Ha összevetjük a majdhogynem egyidőben zajló legrégebbi európai és a legnagyobb észak-amerikai filmfesztivál programját, minden évben temérdek egyezést találni. Amint véget ér a velencei mustra, akkor kezdődik el a torontói mustra, így aztán érthető, hogy ugyanabból a merítésből gazdálkodnak. Így aztán mindig nagy a verseny, hogy a siker- és díjvárományos filmeket melyik fesztivál tudja a világon elsőként bemutatni.
Tavaly Velencének sikerült megcsípnie a Kaliforniai álmo-t, a Jackie-t és az Érkezés-t is, amelyek később mind képviseltették magukat a kritikusok év végi toplistáin és az Amerikai Filmakadémia szavazólapjain. Az előző években még ennél is magasabbra, a legjobb film Oscarjáig meneteltek olyan velencei premierek, mint a Gravitáció, a Birdman, a Spotlight.
Idén is eloroztak néhány világpremiert a pár napja bejelentett torontói program elől, illetve a cannes-i filmfesztiválhoz hasonlóan beválogattak a programba néhány címet a sokak által a moziipar mumusának, mások szerint épp a megmentőjének kikiáltott Netflix katalógusából. A versenyprogram kínálatát átböngészve egy kiábrándító dologra is figyelmesek lehetünk: húsz férfi rendező mellé mindössze egy szem nőt tudtak beszuszakolni (a kínai Csü Viviant), ami nem vet túlságosan jó fényt a szervezőkre.
Az idei felhozatalból tíz filmet választottunk ki, amelyek kedvéért gondolkodás nélkül Velencében töltenénk el a nyár utolsó napjait.
Nem kérdés, hogy az életben is párt alkotó Jennifer Lawrence–Darren Aronofsky szupercsapat pszichothrillerét várjuk a legjobban a velencei programból. Mindkettejükre ráférne már egy robusztus kritikai siker: a színésznő legutóbbi, franchise-on kívüli munkái, a Joy és az Utazók langyos fogadtatásban részesültek, a rendező szerelemprojektje, a Noé csak anyagilag váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A filmből ráadásul egy árva poszteren kívül semmilyen anyagot nem adtak közre, a Dunkirk előtt az amerikai mozikban vetített előzetes sem került ki a netre, így jóformán semmit nem lehet tudni róla (annyit azért igen, hogy Az éhezők viadala sztárján kívül szerepel még benne Javier Bardem, Michelle Pfeiffer, Ed Harris, Kristen Wiig és Domhnall Gleeson). Aronofskyt egyébként szeretik Velencében, így az sem elképzelhetetlen, hogy A pankrátor után ismét nála köt majd ki az Arany Oroszlán.
Míg a 2010-es velencei filmfesztivál a Fekete hattyú-t választotta nyitófilmjéül, addig idén Aronofsky helyett a Schmidt története és az Utódok fesztiválkedvenc rendezője kapta ezt a megtiszteltetést. A sci-fi vígjátékban Matt Damon és Kristen Wiig egy házaspárt játszanak, akik úgy döntenek, hogy összezsugorítják magukat, ami elég meglepő témaválasztás a realista, keserédes drámáiról ismert rendezőtől. A Paramount már javában az Oscar felé kacsintgat, kíváncsiak vagyunk, miként lesz díjszezon-kompatibilis egy ilyen fura ötlet.
Clooney az Utódok-ban együtt dolgozott Alexander Payne-nel, most viszont ellenfele lesz a versenyprogramban legújabb rendezésével, ráadásul szintén Matt Damon főszereplésével, aki duplázik a fesztiválon.
A krimivígjáték az ötvenes évek kertvárosi Amerikájának napfényes felszíne mögött lappangó sötét mételybe fog bevezetni, és Julianne Moore mellett még a Coen-testvérek számítanak húzónévnek, akik a forgatókönyvet jegyzik.
A brit Andrew Haigh 2015-ös filmjét, a 45 év-et annyira szerettük, hogy az év második legjobbjának kiáltottuk ki az összegző listánkon. A párkapcsolati kamaradrámákban otthonosan mozgó, érzékeny rendező egy éles váltással amerikai road movie-t készített, melyben egy tizenéves srác egy lopott versenylóval vág neki a rónaságnak.
