A Pentagon titkai: Wikileaks a hetvenes évekből

Lehet, hogy Steven Spielberg és Tom Hanks együtt üldögéltek és azon gondolkoztak, mi legyen az ötödik közös filmjük. Mire az egyiküknek eszébe jutott, hogy ő még sohasem dolgozott a nagyszerű Meryl Streeppel. Erre a másik felkapta a fejét, hogy még ő sem. Ez tarthatatlan állapot. Akkor egy fiatal forgatókönyvírót azonnal rá kell állítani erre az ügyre. De persze az is lehet, hogy előbb volt meg a sztori ötlete, ahhoz kerestek a hatvanas színésznők közül egyenrangú partnert Tom Hanksnek. Miért adták volna alább, ha Meryl Streep éppen ráért?

Biztos, hogy Nixon a főgonosz?

A 7000 oldalas jelentés arról szólt, hogy gyakorlatilag 1945 után minden kormány sokat hazudott a közvéleménynek, de még a kongresszusnak is a vietnámi helyzetről. Akár republikánus, akár demokrata elnök volt éppen hatalmon, bőven születtek rossz döntések, és ahelyett, hogy ezeket korrigálták volna, igyekeztek elkenni a dolgokat, hárítani a felelősséget. A Vietnám ügyével foglalkozó politikusok fiatalon megjárták a második világháború különböző harctereit, ebből két dolog következett. Egyrészt közel volt még az emléke annak az ádáz szándéknak, hogy a Berlin-Róma-Tokió tengely hogyan tört bármi áron a világuralomra, és a Szovjetunió meg Kína politikája ezt idézte fel. Másrészt nem tűnt meddő vállalkozásnak, hogy az USA hadserege a világ távoli pontjain harcolva védi meg Amerika szabadságát, ahogy ez a második világháborúban is történt. Viszont mire Nixon odakerült az elnöki székbe, egyértelműen be akarta fejezni a vietnámi háborút, számára már csak a hogyan volt kérdés, és 1973 elejére tudott megfelelő feltételekkel fegyverszünetet kötni.

Forrás: AFP

A Pentagon titkai-ban nem is jelenik meg Nixon, csak azt halljuk, ahogy telefonon intézkedik. Esetleg a sziluettje látszik a Fehér Ház ablakában. Akárcsak a főgonosz némely kémfilmekben. Nixon tevékenységéről már nem szólt a 7000 oldalas elemzés, rá nézve semmilyen veszélyt nem jelentett, ő csak két dolog miatt volt dühös. Egyrészt mert egyszerűen nem tudott róla, hogy 36 ember másfél éven keresztül ezzel foglalkozott, a sajtóból kellett értesülnie. Másrészt minek a titkosítási hókuszpókusz, ha egy nem túl magas beosztású hivatalnok kisétál a munkahelyéről „top secret" iratokkal a táskájában?

Forrás: AFP

Steven Spielberg a dramaturgia kompaktsága és/vagy valamilyen homályos történelmi küldetéstudat miatt

diszkrét történelemhamisítást követ el

A Pentagon titkai-ban. Nixonra nézve nem voltak terhelőek a kiszivárgott iratok, igen rövid ideig foglalkoztatta a probléma. A New York Times közölt először részleteket a titkos dokumentumból, ezt követően a The Washington Post csak egyike volt 16 újságnak, amelyik követte a New York Times-t. Ben Bradlee így fakad ki a filmben:

Mi lenne, ha nemcsak olvasnánk, hanem írnánk a híreket.

A Legfelsőbb Bíróság az újságok számára kedvező döntése után a New York Times főszerkesztője tart sajtótájékoztatót az épületből kilépve, Katharine Graham és Ben Bradlee diszkréten elsétálnak. A botrány első szele után az irathalmaz tartalma mindössze annyira volt érdekes a közvélemény számára, hogy csak 2011-ben hozták teljes terjedelmében nyilvánosságra.

Külön repülőjeggyel, első osztályon utaznak a titkos iratok Forrás: AFP

Meryl Streep és Tom Hanks eljátszik egy kemény döntési szituációt, Steven Spielberg izgalmasan tálalja elénk az amerikai kormánnyal vívott harcot. Csakhogy ha nem közli a The Washington Post, amit közölt, akkor sem történt volna az égvilágon semmi. A Pentagon titkai utolsó jelenete a Watergate-botrány első pillanatainak bemutatása: rajtakapják a betörőket a demokraták választási irodájában, 1972-ben. Na ez már tényleg a The Washington Post tényfeltáró ügye volt és Nixon elnök lemondásához vezetett. Ha úgy tetszik, Spielberg előzményfilmet csinált Az elnök emberei-hez. Katharine Graham, de főleg Ben Bradlee igen jó barátságot ápolt John F. Kennedy elnökkel, ezt sokat is emlegetik a filmben: „szegény Jack" így meg úgy, és bármilyen jóban is voltunk, attól még objektíven írtunk róla. Ellenben Nixon utálja a The Washington Postot és viszont. Még jóval az Ellsberg-féle szivárogtatás és a Watergate-ügy előtt már masszívan meg van alapozva a rossz viszony. Nixon sosem járt Katharine Graham híres partijaira.

Kattintás után a cikk folytatódik.