Szász Attila és Köbli Norbert a Félvilág és A berni követ után újabb történelmi filmet forgatott. Az Örök tél a szovjet munkatáborokba tömegesen elhurcolt, embertelen körülmények között robotra kényszerített nők ezreinek állít emléket.
"Huszonnyolc évet kellett várni arra, hogy egy ilyen film létrejöhessen
- emelte ki Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a filmet bemutató keddi sajtótájékoztatón az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A Gulág Emlékbizottság támogatásával készült alkotás létrejöttével "egy olyan film született, amely valóban kinyitja a Gulágról való ismeretek kapuját", és hitelesen mutatja be, hogy mi történt ezekben a kényszermunka-táborokban - emelte ki.
Hozzátette: ez a film a történelmi témát nem ismerők számára is befogadható és azonosulásra alkalmas formában dolgozza fel a 2. világháború után elhurcolt több százezer magyar valós történetét.
Kiemelte: a Gulág Emlékbizottság legnagyobb volumenű vállalkozása volt az Örök tél elkészítésének 423 millió forintos támogatása.
Az Örök tél története 1944 decemberében kezdődik, amikor szovjet katonák egy dél-dunántúli sváb faluból elhurcolják a munkaképes nőket "egy kis munkára", három hét kukoricatörésre. Irén (Gera Marina), aki férjét (Jászberényi Gábor) várja haza a frontról, abban a tudatban válik el kislányától és szüleitől, hogy hamarosan újra találkoznak. Ám a szovjeteknek kegyetlen tervük van a nőkkel: marhavagonokban egy távoli munkatáborba szállítják őket, ahol embertelen körülmények között a helyi szénbányában kell kényszermunkát végezniük. Irén itt találkozik egy Rajmund nevű férfival (Csányi Sándor), aki megtanítja neki, hogyan lehet a poklot túlélni. Kettejük között különleges kapcsolat szövődik.
A Félvilág és A berni követ alkotópárosa, Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró új történelmi drámája Havasi János Lánykák, az idő eljárt című novelláját feldolgozva, megtörtént eseményeken alapszik.
"Nagyon büszke vagyok a filmre, az alkotótársaimra, és különösen a színészekre, mert az egy külön filmet megérne, amekkora odaadással és elkötelezettséggel játszottak
- emelte ki a rendező.
Mint mondta, a forgatás során nehéz volt minden nap szembesülni azzal, hogy ezek a táborok milyenek lehettek a valóságban, és egy idő után rádöbbentek arra, hogy ezt képtelenség bemutatni. Így inkább igyekeztek egy ízelítőt adni abból a pokolból, amelyen a táborokat megjárt nők és férfiak keresztülmentek. Ezt elsősorban szavak nélkül, a főszereplők tekintetével próbálták meg érzékeltetni.
"Ez a legérzelmesebb történet, amit valaha írtam, nagyon igénybevett, mindenféle érzelmet kiváltott belőlem, egy igazi hullámvasút volt
- idézte fel a munkát Köbli Norbert. Mint mondta, megpróbáltak egy jól megközelíthető történetet elmesélni úgy, hogy közben nem színezik ki a valóságot, hiszen végig érezték a munka komoly felelősségét is.
A 2. világháború végén a győztes Szovjetunió katonai és belügyi szerveinek foglyaként kétszázötvenezer férfit és nőt hurcoltak Magyarországról a Gulág és Gupvi kényszermunkatáborokba. Akik évekkel később hazatérhettek a rabságból, nem beszélhettek szabadon a velük történtekről.