A filmlegendát hétfő reggel találta holtan párizsi lakásában a takarítónője - értesült a Closer nevű francia társasági magazin. A legnagyobb francia filmszínésznők közé sorolt Moreau halálhírét a kerületi polgármester is megerősítette az AFP hírügynökségnek.
Több mint 150 filmjében Jeanne Moreau együtt dolgozott gyakorlatilag a világ összes nagy rendezőjével Theodorosz Angelopulosztól Michelangelo Antonionin és Orson Wellesen át Wim Wendersig, Rainer Werner Fassbinderig és Francois Ozonig.
A francia filmes új hullám múzsájának számított, Francois Truffaut-val forgatta egyik legjobb filmjét, a Jules és Jim-et, melyben a címbéli két férfi és régi barát (Oskar Werner és Henri Serre) egyaránt szerelmes lesz az általa alakított nőbe. Életvidám, szenvedélyes alakításával a hatvanas évek egyik ikonikus arcává vált.
Egy mondás szerint a francia filmben Brigitte Bardot volt a szex, Catherine Deneuve az elegancia, Jeanne Moreau pedig az intellektuális nőiesség. Hatvanöt éves pályafutása során ugyanúgy játszott végzet asszonyát, mint királynőt, tanítónőt vagy gengszternőt.
A filmes pályához angol táncosnő anyjától kapott kedvet, de ehhez le kellett küzdenie montmartre-i vendéglős apjának ellenállását. Még húszéves sem volt, amikor - máig legfiatalabbként - a klasszikus stílus fellegvárának számító Comédie Francaise tagja lett, onnan Vilar színházába igazolt, ahol Gérard Philipe-pel is játszhatott.
Filmes karrierjét Louis Malle rendező indította el 1957-ben, amikor ráosztotta a Felvonó a vérpadra című krimi főszerepét, amely a francia újhullám egyik legfontosabb előfutára volt. Moreau felejthetetlen és szívbemarkoló alakítással keltette életre a női főszereplőt, aki szeretőjével együtt a férje megölését tervezi. Az országos ismertséget Malle következő filmje, a Szeretők hozta meg számára.
Ezután Roger Vadim rendezte a jelen időbe helyezett Veszedelmes viszonyok-ban, s a kritika egyedül őt dicsérte, 1960-ban a Moderato cantabile című filmért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb női alakítás díját.
Színészi erejét Antonioni 1961-es Az éjszaká-jában, majd Truffaut 1962-ben debütált Jules és Jim-jében is megmutathatta. Az előbbiben apró rezdülésekkel, finom jelzésekkel fejezte ki egy házasság végső kiüresedését, Truffaut filmjében nemcsak érzékenységet, de játékosságot és humort is vitt a szerelmi háromszögbe.
A hatvanas években a legnagyobb rendezők keresték a kegyeit: Orson Welles három filmjébe is meghívta és a világ legnagyobb színésznőjének nevezte őt, Luis Bunuel az Egy szobalány napló-jában osztott rá egy emlékezetes szerepet, John Frankenheimer A vonat című háborús filmjében pedig egy francia ellenállót alakított, aki Burt Lancasterrel együtt az életét kockáztatta azért, hogy kimentsék a nácik karmaiból a francia műkincseket.
Louis Malle sem felejtkezett el róla: 1965-ös filmjében a Viva Mariá-ban a korszak legnagyobb francia szexikonjával, Brigitte Bardot-val bolondozott együtt Moreau, a mexikói forradalom idején idéztek elő nagy felfordulást szépségükkel és harciasságukkal. Francois Truffaut is szeretett vele dolgozni, a Jules és Jim után az 1969-es A menyasszony feketében volt című filmjében is ráosztotta a főszerepet, Moreau játszotta el a bosszúálló nőt, aki később Uma Thurman karakterét is inspirálta a Kill Bill-ben.
A hetvenes években még egy amerikai westernben, a Monte Walsh-ban is kipróbálta magát Lee Marvin és Jack Palance partnereként, majd Elia Kazannal (Az utolsó filmcézár) és Rainer Maria Fassbinderrel (Querelle) dolgozott együtt. A későbbiekben feltűnt Luc Besson Nikita című sikerfilmjében, Wim Wenders pedig az 1991-es A világ végéig című sci-fijébe hívta el. Moreau utoljára a 2015-ben bemutatott Le talent de mes amis című vígjátékban volt látható a francia mozikban.
A női témák iránt mindig vonzódó Moreau megpróbálkozott a rendezéssel is, bár önmagát mindvégig csak kísérletezőnek tartotta. 1975-ben Fény címmel készített filmet négy színésznőről, az egyik főszerepet ő alakította, 1980-ban forgatta az önéletrajzi ihletésű A kamaszlány-t és rendezett operát is. Élete során számos íróval kötött barátságot, s maga is megírta önéletrajzát.
A szakmájában és a magánéletben is szigorú és következetes Moreau az egyetlen színésznő, aki kétszer (1975-ben és 1995-ben) is elnökölt a cannes-i filmfesztivál zsűrijében, 1986-tól 1988-ig a Francia Filmművészeti Akadémia elnöke volt. 1991-ben a Becsületrend tisztjévé avatták, 1995-ben megkapta a César-díjat, a francia filmművészet legrangosabb kitüntetését, 1997-ben az Európai Filmakadémia életműdíját, 2001-ben a Francia Művészeti Akadémia első női tagjává választották.
Háromszor ment férjhez és háromszor vált el, egy gyermeke született. Még a hetvenhez közel is az egyik rangos filmes magazin a száz legszexisebb filmsztár közé választotta, Párizsban mozi viseli a nevét.