Nicole Kidmant a kétezres évek elején Cannes-ban avatták komoly színésznővé (Moulin Rouge!, Dogville), és Lars von Trier után sorban álltak a kultfilmrendezők, hogy vele dolgozhassanak. A rizikós, bátor projektjei közül azonban több balul sült el, és legutóbbi látogatásai a Riviérán (Az újságos fiú, a Hemingway és Gellhorn, Grace – Monaco csillaga) sem arattak éppen osztatlan sikert.
Az idén azonban az Oroszlán-ért kapott Oscar-jelölése és még inkább a Hatalmas kis hazugságok-ban nyújtott letaglózó alakítása után teljes a Kidman-reneszánsz, és hirtelen mindenki újra rájött, hogy mekkora kaméleon a pár éve még botoxozott múmiának és buktakiránynőnek elmondott színésznő.
Cannes gyorsan reagált: az idei hivatalos programban négy filmje is helyet kapott, ami biztos, hogy az utóbbi évek rekordja, ráadásul a négy szerep nem is lehetne különbözőbb. Sofia Coppola Csábítás-ában szigorú lányiskola-igazgató lesz, John Cameron Mitchell How to Talk to Girls at Parties-ában David Bowie stílusában parádézó földönkívüli, Jane Campion minisorozatában, a Top of the Lake: China Girl-ben ősz hajú matróna, a Jorgos Lantimosz rendezte Egy szent szarvas meggyilkolásá-ról pedig még nem sokat tudni, de a görög rendezőt ismerve garantált agyba rúgás várható.
A magyar jelenlét az utóbbi tíz évben szinte megkerülhetetlen lett Cannes-ban, ami óriási büszkeség, főleg, hogy a régióban rajtunk kívül egyedül a románoknak adatott meg, hogy átlag kétévente szerepeljenek a versenyprogramban. Ráadásul a rövidfilmes szekciókban (idén Szentpéteri Áron Láthatatlanul című vizsgafilmje lesz a Cinéfondation blokkban) és a Cannes Classicsban (ezúttal az 1956-ban a versenyprogramban szerepelt Körhinta felújított verzióját vetítik) is rendre feltűnik egy-egy magyar alkotás.
Mundruczó Kornél viszont 42 éve dacára már-már veteránnak számít Cannes-ban, hiszen a Jupiter holdja a hatodik hivatalos programban és a harmadik versenyben bemutatott filmje. Ezúttal nem kabalaszínésznője, Tóth Orsi fogja kísérni a vörös szőnyegen, hanem a film férfi főszereplői, Jéger Zsombor és Merab Ninidze, illetve nagy meglepetésre Mihalik Enikő.
A Jupiter holdja legfontosabb női szerepe azonban nem a magyar szupermodellé, hanem azé a Balsai Mónié, aki a magyar film utóbbi években tapasztalt reneszánszának a poszterarca is lehetne, hiszen szinte minden bombasikernek részese volt, legyen szó a Liza, a rókatündér-ről, A martfűi rém-ről vagy a Kincsem-ről.
Balsai jelenleg a Liza rendezőjével forgatja az X. című sötét krimit, ezért sajnos nem fog tudni végigvonulni a cannes-i vörös szőnyegen, ahogy a Jupiter holdjá-ban szívtelen rendőrt alakító Cserhalmi György sem (őt a lábműtéte tartja távol a fesztiváltól).
A zsűribe gyönyörű fiatal színésznőket általában azért szoktak beválogatni, hogy a vörös szőnyeges bevonulások fényét emeljék, de Jessica Chastain esetében ez csak egy plusz előny. Saját bevallása szerint 2011-ben a cannes-i filmfesztiválon lett belőle színésznő, amikor egyszerre debütált Az élet fája (meg is nyerte az Arany Pálmát) és a Take Shelter, és mindenki arról beszélt, hogy ki is ez a csodálatos nő.
Hat évvel később Cate Blanchett, Nicole Kidman és Julianne Moore örökösének számít; minden műfajban bevethető, bátor, intelligens színésznő, akinek biztos, hogy nagy hasznát fogja venni Pedro Almodóvar zsűrielnök. Ráadásul harcos feminista, így rajta biztos nem fog múlni, hogy véget vessenek a gyalázatos statisztikának, miszerint hetven év alatt csak egy női rendező, Jane Campion (idén is ott lesz a hivatalos programban, versenyen kívül a Top of The Lake második évaddal) nyert Arany Pálmát, ráadásul ő is csak megosztva.
