Foxtrott: izraeli történet dupla csavarral

Aki meg akarja nézni a Foxtrott-ot, az ne olvassa el ezt a cikket. Kétszer vesz benne száznyolcvan fokos fordulatot a történet, és ezt nem lehet elhallgatni, ha érdemben akarunk beszélni a filmről. Izraeli történet egy katona haláláról, viszont a politikához nem sok köze van, inkább a filozófiához. Hogyan dolgozza fel az ember, amivel a sors meglepi? Tekintse fatális véletlenek sorozatának az életét vagy keressen benne összefüggéseket? Hogy a katonáknak nem sok érzéke van a filozófiához, abból is látszik, hogy az izraeli hadsereg nehezményezte, hogyan van ábrázolva ebben a filmben.

Hogy jön ide a foxtrott nevű tánc? Úgy, hogy az IRSA (International Radiotelephony Spelling Alphabet) az F betűhöz rendelt kódként használja. Az összes többi kódszóról nagyjából lehet tudni, hogy mit jelent. De ki tudja azok közül, akik nap mint nap használják, hogy mi az a foxtrott? Delta, Echo, Foxtrot, Golf, Hotel. Persze annak a négy katonának, akik a Foxtrott hívójelű őrhelyen unatkoznak naphosszat, van idejük eltűnődni ezen is.

Annak idején az úgynevezett Magyar Néphadseregről mindenki számára világos volt, hogy harctéri cselekmények végrehajtására majdhogynem alkalmatlan. Akiknek eleget kellett tenniük a sorkötelezettségnek kétféle dologról mesélnek: hogy unalmában az ember mi mindent képes volt kitalálni, vagy hogy parancsra milyen értelmetlen dolgokat kellett megcsinálni.

Más a helyzet azokban az országokban, ahol besorozott katonaként akár meg is lehet halni.

Persze itt is gyakran előfordul, hogy értelmetlen és/vagy unalmas dolgokat kell csinálni a katonának, de közben a család a „csengőfrász" árnyékában éli mindennapjait.

Forrás: AFP

Így kezdődik a Foxtrott: megszólal a csengő és katonák állnak az ajtóban. Az anya rögtön összeomlik. A halálhírt hozó csapat tagjai diszkréten és rutinosan teszik a dolgukat. Látszik rajtuk, hogy minden nap ezt csinálják. Jön az orvos, nyugtatót ad, ha szükséges. Érkezik a katonai rabbi, hogy egyeztesse a temetés részleteit.

Zárt koporsós temetés a kötelező: a szülők nem tudhatják meg, hogy hol és milyen módon halt meg a fiuk.

A film első harmada aprólékosan ábrázolja, hogyan próbálja a család felfogni a felfoghatatlant: már soha többé nem látják a tizenéves fiukat. Samuel Maoz rendező magabiztosan ábrázolja a torokszorító gyászt. Lior Ashkenazi és Sarah Adler pontos színészi játékkal jelenítik meg az eltérő módon reagáló apát és anyát.

Lior Ashkenazi, Samuel Maoz, Sarah Adler a Velencei Filmfesztiválon Forrás: AFP/Tiziana Fabi

Bármilyen professzionális is az Izraelben gyakran előforduló élethelyzet megjelenítése, ettől még nem került volna a film az Oscar-díj közelébe. Márpedig a 92 benevezett, nem angol nyelvű film közül a legjobb kilenc közé került. Aztán a végső öt jelöltbe már nem. (Viszont ott van a magyar Testről és lélekről, ami akár Oscar-díjat is kaphat március 4-én.) A Foxtrott attól válik világszínvonalú filmmé, hogy a történetben öt órányi gyászolás után kiderül, hogy adminisztratív tévedés történt: egy másik ugyanolyan nevű katona halt meg, összekeverték őket. Az anya felszabadultan örül, az apa viszont dührohamot kap. És messze még a film vége...

Yonaton Shiray Forrás: AFP

A középső harmadban azt látjuk, hogyan is telik Jonathan (Yonaton Shiray) katonai szolgálata. Négy fiatal fiút leraktak a semmi közepén és őrzik a semmit. Egy út vezet át a pusztaságon, egy sorompónál megállítják és igazoltatják, ha valaki ritkán arra téved.

A sorompó egyik oldalán a semmi egyik fele, a másik oldalán a másik fele. Minek ide sorompó?

Az eddig tragikus filmből vígjáték lesz. Valami rejtélyes oknál fogva a világ minden hadserege csináltat értelmetlennek tűnő és unalmas dolgokat a katonáival. Amikor aztán már nézőként otthonosan érezzük magunkat az enyhe abszurdban, akkor a katonákkal tragikus, de számukra nem végzetes dolog történik.

Következik a film harmadik része, ahol a mesteri módon megírt párbeszédből lassan válik bizonyossá, hogy a fiú mégiscsak meghalt. Az anya és az apa egymást okolják, mert képtelenek feldolgozni, hogy kétszer kellett átélniük a fiuk elvesztését. Még arra is fény derül, hogy Jonathan nem tervezett gyerek volt, és lehet, hogy össze sem házasodnak, ha nincsen a nem várt terhesség. Lassan bele kell nyugodniuk, hogy az ember nem irányíthatja a sorsát, csak megpróbálhatja elviselni.

És hogy a sorsnak milyen kegyetlen humora van, ennek illusztrálására a film végén még azt is megtudhatjuk, hogyan halt meg Jonathan.

A dühöngő apa ismerősének az ismerőse elintézte, hogy a család láthassa a fiút és saját szemükkel győződjenek meg róla, hogy életben van, ha már a hadseregben ennyire nem lehet megbízni. Teherautó érkezik az őrhelyre, hogy elvigye Jonathant. A környéken gazdátlan tevék őgyelegnek, ez hozzá tartozik a tájhoz. A teherautó sofőrje ki akarja kerülni az egyik tevét, és ahogy félrerántja a kormányt, a jármű felborul.

Yehuda Almagor, Lior Ashkenazi Forrás: AFP

A csavaros forgatókönyv olyan aprólékos igényességgel van megvalósítva, hogy húzza magával a nézőt a film és nem merül fel egy pillanatra sem, hogy mennyire valószínűtlen történetről van szó. Kiválóak a mellékszereplők, még a család kutyájának is dramaturgiai szerep jut. Bejárjuk a család lakásának összes helyiségét, látjuk az őrhelyet éjjel és nappal, napsütésben és esőben. Elég szórakoztatóan eltelik a 108 percnyi játékidő. Arra meg aztán jóval több idő kell, hogy lassan megemésszük a történetet. Lehet, hogy valószínűtlen, de mégsem hiteltelen ez a sztori. A saját életünk fordulatai is hányszor múlnak apró és bizarr véletleneken.