötkor, mert Gödöllőn lakunk, és Pestre járok iskolába. Vonattal kell bejárni.
HD: Én is ötkor, mert van reggeli edzésem.
Hétvégén is?
HD: Szombaton csak.
Mindig élvezitek?
GD: Persze, ha nem szeretnénk csinálni, akkor abbahagynánk, de megéri.
Deák Kristóf azt nyilatkozta, nem lepődne meg, ha egyszer az egyikőtök lenne Magyarország miniszterelnöke. Van ilyen ambíciótok?
GD: Simán!
HD: Inkább mindketten.
Úgy képzelem azért, hogy a politikusi pálya nem számít annyira menőnek a ti korosztályotokban.
GD: Az én osztályomban nem az.
HD: Nálunk mindenki orvos, nyomozó vagy ügyvéd akar lenni.
Vagyis ha a legideálisabban alakulnak a dolgok, akkor mindketten színésznőként kezditek, és később átnyergeltek orvosi pályára?
HD: Szeretném folytatni a színészkedést, de kell mellé egy másik állás, mert a színészi pályának vannak holtpontjai.
GD: Igen, nagyon kiszámíthatatlan. Egyetemre mindenképp megyek, de nem tudom, hogy előbb a Színművészetire vagy az Állatorvosira.
A szüleitek mit szólnak ehhez az egészhez? Támogatják, hogy ilyen sok dolgot csináljatok?
HD: Anya már teljesen úgy viselkedik, mint egy menedzser. Őt hívják, egyeztet velük, beírja a naptárba.
GD: Támogatják. Mindig úgy voltak vele, hogy addig csinálom, amíg szeretem.
Amikor először említettétek, hogy kaszkadőrök akartok lenni, nem mondták, hogy szó se lehet róla?
GD: Nem, sőt ők ajánlották.
HD: Nálam is örültek neki.
GD: Sportválasztás előtt álltam éppen, és ott volt az a film, meg az a dublőr kislány.
Nem sérültetek meg soha?
GD: Általában három méter magasról ugrottunk le mindig, és van egy olyan ugrás, hogy fejjel lefelé repülsz, és mielőtt a szivacsgödörbe érsz, a végén be kell forgatni a fejedet, hogy a hátadra érkezz. Egyszer nagyon megrántottam az ugrást, és beállt a hátam. Felkelni sem tudtam, mert beszorult a levegő.
Megijedtél?
GD: Akkor volt először félelmem, de utána újra megcsináltam. Ha történik egy ilyen, akkor azonnal újra meg kell csinálni, mert különben legközelebb nem mered majd.
Amúgy nincs benned félelem?
GD: Elsőre nincs. Technikailag meg kell tanulni, és a tanár tudja, hogy mikor küldhet fel engem oda. És előtte rengetegszer megcsináltam ezt az ugrást, de akkor egyszer nem jött össze. Persze utána sokkal jobban fél az ember, de ha megcsinálod még egyszer jól, akkor már oké. Amíg nem rontasz el valamit, addig nem tudod igazán, hogy hogyan kell jól csinálni.
HD: A műugrásnál is ez van. Ugrok egy hátast, nagyon fáj, de az edzőm visszaküld még egyszer, hogy ne így fejezzük már be. Ilyenkor nehéz visszaállni, mert ott van benned a félelem, nem tudod, hogy csináld, és hiába magyarázzák, nem tudod elképzelni, mert az előbb estél belőle egy nagyot. De ha megcsinálod, utána már jobb lesz, és nem félsz tőle többé.
Milyen filmben lesztek legközelebb?
GD: Nem tudom, mostanában nincsenek castingok, és mindkettőnknek fogszabályzója is van.
HD: Az enyémet holnap leszedik.
Deák Kristóf azt mondta, szívesen csinálna egy Ha/ver-szerű filmet, amiben egy kislány géppisztollyal tenne rendet Magyarországon. Ez érdekelne titeket?
HD: Engem igen.
GD: Szívesen elvállalnék egy ilyet, már csak azért is, mert erőszakos, veszélyes, és még nem csináltam ilyet. Mindig csak ilyen visszafogott, kedves lányokat kell játszanom.
Az interjú után megkértük a lányokat, hogy játsszák el szavak nélkül, csak arckifejezések és gesztusok segítségével azokat a lelkiállapotokat, amiket felsorolunk nekik. Mutassák meg, szerintük milyen, ha valaki morcos vagy kétségbeesett, vagy ha épp fenn hordja az orrát.
A Mindenki című kisfilmet jelenleg az HBO GO-n lehet megnézni, az HBO-s premierje február 25-én, szombaton, este 20 órakor lesz. Az idei Oscar-gála február 27-én, magyar idő szerint körülbelül hajnal két órakor kezdődik, akkor lehet majd drukkolni a magyar kisfilmnek. A díjkiosztót a Duna TV közvetíti élőben.