Köbli Norbert, Szász Attila: A történelem szörnyűségei újra bekövetkezhetnek

Köbli Norbert, Szász Attila

Február 25-én, vasárnap 21 órától a Duna TV sugározza az Örök tél című filmet, ami az első magyar dráma a gulágok és gupvik világáról. 1944-ben játszódik, amikor Irént (Gera Marina) a szovjetek munkatáborba hurcolják, ahol egy szénbányában kell dolgoznia, itt találkozik Rajmunddal (Csányi Sándor), aki megtanítja neki, hogyan lehet a poklot túlélni. A málenkij robotról szóló filmet Köbli Norbert írta és Szász Attila rendezte, velük beszélgettünk a túlélés szabályairól, rázós forgatásokról, férfiakról és nőkről, múltról és jövőről.

Origo: A közös tévéfilmjeitek (A berni követ, Félvilág) a Médiatanács pályázatán nyertek, az Örök tél-t viszont a GULÁG-GUPVI Emlékév támogatta.

Szász Attila: Igen, ennek köszönhetően jóval nagyobb költségvetésből tudtunk dolgozni, mint eddig bármikor. Ezen annyira felbátorodtunk, hogy a forgatókönyv első egy-két változata egy már-már Doktor Zsivágó léptékű eposz lett, amiből aztán ugyanúgy el kellett kezdenünk az egyszerűsítést és a racionalizálást, mint a korábbi filmjeink esetében. Végül 28 nap forgatásra lett elegendő a büdzsé.

Köbli Norbert: Az eredeti látomás nagyszabásúbb volt. Vérszemet kaptam: a kevés helyszínes, párbeszédekre épülő munkáink után minél mozgalmasabb és látványosabb filmet akartam írni. Szerettem volna Attilának és Nagy Andrásnak, az Örök tél operatőrének is kedvezni, hogy képekben mesélhessenek. Így aztán szabadon szárnyalt a fantáziám.

Köbli Norbert, Szász Attila Fotó: Polyák Attila - Origo

Origo: A forgatáson, amikor épp havat kerestetek Szlovákiában, egyszer sem kívántátok azt, bár mégis kamaradarabot készítenétek?

Szász Attila: Visszatérő vicc volt a forgatáson, hogy amikor valakinek elege lett a hóból, a hidegből és az éjszakából, Norbi fejét követelte, legalábbis melegen ajánlották, hogy legközelebb egy Hawaiin játszódó, egyhelyszínes filmet írjon, ahová gyakorlatilag nyaralni megy a stáb.

Köbli Norbert: Ugyanezt megkaptam az általam írt, Bergendy Péter rendezte Trezor és az Attilával közös első mozifilmünk, az Apró mesék forgatásán is. A stáb közös ötletei alapján már meg is született egy filmötlet, amiben egy női szinkronúszó válogatott gépe lezuhan, de túlélik. A Lost és a Kék lagúna ötvözete, de persze nem a sztori a lényeg, hanem hogy meleg helyen forgassuk. Az sem baj, ha nem Hawaii, már egy nyáron forgatott filmnek is örülne a csapat ezek után.

Origo: Mindkét korábbi filmetek a múltban játszódik, ahogy a készülő mozifilmetek, az Apró mesék is. A történelmi filmek nagy erénye, hogy a kosztümökkel és díszletekkel megmutatják, hogyan nézett ki a világ egy letűnt korban.

Szász Attila: A napjainkban játszódó filmek gyorsabban avulnak el. Ma például már nevet a néző, ha lát egy nyomógombos telefont egy öt évvel ezelőtt bemutatott filmben. A mi esetünkben a történeteket Norbi írja, aki nagy történelem-fetisiszta. Engem azzal fertőztek meg a forgatókönyvei, hogy sokat mesél a máról. Küldetéstudata van, figyelmeztetni akar, hogy ne kövessük el újra ugyanazokat a hibákat. Az ember magától alig változik, ezért fontos a múltra való emlékezés. Másrészt a múlt a ma embere számára nem élhető át olyan könnyen, de ezen egy film tud segíteni. A Félvilág például megmutatja, mennyivel kiszolgáltatottabb helyzetben voltak a nők száz éve, A berni követben pedig emberek hajlandóak az életüket adni egy eszméért.

