Darren Aronofsky azt mondja, legújabb filmjére úgy érdemes beülni, hogy minél kevesebbet tudunk róla. Ezért titokzatoskodik ravaszul az előzetesekben és a szinopszisokban, amik nem fedik fel a teljes történetet, csak azt sugallják, hogy különleges és borzongató élményben lesz részünk, ha jegyet váltunk az anyám!-ra.
A rendező azért elejtett néhány információt, hogy oltsa a kíváncsiságunkat, de stílusosan nem interjúkban árul el részleteket a filmről. Nemrég a Redditre rakott fel egy posztert, és egy éles szemű netező kiszúrta, hogy ha Photoshopban szerkeszti a képet, egy linket talál Jennifer Lawrence egymásra tükrözött alakjai között. A honlapon pszichedelikus kompozíciókban kavarognak a film szereplői, és ha az oldal közepére kattintunk, megnézhetünk egy részletet az anyám!-ból: azt, amiről mi is írtunk tegnap. Ennél érdekesebb információt is felfed a honlap, ez viszont már spoilernek minősülhet: ha nem akarja megtudni, ugorja át a következő bekezdést!
Az említett filmrészletben még azt láttuk, hogy Michelle Pfeiffer arról faggatja Jennifer Lawrence-t, miért nem akar gyereket, és úgy tűnt, ez lesz a vízválasztó konfliktus férj és feleség, vagy meny és anyós között, ezen a képen viszont az látszik, hogy Lawrence karaktere már terhes. Így még nyilvánvalóbbá válik a párhuzam, ami a Rosemary gyermeke és az anyám! között feszül, és még megrázóbbnak ígérkezik a film, hiszen a terhes nő veszélybe kerül, amikor fura idegenek szállnak meg a házukban: nem érti, miért engedi be őket a férje, és miért történnek egyre rejtélyesebb dolgok náluk, úgyhogy az sem kizárt, hogy a végére elveszíti a józan eszét.
Az anyám! világpremierje szeptember 5-én lesz a velencei filmfesztiválon, Aronofsky ennek apropójából pedig részletesen beszélt arról, mi inspirálta a filmjét. Írását teljes egészében lehozzuk, mert érdekes végigolvasni, milyen gondolatok, benyomások és világpolitikai fejlemények formálták az anyám!-at.
„Őrült időket élünk. Ahogy a világ népessége megközelíti a nyolc milliárdot, olyan komoly dolgokkal kerülünk szembe, amiket alig tudunk felfogni. Az ökoszisztémák összeomlanak, ahogy korábban nem látott sebességgel pusztulnak ki fajok; a migránsválság szétzilálja a kormányokat; a látszólag skizofrén Egyesült Államok segít tető alá hozni egy éghajlat-változási egyezményt, majd hónapokkal később visszakozik; ősi törzsi viták és hitek táplálják a háborúkat és a megosztottságot; a valaha volt legnagyobb jéghegy leválik az antarktiszi jégtömbről és kisodródik a tengerre.
Ugyanakkor olyan dolgokkal is szembe kell néznünk, amik túl képtelenek ahhoz, hogy felfogjuk őket. Dél-Amerikában turisták megölnek ritka, partra sodródott delfin bébiket, szelfik garmadájába fojtva őket; a politika sporteseményekre emlékeztet; emberek még mindig éhen halnak, miközben mások bármilyen ételt megrendelhetnek, amit megkívánnak. Az emberi fajnak már fenntarthatatlan a lábnyoma, de tagadásban élünk azt illetően, hogy milyen jövő vár a bolygónkra és milyen helyünk lesz rajta nekünk.
A tehetetlenségnek és a dühnek ezzel a keverékével ébredtem az egyik reggel, és lázálomban megírtam ezt a filmet. A korábbiak mind hosszú évekig érlelődtek bennem, de az anyám! első forgatókönyvével öt nap alatt elkészültem. Egy évvel később már forgattunk. És most, két évvel később megtisztelve érzem magam, hogy visszatérhetek a Lidóra [a velencei filmfesztiválra] a film világpremierjére.
Gondolom, sok ember megkérdezi majd, miért alkot ez a film ilyen sötét képet a világról. Hubert Selby Jr., a Rekviem egy álomért szerzője tanította meg nekem, hogy a lelkünk legsötétebb sarkaiba belenézve találhatjuk csak meg a fényt.
Az anyám! kamaratörténetként kezdődik egy házasságról. Egy nőről szól, akitől azt kérik, csak adjon és adjon, amíg egyszer csak már nem képes többet adni. A kamaratörténet végül nem tudja visszatartani a benne felgyülemlett feszültséget. Valami más lesz belőle, amit nehéz elmagyarázni vagy leírni. Nem igazán tudom megmondani, miből született ez a film. Egy része a hírekből, amikkel minden nap minden egyes másodpercében szembesülünk, egy része az okostelefonjaink értesítéseinek végeláthatatlan zizegéséből, egy része abból, hogy átvészeltem a Sandy hurrikán alatti áramszünetet Manhattan belvárosában, egy része a szívemből, és egy része a zsigereimből.
Összességében ez egy olyan recept, amit nem lesz képes újra elkészíteni, de azt tudom, hogy ezt az italt a legjobb egyben ledönteni egy feles pohárban. Húzzák csak le!”
Az anyám!-at nem sokkal a világpremier után mi is láthatjuk, ha leutazunk Miskolcra, a szeptember 8-án kezdődő CineFesten ugyanis háromszor is vetítik a filmet. A nyugtalanító pszichothriller október 19-én kerül hagyományos moziforgalmazásba Magyarországon.