Sokan látatlanban is arra tippelnek, hogy Sofia Coppola lehet az, aki felzárkózik Campion mellé az arany pálmások panteonjában, bár a zseniális Elveszett jelentés óta eléggé hullámzó a rendezői teljesítménye. Viszont ha Arany Pálmája még nincs is, Arany Oroszlánt már nyert Velencében eddigi leggyengébb filmjéért, a Made in Hollywood-ért, míg a sokkal erősebb Marie Antoinette-et kifütyülték Cannes-ban.
Most újra Kirsten Dunsttal érkezik a Croisette-re (aki már nyert Cannes-ban legjobb színésznő díjat a Melankóliá-ért), a Made in Hollywood-ból pedig Elle Fanninggel dolgozott újra együtt. A Csábítás szereposztásának két legnagyobb neve pedig Nicole Kidman és Colin Farrell, utóbbi Clint Eastwood szerepét örökölte meg az 1971-es eredeti filmből.
Kíváncsian várjuk, hogy a 87 éves legenda elmegy-e a női szemszögből újraértelmezett remake díszbemutatójára, mivel ott lesz a városban, két nappal korábban mesterkurzust tart a Cannes Classics szekcióban.
A másik női rendező a versenyprogramban, akinek kijárna egy Arany Pálma, a skót Lynne Ramsay, akinek eddig minden filmje Cannes-ból indult. A Patkányfogó és a Morvern Callar mellékszekciókban mutatkoztak be, a Beszélnünk kell Kevinről viszont már a 2011-es versenyprogram egyik legemlékezetesebb darabja volt, bár díjat nem kapott Robert De Niro zsűrijétől.
Új filmje, a You Were Never Really Here egy háborús veteránról szól, aki egy magas rangú politikus lányának eltűnése ügyében nyomoz, és szexrabszolgatartással foglalkozó bűnügyi körökbe keveredik. A főszerepet korunk egyik legnagyobb és legválogatósabb színésze, Joaquin Phoenix alakítja, ami Ramsay személyével együtt bőven elegendő ahhoz, hogy óriási elvárásaink legyenek.
Előző cannes-i versenyfilmje, az imént említett Beszélnünk kell Kevinről komor, drámai főszerepe helyett ezúttal valami sokkal őrültebbet és játékosabbat várunk Tilda Swintontól, főleg, hogy az Okjá-ban az a Bong Joon-ho rendezi, aki a Snowpiercer-ben már megajándékozta egy egyszerre sokkoló és vicces, felejthetetlen karakterrel.
A Jake Gyllenhaalt, Paul Danót és Giancarlo Espositót is felvonultató, rendhagyó szörnyfilm stábját a sajtótájékoztatón valószínűleg azzal kapcsolatosan faggatják majd a legtöbbet, hogy mit szólnak a Netflix és a francia mozihálózatok háborújához. A vehemensen terjeszkedő streamingóriás ugyan elérte, hogy az Okja, valamint Noah Baumbach új filmje, a The Meyerowitz Stories (Adam Sandler, Ben Stiller és Dustin Hoffman főszereplésével) annak ellenére is bekerüljön a cannes-i versenyprogramba, hogy a fesztivált követően nem sokkal, a mozikat kikerülve elérhetők lesznek a Netflixen.
A döntést óriási felháborodás követte Franciaországban, és a két film ugyan marad a versenyben, de a fesztivál végül módosította a szabályait, és jövő évtől már csak olyan filmek kerülhetnek az Arany Pálma közelébe, amelyeket utána be is mutatnak a francia mozik. Magyar szemmel eltúlzottnak tűnhet a hisztéria, hiszen hozzánk nemhogy Bong Joon-ho filmjei, de több cannes-i díjnyertes film sem jut el moziforgalmazásba, de a streamingszolgáltatók térnyerésével és a filmnézési szokások megváltozásával a vita mindenképpen fontos és érdekes.
Nincsen Cannes a francia film nagyasszonya nélkül. Harminckilenc évvel ezelőtt nyerte első cannes-i legjobb színésznő díját, volt már zsűrielnök, tavalyi cannes-i filmje (Elle) végre Oscar-jelöléshez juttatta, és az idén is két filmmel szerepel a hivatalos programban. Második cannes-i legjobb színésznő trófeáját Michael Hanekének köszönheti (A zongoratanárnő, 2001), és most is együtt dolgoztak; a Happy End a versenyprogram egyik legjobban várt darabja, amelynek Mundruczó Kornél filmjéhez hasonlóan a menekültválság adja a hátterét.
Huppert a versenyen kívül vetített Claire's Camerá-ban is főszerepet alakít a koreai Hong San-soo rendezésében, melynek különlegessége, hogy a cannes-i fesztivál idején játszódik, és a tavalyi szemle idején forgatták.