A film alapjául szolgáló regényt úgy jellemezték, hogy „Huckleberry Finn a kristály meth nemzedékének”, izgatottan várjuk, hogyan fekszik az ígéretes fiatal rendezőnek az új környezet és tematika.
Martin McDonagh a 2008-as Erőszakik-kal az elmúlt tizenöt év egyik legviccesebb filmjét tette le az asztalra, és bár második nagyjátékfilmje, A hét pszichopata és a si-cu valamivel gyengébb eresztés volt, Frances McDormand fokozatosan elfajuló magánháborúja egy kisváros rendfenntartóival (Woody Harrelson, Sam Rockwell) fergeteges élménynek ígérkezik.
Javier Bardem és Penelopé Cruz a Vicky Cristina Barcelona és A jogász után újra közös filmben szerepelnek, már ennyi bőven elég volna ahhoz, hogy számoljuk a napokat a premierig. Az, hogy még a sztori is érdekes, csak hab a tortán: Bardem a hírhedt kolumbiai drogbárót, Pablo Escobart formálja meg, aki összeszűri a levet Cruz újságíró karakterével.
Érdekessség, hogy Oliver Stone és Joe Carnahan bicskája beletörött egy-egy meghiúsult Escobar-filmbe, de a Netflix saját gyártású, második évadánál tartó sorozata beelőzte Bardeméket.
Négy éve hatalmasat szólt Cannes-ban az Adèle élete. A háromórás, botrányosan bevállalós szerelmi eposz rendezőjének új alkotását sokan az idei cannes-i versenyprogramba várták, de ismét nagy fába fágta a fejszéjét: az eredetileg egy fiatal forgatókönyvíróról szóló regényadaptációt két részes családtörténettét duzzasztotta, valamint finanszírozási gondjai is támadtak. Úgy tűnik, az első részt bemutatásra késznek ítélték, a folytatásra valószínűleg jövő tavaszig várni kell majd.
Nemcsak az Adèle élete rendezője jelentkezik új alkotással, hanem annak a filmnek főszereplője is. Adèle Exarchopoulos az Arany Pálmával jutalmazott, felejthetetlen alakításával elkápráztatott, azóta viszont ezt nem tudta megismételni. Most megtörhet a széria.
A brüsszeli alvilágban játszódó noir bitang erős alkotógárdával büszkélkedhet: a rendezője jegyzi a Bikanyak-at és James Gandolfini hattyúdalát, a Piszkos pénz-t, hozta magával kabalaszínészét, Matthias Schoenaertset, akit a Rozsda és csont-ban is imádtunk, a forgatókönyvíró ajánlólevele pedig a nagyszerű 2009-es börtönfilm, A próféta szkriptje.
Robert Redfordot és Jane Fondát életműdíjjal fogják kitüntetni a fesztiválon. Ennek kapcsán mutatják be versenyen kívül a két hollywoodi legenda közös filmjét, akik a Mezítláb a parkban, az Üldözők és A Las Vegas-i lovas után immár negyedszer osztoznak a vásznon. Megözvegyült kisvárosi szomszédokat játszanak, akik elmélyítik futó ismeretségüket.
A dráma a Netflix saját gyártású filmje; a streaming szolgáltatót Cannes-ban finoman szólva sem fogadták kitörő lelkesedéssel, a velencei szervezők nyitottabbnak mutatkoznak.
Ha lenne éjféli szekciója a velencei filmfesztiválnak, szinte bizonyosan ott lenne a helye ennek a börtönös exploitation filmnek, mely már B-kategóriás színészgárdájával (Don Johnson, Vince Vaughn, Udo Kier) is jelzi, miféle babérokra tör. A sztoriról nem sokat tudni, a rendező debütálása, a Csontok és skalpok címmel nálunk is vetített kannibálos westernfilm alapján azonban sok vérre, brutalitásra, meg egészséges adag fekete humorra számíthatunk, ami jól eshet majd a súlyos drámák és Oscarra szánt produkciók özönében.
A fesztiválon lehet majd elsőként látni Guillermo del Toro rémmeséjét, a The Shape of Water-t is, amit csak azért nem emeltünk ki ebben az összeállításban, mert az előzetese kapcsán már hosszabban írtunk róla.
A velencei filmfesztivál augusztus 30-án kezdődik, a Filmklub riportere a helyszínről tudósít, a teljes programot itt lehet átböngészni.