Köbli Norbert: Élénk a fantáziám, szerintem a történelmi múlt szörnyűségei bármikor újra bekövetkezhetnek. Érdekel, hogy mit tennék, ha például az életem és az elveim között kellene választanom. Az Örök tél-ben is hétköznapi embereket ragadnak ki az életükből, a férfiakat a háborúba, a nőket munkatáborba viszik. Mindig is imádtam a történelmet, nemrég megtaláltam egy gimnáziumi füzetemet, és már elsősként arról írtam egy házi fogalmazásban, hogy csak a történelemből tudunk tanulni, a múlt nélkül nem ismerhetjük a jelent. Az utóbbi években igyekeztem megérkezni a mába, de valahogy mindig a múltban lyukadtam ki. Nem arra megy ki a játék, hogy a történelmi tematika súlyt adjon egy projektnek, például sem A vizsga, sem az Apró mesék nem alapul megtörtént eseten. Ma már nem lázadozok az ellen, hogy történelmi filmekre specializálódott íróként skatulyázzanak be, elég gazdag téma a múlt.

Köbli Norbert forgatókönyvíró Fotó: Polyak Attila - Origo

Origo: Csányi Sándor karaktere, Rajmund kialakított egy amorális túlélő-filozófiát. Ti egyetértetek ezzel, vagy pusztán arról van szó, hogy egy szélsőséges helyzet - amilyen egy gupvi - kíván meg ilyen hozzáállást?

Köbli Norbert: Olvastam túlélőkkel készített interjúkat, és feltűnt, hogy sokaknak ilyen attitűddel sikerült életben maradnia. Nem tudták, mikor lesz vége a kényszermunkának, nem volt mibe kapaszkodniuk. Az volt a céljuk, hogy túléljék, ezért megacélozták magukat. Bebeszélték, hogy ez nem velük történik. Kialakítottak maguknak egy másik egyéniséget, aki sérthetetlen, minden lepereg róla, és nincs empátiája, nem foglalkozik mások bajával.

Szász Attila: Rajmund tudatosan azért gondolkodik így, hogy túlélje, ami sikerül is neki, de végül megcáfolja őt az élet. Nem sikerül hűnek lennie a filozófiájához. Neki is meg kell maradnia embernek, szüksége van arra, hogy szeressen valakit, aki történetesen Gera Marina karaktere, Irén. Aki szintén kötődni kezd más nőkhöz a munkatáborban, és nem adja fel a reményt, hogy újra lássa a lányát.

Köbli Norbert: A film Havasi János Lánykák, az idő eljárt című novelláján alapul, aminek számomra az volt az egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a foglyok a táborban családokba rendeződtek. Gyakori volt, hogy egy férfi és egy nő összejött, és szinte a gyerekükként neveltek a fiatalabbakat.

Origo: A Félvilág után ismét nőkről szóló filmet készítettetek.

Köbli Norbert: Munkaképes korú és fizikumú embereket vittek el, de a férfiak közül sokan a háborúban voltak akkoriban. Havasi János novellájába szerettünk bele, ami egy nő története, de közben tablószerű képet akartunk adni a gupvik világáról, már csak azért is, mert egy ilyen munkatáborban nem volt magánszféra, így aztán a legtöbb jelenetünk sokszereplős. De a Félvilág alkalmával egyébként is megszerettünk színésznőkkel dolgozni.

Szász Attila: Jobban érdekelnek a női karakterek, gyakran izgalmasabbak, többrétegűek. A forgatáson pedig azt tapasztalom, hogy a színésznők gyakran fegyelmezettebbek, keményebben tűrik a nehézségeket, szívósabbak.

Szász Attila rendező Fotó: Polyak Attila - Origo

Origo: Ugyanilyen drámai lenne az Örök tél, ha nők helyett erejük teljében lévő, maszkulin férfiak lettek volna a hőseitek?

Köbli Norbert: Túlélésben épp a nők jeleskedtek, legalábbis számomra ez derült ki a beszámolókból. Minél nagyobb volt valaki, annál hamarabb halt meg. A fejadagok ugyanakkorák voltak, egy nő ugyanannyit kapott, mint egy férfi, akiknek viszont nagyobb testet kellett fenntartaniuk. Ráadásul a férfiak gyakran rossz döntéseket hoztak, cigire cserélték az ételt. A nők a bányákban is hasznosabbak voltak, például befértek kisebb helyekre.