A minden évben visszatérő francia istennők közül Marion Cotillard és Charlotte Gainsbourg sem hagyja ki az idei fesztivált, ők a nyitófilmnek választott Les fantômes d'Ismaël főszereplői, Juliette Binoche a Rendezők kéthete szekciót nyitja az Un beau soleil intérieur-rel, míg Bérénice Bejo ismét Oscar-díjas férje, Michel Hazanavicius (The Artist) oldalán mássza majd meg a fesztiválpalota vörös lépcsőit a Le redoutable premierjén.
A szokásos nevek közül egyedül Léa Seydoux hagyja ki az idei fesztivált, ő vélhetően három hónapos kisfiával tölti inkább az idejét.
Julianne Moore három éve kapta meg Cannes-ban a legjobb színésznőnek járó kitüntetést David Cronenberg teljesen őrült Térkép a csillagokhoz című hollywoodi szatírájáért, és simán el tudnánk képzelni, hogy a Wonderstruck-ért duplázzon.
Egyrészt mert újra Todd Haynes kamerája elé állt, akinek két korábbi csodálatos szerepét (Elkülönítve, Távol a mennyországtól) is köszönheti, és aki két éve lenyűgözte a cannes-i közönséget a Carol-lal. Másrészt pedig a meseszerű elemekben bővelkedő történet a játékidő bizonyos hányadában némafilmként elevenedik meg a vásznon, így biztos, hogy semmi máshoz nem fog hasonlítani a cannes-i versenyprogramban, vagy éppen Haynes eddigi filmográfiájában.
Moore egy színésznőt alakít, akit egy tizenhárom éves, néma rajongója próbál felkutatni a húszas évek New Yorkjában. Az egyelőre ismeretlen gyerekszereplők mellett szerepel a Wonderstruck-ban Michelle Williams is, aki korábban csak egy aprócska szerep erejéig dolgozott együtt Todd Haynesszel az I'm Not There-ben.
A zseniális Mad Men – Reklámőrültek idején a legtöbb ember arra tippelt, hogy Jon Hamm, Christina Hendricks vagy January Jones futja majd be a legnagyobb karriert a tévésorozat vége után, de a jelenlegi állás szerint ők csak álmodhatnak olyan izgalmas szerepekről, amilyeneket Elisabeth Moss mostanában kap.
Nem elég, hogy jelenleg futó sorozata, A szolgálólány meséje az év eddigi legnagyobb tévés meglepetéssikere, de a szintén az ő főszereplésével készült Top of the Lake (A tó tükre) második évadát teljes egészében levetítik az egyébként meglehetősen tévéfóbiás cannes-i filmfesztiválon. Jane Campion minisorozata versenyen kívüli vetítést kap, de a versenyprogram sem marad Elisabeth Moss nélkül; a svéd Ruben Östlund (Lavina) angol nyelvű bemutatkozó filmje, a The Square garantáltan szállítani fogja az idei kötelező adag polgárpukkasztást.
Ami a kötelező adag polgárpukkasztást illeti, a cannes-i filmfesztivál minden évben feladatának érzi a tabuk döntögetését, legyen szó 3D-s művészpornóról (Love), merész homoszexuális szexjelenetekről (Adèle élete, Idegen a tónál), premier plánban mutatott orális szexről (The Brown Bunny), nemiszerv-csonkításról (Antikrisztus), megerőszakolásról (Visszafordíthatatlan), kannibalizmusról (A neon démon) vagy a közönség más módon való vizuális sokkolásáról.
Érdekes módon az idei hivatalos program meglepően szolidnak ígérkezik, és egyelőre csak Roman Polanski újdonsága, a D'après une histoire vraie, illetve a hipergyors tempóban dolgozó (legutóbbi filmje, a csodás Frantz épp most ért el a magyar mozikba) Francois Ozon versenyfilmje, a L'amant double tűnik pikáns, tabudöntögető darabnak.
Ozon utoljára a varázslatos Fiatal és gyönyörű-vel volt versenyben négy évvel ezelőtt, de remek hír, hogy az abban a filmben felfedezett Marine Vacth a női főszereplő a L'amant double-ban is. A Fiatal és gyönyörű egyébként Bunuel remekművét, A nap szépé-t idézte meg az álomszép Catherine Deneuve-vel, ami idén a Cannes Classics programjában kerül újra mozivásznakra a Riviérán.
A cannes-i filmfesztivál május 17-én kezdődik, az Origo Filmklub riporterei a helyszínről tudósítanak.