Friss Hús: csak röviden

A rövidfilm jó dolog. A rövidfilmfesztivál még jobb. Ahogy Forrest Gumpnak mondta az ő édesanyja: az élet olyan, mint egy doboz bonbon, az ember nem tudhatja, mit vesz belőle. A rövidfilmfesztivál is ilyen, és nem is érdemes próbálkozni a kiszámíthatatlanság kiküszöbölésével. Másfél órás blokkok vannak, és teljesen felesleges megpróbálni „felkészülni" belőlük. Hagyni kell, hogy megtörténjenek a nézővel. A rövidfilmben az is jó, hogy ha rossz, akkor sem tart sokáig, és a blokkban rögtön utána jön egy teljesen másmilyen. Péntek, szombat, vasárnap még ki lehet ezt próbálni a Toldi moziban.

Import hentesáru

Ian Robertson filmje, a Comeback Kid is annak a demonstrációja, hogy a rendező készen áll egész estés alkotás létrehozására is. Ez az alapötlet viszont pont 17 percet ér, és annyit is kap. Gyors tempó, szex, erőszak és nagyon sötét humor. Kiváló színészi alakítások. Hollywood időről időre magához csábít brit színészeket, és valószínűleg azért van erre rászorulva, mert nem képes felzárkózni a nagy hagyományokkal rendelkező óvilági színészképzéshez. Emma Bettie úgy tud ülni a kanapén meg úgy tud nézni, hogy akkor ott ülve van és nézve van. Az igen jó érzékkel kiválasztott kamasz főszereplő, Tom Cawte is megtanulta már az alapokat: nem szövegpoénjára, nem aktív mozdulatára, hanem pusztán valamilyen külső ingerre adott reakciójára is felnevet a nézőtér.

Több jelenet a tenger mélyén játszódik Forrás: Facebook

Antoneta Alamat Kusijanovic kamaszok között játszódó szerelmi háromszög történetét meséli el. Egy horvát szigeten vagyunk: tenger, sziklák, napsütés. A professzionális vízalatti felvételek a legjobb búvárfilmeket idézik. A szereplők alig érnek hozzá egymáshoz, mégis vibráló erotikával sikerül megtölteni a jeleneteket. Ennek valószínűleg az a titka, hogy az egész film a természettel való eggyé olvadásról szól. Fiatal, egészséges testek fekszenek az izzó napon és veszélyes sziklákról csapódnak bele a tenger végtelen nyugalmába.

Egy kis hazai kóstoló

A Friss Hús kínálatának zömét persze a magyar gyártású, élőszereplős filmek adják. Vannak, akik jól (vagy kevésbé jól) felépített történetet mesélnek el, mások lírai módon raknak egymás mellé erős hangulatú képeket. Korom Anna az És a nyolcadik napon-nal sajnos két szék között a pad alá esik. El akar mesélni egy történetet, de lemond a szövegről, csak zenének használ suttogásokat. Képekbe feledkezik bele, és közben a nézőt idegesítő rejtvényfejtésre kényszeríti. Nem újdonság, de az élmény sokadszorra is mellbevágó: Ladányi Andreának iszonyatosan erős jelenléte van. Nem táncosként van jelen a filmben, hanem néma színészként. Rajta aztán nem múlik, hogy nem sikerül a mutatvány a szavak nélküli történetmeséléssel. Ha ő néz, akkor ott aztán nézve van.

Az ember gyanakodni kezd, ha az egy filmnek a címe, hogy Őszi utcán falevéllel táncolgat a szél. Aztán kiderül, hogy Nagy Lili kiváló kompozíciós érzékének köszönhetően van egy mellékszál, pontosabban háttéresemény a filmben. Egy igyekvő, de szerény képességű énekes próbálja ezt a szentimentális slágert egy türelmetlen, mogorva korrepetitorral. Csak kihallatszik az utcára: nem oszt, nem szoroz. Mégis sokkal szegényebb lenne nélküle a film. A történet szerint a szalagavatójára készülő lány egy meglepően udvarias szatírtól (Kovács Krisztián pontosan működő arányérzékkel alakítja) kapja meg azt a szeretetet, amit a szüleitől nem.

Hajduk Károly mint Irinyi János Forrás: Facebook

A rövidfilmek zöme napjainkban játszódik, a hétköznapokból ismerős figurák küszködnek aktuális problémákkal. Üdítő kivétel, ha valaki történelmi témát hoz be ebbe a műfajba. Irinyi Jánosról mindenki csak azt tudja, hogy a gyufa feltalálója. Pedig az még diákkorában történt, hogy neki sikerült rájönnie, hogy milyen anyaggal kell keverni a foszfort, hogy biztonságosan használható, nagyüzemileg gyártható legyen a gyufa. A találmányáért kapott pénzből tudta finanszírozni külföldi tanulmányait. A gyufától eltekintve is jelentős kémikus volt, számos területen kutatott. Aztán az 1848/49-es szabadságharcot szolgálta a szaktudásával: lőporgyárat vezetett, emiatt börtönbe is került. Mint birtokain gazdálkodó nemesember különböző mezőgazdasági kísérletei miatt csődbe is ment, ezért kénytelen volt állást vállalni: volt például könyvelő, de malomigazgató is. Két dolog mellett viszont hosszú élete végéig kitartott: az egyik a kémia, a másik a magyar függetlenség eszméje. Az Irinyi című film a világtól elvonult feltalálót mutatja be, aki visszavárja Kossuthot és megszállottan dolgozik a találmányán, ami segíti majd a harcot. Hajduk Károly intenzív jelenléte azt juttatja az ember eszébe, hogy nemcsak a távoli Nagy-Britanniában van sok jó színész, de a mi kis országunkban is. A pályakezdők kisfilmjeiben még a kisebb szerepekben is jelentős alakításokat láthatunk: Szacsvay László és Ujlaki Dénes üldögélnek a kocsmában.

Vagy ott van például Mezei Kitty, akit elsősorban szinkronszínészként lehet ismerni, viszont a Most hallom-ban pár gesztussal olyan anyát jelenít meg, aki persze egy elviselhetetlen trampli, köze nincs a művészethez, de a háttérben ott van az a tragikus szólam, hogy azért erőlteti a gyereke zenei tanulmányait, hogy megadjon neki valamit, ami neki nem adatott meg. Nagy Ákos filmje meggyőzően mutatja be egy zeneiskola elvarázsolt világát, ahol nagyon jól érzi magát az ott asszisztensként dolgozó hallássérült lány. Siket ember ott, ahol minden a zenéről szól. A bizarr ötlet úgy van kidolgozva, hogy megtelik költészettel a film. A zenetörténet egyik legnagyobb zeneszerzője fokozatosan elveszítette a hallását, 1994-ben erről megrázó film készült Halhatatlan kedves címmel. Az egyik jelenetben a Gary Oldman által alakított Beethoven egyedül marad egy új zongorával. Először ráhajtja a fejét a hangszerre, úgy játszik rajta, de aztán egyre jobban belefeledkezik a játékba, nem kell hozzá a füle, mert egész testével érzi a rezgéseket. A Most hallom szép lassan érteti meg velünk ezt a jelenséget: hogyan lehet a hallássérült főszereplő számára maga a paradicsom a zeneiskola. Ha felteszi a hallókészülékét, akkor hallja a világ zajait, amikre már régen nem kíváncsi. Hallókészülék nélkül mint egy árnyék teszi a dolgát az épületben, végtelen békességű csend veszi körül, csak a zene harmonikus rezgéshullámai jutnak el hozzá.