Szász Attila: Az anyaság is fontos témája az Örök tél-nek. Irént ez hajtja, ezért akar túlélni és hazatérni a lányához. Persze nem állítjuk, hogy egy nő jobban szereti a gyerekeit, mint egy férfi, Rajmundnak is hiányoznak a fiai, inkább csak áltatja magát azzal, hogy tud nélkülük élni. És talán azért sem aggódik miattuk, mert biztonságban tudja őket az anyjuk mellett.

Origo: Miközben az Örök tél-en dolgoztatok, jártak filmek a fejetekben?

Köbli Norbert: Ma már azt mondanám, ez egy Spielberg-filmhez áll a legközelebb, de '85-87 tájékáról. A Bíborszín is nőkre fókuszáló szenvedéstörténet, viszont mégsem kínszenvedés végignézni, érzelmileg be lehet fogadni. Az a film nagyon keményen indít: Whoopi Goldberg rögtön szül benne két gyereket az apjának. A nap birodalma-ra is hasonlít az Örök tél. Az a film egy kisfiúról szól, aki egy japán lágerben nő fel, és furcsamód az otthonának érzi, mint a Sorstalanság hőse. De persze próbálok ösztönösen írni, semmilyen filmet nem nézek közben, nem tanulmányozom a hasonló klasszikusokat. Minden moziélményem dolgozik bennem tudat alatt, csak egyes filmek nagyobb hatással voltak rám, mint mások. Az Örök tél alkalmával fontos volt, hogy ellene menjünk az elvárásoknak. Ez gyakorlatilag egy börtönfilm, viszont elég szokatlan benne a szerelmi szál. Rajmund karaktere csak a film felénél jön be, addig a hősnő magára van hagyva, egyedül kell szembenéznie a nehézségekkel.

Szász Attila: Én inkább arra koncentráltam, hogy milyen filmre ne hasonlítsunk. A Saul fia például annyira él a nézőkben, hogy már csak emiatt is elvetettük a kézikamerázást, mint alapvető stílusjegyet. Ami a cselekményt illeti, a Saul fia-ban már nem kellett a teljesség igényével bemutatni a náci koncentrációs táborok világát, mert azt már megtette többek közt a Schindler listája, de nekünk még el kellett mesélni, hogyan működtek a gulágok, és hogy pontosan hogyan kerültek oda ezek a nők. És igen, tudat alatt biztos hogy hatnak ránk a korábban beégett meghatározó filmélményeink, de az semmiképpen sem cél, hogy koppintsuk ezeket. Én például direkt nem néztem hasonló témájú filmeket, amikor készültünk az Örök tél-re, a forgatás után néhány hónappal azonban belefutottam a tévében éppen a Schindler listája-ba, és arra lettem figyelmes, hogy néhány pillanatot mi is egészen hasonló beállításokkal oldottunk meg.

Origo: Mit várhatunk tőletek a jövőben az Apró mesék mellett?

Köbli Norbert: Az Örök tél-lel megkezdett úton haladtunk tovább az Apró mesék-kel. Nekem is öröm, ha képekkel mesélhetek, nem pedig párbeszédekkel, és akár némafilmként is működne a projekt. Az Apró mesék még az Örök tél-nél is ambiciózusabb. Igyekszünk minél magasabbra tenni a lécet, keressük a kihívást. Ami a jövőt illeti, szeretnénk kipróbálni olyan zsánereket, amiken mi felnőttünk. Arról még mindig meg kell győzni a pénzosztókat, hogy akár egy magyar horror is be fogja csalogatni a nézőket a moziba.

Szász Attila: Az Apró mesék Filmalapos támogatásból készült, még nagyobb a büdzséje, mint az Örök tél-nek. Éppen egy-két hete forgattuk le az utolsó két napot, a havas jeleneteket. Pokolian nehéz két nap volt, a színészeknek a II. világháború idejéről származó, beázott cipőben kellett játszaniuk 12 órákat a jeges hóban. Hősiesen viselték, szerintem motiválta őket, hogy mindenki úgy érezte, nagyon jó filmet csináltunk, és nem akartunk az alá a szint alá csúszni, mint amit a korábbi 34 forgatási nap alatt sikerült tartanunk. Tervezünk még egy sportfilmet magyar olimpikonokról, Trianon idejéről, pályáztunk a fejlesztésre a Filmalapnál, várjuk a döntést. Ez lenne az eddigi legnagyobb látomásunk, nagy költségvetésű filmterv, a négy eddigi közös filmünk összegzése lehetne.