Már el is startolt és szeptember 9-éig tart az idei filmszemle Velencében, ahova magyar filmet ugyan most sem hívtak, de magyar filmrendezőt igen: Enyedi Ildikó is szavazhat majd, hogy ki kapja a fesztivál fődíját. Zsűrielnöknek Annette Beninget választották, de rajta kívül Edgar Wrighttal, az idén nyáron nagyot szóló Nyomd, bébi, nyomd rendezőjével is megvitathatja a versenyfilmeket. Enyedi a Testről és lélekről című vágóhídi szerelmes filmjével érdemelhette ki ezt a megtiszteltetést, ami februárban hazahozta a Berlinale fődíját.
Magyarokat egyébként ritkán favorizálnak Velencében: legutóbb 15 évvel ezelőtt került honfitársunk a zsűribe (Kovács László operatőr), magyar filmet pedig 2008-ban vetítettek utoljára, Karchi Perlmann abszurd tanyasi vígjátékát, a Vacsorá-t, amely különdíjat nyert a fesztiválon. Az Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlóra viszont egészen korán felfigyeltek, Türelem című rövidfilmje, amit stílusában és témaválasztásában nyugodtan tekinthetünk a Saul fia előképének, 2007-ben debütált az olasz mustrán.
A Velencei Filmfesztivált az elmúlt években a nehézsúlyú hollywoodi filmek dominálták, itt kezdte karrierjét a Gravitáció, a Birdman, a Spotlight és a Kaliforniai álom is, ami aztán mind tarolt az Oscar-átadón. Tavaly ugyan egy közel négyórás fülöp-szigeteki dráma, a The Woman Who Left vihette haza az Arany Oroszlánt, de a hangsúly ettől még évről évre a díjesélyesnek tartott filmekre esik, amik Velencében mérik össze először az erejüket.
Idén például Darren Aronofsky új filmje, az anyám! debütál itt. Az előzetesek alapján egészen új oldaláról fogjuk megismerni Jennifer Lawrence-t ebben a sejtelmes pszichothrillerben, és azon se lepődnénk meg, ha Oscart érne, ahogy a fiatal színésznő kivetkőzik magából a Fekete hattyú rendezőjének legszemélyesebb és legradikálisabb munkájában.
Lawrence férjét az a Javier Bardem játssza, akit a Loving Pablo-ban Pablo Escobar bajsza mögé bújva láthatunk viszont. Ebben a filmben a híres drogkereskedő egy újságíróval keveredik bonyolult románcba, de Bardemnek nem kell megjátszani a szenvedélyt: szeretőjét a felesége, Penélope Cruz alakítja. Bardem már 1998 óta akar filmet készíteni Escobarról, de az évek során felkínált szerepeket mind elutasította, mert úgy érezte, azok csak a felszínt karcolgatják, a Loving Pablo viszont a drogkereskedő lelkének a mélyére lát, és egy olyan telhetetlen ember portréját rajzolja fel, akinek soha semmi nem elég.
A zsűrinek mindenesetre nem lesz könnyű dolga, hiszen az év legígéretesebb filmjei közül válogathatnak. Elsőként vehetik szemügyre Guillermo del Toro varázslatos románcát, a The Shape of Water-t, amelyben a titkos kormánylabor takarítónője és egy halember szeret egymásba: mindketten szeretnének kitörni a béklyóikból. Del Torónak szívügye ez a film, a Tűzgyűrű 2-t hagyta ott, hogy megrendezhesse.
Nála csak Abdellatif Kechiche lett volna hajlandó többet beáldozni a filmjéért, a rendező pár hónapja bejelentette, hogy árverésre bocsátja az Adèle életé-ért kapott Arany Pálmáját, hogy befejezhesse kétrészesre bővült filmje utómunkálatait, melynek első etapját, a My Love: Canto Uno-t vetítik Velencében.
A szórakoztatásért most elsődlegesen Matt Damon felel, a Suburbicon-ban az amerikai álmot robbantja ripityára a fejét bűnözősre adó, ideges kisemberként, Alexander Payne sci-fi szatírájában pedig összezsugorítja magát, hogy így spóroljon helyet az emberiség számára. A nyitófilmként vetített Downsizing azzal az ötlettel játszik el, hogy a túlnépesedés problémáját az emberek lekicsinyítésével akarják megoldani, akik így új életet kezdhetnek a miniatűr társadalomban. Erre adja fejét Matt Damon is, akit a filmben Safraneknek hívnak – jó poén ez a magyaroknak.
De a sornak még ezzel sincs vége: a kínai művész, Ai Weiwei a menekültválságról szóló dokumentumfilmmel (Human Flow) provokál, Paul Schrader, a Taxisofőr írója pedig a hit kérdéseit boncolgató drámával, a First Reformed-dal lendül újra formába, amire ő a Bergman-filmjeként tekint, az első kritikák pedig Ethan Hawke legjobb alakításaként emlegetik.
Velencében mutatkozik be Martin McDonagh új filmje is, melynek címe (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri – Három hirdetőtábla a missouri Ebbing határában) jó pár álmatlan éjszakát okozhatott a producereknek. A hangvétel most is szatirikus és zavarba ejtő, mint az Erőszakik-ban: szimpátiát kéne éreznünk a lányát gyászoló Frances McDormand iránt, aki viszont egyre jobban megvadul, amiért a rendőrség nem találja a lánya gyilkosát, és káromkodva követeli az igazságot, fogorvosába pedig csinos lyukat fúr.
Idén kritikákkal is jelentkezünk a fesztiválról, tudósítónk már kint van Velencében, és jövő hét elejéig minden fontosabb filmet szemügyre vesz. Addig is érdemes átböngészni ezt a cikkünket, amelyben a fesztivál tíz legjobban várt filmjét vettük szemügyre.