Minden évtizednek megvannak a maga független filmes üdvöskéi. A kilencvenes években Parker Posey, az ezredfordulón Chloe Sevigny, a kétezres években Michelle Williams, és még sorolhatnánk. A 2010-es évek Greta Gerwigről szólnak: Noah Baumbach Greenberg-je óta az indie szcéna lábai előtt hever, vele akart dolgozni Whit Stillman (Hölgyek a pácban), Mia Hansen-Løve (Éden), Todd Solondz (Wiener-Dog), Mike Mills (20. századi nők), és még Woody Allen is beválogatta a múzsái közé egy film erejéig (Rómának szeretettel).
Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy idén is körberajongják az újságírók az új filmjét, a Telluride fesztiválon debütált Lady Bird-öt; a csavar az, hogy ezúttal beült a kamerák mögé, és rendezőként mutatkozik be. A 2008-as Nights and Weekends-nek még csak társrendezője volt a mumblecore-os Joe Swanberggel együtt, és abban az egyik főszerepet is maga játszotta, most viszont a Brooklyn fiatal sztárjára, a 23 évesen már kétszeres Oscar-jelölt Saoirse Ronanre testálta a színészi feladatokat.
Olyannyira, hogy a Ronan által alakított címbeli „Lady Bird”, egy katolikus gimibe járó, szabadabb életre vágyó tinilány a hírek szerint önéletrajzi ihletésű figura, Greta Gerwig fiatalkorán alapul majd. „Oda akarok menni, ahol pezseg a kultúra, mint New York… vagy legalább Connecticut vagy New Hampshire” – panaszkodik a tündéri előzetes első jelenetében az anyját játszó Laurie Metcalfnak, majd dacból kiugrik a mozgó kocsiból.
A színes hajú, öntudatos lányt felváltva látjuk családi környezetben, pasizás közben, vagy épp iskolai tanácsadóknál, akikkel továbbtanulási terveiről diskurál. „Olyan sulikat néztem ki, mint a Yale, csak a Yale-t, azt pont nem, mert oda úgysem vennének fel” – fejti ki a főhős, és az azonnal idézhető, frappáns szövegek alapján Gerwig forgatókönyvíróként is remekel. Az előzetes tele van életszagú pillanatokkal; a kedvencem, amikor egy turkálóban veszekszik az anyjával, majd haragját feledve minden átmenet nélküli rajongani kezd egy csinos ruháért.
A katolikus neveltetés és az ápolónőként güriző anyjával szembeni anarchista lázadás részét képezi, hogy a főhős esküvői magazint csór el látványosan a boltból, meg az is, hogy több sráccal is kavar. A jófej srác szerepében Lucas Hedgest láthatjuk, akit tavaly szerettünk meg Casey Affleck menő unokaöccseként A régi város-ban.
A veszélyes vagányt meg Timothée Chalamet játssza, aki a Szólíts a neveden (Call Me By Your Name) című gyönyörű szerelmesfilmben kápráztatott el minket. Ott magától értetődő természetességgel hozta a szellemes, lezser kamaszt, akinek érzelmi háztartását felborítja a családjánál vendégeskedő idősebb amerikai férfi iránt lobbant szerelme. Erre a szerepére is igaz, hogy a túlzott önbizalom megnyerő sármmal párosul: „Annyi átlagos szexben lesz még részed” – nyugtatja Ronant, amikor a lány elszomorodik amiatt, hogy nem érezte különlegesnek az együttlétet.
Az első kritikák mind a Lady Bird őszinteségét, természetességét emelik ki. Az Indiewire szerzője azzal zárja a recenzióját, hogy „a film egy gyerekkor és felnőttkor határán álló lányról szól, ám semmi kétség, a rendezője beérett”, a Hollywood Reporter pedig egyenesen Truffaut 400 csapás-ához hasonlította a felnövéstörténetet. „Szerény, varázslatos kis költségvetésű gyöngyszem” – járult hozzá a hozsannákhoz a Variety is.
A Lady Bird amerikai mozipremerjét az A24 forgalmazó november 10-re tűzte ki, ami ideálisnak tűnik ahhoz, hogy a film bezsebelhessen pár Oscar-jelölést, mondjuk Saoirse Ronannek, Laurie Metcalfnak és a forgatókönyvnek. Nekünk kicsit tovább kell várnunk, de nem maradunk ki a jóból: 2018 áprilisában a magyar mozikba is eljut a film.
Menő lett a lökött lány
Addig játszott kedvesen habókos szőkéket, míg Woody Allen is felfigyelt rá. Ettől persze halálosan zavarba jött, és hülyét csinált magából a forgatáson. Bemutatjuk Greta Gerwiget, az amerikai független film egyik legmenőbb arcát, aki most a Lola Versus című romantikus filmben látható.